Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-03 / 51. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 3. JEGYZET Nelci banda kell BUCHLOVICS PÉTER Mondják, nem kell komolyan venni, sőt, figyelemre sem sza­bad méltatni őket, mert minél többet foglalkozunk velük, an­nál szemtelenebbek és agresz­szívabbak lesznek. Aki így gondolkodik, cinkosuk. Aki sunyi és álszent módon szó nélkül hagyja az ő kis happe­ningjeiket, az titokban maga is vallja a „rend mindenáron" to­talitarizmusát, a „szabadul­junk meg az élősködőktől és a nemzetidegen elemektől" faj­tiszta társadalmát. Az az em­ber anyagilag és világnézetileg - Hamvas Béla kifejezésével élve - „kibiztosított". Róluk van szó, a neonácikról. Arról a fiatalemberről is, aki a buda­pesti gyűlést Európa fiatalsága kellemes találkozójának, a szeretet ünnepének (!) minő­sítette. Szegény. Talán pszi­chiáterhez kellene fordulnia, ha már történelemből alapfo­kon megbukott. Neki(k) már fölösleges példákat sorolni a huszadik század nagy katak­lizmáiról, népirtásokról, Mauthausenről, Auschwitzról, Katynról vagy éppen a háború utáni lengyelországi pogro­mokról, melyben a lakosság a rendőrség és a katonaság tá­mogatásával, a szovjetek csen­des beleegyezésével tömege­sen irtotta a hazájukba vissza­térő zsidókat. Neki(k) már hi­ába is bizonyítanánk be, hogy a fasizmus és a sztálinizmus édestestvérek, szülőanyjuk a Eltűnnek a kérdőjelek? V DUSZA ISTVÁN Politikai életképek Szlovákiá­ban: Öklüket és botjaikat rázó emberek a Parlament épülete előtt, akik a magyarok távozá­sát követelik a kormányból, majd lecigányozzák a kormány­főt. Pánszláv szolidaritásra fel­szólító, jugoszláviai tömeg­gyilkosokat támogató üzenet a Szlovák Nemzeti Párttól. A kisebbségi nyelvek hivatalos használatát is megengedő nyelvtörvény parlamenti tár­gyalásakor kezdődő országos tüntetésekkel, elszámoltatá­sokkal való fenyegetőzések. A szlovák nemzetet az elmagya­rosítástól féltők nagysurányi nemzetébresztése. Mindezeket látva és hallva nem hihetjük, hogy az MKP részvétele a kormányban min­den látható és lappangó ma­gyarellenes gyűlölködést meg­szüntethet. Annál kevésbé sem, hiszen a kormánykoalíci­óban is számosan vannak olyan politikusok, akik Mečiar első két kormányában (érdek­ből vagy a vér szavára hallgat­nemzetállam totális őrülete. Ha ez a fiú netán zsidó lenne, ő volna a legvéresebb kezű pa­lesztinvadász, az ő istene Má­niu és a Vasgárda, Ante Pave­lič és az Usztasa, az ő eszmé­nyi társasága Berija és csapa­ta, az SA és az SS, a hlinká­sok... Pol-Potot és Milosevi­cset is elfogadná apukájául. Ha nincs pénze, a büdös ci­gány lopta el, ha a pénze elér­téktelenedik, arról a piszkos zsidók tehetnek, ha nincs munkája, a koszos vendég­munkások vették el tőle, „ősi" földjét a rohadék magyarok. A megoldás: elűzni, Dunába lő­ni, kiirtani. Be kell vezetni a numerus clausust, hogy tanul­hasson, meg kell teremteni a lebensraumot, hogy élhessen. Szegény. Mert - noha ő sétafi­kál baseballütővel - elnyom­ják. Kik? A többiek. Mindenki, aki nem akar RENDET! Aki­nek nincs jól kifejlett üldözési mániája, és a saját frusztrált­ságát nem a másokra irányuló erőszakban vezeti le. Mert az üyenek a mi kis nácink szemé­ben nemzetárulók, paraziták, korcsok. Manipulált agyával csak azt nem veszi észre, hogy ő a korcs. Az öngyűlölet ron­csa. Értelmileg, erkölcsileg ki­égett. Neki banda kell, mert önmagában semmi. Legfőbb érve egy jól irányzott ökölcsa­pás. Elie Wiesel, a Nobel-béke­díjas író világhírű regényében, az Esküben egy pogrom „fejlő­déstörténetét" írta meg. A re­gény vége a gyűlölet apokalip­szise, melynek végén szinte az egész város elpusztul. Ezt a könyvet a világ minden iskolá­jában kötelező olvasmánnyá tenném. Okulásul. va? - ne firtassuk!) még nyíl­tan magyarellenesek voltak. Vagy akik mindenható egyen­lőséget hirdető baloldalisá­gukkal álcázták a magyarok iránti ellenszenvüket, mígnem sikerült kiebrudalni a DBP ve­zetéséből a magyarokat. A kö­zös kormányban hatalmi dön­téshozatali helyzetbe kerülve szemérmeskedés nélkül rúg­nak fel koalíciós megállapodá­sokat, kijelentve: csak a szak­mai feltételek a fontosak, és az se baj, ha a kiválasztottjuk ép­pen a DSZM-hez közeli hiva­talnok. A kisebbségi nyelvtör­vénytervezet parlamenti vitája ezért is lesz parlamenten belül és kívül nemcsak a négyes kormánykoalíció, hanem Szlo­vákia jövőjének is a próbája. Aligha tévedek, amikor a mi józanságunktól, türelmünktől is függőnek gondolom egy el­fogadható kisebbségi nyelv­törvény megszületését. Az sem feledhető, hogy némely kormánykoalíciós politikus ar­ról nyilatkozgat, a magyarok­nak létérdeke a mostani kor­mány stabilitása, ezért lényegi kompromisszumokra is hajla­nak. Hát, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy a kérdőjelek hamarosan kiegyenesednek. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidő H. Zoltán - gazdaság ­(58238310),-kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Sajnálom, drágám, képtelen vagyok olyan férfival szeretkezni, akinek nincs képviselői immunitása (Peter Gossányi karikatúrája) Európa nem a világ közepe, válsággócok másutt is vannak, újak is kialakulhatnak Ideje lenne aggódni Oroszország SZ-300 típu­sú korszerű rakétaelhárító rendszereket telepít egy örményországi orosz tá­maszpontra -jelentette be a napokban az orosz légi­erő parancsnoka. GÖRFÖL ZSUZSA Mindez egyelőre nem hír ­mondja erre az ügyeletes szer­kesztő, s még az „aprók" között sem szorít neki helyet a lapban. Igaza van, mert így önmagában valóban nem hír. De amint neg­próbáljuk végiggondolni, miért tudósított erről a hírügynöksé­gek többsége, rá kell jönnünk, hogy ez bizony „ügy" a javából. Mert a volt szovjet köztársaság, Azerbajdzsán területébe beéke­lődik egy örmények lakta rész, Hegyi Karabah, amely nem is­meri el Baku fennhatóságát. Fegyveres harca még a szovjet időkben kezdődött, s 1991-ben függetlensége egyoldalú kikiál­tásához vezetett. Azóta arra tö­rekszik, hogy csatlakozhasson Örményországhoz, függetlensé­ge egyetlen elismerőjéhez. Azer­bajdzsán megtalálta a bosszú eszközét: kiváló kapcsolatokat ápol a szomszédos Törökország­gal, az örmények ősellenségével. Ráadásul nemzetiségi és vallási alapon jó viszonyban van Irán­nal is, ami újabb adu a keresz­tény örményekkel szemben. Ezzel azonban a bonyodalmak­nak távolról sincs vége. Oroszor­szág immáron tisztában van az­zal, hogy számára Azerbajdzsán végleg elveszett. Ha tehát meg akarja őrizni legalább minimális befolyását a térségben, kényte­len a kedvébejárni Grúziának, de főleg Örményországnak - még akkor is, ha ezek a szovjet idők­ben ellenségesebbek voltak Moszkvával szemben, mint OLVASÓI LEVÉL Reklám minden mennyiségben Az újságárusnál képes folyó­iratokat vásároltam. Otthon nagy kíváncsisággal lapozgat­tam, s rögtön a második olda­lon reklámhirdetésekre lettem figyelmes. Nevető arcok, me­leg ajánlások, ilyen vagy olyan hasznos tudnivalókkal. Persze, az ajánlatok két vagy három oldallal arrébb megismétlőd­nek. Summa summárum, a lap terjedelmének egyharmada Azerbajdzsán. Az elmúlt hetek­ben azonban az azeri államfő környezetéből lehetett hallani olyan véleményeket, hogy az Egyesült Államoknak, a NATO­nak vagy éppen Törökországnak csapatokat kellene telepítenie az országba, s esetleg egy támasz­pont létesítése is szóba jöhetne az érzékelhető orosz fenyegetés ellensúlyozására. A Kreml azon­nal reagált, a kemény hangú nyi­latkozaton túl nemcsak az ör­ményországi rakétatelepítést rendelte el, hanem Görögország­gal is tető alá hozott egy rakéta­üzletet. Elvégre a görög-török el­lentétek szítása ugyancsak jó esz­köz a NATO-val szembeni lan­gyosháború folytatásához. Mindez egyelőre csak sunyi pisz­kálódás ahhoz képest, ami azu­Egy konfliktus ebben a viharsarokban ameri­kai érdekeket sértene. tán következhet, ha már bein­dult a nagy olajüzlet. Geológu­sok állítják ugyanis, hogy a Kasz­pi-tenger hatalmas olajkincset rejt. A tervek szerint amerikai cé­gek biztosítják a kiaknázáshoz szükséges infrastruktúrát, a nagy amerikai olajvállalatok már eddig is dollármilliárdokat fektettek be Azerbajdzsánban. Amiből az következik, hogy egy esetleges konfliktus ebben a vi­harsarokban amerikai érdekeket sértene, tehát törvényszerűen amerikai - akár katonai - szerep­vállaláshoz vezetne. Még akkor is, ha az amerikai sajtó nem győ­zi hangsúlyozni: veszélyes ez a játék, hiszen Gejdar Alijev tipi­kus diktátor, s ha Washington ki­áll mellette, akkor egy nem de­mokratikus kormánnyal talál­hatja magát szövetségesi vi­szonyban. Az olaj illata azonban annyira csábító, hogy ilyen apró­ság bizonyára nem készteti az amerikai kormányzatot az olaj­lobby visszatáncoltatására. „Amerikát Európában, Oroszor­szágot Európán kívül, Németor­szágot pedig a föld közelében tartani" - így fogalmazta meg a NATO küldetését 1949 :ben első főtitkára, lord Ismay. Ötven év múltán a szövetséget életre hívó veszélyek, úgy tűnik, már meg­szűntek, de az európai biztonság megőrzésében a harmadik évez­red küszöbén is a NATO-ra hárul a vezető szerep. Bizonyítja ezt a közép-kelet-európai képlékeny helyzet ugyanúgy, mint Bosznia vagy Koszovó. De nem szabad arról sem megfeledkezni, ami Európa és Ázsia határán, a Kau­kázus térségében történik. Fő­leg, ha figyelembe vesszük, ho­gyan lépett fel Oroszország a csecsenekkel szemben, vagy még annak előtte a Baltikumban. Nem lehet közömbös Oroszor­szág és Ukrajna vitája sem a Krím körül, s Moldovában is ott állo­másoznak az orosz csapatok, melyeknek már évekkel ezelőtt távozniuk kellett volna. S itt van Primakov kormányfő újdelhi ja­vaslata az orosz- indiai- kínai stratégiai háromszög létrehozá­sára az amerikai befolyás ellen­súlyozása érdekében. Ez még ak­kor is veszélyes ötlet, ha India visszafogottan, Kína pedig hatá­rozott elutasítással reagált. A ja­vaslat ugyanis világos bizonyíték arra, hogy míg Moszkva az egyik oldalon szégyentelenül segélye­ket és hiteleket koldul, a mási­kon keresi a módját nagyhatalmi törekvései érvényesítésének ­bármi áron. S van még egy dolog, amit szem előtt kellene tartani. A legújabb orosz rakétatelepítés abba a tér­ségbe irányul, ahol vagy hu­szonötmillió kurd hat országban keres egy hazát. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Pavol Rusko jelentős tőkebefek­tetésre készül - a Národná obro­da kiadóját szeretné megvenni. A Markíza televízió igazgatója hét­főn elismerte: tárgyalásokat kez­deményezett a napilap tulajdo­nosával, a Nofra Idadóval - de megjegyezte: az ügy még hetekig elhúzódhat. „Ideje, hogy megvál­tozzék a lap arculata" - jelentette ki a Twist Rádióban. Ha a Mar­kíza tulajdonába kerülnének a Nofra részvényei, valószínűleg komoly változásokat hajtana végre a szerkesztőség felépítésé­ben. Egyébként március végétől nem Pavol Rusko lesz az egyetlen országos hírű televízió-tulajdo­nos: Jozef Majský ugyanis meg­veszi a VTV-t. SME Elsősorban a volt igazgatót vá­dolják a vasúttársaság vagyoná­nak hűtlen kezelésével - írja a lap. Az akkori gazdasági minisz­ter, Alexander Rezes által kine­.vezett Bartolomej S. cáfolja az el­lene felhozott vádakat, szerinte az általa megkötött szerződések nem nevezhetők előnytelenek­nek, hiszen a munkát minden esetben „átlagon felüli minőség­gel" végezték el. Szakértők sze­rint „érthető", de jogellenes, ami­éit nem írtak ki versenytárgya­lást a Margonya melletti vasúti csomópont felújítására. A vasút vezetősége a Trio Tatra céget bíz­ta meg az említett munka elvég­zésével - és jóváhagyta az általa kért 127 millió koronát. Utólag derült ki, hogy a cég csekély 53 millióhoz jutott így jogtalanul. Hamarosan nyilvánosságra hoz­zák a „gyanús" szerződések listá­ját. Volt olyan eset, hogy egy zsolnai cég „tanácsadói tevé­kenységért" körülbelül hat és fél millió koronát kapott. HANDELSBLATT A Magyarországon bekövetkezett személyi változásokról számol be a német üzleti körök lapja. Példa­ként említi a MÓL Rt. és az MLSZ élén történt változásokat, ame­lyeket szerinte a kormány „takarí­tásnak" nevez. „Úgy tűnik, hogy Magyarországon pártpolitikává vált a személyügyi politika" - írja a német újság, és egy osztrák be­fektetési bank munkatársát idézi, aki megértően mondja: „Legyünk őszinték: nálunk sincs ez más­ként. Magyarországon ma a Fi­desz-MPP, az FKGP és az MDF szeleteli föl és osztja el a kalá­csot." Orbán Viktor pártja „már a választási hadjárat idején sem tit­kolta, hogy véghez akaija vinni azt, amit az ország első konzerva­tív kormányfője, Antall József el­mulasztott - kisöpörni a gazdaság­ból és társadalomból a régi kom­munistákat. Antall tekintettel volt arra, hogy a kommunisták 1989­ben lehetővé tették a hatalom bé­kés átadását. Annál furcsábban hat, hogy tíz év elteltével új párt­revansizmus ölt testet. „Amíg ez szakmai hozzáértéssel nem ren­delkező egykori pártkinevezette­ket érint, rendben van a dolog, ám ha helyükre ismét protezsáltak ke­rülnek, az árt a reformoknak" - vé­lekedett egy hivatalnok. hirdet, ajánl „életbevágóan" fontos dolgokat. Bármelyik rádióállomást hallga­tom a nap folyamán, felkészül­hetek rá, hogy az adásokat fél­órás vagy még rövidebb inter­vallumokban reklámmal szakít­ják meg. Unos-untalan ugyanazt a szöveget harsogják csaknem egy lélegzettel egyazon témáról. Ellentmondást nem tűrnek, az idegeimre nincsenek tekintettel. Estefelé a televízióhoz menekül­nék. De minden hiába. Fölösle­gesen kapcsolom be percnyi pontossággal a műsor kezdete­kor, hogy elkerüljem a reklá­mot, rajtavesztek. Árad felém a hirdetés, a beharangozott prog­ram meg eltolódik percekkel. Gyanútlanul nyúlok a postalá­dámba. Szórólapok, vaskos bo­rítékok várnak rám. A gyomrom összeszorul. Még hányszor hív­ják fel a figyelmemet a nagy, el­mulaszthatatlan szerencsejáték­ra? ! Már csak ezt és amazt ren­deljem meg, s a milliót már a zsebemben érezhetem. Máskor a Bahama-szigetekre kapok in­gyenes ajánlatot. Nem kell fi­zetnem a repülőjegyet, biztosí­tást, zsebpénznek való valutát. Nemegyszer az utcán sétálva nyomtak kezembe szórólapot: vegyek részt társasutazáson, in­gyenes ebéd, városnézés, rövid egészségügyi előadás stb. Csu­pán az utazás költségeit kell menet közben megfizetnem. Reklám a hirdetőtáblákon, rek­lámot sugároz a helyi hangszó­ró. Kérem! Mi történne, ha hol­naptól kezdve reklámmentes napokat vezetnénk be? Mond­juk először csak havonta egy­szer. Amikor nyugodtan elme­hetnék az orvosomhoz az idege­imet kezeltetni, s akkor talán nagyobb sikerrel vehetném fel a harcot a reklámáraddattal szemben. Szalay János Tornaija

Next

/
Oldalképek
Tartalom