Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-18 / 64. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 1 KOMMENTÁR Valóban zsarolás? HOLOP ZSOLT Zsarolás - ezzel a kifejezéssel illeti a DBP az MKP távolmaradását a parlamenti szavazásoktól. Nem képes túllépni saját árnyékán, regionális pártként működik és csak a lakosság egy csoportját képviseli - folytatódik a vád, azért mert az MKP 80 milliót köve­tel a kisebbégi kultúra támogatására. Hogy mennyi jár a kisebb­ségeknek, kemény dió eldönteni, de nem volna jó, ha leragad­nánk ott, hogy annyi, amennyi jut. Tudjuk, takarékos a költség­vetés, üres az államkassza, azt is tudjuk, miért, de azt is, hogy az elmúlt időszakban a kiebbségi és - főként - a magyar kultúrához mennyire mostohán viszonyult a kormány. Ami tény: az adófize­tő állampolgárok közel 11 százaléka magyar, a kulturális tárca (takarékos) költségvetésének 11 százaléka pedig hozzávetőleg 240 millió korona. Persze őrültség lenne most ennyi pénzt köve­telni, és az is megkérdőjelezhető, hogy a „fejpénzből" kell-e kiin­dulni. Az MKP nem is ezt teszi, összesen 80 milliót kér, nem a magyar, hanem valamennyi kisebbség részére. Valóban a lakos­ság egy csoportját képviseli, az összes nemzetiséget. A kulturális miniszter hajmeresztő érvelésére, hogy az összeghez hozzá kell számolni a szlovák intézmények költségvetésének egy részét, mert senki sem tartja vissza a magyarokat, hogy szlovák színház­ba, könyvtárba járjanak, a „kňažkói hajmeresztő" kifordításával is lehet válaszolni: a szlovák nemzetiségű polgárt sem tiltja ki senki egy kisebbségi táncsoport, kórus előadásáról. Az pedig alig­ha vitathatató, hogy a szlovák kulturális intézmények értelem­szerűen nem a kisebbségi kultúra épülését szolgálják. Az MKP nem „zsarolná" a kormánykoalíciót, ha partnerei valóban meg­győzfék volna, hogy a kért összeget egyszerűen nem lehet előte­remteni a költségvetésből. Nem véleden, hogy a DBP-nek rögtön a „zsarolás" jut eszébe. A választások után kijelentette, „nélkü­lünk nincs szlovák kormány", s azóta is így viselkedik. Egy dolog­ra már csak homályosan emlékszik a demokratikus kormány: azok a külföldi szervezetek, amelyekhez csatíakozni akarunk, a választások után a győztesek értésére adták, hogy a magyarok nélkül nincs demokratikus szlovák kormány. Gátlástalan Markíza SZILVÁSSY JÓZSEF Az elmúlt hetekben a közszolgálati televízió híradói és politikai vitaműsorai tárgyilagosabbak lettek, a Markíza hasonló prog­ramjai pedig egyre gátlástalanabbak. A nézők manipulációja először akkor vált szembeötlővé, amikor Rudolf Schuster aránytalanul sokszor tűnt fel, éspedig mindig a lehető legked­vezőbb színben a kereskedelmi tévében. Sokak szerint ennek a figyelmességnek az ellentételezéseként lett Pavol Rusko társtulajdonos-vezérigazgató-tévécézár felesége parlamenti képviselő - minő véleden - éppen a kassai polgármester vezet­te pártban. A gusztustalan folyamat vasárnap szerecsenmosda­tással. folytatódott, amikor Peter Baco volt földművelési minisz­ter bizonygatta, hogy kezéhez, nevéhez egy négyzetmilliméter állami föld tulajdonjoga sem tapad. A máskor oly aktív és ala­posan felkészült műsorvezetők ezúttal csak megértően bólogatttak, holott némi oknyomozó kurázsival útánanézhet­tek volna, igaz-e vajon, hogy ha Baco talán nem is, de veje és más rokona éppfen az ő közbenjárása révén jókora állami föld­területeket bérel például a Csallóközben, állítólag igencsak kedvező bankhitelek révén, holott tisztességes magángazda évek óta még uzsorakamattal sem nagyon kap kölcsönt. A va­sárnapi ebéd után elpüledt nézők nagyobb részét így aztán si­került is közös erővel meggyőzniük Baco patyolattiszta lelkiis­meretéről. Magyarán: becsapniuk őket. Egyébként manapság már bizonyos műszaki ismeretekkel rendelkező középiskolás is tudja, hányféleképpen lehet csalni a telefonos szavazatokkal. Sok pénz és bizonyos szerkenytyű kell csak ahhoz, hogy a mű­sor végéig pörögjön a kívánt számlálólap, s végül győzzön - az aljas eszközöket bevető politikus. Nem lehet véletlen, hogy szá­mos dél-szlovákiai néző panaszkodott: a Rosta alatt állandóan foglaltat jelzett Csáky Pál telefonszáma... Magára valamit is adó tévétársaság egyébként éppen a sokféle manipuláció lehetősége miatt már nem használ telefonos szavazatszámlálást. Ha már a hétfő esti műsornál tartunk, engem nem a végeredmény döb­bentett meg. Hanem a kezdet. Az a tény, hogy a fajgyűlölő Slota nyilvánosságot kaphatott, sőt láthatóan igyekezték tisztára mos­ni. A „kissé bárdolatlan, de azért a mi kutyánk kölyke"­véleményt sulykolni a nézőbe. A jó ízlésű néző ilyenkor más csa­tomára vált vagy kikapcsolja a készüléket. Emiatt a Markíza nagyhatalmú urainak nyilván nem fáj a feje, hiszen egyre gát­lástalanabbá a könnyen manipulálható embereket célozzák meg és kábítják. S ők, sajnos, összehasonlíthatatlanul többen vannak, mint azok, akik gondolkodnak is a képernyő előtt. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Azzal, hogy ezt a lopott autót most külföldre viszem, én is hozzájárulok az ország külkereskedelmi mérlegének javulásához. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Magyarország nem épít Nagy­marosnál gátat a Dunán, mert ennek semmi értelme nem len­ne -jelentette ki az Országgyű­lés külügyi bizottságának ülésén Székely László, aki az ügyben folytatott szlovák-magyar két­oldalú tárgyalásokon a magyar delegációt vezeti. Székely a múlt heti pozsonyi fordulóról beszámolva elmondta: Pozsony a hágai bírósági döntést úgy ma­gyarázza, hogy érvényes az 1977-ben kötött szerződés, és a benne foglaltakat az utolsó be­tűig teljesíteni kell. A magyar ál­láspont szerint azonban a nem­zetközi bíróság végérvényesen kimondta, hogy Magyarország­nak nem kötelessége gátat épí­tenie saját Duna-szakaszán. Székely szerint a következő, bu­dapesti fordulón eldől, hogy Po­zsony ismét a hágai törvény­székhez fordul-e. Schmögnerová „kétismeretlenes egyenlete", avagy az a legnagyobb gond, hogy élnek magyarok Szlovákiában? Lassan elmosódó különbségek Talán már a DBP vala­mennyi politikusa hangot adott valamilyen formá­ban annak a véleményé­nek, mennyivel egysze­rűbb volna az élet Szlová­kiában, ha a magyarok nem kerültek volna be a kormányba. VRABEC MÁRIA Volt, aki nyíltan kimondta, volt, aki csak célzott rá, és akadt olyan is, aki fülig érő mosolyok közepette épp az ellenkezőjét bizonygatta, de úgy, hogy sen­kinek se legyen kétsége afelől, mit is gondol valójában. Brigita, a pragmatikus azonban mind­eddig hallgatott - vagy azért, mert túlságosan is lefoglalta ke­véske pénzünk számolgatása, vagy pedig azért, mert még nem érett meg benne a „bölcs "gon­dolat. Mert az, amit az Ifjú Baloldali Demokraták Szövetségének szombati kongresszusán mon­dott, merőben új megközelítése a problémának, sőt még azt is megkockáztatom, hogy eddig fel sem merült összefüggéseket tár fel előttünk. Brigita Schmögnerovát ugyanis „nagyon aggasztja a nacionaliz­mus térhódítása, amelynek táp­talaja az, hogy az MKP a kor­mánykoalíció részévé vált". Értsd: eddig hírét sem hallottuk szép és önálló országunkban magyargyűlöletnek vagy xeno­fóbiának, kizárólag attól kezd­tek el az ilyen „érzelmek" nyila­dozni egyes lelkekben, hogy há­rom kormánytag magyarul írja a nevét. Nem mondom, érdekes logika, igazán csak a marxista dialekti­kával hasonlítható össze, abban meg igencsak járatos a pénz­ügyminiszter asszony. Csupán az a baj vele, hogy összekeveri az okot az okozattal, ami egyet­len politikusnál sem szerencsés dolog, de annál, akire az ország kasszáját bízták, egyenesen ka­tasztrófa. Mert ha elgondolko­dunk a Schmögnerová-féle két­ismeretlenes egyenlet fölött, csak egyetlen megoldást talál­hatunk: a magyarok sűrű bocsá­natkérések közepette kivonul­nak a kormányból, hátrahagyva székeiket a Demokratikus Balol­dal Pártja embereinek, megkö­szönik, ami eddig megadatott nekik, és lemondanak minden további követelésükről. Na nem mintha a kormány - és benne a DBP mint „stabilizáló tényező" - nem volna demokratikus. Ki­zárólag csak azért, hogy ne irri­Csupán az a baj vele, hogy összekeveri az okot az okozattal... tálják már a slotákat, slobod­níkokat és moricokat. Pofonegyszerű következtetés, olyan, mint azé az olasz bíróé, aki a vádlott helyett a megerő­szakolt felperest marasztalta el, hiszen miniszoknya volt rajta. Végül is van abban igazság, hogy ha nem volnának Szlová­kiában magyarok, gyűlölni sem lehetne őket, ergo: a baj az, hogy vagyunk. Hogy épp a kormányban vagy az ellenzékben-e, az ebből a szempontból szinte teljesen mindegy, legalábbis addig, a­míg nem magát a nacionaliz­must tartják kórosnak, elítélen­dőnek, hanem a „célponttól" szeretnének megszabadulni. Adott esetben és adott politikai helyzetben - amely a DBP szá­mára jobb, mint kedvező - tör­ténetesen a magyaroktól. Nem hiszem, hogy érhetnek még bennünket különösebb megle­petések, az elmúlt évek során igazán megszokhattuk, hogy mi. vagyunk a nemzet fő ellenségei és minden szélsőséges megnyil­vánulás kiváltói. A különbség csak annyi, hogy akkor a kormány tagjai hirdet­ték azt az ideológiát, most meg az ellenzék fújja szakadatlanul. Bár - ahogy mostanában alakul­nak a dolgok - már ez a különb­ség is egyre inkább elmosódni látszik. Egyre több sebből vérzik a Danubiaprint uralta, óriási adósságot felhalmozó Első Lapterjesztő Társaság Veszélybe kerülhet a sajtószabadság is ÖSSZEFOGLALÓNK A gyakorlatilag monopolhelyzet­ben levő Első Lapterjesztő Társa­ság, amely az általa árusított saj­tótermékek kiadóinak legalább 100 millió koronával tartozik (az Új Szót kiadó Vox Novának pél­dául több mint 7 millió koroná­val), sikertelen alaptőkeemelést hajtott végre. Az alaptőke emelé­séről még tavaly december 21-én döntöttek a részvényesek köz­gyűlésén, ám a részvények 3 szá­zalékát birtokló Kárpótiási Be­fektetési Alap megtorpedózta a lépést, és ellenvetéseinek az ille­tékes járásbíróság a minap helyt adott. A Kárpótlási Befektetési Alap, amely mögött a Nemzeti Vagyonalap áll, ugyanis alapsza­bály-ellenesnek minősítette a de­cemberi közgyűlés lebonyolítá­sát. A tanácskozon a részvények 76,58 százalékát birtokló Danu­A végrehajtók már több alkalommal is le akarták foglalni... biaprint vett csupán részt, ám az alapszabály értelmében az ülés csak akkor határozatképes, ha je­len vannak a részvények leg­alább 80 százalékát birtokló tu­lajdonosok. E feltétel nem telje­sült, tehát az említett tőkeemelés szabálysértő volt. A Danubiaprint által uralt Első Lapterjesztő Társaság részvé­nyeiért enélkül is kötélhúzás fo­lyik. A végrehajtók már több al­kalommal is le akarták foglalni a Danubiaprint vagyonát, a pénz­ügyminisztérium szintén érdek­lődik a részvények iránt, a Nem­zeti Vagyonalapról nem is szól­va. A Danubiaprint eddig 40 millió koronát fizetett ki a va­gyonalapnak a társaság részvé­nyeiért, 2004-ig további 150 millió koronát kellene, ám erre valószínűleg nem lesz pénze. Ennek ismeretében érdekes a mindeddig háttérben meghúzó­dó Escada társaság ajánlata, amely megvásárolná a részvé­nyek 35 százalékát, és minden egyes részvényért 1000 koronát adna. Ha a Danubiaprint a va­gyonalap és a pénzügyi tárca minden ébersége ellenére nyél­be ütné az üzletet, akkor leg­alább 70 millió korona bevétel­hezjutna. Szlovákia zilált gazda­sági helyzetében a lapterjesztő társaság ügye gyakorlatilag nem jelent új színt a honi sajátos pri­vatizáció palettáján. A társaság körüli hajcihő „csupán" azért fontos, mert az ügy kedvezőtlen kimenetele esetében a lapter­jesztés s ezáltal a sajtószabadság kerülhet végveszélybe, (shz) OLVASÓI LEVÉL Emlékezés a kopjafánál A mátyusföldi Királyrév lakosai idén is megemlékeztek az 1848/49-es szabadságharc di­cső eseményeiről. Falunk szá­mára azért is jelentős a megem­lékezés, mert 1849. június 20-21-én nagy veszteségekkel járó csata zajlott le a Pered-Zsi­gárd- Királyrév háromszögben. Ennek a véres ütközetnek az emlékét őrzi a peredi temetővel szemben még a múlt században épített emlékmű, falunkban pe­dig a templomkert udvarában felállított kopjafa emlékeztet a letűnt idők eseményeire. Azt hiszem, emeltetése óta még sosem fordult elő, hogy virág, illetve koszorú nélkül árválko­dott volna. Itt róják le kegyele­tüket azok a múltra emlékező emberek is, akiknek hozzátar­tozói, ismerősei a lassan elfo­gyó huszadik század háborúi­ban vesztették életüket, és va­lahol idegen földben, hősi ha­lottként, jeltelen sírban alusz­szák örök álmukat Isonzótól a Don-kanyarig. Visszatérve a megemlékezésre. A falu művelődési házában ní­vós előadást hallhatott a szép számban megjelent vendégse­reg. A helyi Csemadok-szerve­zet kulturális csoportja időrendi sorrendben elevenítette fel a történelmi eseményeket, ame­lyek a márciusi forradalom kitö­réséhez vezettek. Utána az Ar­cok zenekar előadásában hall­hattuk Petőfi Nemzeti dalának megzenésített változatát, és más, alkalomhoz illő dalok is el­hangzottak. Az ünnepség záró­akkordjaként megkoszorúztuk a kopjafát. A hűvös tavaszi idő ellenére szí­vet melengető érzéssel töltött el mindenkit a március idusáról való megemlékezés. Üde szín­folt volt az is, hogy nagyszámú fiatal jelent meg az eseményen. Ez is bizonyítja, hogy tájainkon sosem fogy el a magyar, úgy, mintha híre sem lett volna. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
Oldalképek
Tartalom