Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-15 / 61. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 15. Hazai magyar tudományos műhelyek találkozója Grendel Lajos több évtizedes írói munkássága elismeréseként ma veszi át Budapesten a Kossuth-díjat Újra indul a Szemle ÚJ SZÓ-HÍR Pôzsony. A Fórum Társadalom­tudományi Intézet kezdeménye­zésére az elmúlt héten Pozsony­ban találkoztak a szlovákiai ma­gyar tudományos műhelyek kép­viselői. A megbeszélés célja az volt, hogy egyeztessék az ez évi és a hosszú távú programjaikat, megbeszéljék az együttműködés lehetséges formáit, és kialakít­sák azokat az intézményi kerete­ket, amelyeken keresztül a jövő­ben szorosabban tudnak együtt­működni. A résztvevők meg­egyeztek abban, hogy rendszere­sítik az ilyen jellegű összejövete­leket. A Fórum Intézet képviselői felkélték az egyes műhelyek ve­zetőit, hogy a most induló (1945 óta első ízben megjelenő) tudo­mányos folyóirat, a Fórum Tár­sadalomtudományi Szemle szer­kesztőbizottságába delegáljanak embereket, hogy a jövőben kö­zös szerkesztésben, a szlovákiai magyar tudományos műhelyek lapjaként jelenjen meg a folyó­irat. A szerkesztőbizottság el is kezdte munkáját, és előrelátha­tóan március végén jelenik meg a Fórum Társadalomtudományi Szemle első száma, (bszi) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Szöktetés a szerájból 19 a.ha SZÍNHÁZ: Nyári nap 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Az ügynök halála 15 GYŐR NEMZETI SZÍNHÁZ: Bánk bán 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Egy bogár élete (am.) 15.15, 17 Rush Hour (am.) 19, 20. 45 OBZOR: A vízhordó (am.) 16, 18 Angyalok városa (am.) 20.30 MLADOSŤ: Erzsébet királynő (ang.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Pokoli szerencse (cseh) 16 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 18.30, 20.30 Átkozott boszorkányok (am.) 17, 20 Psycho (am.) 16.30, 18 KASSA DRUŽBA: Halloween, 20 évvel később (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Egy bogár élete (am.) 15.30 A vízhordó (am.) 17.45 Az adósságok ideje (cseh) 20 CAPITOL: Pokoli szerencse (cseh) 16 Halloween, 20 évvel később (am.) 18, 20 ÚSMEV: Szerelmes Shakespeare (am.) 16,18.15, 20.30 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA:Tökéletes gyilkosság 17,19 LEVA ­SLOVAN: Sikoly 2 (am.) 19 GÚTA-VMK: Psycho (am.) 18.30 GYOR CINEMA CITY-GYŐR PLAZA: Ronda ügy (am.) 12.15 17.15, 22.15 Vámpírok (am.) 14.45,19.45 Patch Adams 12.15,14.15, 17.15,19.45,22.15 Dolcsi Vita (am.) 11.30,13.45,15.45,17.45 MISKOLC BÉKE: A szentfazék (am.) 15.30, 17.45, 20 BÉKE KAJVIARA: Ronda ügy (am.) 16, 18, 20 KOSSUTH: Patch Adams (am.) 15.30, 17.30 A csók 19.30, 21 HEVESY: Honfoglalás, (magy.) 15 A nagy Lebowski (am.) 17,19 Patch Adams (am.) 20.45 Március 16. és 21 között négy tibeti szerzetes homokmandalát ké­szít a somorjai zsinagógában. Március 16-án 18. órakor a H. H. Da­lai Láma képviseletében Chhime R. Chhoekyapa bevezető beszédet mond, majd a négy szerzetes koncertje következik. 17. és 22. között a szerzetesek homokmandalát készítenek, amely naponta 11. és 17 óra között megtekinthető. 21-én 15 órakor a felajánló szertartás után a szerzetesek a homokmandalát összesöprik és a Dunába szór­ják. Képünkön: Kálacakra Mandala Prózánk nagykorúsítója író, irodalomszervező, pe­dagógus. Nagykorúvá tette a szlovákiai magyar pró­zát. Az egyetemes magyar irodalom európai rangú képviselője. A Magyar Köz­társaság elnöke ma adja át a Kossuth-díjakat-ald­tüntetettek között van Grendel Lajos is. Vele be­szélgettünk a terveiről és az irodalomról. LAKATOS KRISZTINA Szlovákiai magyar irodalom, magyar irodalom, európai, il­letve világirodalom - hogyan látja ön a kapcsolódási ponto­kat? Ezek a kapcsolódási pontok most vannak kialakulóban, mert 1989 előtt a szlovákiai magyar iroda­lom igazán nem tudott kapcsola­tokat teremteni a saját szűk vilá­gán kívül. A magyarországi iro­dalmi élettel is csak a hatvanas­hetvenes évek fordulóján kez­dett kialakulni valamiféle párbe­széd. A szlovák irodalommal még ennél is kedvezőtlenebb volt a helyzet, talán a fogadó­készség hiányzott, illetve ha ez meg is volt, a szlovák írókat egy­szerűen nem érdekelte a szlová­Meggyőződésem, hogy a magyar irodalomnak van­nak még tartalé­kai. « kiai magyar irodalom. A nyolc­vanas években aztán javult vala­mit a helyzet. Kapcsolatot keres­ni nyugati intézményekkel, írók­kal pedig '89 előtt felért egy ön­feljelentéssel. Most van meg az esély arra, hogy a szlovákiai ma­gyar irodalom, a szlovákiai ma­gyar írásbeliség jobban integrá­lódjon. Itt persze nagyon sokat számítanak a személyes kapcso­latok, ezek viszont esetlegesek. Az ön Kossuth-díja a művészi szempontokon túl értelmez­hető a szlovákiai magyar iro­dalom sikeres integrációjának jeleként is. „Ezekben a díjakban is kifejezésre jut a magyar irodalom egységessége, az, hogy a földrajzi és a politi­kai Magyarország határai nem esnek egybe a szellemi Magyarországéval. Szerencsés dolog, hogy ezt az elmúlt években a magyar irodalompolitika felismerte" (Prikler László felvétele) Kossuth-díjat kapni mindenkép­pen nagyon megtisztelő. Nem én vagyok az első szlovákiai ma­gyar író, aki részesült ebben a kitüntetésben, 1994-ben a díjat már megkapta Dobos László, és időközben több határon túli író is. Ezeket a döntéseket tudatos irodalompolitikai stratégiának tekintem. Ezekben a díjakban is kifejezésre jut a magyar iroda­lom egységessége, az, hogy a földrajzi és a politikai Magyar­ország határai nem esnek egybe a szellemi Magyarországéval. Szerencsés dolog, hogy ezt az el­múlt években a magyar iroda­lompolitika felismerte. Játsszunk el a gondolattal: ha jövőre ön határozhatná meg, ki kapjon Kossuth-díjat, ho­gyan döntene? Nehéz kérdés. Akadna egy-két szlovákiai magyar író is, de hadd ne említsek neveket. Meggyőző­désem, hogy a magyar irodalom­nak vannak még tartalékai, so­kan szóba jöhetnének. Például a nyugati magyar irodalom, né­hány alkotó kivételével, nincs ér­tékének megfelelően megbecsül­ve. A nyugati magyar irodalom­ban van néhány igen jelentős egyéniség, s ha jövőre beleszól­hatnék a díj sorsába, biztosan kö­zülük is választanék valakit. Folyamatosan jelenik meg az életműsorozata, de várhatunk valamilyen új művet is a kö­zeljövőben? Most fejeztem be egy regényt, Tömegsír a címe, Magyarorszá­gon a Mozgó Világban jelent meg folytatás9kban, nálunk pe­dig a Szabad Újságban. írói munkássága mellett tanít a Komenský Egyetem magyar tanszékén. A két hivatás ösz­szefügg valamilyen módon, vagy különválik az ön életé­ben? Egyáltalán nem különálló dolog, sőt! Az egyik a másikat még segí­ti is. A tanítás számomra még friss élmény, hiszen másfél éve vagyok a pozsonyi magyar tan­széken. Annyiban tartom fontos­nak, hogy amióta tanítok, nap mint nap benne vagyok a 20. századi irodalomban, az iroda­lom történetében, újraolvasásá­ban, újrafelfedezésében, és ez nagyon inspiráló. Sokszor még egy olyan ma már távolinak tűnő szerzőről is, mint Móricz Zsig­mond kiderül, hogy hallatlanul izgalmas regénypoétikai problé­mákat vet föl, és nagyon aktuális tud lenni. Tehát érik az embert meglepetések, és ezek jól jön­nek, hasznosak az írói pályámon is. Az ősztől a tanszéken elindí­tottunk egy választható szemi­náriumot a regény fejlődéséről, ez arra sarkall engem, hogy saját magam számára is megfogal­mazzam a tanulságokat a világ­^ Amióta tanítok, nap mint nap ben­ne vagyok a 20. századi irodalom­ban. « irodalomból, és azt, ami ebből maradandó az író számára. Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Azt hiszem jól választottam, amikor megpályáztam a kated­rát. Szeretném az írói és a peda­gógusi tevékenységemet folytat­ni. Ez alatt a rövid idő alatt is jól összecsiszolódott a kettő. Április 15-ig láthatók a Capa testvérek fotográfiái SZUBJEKTÍV Képelc a gonosz ellen Once in a Livetime MTI-HIR Budapest. A háború emberte­lensége, a béke öröme, fájdal­ma, emberbaráti szenvedélyes­ség és politikai „elkötelezettség" azok a témák, amelyek a Capa testvérek fotográfiáiból összeál­lított, a Budapesti Tavaszi Fesz­tivál programjainak sorában megnyílt kiállítást jellemzik. A magyar származású testvérpár, Robert és Cornell Capa munkái­ból álló első magyarországi kiál­lítás a Néprajzi Múzeumban te­kinthető meg április 15-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig, emeltjegyárak mellett. A Capa fivérek képei a 20. szá­zad öt évtizedének, az 1930-as évektől az 1970-es évekig terje­dő fél évszázad egyedülálló do­kumentációját alkotják. Robert Capa, aki 1913-ban Bu­dapesten született és eredeti ne­ve Friedmann Endre, mintegy 70 ezer negatívot hagyott hátra, amelyek egész pályáját felölelik. A többségük háborús vagy hábo­rúval kapcsolatos kép a spanyol polgárháborúról, a kínai-japán összecsapásról, a II. világháború európai hadszíntereiről, az izra­eli függetlenségi harcról, vala­mint a francia-indokínai össze­tűzésről. Az 1918-ban szintén a magyar fővárosban született Cornell Capa (eredetileg Fried­mann Kornél) élete során há­rom egymásba fonódó úton járt egyszerre. Fotóriporterként ren­geteget dolgozott a Life maga­zinnak, és hosszú időn át a Magnum ügynökség tagja volt. Ezenkívül gondozta és szerkesz­tette a fivére munkássága során született képeket. Továbbá ala­pítója és igazgatója volt a New York-i székhelyű International Center of Photography-nak (ICP). A Capa fivérek egyként hitték, hogy a sajtófotók erejével job­bíthatnak az emberiség sorsán. Az emberiesség feltétlen híve­ként fényképezőgépükkel tilta­koztak a gonosz ellen és ünne­pelték a jót. A korabeli kritiku­sok és az utókor megítélése sze­rint mindketten mindig együtt­érzéssel, megértéssel, a lélek melegségével és nemességével közelítettek alanyaikhoz. A ba­rátság határait nem ismerő férfi­akként emlegették őket. Renge­teget utaztak a világban és ren­delkeztek azzal a kivételes képességei is, hogy bárhová ér­keztek, mindenütt otthon érez­ték magukat. JUHASZ KATALIN Az elferdített helyesírású cím ezúttal sokat elmond: koncerde­mezről van szó, méghozzá dup­láról. Mivel ezáltal anyagi tekin­tetben is megterhelő lehet a vá­sárlás, nézzük, mit kapunk a pénzünkért. A Dream Theater zenéje köny­nyen kategorizálható, de nehe­zebben emészthető: progresszív rocknak nevezik. E szó hallatán legtöbbször egy sablonos kép je­lenik meg lelki szemeink előtt. Hetvenes évek közepe, hatal­mas koncertterem, lehetőleg Tokióban, a színpadon hosszú hajú, szakállas varázslók merül­nek hangszercsodáikba, a több emeletnyi Moogokba, Ham­mondokba, Yamahákba. E kép igaz, de azért a Yes vagy a Pink Floyd története sokkal többről szól. Hol e zenekarok sírjai dom­borulnak, unokáik leborulnak, ott térdepel a manapság legsike­resebb csemete, a Dream Theater is. Célkitűzéseiben ha­sonlít a nagypapára: minőség és komplexitás, perfekcionizmus és kísérletezőkedv, témák és va­riációk. A nyolcvanas évek köze­pétől ontják a lemezeket, me­lyek a legkülönbözőbb zenei ha­tásokat tükrözik, mégis kerek egésszé állnak össze. A rajongók most zanzásítva kapják kézbe tíz év legjavát. Ott vannak a nagy slágerek, a Pull Me Under, a Hollow Years, a Take Away My Pain, hosszú szólókkal ékesítve. Mindannyian bemutatják imp­rovizációs készségüket, nem kí­mélve a hallgatót a hosszú dob­szótól sem, mely minden kon­cert szerves része. Ez egyébként egy párizsi fellépés „lenyoma­ta", a legutóbbi albumot követő világ körüli turnéról. Hozzánk természetesen nem értek el, nem is fognak talán soha. Ezért érdemes áldozni erre a lemezre. Azoknak is, akik csak most is­merkednek a Dream Theater virtuóz hard rockjával. (Warner Music, 1998)

Next

/
Oldalképek
Tartalom