Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-08 / 31. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR KOMMENTÁR Százszorszép MOLNÁR NORBERT Száz nap kis idő, de arra elég, hogy ezután a bírálatok özöne zúduljon egy kormány és egy koalíció nyakába. Ha megérdemli. Fekete korszakot zárt tegnap a szlovák politika. Sok könyvkiadó elégedett lenne, ha annyi könyvet adna ki egy évben, mint a Dzurinda-kabinet tette röpke két hét alatt. A rosszmájú ellenzék szerint a miniszterek többet foglalkoztak a múlttal, mint a jelennel és a jövővel. Azok, akik ezt hangoztatják, építkezési ismereteik hiányát demonstrálják. Megannyi Mekk Elek, aki rettenetes nagy eszével felülről kezdené építeni a házat. A kormánynak azonban legalább azt kell tudnia, hányadán áll, mire építhet. A fekete krónikák alapján szinte semmire. Dzurindáéknak mindent elölről kell kezdeniük, még a tető sincs meg. Lassan és veszekedősen indított a kabinet. Ján Čamogurský, akit Dzurinda igazolt a kormánycsapatba akadékoskodott a leginkább, s ha nem ő, hát jöttek a balos miniszterek, Koncoš és Schmögnerová. Idővel azonban beindult a gépezet. Kétnyelvű bizonyítványok, készülő törvények, kisebb megszakítással parlamenti közvetítések, vizsgálatok garmadája, leváltások, kinevezések, külföldi meghívások. Három mindenképpen biztató momentumot emelhetnénk ki. A belügyminisztérium határozott lépéseket tett az emberrablás és a meghiúsított népszavazás ügyében. Bár a nagy mentelmijogmegvonó bejelentések utáni késlekedés arra engedhet következtetni, csak a száz nap miatt siettek. A külügyminisztérium gyors és határozott lépései mindenképpen pozitívak, kár hogy késik az effektivitás. A Nyugat még óvatoskodik, nekünk meg sietnünk kell. Ami a legbiztatóbb: olyan emberek kerültek - néhány kivételtől eltekintve - felelős pozícióba, akik szakértelemmel és nem klientelizmussal ejtik ámulatba a polgárt. Az MKP a kormány stabilizációs tényezője, még ha ezt az ellenzék megkérdőjelezi is. A DBP kezdeti kekeckedése, a PEP bizonytalankodása és az SZDK ingatagsága kissé rossz jeleket vetít előre, de biztasson bennünket, hogy a hatalom összetartó erő. Ami a legnagyobb erény: megváltozott a társadalmi légkör, bár lehetséges, ez nem a kormány érdeme, hanem a polgárok voksaié. Ez az, amit nem herdálhat el a koalíció az elkövetkezendő három és fél évben. Száz nap ellenzékben TÓTH MIHÁLY A kormányváltások világtörténetének „túlsó végét" az az állapot jellemzi, amikor az győzött, aki ügyesebben kezelte a pisztolyt, kőbaltát, kardot. Az ilyen szempontú história „innenső végén" Churchill, a brit oroszlán helyezkedik el, aki a parlamenti választások másnapján, 1945. július 26-án ezt üzente a nemzetnek: „A szavazatokban kifejezésre jutott a brit nép döntése. Leköszöntem tehát a komorabb időkben rámb'ízott hivatalról... Kihallgatást kértem a királytól s azt javasoltam Őfelségének, hogy küldessen Attlee úrért". A fiatalabbak kedvéért: „Attlee úr" az ellenzék vezére volt. Aligha van a világon olyan szőrösszívű és diktátorhajlamú politikus, aki az idézetet olvasva és a korabeli viszonyokról tudva legalább akkor, amikor senki se látja, ne emelné meg kalapját. Indokoltan maximalistának minősíthető bárki, akinek Szlovákiában ma, a Mečiar vezette ellenzék első 100 napjának leteltével követendőként a fenti példa jut eszébe. A birt parlament környékén legalább 300 éve ugyanazt a pázsitot nyírják. Ezzel szemben most konstatáljam, hogy akit eszmefuttatásomba Churchillt pótolva kellene behelyettesítenem, legénykorában nem a pázsitápolást tanulmányozta Oxfordban, hanem azt tanulta: „Ahol fát vágnak, ott forgácsok röpködnek". A kormányváltások kulturáltságát illetően valahol Uganda és London között helyezkedünk el. Jelenlegi ellenzékünk első 100 napjára rányomta bélyegét, hogy Mečiarnak esze ágában sem volt azt javasolni Ivan Gašparovičnak (megbízott államfő volt), hogy „küldessen Dzurinda úrért". Pedig nyilvánvaló volt, hogy a választások előtti ellenzék a Mečiarellenességben megbonthatatlan. A szlovákiai viszonyokat az ellenzék általános sértődöttsége (is) jellemzi. Koncentráltan ez egy fényképen jutott kifejezésre. Pszichiáter asztalára kívánkozik ama általánosan ismert temetési Mečiar-fotó. Az ellenzék miatt a kormányváltás kulturáltsága műfajában Szerbia tájékán foglalunk helyet. Rosszkedvű és humortalan az ellenzék, de a 100. napon végre mintha megtört volna a jég. Ivan Gašparovič fellépett egy könnyebb fajsúlyú tévéműsorban, és Markovič úrnak sikerült őt megnevettetnie. Ebben az országban ez is szenzáció. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán; kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ THE GUARDIAN A brit lap szerint az iraki kormány menedéket kínál Oszama bin Laden szaúd-arábiai multimilliomosnak, akit Nyugaton terrorcselekmények finanszírozásával vádolnak. A lap az amerikai tikosszolgálattól és iraki ellenzékiektől származó értesülésekre hivatkozva jelentette: az Afganisztánban tanyázó Oszama bin Laden decemberben találkozott Irak törökországi nagykövetével, és az iraki diplomata felajánlotta kormánya nevében, hogy menedéket kap Irakban, ha segít Bagdadnak támadásokat szervezni amerikai és szaúdi célpontok ellen. Az Egyesült Államok ötmillió dollár jutalmat ígér annak, aki bin Laden letartóztatásához vezető információval szolgál az amerikai hatóságoknak. Bin Laden minden eddig ismert jel alapján biztonságban érezheti magát Afganisztánban is. A Dzurinda-kabinet megkezdte a gazdaság rendbetételét, de a siker még messze van Az állampolgárok száz napja Egyéni megítélés kérdése, hogy valaki az új kormány gazdasági reformját tragédiaként vagy a javulás reményeként éli meg. TUBA LAJOS Független elemzők és a gazdasági sajtó éveken keresztül próbálta felhívni a társadalom figyelmét a hatalmon lévők által praktizált gazdaságpolitika kilátástalanságára. Bár a hivatalos propaganda kitartóan gazdasági csodáról beszélt, nyilvánvaló volt, hogy tavaly nyárra kiürült a látszat fenntartását elősegítő összes hazai és külföldi forrás. Ezért - függetlenül attól, hogy ki kerül hatalomra - az idei év mindenképpen a válságkezelés időszaka lett volna. A történelem tanulsága szerint előbb-utóbb minden válság leküzdhető, nem mindegy persze, hogy mennyi idő alatt és milyen áldozatokkal. Az elmúlt száz nap gyakorlata egyelőre azt bizonyítja, hogy az új kormány - politikai sokszínűsége ellenére - megfelelően elszánt egy hatásos válságkezelő program végrehajtására. Az ezzel kapcsolatos első elképzelések december elején kerültek nyilvánosságra, az év utolsó parlamenti ülésével pedig megkeződött a tényleges végrehajtás. Napjaikra már túl vagyunk két nagy áremelési hullámon. Ne legyenek azonban illúzióink, ezzel még egyáltalán nincs vége: a fűtési szezon után változik a földgáz ára, küszöbön a lakbérliberalizáció, jelentős változások várhatóak az ÁFA tételekben. Ezek még az eddigieknél is komolyabban befolyásolják lehetőségeinket, könnyen lehet, hogy az év végén sokan szívesen kiegyeznének a szakszervezetek által most becsült 10-15 Visszhang (Ad: Dobossy László halála, Új Szó, 1999. január 30.) Meggyőződéséről meg ezt írta 1994 áprilisában: Ami engem illet, az esetem akár tipikus is lehet. Normális körülmények közt valószínűleg liberális lennék... Most mégis a Magyar Demokrata Fórum szavazótáborát gyarapítóm, jóllehet miként eddig, most sem vagyok tagja egyetlen politikai pártnak sem (minthogy a „párt" a latin „pars,, származékaként „rész az egészből"). Viszont: a mai magyar politikai csoportosulások közül az MDF védi legkövetkezetesebben a nemzetiségi magyarságot. Balassa Zoltán Kassa lenő, letelt a száz nap, produkálhatnál valamit (Peter Gossányi karikatúrája) százalékos reáljövedelem-csökkenésben is. Felmerül tehát a kérdés, milyen volt a gazdaságpolitika első száz napja az átlagember szempontjából? Kár lenne a választ elintézni azzal, hogy aki árakat emel, az eljátssza a bizalmat. Azt kevesen vonják kétségbe, hogy a reform. bevezetéseként alkalmazott emelések lehetőséget adnak az állami költségvetés konszolidálására és az állami tulajdonú közszolgáltató vállalatok öszeomlásának elkerülésére. A kérdés inkább az: mennyi ideig tart, amíg az átlagember is azt tapasztalja majd, hogy jövedelme emelkedésének köszönhetően már nem a puszta túlélés gondolatával kell foglalkoznia. Az áremelésekkel kapcsolatos híreken túl ezért is érdemes figyelni a reform azon részére, amely a gazdaság élénkítésére, új munkahelyek létesítésére, külföldi vállalkozók idecsábítására irányul. Ezen a téren egyelőre inkább csak jelzésértékű lépések történtek, de a parlament tavaszi ülésszakán már konkrét határozatokra lesz szükség, a kormánynak pedig folyamatosan dolgoznia kell ennek érdekében. Eléggé nehéz ma felmérni, hogy Függetlenül attól, ki kerül hatalomra -1999 a válságkezelés éve. az ország lakossága miként reagál majd az idei év súlyos eseményeire. Legalább az elmúlt évek magyarországi tapasztalatai adhatnak reményt. Ott a Bokros-csomag bevezetése több mint harminc százalékos reálbérjövedelem-csökkenést okozott. Ennek árán azonban három év alatt rendbetették a gazdaságot. Tény, hogy még ma is sokan nehezen élnek, de már nyilvánvaló, hogy az ország felfelé ívelő pályára került és ennek kedvező hatásait évről-évre szélesebb rétegek tapasztalják. Ma még nem tudni, hogy Szlovákiának milyen áldozatokat kell hoznia egy hasonló fordulatért. A Nemzetközi Valutaalap például már jelezte: elemzése szerint a felvázolt csomag nem biztos, hogy elég az állami költségvetés szanálásához. Egyetlen dolog biztos: ha nem sikerül, a másik lehetőség csak a kilátástalan gazdasági összeomlás. A tavaly ősszel hatalomra került koalíció hivatali idejének első száz napja alatt évek óta elhanyagolt problémák kezelését kezdte meg, egyelőre megfelelő erélylyel. Reméljük, hogy tevékenysége első évét értékelve is hasonló lesz a helyzet. Megszorítás ide vagy oda, ezt a parlamentet inkább magunkénak érezzük, mint az előzőt (archív) Dobossy vallomása Az Új Szó január 30-i számában E. Fehér Pál írt Dobossy Lászlóról, aki január 27-én hunyt el a kora hajnali órákban. Vele kapcsolatosan azt írja, hogy „Prágában és Párizsban végezte az egyetemet, francia szakos volt, s éppen csak elkezdte pedagógiai tevékenységét Kassán, menekülnie kellett baloldali meggyőződése okán. Párizsig meg sem állt." Viszont ennek ellentmond az, amit Dobossy kassai barátainak, egykori diákjainak írt az elmúlt években. Éppen ezért szabadjon néhány idézettel alátámasztani állításomat. „Csak a véletlenen múlt, hogy 1938 őszén a budapesti francia követség kulturális tanácsosa Kassán járva fölajánlotta nekem, hogy a párizsi egyetem szívesen vendégül látna a következő tanévre. En tehát akitor úgy mentem el Tőletek, hogy alig néhány hónap, legföljebb egy tanév múltán visszatérek. Ámde közbejött a háború s én kint maradtam. Persze jól tudom, nincs értelme az olyan kérdéseknek, hogy mi lett volna ha... Mostánában mégis elképzelem, miként alakult volna a sorsom, ha az 1940-41. tanév elején valóban visszatértem volna Kassára, majd tartalékos tisztként valamelyik hadszinteret is meg kellett volna járnom..." „Gyakran töprengek azon, miként alakult volna saját sorsom, meg a családomé, meg persze az életszemléletem is, ha történetesen akkor, amikor módom volt rá, kint maradtam volna Nyugaton, akár Franciaországban, akár Kanadában, a montreali Laval Egyetemen, ahová szintén hívtak. Ott valószínűleg amiatt éreztem volna lelkifurdalást, hogy hűtlenül cserben hagytam szülőföldünket."