Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-01 / 25. szám, hétfő

NAPTAR Február T EGY GONDOLAT Egyetlen jó szót hordj csupán szívedben, s hogy mennyit ér, egy óra majd kitárja. Hofmannsthal NÉVNAP Ignác A név latin eredetű, s a tűz jelentésű ignis szóból alakult ki. Ma Szevér, Brigitta, valamint Tatiana nevű ismerőseinket is köszöntsük! MAJ. ÉVFORD U LÓIN K 125 éve született Hugo von Hofmannsthal osztrák író, költő. Sokat játsszák A rózsalovag című darabját, amelyet Richard Strauss zenésített meg. 25 éve hunyt el Győri Dezső költő, író, publicista. Rimaszombat szülötte volt, a 30-as években a Magyar Újság szerkesztője, a Magyar Hegyibeszéd szerzője. Irt történelmi kisregényeket, leghíresebb műve pedig a Viharvirág-SorsvirágTűzvirág című trilógiája. 145 éve hunyt el Landerer Lajos nyomdász. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! 45 éves Dobis Márta jelmeztervező, a komáromi Jókai Színház művésze, egyebek mellett a Dundo Maroje című darab jelmezeinek tervezője. 55 éves Leo Burmeister amerikai színész. 45 éves Mike Campbell amerikai rockzenész, a Heartbreakers gitárosa. 40 éves Anthony LaPaglia amerikai színész. Ma ünnepel még: Borisz Jelcin (1931) Oroszország államfője. NAPI VICC - Uram - állítja le a járőr az autóst kétszáz koronát kérek, mert túllépte a hatvanat. - Mi a fene? Most már a koráért is megbüntetik az embert? ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 3. PANORÁMA - hirdetés fj Solymosi Tamás nem érzi magát kalitkában a bécsi Staatsoperben. A következő évad is a császárvároshoz köti Baj vagy nem baj, akkor is Bajadér Raritás a balett világában. „Nehézsúlyú" táncosok a császárváros ringjében. Vlagyimir Malahov, a Staatsoper vendégművésze a Bajadér bemutatójára készül - mint koreográfus. Szolort, a klasszikus hindu irodalom motívumai alapján íródott történet főhősét a bécsi társulat állandó tagja, vezető szólistája, Solymosi Tamás táncolja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Partnerként szerepeltek már együtt. Renato Zanella koreográfiájában, az Amadéban. Malahov kapta meg Mozartot, Solymosi Salierit. Koreográfusként most először mutatkozik be a nagyhírű orosz táncos. A magyar pedig élvezi a kihívást. Mozart és Salieri párharcában, gondolom, egészen más érzés egymással szemben állni, mint a Bajadérban, amelyben ön a színpadon, Malahov pedig koreográfusként a nézőtéren végzi a dolgát. Mindkettőnknek megvan a maga rajongótábora, a rivalizálás pedig a szakma velejárója. Vannak, akik azt állítják, így igazi a küzdelem. Én az egyenes harc híve vagyok. Engem az inspirál. Ez még abból az időszakomból maradt meg bennem, amikor versenyszerűen úsztam. A „lerúgom, megrúgom" nem az én stílusom. En másra összpontosítok. Minden helyzetben a lehető legtöbbet akarom nyújtani. Ami pedig az Amadét illeti: ezzel a történettel már Zanella sem tudott újat mondani. Itt már nem érheti meglepetés a nézőt - legfeljebb a szerep megformálásával. Hogy én, Solymosi Tamás milyennek képzelem Salierit. A koreográfia természetesen Mozart alakjára összpontosít. De pár évvel ezelőtt, amikor a Manont mutattuk be Bécsben, ugyanez volt a felállás. Abban Des Grieux áll a történések középpontjában. Lescaut, akit én táncoltam, inkább csak címszereplő. Főszerepet a táncos csinál belőle - ha van hozzá tehetsége. Szerintem hasonló az indíttatás most is. Nem feltétlenül a jóindulatot látom amögött, hogy a Bajadérban épp rám osztották Szolort. A bemutatón ugyan a koreográfus, Malahov táncolja a szerepet, de azután már én. Ilyenkor természetesen mindenDes Grieux szerepében a Manonban A technikai különbségeket is pontosan látja? Malahov nagyon jól képzett balettművész, de mint minden táncosnak, neki is vannak negatívumai. Aki ezt nem vallja be, az nem őszinte magához. Hiába állítom én, hogy tudok bukfencezni, ha közben kitöröm a nyakam. Önmagát nem tudja becsapni az ember. Amikor két nagy tehetségű, de öntörvényű művész lép „pástra", a színház vezérkara árgus szemmel figyeli, mikor esnek egymásnak. A „nagyvadak" ütközete sok pengevillogtatással jár. Erre vártak az Amadéban is. Nem lehetett beférni a színházba. Ott voltak azok, akik Malahovnak drukkolnak, eljöttek az én rajongóim, de kíváncsiak voltak ránk azok is, akik azt hitték, hogy „ezek most megölik egymást a színpadon". Nem folyt vér. Óriási sikert arattunk. És ez volt a puding próbája. A főnökségnek látnia kellett, hogy igenis tudunk egymással dolgozni. Régen, amikor a Manonban szerepeltünk együtt, én még új voltam Bécsben. Nem nagyon ismertek. Összeraktak bennünket, és akkor jött a nagy meglepetés, hogy „ó, ki ez itt?!". Attól fogva nem is szerepeltünk már egy darabban soha. Taktikából? Bizonyára. Esetíeg maga Malahov kérte, hogy minden taps őt illesse? Félt, hogy osztoznia kell a sikerben? Bocsássuk meg neki... Pedig az ilyen kivételes esték, amikor mindketten színpadon vannak, komoly bevételhez juttatják a színházat. Ilyenkor magasabbak a jegyárak. A kuriózum mindig teltházakat vonz. Az Amadéban ráadásul még össze is csapunk. Mennyi önfegyelem, nagyvonalúság, diplomácia kell ahhoz, hogy „két dudás egy csárdában" békésen meglegyen? Egyszerűen csak normálisnak kell maradni. Nem kell toporzékolni, gyévuska módjára hisztizni a próbákon, örökké azt lesni, hogy mikor botlik meg a másik. Én nem akarok bizonygatni semmit. Attól, hogy az élet színpadán több fényt kapok, nem szeretnék elszállni. Igen, ez a legnehezebb. Normálisnak, egyenesnek maradni. Én nem akarok ilyen-olyan úton különböző előnyökhöz jutni. Mint ahogy azt is fölösleges energiapocsékolásnak érzem, hogy én utáljak valakit, mert az eláztatott engem. Tudok róla, hogy hol, kinek mit mondott, de úgy teszek, mintha el sem jutott volna hozzám. Én nem támadok. Nem vagyok bosszúálló sem. Malahovon is csak mosolygok magamban, amikor a próbán egyfolytában azt bizonygatja, hogy ő mekkora sztár. Úgy teszek, mintha észre sem venném. Ugrik, forog, közben egyfolytában azt lesi, mikor felejtem már rajta a szemem. Én meg csak magamra figyelek. Ettől egy szerelmi viszonyban is kiborul a másik, nem még a próbateremben. A véleményemet persze meg szoktam mondani, csak nem kiabálva. Az én szememben az a szupertáncos, aki nem fitogtatja, mit tud. Megmutatja, de már megy is tovább, vagy segít a másiknak, aki bizalommal fordul hozzá. Minek köszönheti Malahov ezt a nagy lehetőséget? Elég, ha valaki jól táncol, sztárként kezelik a világban, máris megkapja a Staatsoper kilencven tagú csapatát? Nem, nem elég. Ehhez kapcsolatok is kellenek. Malahov harminckét éves. Feltornázta magát egy magas nívóra és most elkezd koreografálni. Elindult Nurejev nyomában. Megelőlegezett bizalmat élvez. Konfliktushelyzet? Köztem és közte? Nem volt, és remélem, nem is lesz. Engem nem érdemes provokálni. Aki rám rosszat mond, azt én nem tisztelem meg a véleményemmel. Én nem szeretem a botrányhősöket. Ha bajom van valakivel, akkor azt magamban oldom meg. Lehet, hogy hónapokig emésztem magam, de azt sem mutatom ki. Ez alapszabály ezen a pályán. Ne lássák rajtad, hogy mi fáj, mert akkor kapsz hozzá és még jobban fog szúrni. ki arra kíváncsi, melyikünk lesz jobb, hitelesebb. Hogy melyikünk tud fölékerekedni a másiknak. Salieri negatív hős és Szolor sem egy álhatatos lélek. Szeretem az ilyen feladatokat. Egy ilyen figura mindig izgalmasabb, mint a pozitív hős, akit mindenki rajongva szeret. Salieri és Szolor körül felizzik a levegő. A történetet mindig ők viszik előbbre. Az Amadéban nekem kell a közönséget elragadni. Úgy kell bejönnöm a színpadra, hogy a néző nyomban arra gondoljon: most vajon mi lesz? Bár alkatilag, megjelenésben különböznek, ez idáig inkább csak szemben álltak egymással. Az egyik oldalon Solymosi, a másikon Malahov. A Bajadér próbái során „csendes társak" lesznek? Jó előadást csak jó munka eredményez. Ha ez nincs, akkor félreértések, hibák születnek. Én teljes mértékben nyitott vagyok, nem csinálok belőle nagy ügyet, hogy most ilyen felállásban dolgozunk együtt. Két ennyire eltérő táncos riválisa egyáltalán egymásnak? Többen feszegették már ezt a kérdést. Szerintem nem. Egy színpadon táncolunk, mindketten első szólisták vagyunk, de más és más típusúak. Tűz és víz. Malahov feminin, én meg robbanok. Ha ugyanazt a szerepet táncoljuk mindketten, akkor nála is, nálam is más az elgondolás, és más a kivitelezés. Oláh Csaba felvétele Úgy tűnik, hogy divatba jött a művészet a Nevada sivatagban Hotelmúzeum Las Vegasban HOROSZKÓP MTI-PANORÁMA Los Angeles. Új típusú szálloda nyílt Las Vegasban: hotelmúzeum (vagy múzeumhotel?), valóságos művészeti galériával és benne eredeti remekművekkel. „Van Gogh, Monet, Renoir és Cézanne. Meghívott művészek: Pablo Picasso és Henri Matisse" - hirdeti a tábla a nemrég megnyílt Bellagio szálloda bejáratánál. Steve Wynn, a Mirage Resorts Company elnöke szerint a Bellagio „a világ legszebb szállodája". Az 1,6 milliárd dolláros költséggel épült, 3000 szobás hotel új szakaszt nyit a tavaly 30,5 millió turistát fogadó Las Vegas fejlődésében: a játékkaszinók fővárosa irányt vett a luxusra. Az olasz reneszánsz paloták mintájára épült Bellagio, amelynek tervezője, Jon Jerde Wynn szerint „korunk Berninije", Las Vegas legdrágább szállodája. Falai közt találhatók a legfényűzőbb üzletek, éttermeiben pedig Amerika legünnepeltebb főszakácsai főznek. A Bellagio igazi vonzereje azonban a 300 millió dollárra becsült műgyűjteménye, amelyet Wynn két év alatt vásárolt egy New York-i műkereskedő segítségével. A Bellagio vonzereje a 300 millió dollárra becsült műgyűjteménye. Wynn 1996. november 12-én azzal kezdte, hogy 2,9 millió dollárért megvásárolt egy Degas pasztelt, S űzette Lemair kisaszszony portréját. Azóta vett Manet, Van Gogh, Renoir, Modigliani, Matisse és Picasso műveiből, majd a kortárs festészet felé fordult: Pollock, De Kooning, Jasper Johns és Warhol képei, Brancusi és Giacommetti szobrai következtek. A kora reggeltől éjfélig megtekinthető gyűjtemény ma mintegy 40 alkotásból áll. Ami az impresszionista festőket illeti, Wynn szerint a kollekció felülmúlja a Los Angeles-i Getty múzeumét. Edmund Pillsbury, a hotelmúzeum restaurátora maga is volt múzeumigazgató évi négyszázezer látogatóra számít. A turista egyébként étkezhet a Picasso étteremben: itt a spanyol festő több vászna látható egyik sem került hárommillió dollárnál kevesebbe - s a berendezést a festő fia, Claude tervezte. A 3,6 hektáros tó partján olasz operazenét hallhatnak a sétáló vendégek. A Bellagio megnyitásával, úgy tűnik, divatba jöttek a művészetek a Nevada sivatagban. Novemberben nyitja kapuit egy másik luxushotel, a Rio, ahol a Romanov-dinasztia szentpétervári nyári palotájából, a Peterhofból (Petrodvorec) kikerült műtárgyakat állítják ki. Kos: Egy szomszédja partit rendez és Önt is meghívja. Ahelyett, hogy mérgelődne, fogadja el a meghívást és szórakozzon egy kicsit. Bika: Ha vásárolni megy, próbálja egy kicsit visszafogni önmagát, különben rengeteg pénzt elszórhat. Este hívja meg vacsorára a barátait. Ikrek: Egy új étterem megnyitójára hívják, és Ön szívesen elmegy. A remek ételek mellett új barátokra is találhat. Kitűnően fogja magát érezni. Rák: Partnere mostanában sok csalódást okoz Önnek. Ezen segíthet, ha együtt beszélik meg a dolgot, és próbálnak segíteni rajta. Oroszlán: Egyre nő baráti köre, és ennek hatására egyre több lehetőség nyílik Ön előtt. Előnyös lenne, ha belépne egy klubba vagy csoportba. Szűz: Remek napnak néz ma elébe, szinte szétárad Önben a harmónia. Ez remek alkalom arra, hogy hosszú távú terveket készítsen. Használja ki a napot. Mérleg: Szorgosan készülődik egyik rokona látogatása miatt. Ha nem bír a sok teendővel, kérje gyermekei segítségét. Az estét töltse otthon és olvasson. Skorpió: Váratlan ajándék pottyan az ölébe, amit könnyen pénzzé tehet. Ne habozzon cselekedni, de ne költsön el minden azonnal, mert megbánja. Nyilas: Egyik kapcsolata most új irányba terelődik, és Ön élvezi az új helyzetet. Munkájában is pozitív változások történnek, használja ki őket minél jobban. Bak: Karrierje új lendületet vesz. Ne vesztegesse az idejét, amint jó ötlete támad, próbálja azonnal megvalósítani azt. Használjon ki minden percet. Vízöntő: Ez a nap remek szerelmi élete javítására. Ha egyedülálló, ma megismerheti azt az embert, akit meg fog hódítani. Legyen körültekintő. Halak: Egyik barátja vagy rokona készül meglátogatni Önt. Kerülje a felesleges költekezést. Az estét töltse szeretteivel és barátaival.