Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-25 / 46. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 25. KOMMENTÁR Koszovói Dayton GÖRFÖL ZSUZSA Amikor a fél világ Daytonnak örült, csak néhány izgága hírlapíró pedzegette, hogy most kellene ütni a vasat. A szerb politikai vezérkar lapított, attól tartva, hogy a nagyhatalmak ezt meg is teszik - de nem tették. Pedig teljesen nyilvánvaló volt, hogy Bosznia után Koszovó következik, és Szerbiának még két további feszültséggóca is van: Vajdaság és Szandzsák. A feszültségek gyökere ugyan némileg eltérő, de kiváltó okuk azonos: a szerb hegemónia, az önrendelkezési jog megtagadása, az egyszer volt autonómia hatalmi szóval való megszüntetése. A Dayton szülte önelégültség mintha vakká tette volna a nagyhatalmakat: nem akarták látni, hogy Szlovénia rövid úton való elvesztése, a Horvátország elleni hadjárat kudarca, a boszniai katonai sikereket követő politikai vereség után Szerbia revánsot fog venni. A „majd mi megmutatjuk" szándékát csak erősítette az a tény, hogy Belgrád minden igyekezete ellenére Macedónia és lényegében Montenegró is önállósította magát. Ha nincs ez a vakság, a Boszniában bevált daytoni elvek némi módosítással - Koszovóban is alkalmazhatóak lettek volna. Mégpedig könnyebben és eredményeseben, hiszen akkor még szó nem volt fegyveres harcról. A lakosság több mint 90 százalékát kitevő albánok „csak" autonómiát akartak - anyanyelvi oktatást, önkormányzatot, szerb helyett albán rendőröket, és más apróságokat. Mert ezek valóban apróságok a teljes függetlenséghez képest, melynek követelését - fegyveres harccal alátámasztva - a szerbek végül is kikénýszerítették. Voltak persze csoportok, amelyek már korábban is az önállóság mellett kardoskodtak, de akkor még nem volt hangadó szerepük. De lett, mire a nagyhatalmak összeterelték a rambouillet-i konferencia résztvevőit. S bár van rá remény, hogy megszületik a „koszovói Dayton", most már mégsem lenne szabad elégedetten hátradőlni. Szandzsák bosnyákjai, a szerb nyelvű muzulmánok is visszakövetelik elvett jogaikat, a Vajdaság pedig ennél is keményebb dió, hiszen ott hét nemzetiség él kisebbségben. Ha tehát három hét múlva a hathatalmi összekötő csoport visszatér Rambouillet-ba, okosan teszi, ha ott is marad. JEGYZET Gajdoš, a szegény GAÁL LÁSZLÓ Jozef Gajdoš, volt védelmi államtitkár az egykori kormánylapnak adott interjújában á'minap azt állította, sem írásbeli, sem szóbeli meghívást nem kapott a szlovák űrhajós bajkonuri fellövésére utazó hivatalos küldöttségbe. Mindössze „egy minisztériumi hivatalnok" telefonált, hogy tudassa vele: Pavol Kanis védelmi miniszter nem ellenzi kiutazását, de a költségeket magának kell térítenie. A miniszter szóvivője még aznap cáfolta, hogy Gajdoš nem kapott rendes meghívót, mert az említett „minisztériumi hivatalnok" nem más, mint Peter Gajdoš, a tárca protokollfőnöke, Jozef Gajdoš régi ismerőse. Az valóban igaz, hogy szállásköltségeit - egy éjszakáról volt szó - a tárca nem fedezte volna, mire Jozef Gajdoš kijelentette: az oroszországi viszonyokat ismerve parlamenti képviselői fizetéséből nem engedheti meg magának ezt a luxust. Az oroszországi viszonyok valóban kiszámíthatatlanok (a kazachsztáni Bajkonur Oroszország által bérelt terület), és kezdetben olyan hírek érkeztek, hogy a szállásért egy éjszakára ezer dollárt is elkérnek, de két héttel az indulás előtt már tudni lehetett, hogy 300 dollár a taksa, sőt az is szóba került, hogy a hivatalos delegáció tagjainak - és Gajdoš közéjük tartozott volna - az orosz fél téríti az ott-tartózkodás költségeit. Az exállamtitkárt erről is tájékoztatták, de addigra már „egyéb elfoglaltsága akadt". Végül a hivatalos küldöttek költségeit valóban az orosz fél állta. Nehéz elhinni, hogy egy képviselői fizetésből valaki ne tudjon feláldozni 300 dollárnyi összeget, hogy részt vehessen az általa elindított program kicsúcsosodásán - hiszen Jozef Gajdoš volt az, aki annak idején aláírta az űrrepülésről szóló szlovák-orosz szerződést. Mint ahogyan nehéz elhinni azt is, hogy a védelmi tárca ne tudott volna ennyit áldozni a volt államtitkárra. Talán valahol ott rejlik az igazság, hogy bár kényszerűségből, a mostani hatalmasok is dicsőítik már a szlovák űrprogramot, de lelkük mélyén azt gondolják, jobban tette volna Gajdoš, ha űrszerződés helyett kőolajszállítási szerződést ír alá. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk jrf a r1 y g t r.^ ,. , . .-V . ^T Sose lépnék politikai pályára, túl durvának tűnik (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NEUE: ZÜRCHER ZEITUNG A magyar-magyar konferenciáról számol be a svájci napilap. „A magyar külpolitika alakítóinak ritka mutatványt sikerült végrehajtaniuk, Magyarország úgy demonstrálta, hogy aggasztja a határon túl élő magyarok sorsa, hogy ebben nem találtak kivetni valót szomszédai". Most hiányzott az 1996-os találkozón izgalmat okozó autonómia kifejezés. Akkor egyesek utaltak arra, hogy a magyar fél ugyan az autonómia alatt a magyar kisebbség korlátozott jogait érti, de ezt a kifejezést Romániában sokan a palesztinok autonómiájával és az önálló állam megteremtésére irányuló szándékokkal hozzák összefüggésbe. Most a kisebbségek kollektív jogainak emlegetésétől is tartózkodtak, holott 1996-ban a fiatal demokraták még ragaszkodtak az autonómia megemlítéséhez. Normális körülmények közt minden pártban élénk vita folyna arról, hogy kit indítsanak az államfőválasztáson Egy polgári elnökjelölt Minden választásnak több lehetőség közötti szabad választásnak kell lennie, s minden demokratikus voksolás ilyen. Természetesen a parlamenti, illetve más képviseleti szervben lezajló választás más jellegű is lehet, hiszen ott sok minden függ a politikai egyezségektől, még akkor is, ha a voksolás titkos. ONDRE) DOSTÁL A közvetlen parlamenti, önkormányzati és elnökválasztás azonban szabad verseny. A legjobb példa erre az eddigi parlamenti államfőválasztási próbálkozások. Sikertelenségük miatt a törvényhozási egyezkedés helyett a szabad versenyt választották. A kormánykoalíciós szerződés - amely Rudolf Schuster egyöntetű támogatását is tartalmazza - mégis azt sugallja, mintha az államfőválasztás a politikai erők egyezségével lenne egyenlő. Ez az egyezség bizonyos mértékben korlátozza a versengést, mert megállapodó feleken kívül már csak olyan nem standard politikai pártok maradnak, mint a DSZM, SZNP A koalíciós egyezség valamelyest korlátozza a versengést. és a kommunista párt. A demokratikus választóknak ez azt jelenti, hogy Schusteren kívül nem választhatnak demokratikus politikai erő által javasolt más jelöltet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kormánykoalíciónak nem volt joga megállapodni, vagy hogy ez antidemokratikus lenne, csupán megállapítom, hogy ez meghatározza az elnökválasztás jellegét és korlátozza a különböző alternatívák versenyét. Normálisabb politikai körülmények között minden pártban élénk vita folyna arról, ki lesz az elnökjelölt. Nyi lvánosan vitáznának e kérdésről, minden párt alaposabb megfontolás és körültekintő vita után választana jelöltet, s meglehet, kihasználnák az államfői próbaválasztás lehetőségét. Szlovákiában azonban minden másként van. Az ellenzéki pártok egyelőre mélyen hallgatnak és jelöltjeiket valahol a párttitkárságokon keresik. A koalíciós pártokban pedig nem folynak viták erről a kérdésről, mert mindegyiket köti a koalíciós szerződés. A demokratikus társadalom azonban rátalált a saját útjára, kompenzálni tudta a koalíciós szerződés korlátait, és megteremtette a lehetőséget arra, hogy az államfőválasztás több alternatíva szabad versenye legyen. A kompenzáló mechanizmus részei a polgári jelöltek lettek, olyanok, akiket nem politikai pártok jelölnek legkevesebb 15 parlamenti képviselő támogatásával, hanem akiknek 15 ezer aláírást kell szerezniük. Jellemző, hogy Rudolf Schuster kivételével mindegyikük polgári jelölt. Mivel a politikai rendszer nem volt képes a politikai pártok segítségével szavatolni a köztársaságielnök-választás pluralista versenyjellegét, a társadalom megtette - polgári jelöltekkel. A társadalmi igény azonban nemcsak a jelöltek javaslatának módjában nyilvánul meg, hanem abban is, milyen értéket képviselnek. A közvetlen elnökválasztás a társadalom valamennyi tagjának nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a saját ízlésének és igényének megfelelő jelöltre adja voksát, hanem arra is, hogy ne két rossz közül kelljen a kisebbik rosszat választani. A közvetlen elnökválasztás erre ad lehetőséget a társadalom azon rétegének is, amelynek a polgári értékrend a legfontosabb. Az eddigi jelöltek közül e réteg elvárásainak a valóban polgári jelölt Magda Vašáryová felel meg leginkább, aki jelölését az 1989 novemberi és 1998 szeptemberi változások igazoláVašáryová az első számú polgári jelölt az elnökválasztáson. sának minősíti. Tehát azokét a változásokét, amelyekkel a polgári értékrendet valló réteg azonosul. Magda Vašáryová azonban nemcsak ezért valódi polgárijelölt, hanem eddigi tevékenysége, életvitele miatt is. Múltjára (más jelöltekkel ellentétben) nem vet árnyékot sem kommunista pártbeli múltja, sem a mečiarizmus. Ez nem azt jelenti, hogy a múlt meghatározó tényező lenne, vagy hogy a CSKP és a DSZM egykori tagjainak ne lenne joga közéleti funkciót vállalni. Nyilvánvaló azonban, hogy a társadalom egy része szívesen választana olyan jelöltet, akinek nincs titokzatos múltja. Nemcsak a „pártos, vagy a „mozgalmi" múlt hiánya, hanem eddigi tevékenysége révén is Vašáryová az első számú polgári jelölt. Csehszlovákia ausztriai nagyköveteként példás demokratikus ' országban szolgált. Később elutasította, hogy az önállósuló Szlovák Köztársaság szolgálatába álljon, amely Mečiar vezetésével igencsak eltávolodott a példás demokratikus ország ideájától. A Szlovák Külpolitikai Társaság alapítójaként és vezetőjeként nagy részt vállalt a harmadik szektor és a polgári társadalom kiépítésében, amelyek nagy mértékben hozzájárultak a polgári erők győzelméhez a tavaly őszi választásokon. Megnyilvánulásai mindig világosak és egyértelműek voltak, mindig következetesen demokratikus és Európa-párti volt; megegyeznek azoknak az elképzeléseivel, akik számára az olyan értékek fontosak mint a szabadság, a demokrácia, emberi jogok, polgári társadalom, a kisebbségek tisztelete, a jogállam. Egyértelműen adódik ez abból is, kik szólították meg Magda Vašáryovát, hogy induljon az elnökválasztáson: a harmadik szektor és a Polgári Demokratikus Ifjúság (ODM) valamint a Charta 99 aláírói, vagyis mindannyian, akik nemcsak érdeklődnek a közügyek iránt, hanem hajlandóak tenni is a társadalomért. Az ODM és a Charta 99 a jobboldali polgári iíjúság képviselői, akik a legkövetkezetesebben kiállnak 1989 novemberének eszméi mellett. Az 1998-as parlamenti választások alapvető változást hoztak Szlovákia európai irányultságában és a demokráciához való viszonyában. Az idei államfőválasztás lehetőséget ad a változás, a demokrácia, illetve a nyugati eltökéltség megerősítésére. Magda Vašáryová megválasztása alátámasztaná ezt az igyekezetet. A szerző az ODM alelnöke és a Charta 99 - polgári manifesztum aláírója VISSZHANG: Csak az MKP létezik (Új Szó, 1999. február 23.) Még egyszer Nagysallóról Pontadanul és nyilván nem egészen elfogulatlanul nyüatkozott az MKP nagysallói tisztújító közgyűlésről a díszvendégként megjelent Duka Zólyomi Arpád. A számok ugyan ülnek, csupán a lényeg maradt el, mégpedig, hogy a tízenöttagú Lévai járási elnökségi testületbe végül is különös módon kizárólag az Együttélés volt tagjai kerültek. A tizenötödikként éppen hogy csak bejutó volt járási elnök, Vavreczky József nem az elnöki posztról, csupán mandátumáról mondott le, tiltakozván a nem korrekt, szabálytalan szavazás ellen. A többi volt elnökségi tag az említett „tizenötös" határ közelébe sem jutott, nem így viszont egyes hiperaktív küldöttek által bejavasolt, többnyire ismereden személyek. A volt MKDM és MPP küldöttei természetesen a volt Együttélés tagjait is karikázták, hisz köztük több jóbarát, ismerős volt. Fordítva már nem így történt, ők jóformán kizárólag „sajátjaikat" karikázták. Ezt nyilvánvalóan bizonyította a szavazás egyoldalúan elsöprő eredménye és a közgyűlés lefolyása is, amely egy átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Szembetűnő volt e tábor küldöttjeinek létszámfölénye is, hisz az utóbbi hónapokban (nyilván néni véletlenül) lázasan folyt az új, gyakran csak néhány személyből álló alapszervezetek alapítása. Figyelemre méltóak voltak azok a listák is, amelyeket ezekhez a küldöttekhez „valakik" eljuttattak; hajszálpontosan egyezett a szavazás végeredményével! Csupán a véleden műve lenne ez? A Sme napilapban megjelent januári közvélemény-kutatásában következőképp alakultak a volt magyar pártok támogatottságának eredményei: MKDM 4%, MPP 2%, Együttélés 1% alatt. Miért nincs tehát helyük a járási elnökségben a két volt párt tagjainak? Mire megy itt ki a játék? Az említettek alapján egyeseknek nincs morális joguk megkérdőjelezni bárki MKP tagságának jogosultságát, mivel nyilvánvaló, ki gondolkodik legerőteljesebben a volt párt szellemében! A közgyűlésről való kivonulás közveden oka az új helyzet megvitatásának megtagadása volt. Nem minden MKDM-es és MPP-s tag vonult ki, néhányan maradtak figyelni a fejleményeket. Kivonult viszont néhány jóérzésű együttéléses. Meggyőződésem, sokan nem is igen értették, miről is van szó. Sok minden tehát szabálytalanul történt, ily módon nem lehet egy erős és egységes pártot kiépíteni. A feljebb említett cikkben egy bizonyos gondolkodásmód kigyomlálására való felhívás nagyon is aktuális, csak a jótanácsot a megfelelő helyre kell címezni! Dr. Róm Tibor küldött Palást