Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-22 / 43. szám, hétfő

538 vÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 20. KOMMENTÁR Ez a titok nem titok TÓTH MJHÁLY A titkosszolgálati affér főszereplőinek lassan már bérelt helye lesz a lapok címoldalán, a hírmagyarázók pedig szenzációként tálalják, amit eddig is mindenki tudott: 1993. január l-e után a Mečiar-kormány Nyugatra indexelt, és Kelet felé fordult. Az 1994-es választásokat követően a miniszterelnök semmiképpen se célozhatta volna meg Brüsszelt; a hárompárti koalíció két tag­ja óránként kinyilvánította NATO- és EU-ellenességét. Nemcsak a Mečiar kontra Kováč ügy részleteiről igénylünk meg­tudni dolgokat, hanem az orosz titkosszolgálat és a Lexa irányí­totta testület kapcsolatairól is. Legnagyobb „füstje" az államfő fia elrablásának volt, pedig előbb-utóbb kiderül, hogy ez csak mellékterméke volt annak, amit a SZISZ produkált; Mečiar nemtelen bosszúját tükrözte. Mint ahogy az is csak üyen pro­duktum volt, amit a titkosszolgálat Csehország és Magyarország NATO-taggá válásának akadályozára elkövetett. Az elnök elleni hajszára a kormányfő személyes rosszindulata ösztönzött, a NA­TO-tagságra jelölt szomszédok rosszhíre keltésében pedig az idegengyűlölő SZNP és a primitíven baloldali Munkásszövetség volt érdekelt. Tehát nem kizárt, hogy most szándékos kiszivá­rogtatás történt, hogy a lényegről elterelődjék a figyelem. A lé­nyeg: a közép-európai térségben fontos szerepet játszó terület ­Szlovákia - megőrzése Oroszország stratégiája számára. A SZISZ-beszámoló nem tartalmazhatja a legtitkosabb adato­kat, a közzététele körüli vita mesterséges huzavona. A kor­mánykoalíció számára legfejebb propagandaértékű lesz. A Mečiar-vircsaft titkosszolgálata leglényegesebb viselt dolgainak leleplezésére akkor lehetne sort keríteni, ha a parlament illeté­kes bizottsága megtudná, hányan vannak a SZISZ-ben felelős beosztásban azok közül, akik a „KGB iskolájában" szereztek ké­pesítést. Ilyen lista soha nem kerül sem a kormányfő, sem a parlament elnöke, sem az illetékes bizottság elnöke kezébe. Van ilyen lista - a KGB valamelyik moszkvai páncélszekrény­ében. Van viszont egy, igaz, csak közvetett bizonyíték arra, hogy müyen minőségű ember került a titkosszolgálat élére. A televízió megörökítette, amikor Ivan Lexa Olga Keltešová társaságában a köztársasági elnöknél járt, és felszólította: mondjon le. Ez a poli­tikai banditizmus minősített esete volt. Titkosszolgálati főnök csak makulátlan jellem lehet. Lexa kinevezésével Mečiar is disz­kvalifikálta magát. Nemcsak erkölcsüeg. JEGYZET Drága és büdös GAÁL LÁSZLÓ „Az űrrepülés kormányközi egyezmény eredménye, a­mellyel meg akarták mutatni a világnak, hogy olyan fiatal és kicsi állam, mint Szlovákia, képes felsorakozni Franciaor­szág, Oroszország és az USA mellé" - mondta Ivan Bella Bajkonurban. A szlovák űrha­jós szavai igazolni látszanak a „tartalékos" Michal Fulier sza­vait, hogy a kiválasztás politi­kai döntés volt. Bella ponto­san az előző kormány szája íze szerint beszél, hiszen azt még egy közgazdasági an­titálentum sem hinné el, hogy Szlovákia képes lenne húsz­millió dollárt áldozni egy űr­programra. Erre még akkor sem telt volna, ha százszor akkora DSZM-zászlót akartak volna küldeni a MIR-re, mint amekkorát a Mont Everesten kitűztek. Pavol Kanis védelmi miniszter pedig most azt han­goztatja, hogy az űrprogram igenis hasznos. Ha belegon­dolunk, hogy az előző kor­mány olyan, húszmillió dol­lárt meghaladó rakétaelhárító rendszer vásárlására is szer­ződést kötött, amelyre egyes szakértők szerint a hadsereg­nek nincs is szüksége, akkor valóban hasznosabb az űr­program. De ha ugyanilyen értékben szállítandó kőolajjal, földgázzal, vagy vasúti ko­csikkal hasonlítanánk össze, aligha az űrutazás javára bil­lenne a mérleg. Štefan Gombík tábornok, a szlovák légierő főparancsnoka azzal érvel, már az is felbecsülhe­teüen haszon, hogy az űrha­jósok felkészítésében részt ve­vő szlovák orvosok szakmai tapasztalatokkal gazdagod­tak. A tábornok ostobaságnak nevezte hogy Fulier azért ke­rült a második helyre, mert Csehországban született. El­mondta, az oroszok is ugyan­olyan sorrendet állítottak fel, amilyen az itthoni tesztek alapján kijött, Fulier azonban úgy tudja, a sorrendet a szlo­vák kormány állapította meg. Gombík tábornok arról is me­sélt, hogyan tisztálkodnak az űrhajósok a súlytalanság álla­potában: még zuhanyozhat­nak is, a zuhany elszívásos el­ven működik. Fulier kérdé­semre tisztázta: zuhanyozás­ról szó sincs az űrben, az em­lített elv ugyan létezik, csak éppen a gyakorlatban nem működik a zuhany. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Miniszter úr, ezek szerint ön még a kormányprogramot sem tudja elolvasni (Peter Gossányi karikatúrája) Mi lesz, ha az év elején tervezett megszorítások elégtelennek bizonyulnak? Költségvetési kérdések Márpedig a marslakók ezt nem fizetik meg helyet­tünk - reagált egy kom­mentátor az adóemelések körül kialakult parázs vitá­ra. Amikor Ivan Mikloš kormányalelnök felvetette a hozzáadottérték-adó emelését, a nagyipari lobbystából szociális mi­niszterré avanzsált Peter Magvaši kilátásba helyezte lemondását. TUBA LAJOS A szakszervezeti vezetők viszont kórusban kezdték szidni a Nem­zetközi Valutaalapot. Tény, hogy a reform tavaly köz­zétett 75 pontja nem tartalmaz­za a hozzáadottérték-adó (DPH) alsó sávjának megeme­lését. A másik oldalon viszont a kormánypolitikusok dolga len­ne a közvélemény felkészítése arra az időszakra, amikor kide­rül, hogy az eddig felvázolt és részben már megvalósított megszorítások elégtelennek bi­zonyulnak az idei túléléshez. Ennek kritériuma közismert: a Az adóbevételek a vártnál kedvezőtle­nebbül alakulnak. költségvetési deficit nem ha­ladhatja meg a 15 milliárd ko­ronát. 1998-ban a költségvetési hiány 36,1 milliárd korona volt, a lefaragás tehát történel­mi. Ehhez tegyük hozzá még a hazai és a külföldi államadós­ság törlesztéséhez szükséges 88 milliárdot vagy a többi milli­árdos nagyságrendű kockázati tényezőt. A koalíción belüli ádáz vitát, amelyre a pénzpiac és a hitelmi­nősítő intézetek is azonnal rea­gáltak, a gazdasági reform rö­vidtávú intézkedéseivel kapcso­latos anyag beterjesztése váltot­ta ki. Mert a túlélés első kérdése így szól: miből kerüljük el az összeomlást az elkövetkező hó­napokban? Erre kell választ ad­ni az egymással szemben álló SZDK és DBP tábornak (és ter­mészetesen az egyelőre tisztes távolban tartózkodó MKP-nak és PEP-nek is). Ez több szempontból is aktuális. Brigita Schmögnerová mínusz 15 milliárdos költségvetése egy­előre mindegyik koalíciós part­ner számára elfogadhatatlan, márpedig a tervezet parlamenti megvitatása egyre közeledik. Ráadásul itt talán érdemes még­iscsak idézni a Nemzetközi Va­lutaalapot is, amely szerint az eddigi szlovák reformintézkedé­sek legfeljebb 22 milliárdra szo­rítják le a költségvetési hiányt. Az már kevesebbek számára is­mert, hogy az adóbevételek a vártnál kedvezőtlenebbül ala­kulnak, vagyis veszélyben a költségvetés bevételi oldala. Is­merjük azokat (az egyébként teljesen megalapozott) érveket, amelyek széleskörű offenzívát követelnek az adózási fegyelem javításáért. Ez azonban az idén nem menti meg a költségvetést. Ezt a pénzügyminiszter tudja a legjobban, de pártja február ele­jén tartott választmányi ülése óta véleménynyilvánítás helyett arról beszél, hogy a stratégiai OLVASÓI LEVÉL Az óvodában kell kezdeni Az elmúlt hetekben nagy figye­lemmel olvastam az Új Szó első oldalán neves közéleti szemé­lyek nyilatkozatát az iskolai be­íratásról. Mondanom sem kell, rendkívül jóleső érzés volt ol­vasni ezeket a rövid, lényegre törő sorokat. Örömömet azonban kicsit beár­nyékolta az a tény, hogy kevés szó esett a magyar óvodákról. Senki sem beszélt arról, miért fontos, hogy az óvodáskorú gyermek anyanyelvi óvodába, anyanyelvi óvodai csoportba kerüljön; hogy anyanyelve se­gítségével fedezze fel a világot, anyanyelven hallgasson, tanul­jon verset, mesét, népdalt; hogy a régi népi mesterségek - neme­zelés, fazekasság, gyöngyfűzés, szalmafonás, mézeskalács-ké­szítés - alapjait ebben a közös­ségben sajátítsa el; hogy miért ez legyen az a közösség, amely mindezek iránt felkelti az ér­deklődését. Vagy arról, miért fontos, hogy a gyermekek hallják Kóka Rozáli­át, Écsi Gyöngyit, Badin Ádá­mot mesélni, Dévai Nagy Kamil­lát vagy a Ghýmes zenekart gazdaságpolitikai döntéseknek a koalíciós tanácsban kell meg­születniük. A DBP-nek heteken belül dönte­nie kell, tartja-e magát ahhoz a megállapodáshoz, hogy idén bármi eszközzel, de megakadá­lyozzák az állami költségvetés összeomlását. Pozitív válasz esetén ennek a pártnak kell meggyőznie a szakszervezete­ket is. Azt a Szakszervezeti Kon­föderációt (KOZ), amely négy évig tétlenül szemlélte az orszá­gunkban praktizált dél-amerikai gazdaságpolitikát, most pedig A túlélés első kérdése így szól: miből kerül­jük el az összeomlást? három hónap után ökölrázós tüntetéseket szervez a kormány­hivatal előtt. A felmérések szerint a lakosság több mint fele bízik abban, hogy egyben marad a kormány­koalíció. Ezeknek a pártoknak márciusban nem csak a költség­vetést kell egy emberként meg­szavazniuk, hanem a túlélés stratégiáját is így kell kialakíta­niuk. Ez tartalmazhatja a kon­zervatívok által javasolt adó­emeléseket és a szocialisták vámpótlékát egyaránt. Arról is vitatkozhatnak, hogy melyik társadalmi réteg miként terhe­lődjön. Egy dolgot nem szabad, még a politikai gyűlések szint­jén sem. Azt állítani, hogy a re­form nem fáj. Lengyelországi, magyarországi és romániai tapasztalatok bizo­nyíthatják, egyáltalán nem mindegy, hogy meddig. énekelni, zenélni; hogy nézői, aktív részesei legyenek a Jókai Színház előadásainak; hogy is­merősen hangozzanak számuk­ra Gyurcsó István, Dénes György, Simkó Tibor versei. Vagy arról, vajon miért fontos annak a szülői, gyermeki közös­ségnek a kialakítása, amely ké­sőbb magja lesz az iskolai, szü­lői, gyermeki, baráti társaság­nak. Hogy mindez miért fontos? Mi­ért fontos nekem? Mert magyar vagyok, két gyermek édesanyja, pedagógus - óvónő. Mert talál­kozom sem magyarul, sem szlo­vákul nem tudó gyermekekkel, akik nem értik, hová is tartóz­TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Amerikai kormányzati illetékesek közlése szerint az Egyesült Álla­mok diplomáciai nyomásgyakor­lással és hírszerzési értesülések átadásával segítséget nyújtott Tö­rökországnak Abdullah Öcalan kurd lázadóvezér elfogásához. Korábban a Fehér Ház olyan nyi­latkozatot tett, hogy Washington közvedenül nem vett részt az el­fogási akcióban, de elégedett a fejleményekkel. Bülent Ecevit tö­rök kormányfő azonban elismer­te, a törökök egy külföldi kor­mánytól kaptak tájékoztatást a kurd vezér hollétéről'. Az ameri­kai nyomásgyakorlásnak a The New York Times szerint már ab­ban is szerepe volt, hogy a szír ha­tóságok tavaly október 9-én fel­tették egy moszkvai gépre a 15 éve Szíriában rejtőző Öcalant. Az izraeli titkosszolgálat szemtanúja volt a Damaszkuszból történt el­indulásnak, de ezen túlmenően, így a kenyai kelepcével kapcsolat­ban a Moszad már nem játszott szerepet. Öcalan november 2-án Moszkvából Rómába, idén január 16-án Szentpétervárra, január 30-án pedig Athénba repült. Köz­ben az USA mindvégig arra igye­kezett rávenni az érintett kormá­nyokat, hogy ne nyújtsanak me­nedéket a kurd vezérnek. NAPI GAZDASÁG A magyar kormány úgy döntött, nem költi el a tervezettnél las­súbb gazdasági növekedés eseté­re félretett 40 milliárd forintos tartalékot, sőt a költségvetés álta­lános tartalékából is megtakarít 10 milliárd forintot. így kedvező esetben csak a GDP 3,5 százalé­kát éri el év végére az államház­tartási hiány. Surányi György jegybankelnök - akinek lemon­dásáról szóló pletykák megren­gették a piacokat - úgy véli, hogy a külföldiek államkötvény-vásár­lásával együtt a tőkebeáramlás fedezi a fizetési mérleg hiányát. 1998-ban a folyó fizetési mérleg hiánya 2,3 milliárd dollár volt, ez 1,3 milliárd dollárral magasabb az 1997-esnél. A romlás oka a gazdaság - átmeneti hatásként értelmezhető - felemelkedő cik­lusa, a külső sokkhatások és a fis­kális politika szigorának enyhülé­se. A költségvetési politika lazulá­sa 1996 óta jellemző, ez késleitetten éreztette hatását a fo­lyó mérleg deficitjének növeke­désében is. VECERNJILIST A horvát fővárosban 16 ezer influ­enzás beteget vettek nyilvántar­tásba, jóllehet a fertőzöttek valós száma ennek három-négyszerese lehet, adta hírül a zágrábi napüap. Az újság beszámolt arról, hogy egyedül a zágrábi járványügyi kórházban eddig hatan haltak meg influenzás szövődmények­ben. Az elhunytak az idősebb kor­osztályokhoz tartoztak, haláluk oka legtöbbször tüdőgyulladás volt. A lap hírt adott arról is, hogy a betegállományba vétel miatti munkateljesítmény-csökkenés eddig 25 millió kuna (125 millió korona) kiesést okozott a gazda­ságnak csak a horvát fővárosban. nak, milyen nyelven is beszél­nek. Vajon miért nem tudják? Talán a szüleik miatt, akik ma­guk sem tudják, hová tartoz­nak, hol vannak a gyökereik. Hiszem, hogy a magyar óvodai csoport az a szellemi műhely, ahol a gyermek kiegyensúlyo­zott, érdeklődő, megtanul he­lyesen beszélni, szépen használ­ni az anyanyelvét. Biztos va­gyok benne, minden magyar pedagógus szeretettel, tisztelet­tel várja azt a szülőt, aki vele együtt boldog gyermeket sze­retne nevelni. Tisztelettel: Szabóné Búkor Eleonóra Érsekújvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom