Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-19 / 41. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 19. KOMMENTÁR Kétféle gyógymód TÓTH MIHÁLY Elszomorító jelenség, hogy az 1989-es fordulat utáni időszakban minél nagyobb bajba kerül egy-egy posztkommunista nemzetgazdaság, a válságkezelés annál inkább a lakosság legszerényebben élő alsó harmadának rovására megy végbe. Szlovákia még e szempontból is speciális helyzetbe került; a velünk hasonló sorsra jutott országokban sehol sem volt oly nagy mértékű a privatizációs szabadrablás ellenőrizetlensége, mint nálunk. Most, hogy a kormányváltás után a lakosság tudomást szerez a tényleges helyzetről, sejteni kezdi a privatizátorok kilétét, a megszorító intézkedések közzétételekor egyre gyakrabban hangzik el ilyen kérdés: Miért a legszegényebbek fizessék meg a kapitalizmus újrameghonosítását? Miért nem a rendszerváltás kedvezményezettjeinek zsebébe nyúlnak? A kormány megalakulásakor sok szó esett arról, hogy a politikailag túlságosan tarka koalícióban szükségszerűen előbukkannak az érdekellentétek. Nos, a költségvetés kidolgozása során ez teljes mértékben bekövetkezett. Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettes a liberális megoldások híve. Brigita Schmögnerová liberális árnyalatú baloldali személyiség, de bármennyire kacérkodik a liberalizmussal, szociáldemokrata politikusként egy pillanatra sem feledkezhet meg arról, hogy pártját mely rétegek tették az ország legkompaktabb, leghomogénebb politikai erejévé. Mikloš-a hozzáadottérték-adó emelését tartja a legjárhatóbb útnak. Schmögnerová, a kiválóan képzett közgazda tisztában van azzal, hogy a DBP számára tragikus lenne, ha a liberálisok javallotta megoldást a kormány „szálka nélkülinek" minősítve fogadná el. Ugyanis az adóemelés azokat az áruféléket érinti, amelyeket a milliomos újgazdag és a minimálnyugdíjból tengődő egyaránt naponta vásárol. Az ilyen válságkezelést - nem kis adag cinizmussal - a közteherviselési egyenlőség megtestesülésének is nevezhetik némely politikusok. Ugyanis ha a kenyér, a hús, a villanyáram ára ugyanolyan mértékben növekszik, a gyáros havi kenyérszámlája, áramköltsége ugyanolyan összeggel lesz több, mint a minimálbérért dolgozó gyári munkásé. A különbség „csak" annyi, hogy az újgazdag, illetve a bérmunkás számára mást-mást jelent havi 350 korona többletkiadás. A gazdasági válság kezelésének ostora - ne legyenek illúzióink - végül a kisembereken csattan. Feszült figyelemmel kísérjük, hogy a két szociáldemokrata - Schmögnerová és Magvaši - miképp tudja elérni, hogy ez a „csattanás" némileg elviselhető legyen. Minél nagyobb a szegénység, annál nehezebb elhitetni, hogy a megszorító intézkedések valóban a gazdaság talpra állítását szolgálják. Ennyire muszáj? SIDÓ H. ZOLTÁN Az 1999-es állami költségvetés készítői gyakorlatilag bármi áron vissza akarják fogni a deficitet, mérsékelni szeretnék az elmúlt években riasztóvá nőtt egyensúlyhiányt. Ezért a különböző áremelések mellett felmerült a hozzáadottérték-adó legalacsonyabb, 6 százalékos szintje emelésének a lehetősége -10 vagy akár 12 százalékra is. Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettes szerint az árakba beépített magasabb adók révén 8 milliárd koronás többletbevételhez juthatna az államkassza, arról nem is beszélve, hogy az adószint emelése révén az Európai Unió normáihoz közelítünk. A miniszterelnök-helyettes utóbbi megjegyzése nem túl szerencsés, hiszen ez a lakosságban csak ellenérzéseket kelthet az unió iránt. Ám ez csak a kisebbik baj. A nagyobb, hogy az adó emelése a szociálisan legsebezhetőbb rétegeket érinti a legsúlyosabban. Peter Magvaši munkaügyi miniszter szerint a tervezett lépés akár 400-500 koronás többletkiadást is gerjeszthet háztartásonként. Magvašiból nem a szociális demagógia szólt, ugyanis elég szemügyre vennünk a 6 százalékos hozzáadottértékadóval terhelt termékek listáját ahhoz, hogy rájöjjünk: igazi csapás készül a szinte csak élelmiszert vásárló kispénzűekre. Hiszen ki tud ma kenyér, péksütemény, tej és tejtermékek, méz, cukor, liszt, víz, illetve áram és gáz nélkül élni? A felsoroltak mind a 6 százalékos, vagyis az eddig kedvezményes adókategóriába tartoztak. Nekünk, újságíróknak is van mitől félnünk. A sajtótermékek ugyancsak a 6 százalékos csoportba tartoznak, vagyis ha a kormány, illetve a parlament elfogadja az adóemelést, akkor a lapok, könyvek szintén drágulnak. SZLOVÁKIAI MAOVAI NAPILAP Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ PRÁVO Bár a cseh Biztonsági Információs Szolgálat (BISZ) szóvivője nem erősítette meg, a lap értesülése szerint a szlovák titkosszolgálat neofasiszta szervezetek csehországi beszivárgását segítette elő. Mindenesetre a BISZ 1997-es jelentéseiben neofasiszta csoportok külföldről irányított szervezkedéséről volt szó. Az akció nyilvánvaló célja az volt, hogy késleltesse Csehország NATO- és EUcsatlakozását. „Közvetlenül Csehszlovákia kettészakadása után sok olyan ügynök épült be a cseh titkosszolgálatba, aid kapcsolatot tartott fenn a szlovák hírszerzéssel" - jelentette ki a BISZ-t felügyelő parlamenti bizottság elnöke. Jan Klas szerint a Szlovák Információs Szolgálat - leleplezhető módszerei miatt - már nem jelent veszélyt Csehország számára, de kettős ügynökök működése még ma is elképzelhető. lelcin „támogatása" (Agócs Ernő karikatúrája) Legföljebb az vethet ráncot homlokunkra, hogy kinek, mire, mennyit ad egy-egy alapítvány Közgondjaink közenyhítése Egyes dokumentumokat hasznos lenne úgy közölni, ahogyan megfogalmazták őket. Nem azért, hogy megfogalmazóik nevetségessé váljanak a közvélemény előtt. Egyéb megfontolásokból. GRENDEL ÁGOTA Egyrészt azért, mert első olvasásra kevesen értenék meg, miről is szólnak (szegény édes anyanyelvünk), így valószínűleg nem sokan vennék a fáradságot, hogy újra átböngésszék, ezért az érdekességek elkerülnék az emberek figyelmét; másrészt keserű elégtétellel nyugtázhatná az olvasó, a magyarországi hivatalnoknyelv az érthetedenség határát súrolja. Szerencsére a számok nem cifrázhatok akkor sem, ha összeget jelölnek. Legföljebb az vethet ráncot homlokunkra, hogy kinek, mire, mennyit ad egy-egy alapítvány, különösen, ha magyarországi (valószínűleg azok járnak jobban, akik anyaországként emlegetik), melynek itt, Szlovákiában legalább alkuratóriuma van, és 2 millió forintnak megfelelő szlovák koronát oszthat el 1999-ben. Ezen felül az alkuratóriumi rendszeren kívül is osztanak pénzt a Közalapítvány általános tartalékkerete terhére, a Szabad Újság c. politikai-közéleti napilap nyomdaköltségeire Az alkuratóriumi rendszeren kívül is osztanak pénzt. 10 millió forintnak megfelelő koronát, igaz, egy-két feltételhez kötik (5 millió forintnyi pénzt 180 napon belül el kell számolni, a második 5 milliót 2000. február végéig). Tény, a Madách-Posonium Kft. az alkuratórium kegyeiből már nem kért. Bár ez az őszszeg 6 530 261 forinttal kevesebb, és kilenc intézmény osztozik rajta. A Csemadok pozsonypüspöki szervezete emléktábla elkészítéséhez kért 120 ezer Ft-nak megfelelő koronát, a kassai Thália Színházi Társaság fiatal előadóművészek találkozójának megszervezésére ugyancsak 120 ezer Ft-nak megfelelő koronát, az Ipolysági Református Egyházközség gyülekezeti épület vételárához kért 730 ezer Ft-nyi koronát, Ferenčik Ágnes Zahovay Ernő zenei műveinek CD-kiadásához kért 450 ezer Ft-ot. Ezeket a kuratórium jóváhagyta. Elnapolta a döntést arról, megkaphatja-e lapunk kiadója, a Vox Nova Rt. a 186 739 forintnyi maradékot, amelyet az 1996júniusában jóváhagyott 3 475 000 forintból még nem folyósított, s amely a lap kiadási költségeinek bizonyos részét fedezné (a csaknem három és fél milliós támogatást még 1996 júniusában kérvényezte a kiadó), valamint 226 739 Ft-t, abból a 2 millióból, amelyet az MTIhírek finanszírozására ítéltek meg. Ugyancsak elnapolták a döntést a komáromi Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság kérvényéről, a társaság 120 ezer Ft támogatást kért honismereti néprajzi táborra, s a Királyhelmeci Városi Akadémia kérvényéről is később döntenek, az akadémia 1 millió 3 ezer Ft-ot kért épületátalakításra és -felújításra. Nem kapja meg a 120 ezer forintnyi támogatást a Szlovákiában Magyarul Beszélő Romák Tudományos és Művészeti Társasába (Dunaszerdahely) a Bihari János Napokra, mivel a szervezet és vezetője szembekerült a Közalapítvány támogatási elveivel. A Glória Társulatnak utalják át azt a 350 ezer Ftot székháza építkezési költségeihez, amelyet eredetileg az érsekújvári Keresztény Ifjúsági Közösség kért, s amelyről később lemondott. Ennyit a nagyok és a számok törvényéről. Abdullah Öcalan Törökországot és a nemzetközi közvéleményt is arra kényszeríti, hogy színt valljon Európai méretű, kínos kurd botrány GÖRFÖL ZSUZSA Két héttel ezelőtt Belgium légteréből vadászbombázók űzték ki Abdullah Öcalan gépét. A kurd gerillavezér Hágába tartott, hogy a nemzetközi bíróság elé álljon. Jó fórum lett volna ez arra, hogy felhívja a figyelmet a kurdok helyzetére, hontalanságukra hazájukban, s mindenekelőtt Törökország velük szemben alkalmazott represszióira. Csakhogy Európa annak ellenére, hogy mindezt nagyon jól tudja, nem akarta meghallgatni a kurd vezért - pedig éppen a kurdokkal szemben folytatott politika volt az egyik fő oka annak, hogy Ankara nem kapott meghívást az Európai Unióba. Rendesen meg is sértődött, de a bírált gyakorlattal nem hagyott fel. Kiderült volna persze az is, hogy a kurdok sem egységesek, hogy Öcalan Kurd Munkáspártja (PKK) valóban terrorista módszereket alkalmaz, ideológiája pedig a felettébb szalonképtelenné vált marxizmusból indul ki. Arra is fény derült volna, hogy a PKK a legkeményebb és leghangosabb kurd párt ugyan, de korántsem a legtámogatottabb. Vajon miért várja el a politikai pluralizmus elvét fennen hirdető Európa éppen a kurdoktól az egypártrendszert? Visszatérve Öcalanhoz: ha el is jutott volna Hágába, a bíróság biztos, hogy illetéktelennek nyilvánította volna magát, de azt aligha tehette volna, amit Görögország: Ankara kezére játszotta őt. Politikai éleslátásból Öcalan nagyon rosszul vizsgázott, amikor Görögországba menekült. Ma már nem annyira rossz a görög-török viszony, hogy Athén a PKK-vezér befogadásával akarna borsot törni Ankara orra alá. Mihelyt megkezdődtek a kurd tiltakozások Öcalan elárulása miatt, a bécsi török nagykövet szinte kárörvendően jelentette ki, Európa most majd megtudja, kik is azok a kurdok. Minden bizonnyal, ám remélhetőleg nem az általa sugallt következtetéseket fogja levonni. Talán ez az eset felrázza végre a kontinens közvéleményét, érdeklődését valóban a kurd kérdés felé fordítja, és cselekvésre ösztönzi megoldása érdekében. Főleg ha Ankara továbbra is olyan diadalittas és arrogáns lesz, mint eddig. A Törökország által beígért „példás büntetés" nagy valószínűséggel halálbüntetést jelent de az európai mérce más. Tisztességes bírósági eljárás se képzelhető el a vádlott választotta ügyvédek nélkül, mint ahogy a nyilvánosság kizárásával sem. Lehet, hogy Öcalan mégis célt ér: sikerül - akár az élete árán is - rákényszerítenie Törökországot és a nemzetközi közvéleményt, hogy színt valljon. VISSZHANG Púder helyett Ritkán fordul elő velem, hogy újságba írjak, bár az utóbbi időben néha kinyílt a bicska a zsebemben. Igaz, szerencsémre voltak elegen, akik előbb-utóbb helyretették azt, ami bántott. Most is csak a személyes érintettség visz rá az írásra, és az a szándék, hogy az arányokat helyre kell tenni. Lehet, hogymint Csiba Géza írja - sokan várták Pluhár úr visszahelyezését. Szerintem sokkal többen várták valamennyi, 1989 után lezajlott parlamenti választás után, hogy végre egyszer a járásbeli eredmények a hivatali kinevezésekben is tükröződnek majd. A megbecsülésről és tiszteletről nem feledkeztünk meg. Sem a volt, sem a jelenlegi osztályvezetővel szemben. Mindkettőjüket munkájuk alapján ismerem és tisztelem. A kinevezéssel kapcsolatban három dolgot biztosan tudok: 1. A hivatalvezető és tanácsadói alaposan mérlegelték döntésüket, s a szakmai szempontokat legalább annyira figyelembe vették, mint mast. 2. Ha én lettem volna a járási hivatal vezetője, akkor én is előre néztem volna, és nem hátra. 3. Ha sohasem élünk az alkalommal, akkor mikor és hol fognak teremni közöttünk tapasztalt tisztségviselők? Mindezek ellenére sokakat valóban komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy ha közülünk nem lesz senki megfelelő, aki vállalja, akkor egyedül Pluhár urat tudnánk elfogadni, pontosan azért, ahogyan a munkáját végezte abban az időben. Á hangsúly azonban a mondat elején volt és van. így Pluhár úr szerintem nem áldozat, nem feledkezett meg senki megkövetéséről sem, hanem olyan helyzet állt elő, amikor személyes rehabilitációja nem valósulhat meg az eredeti helyzet visszaállításával. Sajnálom, hogy Csiba úr csak ma találja meg az utca emberét, nem emlékszem cikkeire Lukáč úr kinevezésének idejéből, persze lehet, hogy erről nem csak ő tehet. Sokkal jobban bánt, hogy Búcsra és Bátorkeszire is csak ma és így találta meg az utat. Varga Lajos Búcs