Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-18 / 40. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 17. KULTÚRA 9 Új divat a magyar játékfilmben. Borzongató képsorok a vásznon. Fáj, nem fáj, magánügy Iszapbirkózás vagy ökölharc? Budapest. Szemkinyomás lett a divat a magyar film­ben. Ez történik Kamondi Zoltán alkotásában, és ugyanez látható Grünwalsky Ferencnél is. Szörnyű a két képsor. Nem hiszem, hogy itt vagy ott el­engedhetedenül fontos lenne. SZABÓ G. LÁSZLÓ Grünwalsky Visszatérésében, amely a rendező korábbi munká­jának, a Kicsi, de nagyon erősnek a folytatása, a bűntől az erősza­kig, a pusztítástól a pusztulásig fut a cselekmény íve. Brutalitás, elállatiasodás, nyomor és alko­holizmus - íme, a magyar való­ság. Gáspár Sándor, aki szerepe szerint tajtékzó vadsággal, gyil­kos bosszúval reagál mindenre, elvetemült pillanatában kinyom­ja a filmben Bán János szemét. Ugyanez a sors vár.Kamondinál Az alkimista és a szűz kivételes képességű, rokonszenves egyete­mi tanárára (a lengyel Máriusz Bonaszewsky játssza hitelesen), akinek minden vágya, hogy létre­hozza a nagy művet, az Opus Magnumot. Az aranyat. Kísérle­tezései közben habarodik bele az élet teljességét kereső érzéki szűzbe, és épp ezért kell lakolnia. Egy böhöm nagy hústorony, aki rajong a lányért, féltékenységé­ben nekiesik iíjú hősünknek, két ujjával érzékletesen belenyúl szemgödrébe, és fröccs! Csak úgy spriccel a vásznon a vér. Minden év filmtermése meghoz­Középkorú és fiatal rendezők állnak ugrás­ra készen. za a maga divatját. Tavaly a gyo­morrontás záró aktusát mutogat­ták bőszen az alkotók. Tavaly­előtt... nem is mondom! 2000­ben lehet, hogy valami altáji pa­naszokkal állnak majd elő. Min­dig jön valami biológiai vagy anatómiai látványosság. Edzeni kell a nézőt. Ha akarja, ha nem. De nemcsak a vásznon folyik a vér. Csendben csordogál a stú­dióvezetők irodáinak ajtaja alatt is. Elsősorban pénzszerzés okán. Ökölharc zajlik sötét szobákban. Jobb esetben iszapbirkózás. Kö­zépkorú és fiatal rendezők állnak ugrásra készen, hogy pályát kezdhessenek, bemutatkozhas­sanak, forgathassanak végre. A pénz továbbra is nagy úr. A leg­nagyobb a létezők között. Bár az idei szemlén huszonhárom játék­film versenyzett, ami igazán nem Győry Emil és Maia Morgenstern a Kínai védelem című filmben kevés, jobb pénzügyi helyzetben természetesen még ennél is több alkotás születhetett volna. Volt is parázs vita a 22-es csapdáját ille­tően. Amíg fiatal, „névtelen" a fil­mes, nehezen vagy egyáltalán nem jut lehetőséghez, hiszen a szponzor is biztosra hajt. Megné­zi, kit támogat és mennyi hasznot remélhet. Koltai Róbertnek, az Ámbár tanár úr rendezőjének nem kell már könyörögnie. A So­se halunk meg óta évente készít­het újabb és újabb (közön­ség) filmet. A kérdés már csak az, mennyire fiatal a magyar film? Fiatal-e egyáltalán? Sas Tamás, a Kalózok rendezője, aki tavaly a Presszóval váltott, hi­szen egészen addig operatőrként dolgozott, negyvenkét éves. „Rádióaktív" hősei huszonéves srácok, akik nemcsak az éter hul­lámait - az élet kínálta nagy lehe­tőségeket is ügyesen meglova­golják. Jó zene, remek színészek (Bodó Viktor, Király Attila, Kecs­kés Karina), pergő cselekmény, videoklipes vonalvezetés - min­den adott ahhoz, hogy a film többszörösen behozza a ráfordí­tott költségeket. Ugyancsak a fiatal nézőket céloz­za meg első munkájával a hu­szonnyolc éves Horváth Csaba. Európa expressz című filmje nap­jaink magyar valóságát próbálja megfogalmazni egy akciódús ka­landfilmben. Fiatal nyomozók (Dobó Kata, Kamarás Iván, Stohl András a film amerikai változatá­ban is helyt állnának) próbálnak megállítani, majd rács mögé dugni egy régóta körözött szovjet maffiózót (Rátóti Zoltán formál­ja meg fényes orosz nyelvtudását is bevetve). Van a filmben sok minden. Lövöldözés, csihi-puhi, helikopteres üldözés, nyaktörő mutatványok mozgó gyorsvonat tetején, de mindezzel együtt né­hány megmosolyogtató, bugyuta képsor is. Az idei szemle legdrágább filmje, a 258 millió forintot felemésztő Egy tél az isten háta mögött Can Togay, a török származású ma­gyar rendező alkotása. Mondani­valójával és hangulatával Giu­seppe Tornatore Cinema Paradi­sójára emlékeztet. Főhőse egy ti­zenöt éves kamasz (a szlovák Matej Matejka adja hozzá arcát és sugárzó tehetségét), aki a mo­zi bűvöletében él, s minden álma, hogy egyszer ő is filmrendező le­hessen. Falujában, valahol fent a hegyek között, a vastag hótakaró alatt romantikus történetekkel A zsűri objektivitását szubjektív tények módosították. szembesülnek az emberek. Ha szünetel a vetítés, a saját életüket kényszerülnek továbbálmodni. Az ábrándos tekintetű, talpra­esett kamasz azonban összefog a kocsmáros feleségével, s a mozi pincéjéből előkerült régi szalago­kat összeragasztva újabb és újabb mesékkel szórakoztatja a csodára vágyó nagyérdeműt. S miközben peregnek a filmek, le­zárul egy szomorú szerelmi tör­ténet. A kocsmáros (Eperjes Ká­roly) felesége elveszíti gyerekko­(Inkey Alice felvétele) rí nagy szerelmét (a Vasisten gyermekeiből ismert Jevgenyij Szigyihin formálja meg mély át­éléssel), majd fájdalmában a hangját is. Helyenként ugyan le­lassul a történet, a végeredmény azonban így is élvezetes. Nem kevésbé az Tompa Gábor, a jeles kolozsvári színházi rendező Csiki László Kínai védelem című novellája alapján készített filmje is. A nyitó képsor a Szigorúan el­lenőrzött vonatok menzeli kisál­lomása: pufók arcú, élveteg állo­másfőnök, selyempongyolában riszáló, „nagy étvágyú" asszony­ság, a sínek között kapirgáló tyú­kok. Ide érkezik meg huszonkét évi szibériai hadifogságból György Péter, aki társaival együtt a szovjet-kínai feszültség idején az utóbbiak kezébe került. Er­dély, 1962. A toprongyos, csont­sovány férfi semmit sem ért az otthoni változásokból, s meg­aláztatásainak végén még egy „tudományos kísérletet" is végre­hajtanak rajta: bevetik Irma asz­szony (Maia Morgenstern, ko­runk egyik legnagyobb román színésznője játssza) ágyába, hogy felmérjék az uránium hatá­sát a potenciára. György Péterből végül „embert faragnak", de a szabadságát neki kell megtalál­nia. Látványos, érzelmekkel teli, humánus alkotás Tompa Gábor filmje. Győry Emil a megtért el­ítélt szerepében minden kockáját hitelessé teszi. Megrázó erejű já­tékával nálam ő nyerte el az idei szemle legjobb férfialakításának díját. A zsűri másképpen döntött. Jogában állt. Objektivitását szub­jektív tények módosították. A három nagyasszony Nyitra. Edward Albee ameri­kai drámaíró A három nagy­asszony című Pulitzer-díjas művét mutatja be február 19­én a nyitrai Andrej Bagar Színház Stúdiója. A briliáns szójátékokkal tűzdelt dráma az élet örök körforgását és a halálra való felkészületlensé­get ábrázolja három nő be­szélgetésein keresztül. Mind­hárman más generációhoz tartoznak, és bármennyire szeretnék is megérteni egy­mást, igyekezetüket csak rit­kán koronázza siker. Hisz, amint a szerző mondja: „Az iíjúság nem érti az öregséget, az öregség már csak álmodoz­hat az ifjúságról, a középko­rúak pedig sem ide, sem oda nem tartoznak már". A három nagyasszonyt Eva Matejková, Eva Pavlíková és Danieia Kuffelová alakításában láthat­ja a közönség. A darabot Marián Pecko rendezte, (vm) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Hat szerep keres egy szerzőt 19 KIS SZÍNPAD: Marcus Aurelius a Garamnál 19 KASSA BORODAC SZÍNHÁZ: Vérnász, Edit Piaf 10 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Csók (vendégjáték Szőgyénben) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Lolita (am.) 20.30 Egy bogár élete (am.) 16, 18 OBZOR: Guru (am.) 20.30 Hófehérke (am.) 16, 18 MLADOSŤ: FEBIO FEST '99,16,18, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 16.30,18.30, 20.30 Közellenség (am.) 18.15,20.30 Egyiptom hercege (am.) 15.30, 17.15 Minden, amit szeretek (szlov.) 19.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Vészhelyzet (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Guru (am.) 17,19 LÉVA-JUNIOR: Mentsétek meg Harryt (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMP­LÉN: Dr. Dolittle (am.) 18 ZSELÍZ - VMK: A katona (am.) 19 Brit popzenei díjak - Robbie Williams tarolt Angyal az Arénában MTI-HIR London. Robbie Williams, a Take That egykori sztárja ismét a brit popzene koronázatlan ki­rályává vált: az 1999. évi brit ze­nei díjak (British Music Awards) kiosztásánál három kategóriá­ban is elnyerte a brit popzenei élet Oscar-ját. Williams, akit hat kategóriában is jelöltek, a többezer vendég részvételével megtartott látványos ünnepség­hez illően helikopteren érkezett a London Arénában megtartott díjkiosztó gálára, amelyen a pop- és rock olyan világsztárjai vettek részt, mint Stevie Won­der, Cher, Whitney Houston, és hatalmas tapsvihar közepette megjelent Cherie Blair, Tony Blair kormányfő felesége is. Robbie Williams, akinek karrier­jét alig egy éve még temették Londonban, Angels című dalá­val a legjobb férfi előadó, a leg­jobb szólóénekes és Millenium videoklipjével a legjobb video­klip kategóriában vitte el az első díjat. Alig maradt el mögötte a Manic Street Preachers walesi banda, amelyet 1997 után idén ismét a legjobb brit együttesnek tartottak, és amely a legtekinté­lyesebb - legjobb brit album ­kategóriában is tarolt. Natalie Imbruglia is két díjjal tá­vozott, a legjobb külföldi női előadó és a legtehetségesebb külföldi elsőlemezes előadó ka­tegóriában nyert. Az Eurythmics csapata a brit zenei élethez való hozzájárulásáért „életműdíjat" kapott. A legszebb, legötletesebb jelmezeket az előkelő velencei polgárok viselik, akik évről évre a család hagyományos maszkjait öltik fel a színpompás karnevál idején Álarcban a Szent Márk téren ZALÁN LEVENTE Velence. Kedden - azaz hamva­zószerda előtt egy nappal - véget ért a tíz napig tartó velencei kar­nevál, mely több évszázados múltra tekint vissza. Ilyenkor a velenceiek többsége elfelejti, melyik társadalmi réteghez tar­tozik, és a város lakói évről évre egy emberként ünnepelnek kar­nevál idején. A jómódú család­ból származók éppúgy álarc mö­gé bújnak, mint a szegényebb réteg képviselői. Ödetesebbnél ötletesebb maszkokat láthatunk e másfél hét leforgása alatt. A tengerre épült városban ilyen­kor összefuthatunk többek kö­zött Marco Pólóval, Casanová­val, Pinocchióval, a Nappal, a Holddal, de akár a Halállal is. Ám ha valaki nem hozott magá­val álarcot, akkor a piacon vagy a speciális jelmezboltokban máris megvásárolhatja a kedvé­re valót. Természetesen az egyé­ni jelmezek híveinek sem kell csalódniuk, hiszen a Szent Márk téren csapatnyi fiatal várja, hogy ecsetjével szinte a felis­merhetetlenségig kifesse a járó­kelőket. A Szent Márk téren, ahol végül is a fesztivál zajlik, az est közeledtével különböző mu­tatványosok, bűvészek és kóru­sokjelennek meg, hogy - egy kis jutalompénz ellenében - újabb szórakozási lehetőséget nyújtsa­nak a kíváncsi turistáknak. Marco Polo városában erre a tíz napra szinte leáll a hétköznapi élet, a velenceiek többsége az utcákra és a terekre vonul, büsz­kén öltve magára a család ha­gyományos jelmezét. Nem ritka a több száz éves álarc sem. Mi sem bizonyítja jobban a velence­iek ragaszkodását a karnevál­hoz, mint annak az idős bácsi­nak a kitartása, aki bár alig tud járni, mégis a fesztivált megnyi­tó ünnepségtől kezdve egészen a rendezvényt záró gáláig mind a tíz napot a Rialto környékén töltötte. Esténként az utcai vigasság pontban tízkor ér véget, hiszen a hagyomány szerint a Szent Márk-bazilikából felhangzó tíz­órai harangszó után a mulatozás az utcákról és a terekről a palo­tákba, kávéházakba és a házibu­likba „költözik át". Az ősi velencei lakosság által vi­selt maszkok az ünnepségsoro­zat végeztével egy évre a családi ruhaszekrénybe kerülnek, hogy aztán tulajdonosaik következő februárban újra elkápráztassák a karneválra érkező idegeneket. Addig ismét csak az üzletek kirakataiban, polcain és a piaco­kon láthatjuk a szebbnél szebb jelmezeket. A lagúnák városában minden év februárjában megelevenedik az évszázados hagyomány (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom