Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)
1999-02-15 / 37. szám, hétfő
8 KULTÚRA OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 15. Gyürky Antal, az író és közember „feltűnést nem keresve, csupán használni akarva dolgozott" Egy megkésett recenzió A „honti régió" történetével foglalkozó írások sorában sajnos kevés - vagy egyáltalán nehezen található - az olyan tanulmány, mely ténylegesen egy-egy jelentős(ebb) személyiség portréját kísérelné megfesteni. GAUCSiK ISTVÁN Csáky Károly néprajzkutató és helytörténész tollából még 1994-ben kikerült egy portrévázlat Gyürky Antalról (1817-1890), a történelmi Hont megye egyik jeles szülöttéről. Tanulmányában életét és írói (szakírói-helytörténetírói) munkásságát mutatja be. A szerző írása - terjedelmi okoknál fogva is - csak vázlatszerű lehetett, hiszen Gyürky életútjának állomásai-szakaszai (pesti működése, szerepe a múlt század eleji-közepebeli megyei közéletben, lapkiadó tevékenysége stb.) túlmutatnak egy leíró-bemutató jellegű tanulmány keretein. A stúdium öt szerkezeti-tartalmi egységre van bontva. Az elsőben életútját és a megyei politikában hivatalokat-pozíciókat vállaló megyei nemes karrierjét jellemzi. Részletesen - korabeli gazdasági szaklapok cikkeire támaszkodva - írja le szervezőmunkáját a mezőgazdaság speciális területén, a borászaton belül. Borászati szaklapok kiadásával tulajdonképpen ő rakta le a hazai borászati irodalom alapjait. Ami számomra revelációként hatott, az a Széchenyi István - Gyürky kapcsolat (rövid) történetének leírása. Csáky Károly felelősségteljes munkáját bizonyítja, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban keresett és talált Gyürky Antal sokoldalúsága a saját korában sem volt mindennapi Gyúrkyvel kapcsolatos iratokat. Ez is példa arra, hogy a helytörténeti publikációk esetében szükséges (!) a vonatkozó levéltári iratállomány felkutatása és felhasználása. A második részben a szakíró kötetei vannak időrendi sorrendben bemutatva. Ennél a résznél szerintem ködösen-homályosan lett körülírva-meghatározva Gyürky társadalomszemlélete. A harmadik "fejezetben" a Borászati szótárt elemzi, amely akkor hiánypótló munkának számított. Csáky méltán emeli ki, hogy „könyve nemcsak a szaktudománynak tett nagy szolgálatot, hanem a néprajznak is", mert nagyon sok - a szőlőműveléssel és a szőlőfajtákkal, valamint a borkészítéssel kapcsolatos - tájszót sorolt fel. Ezenkívül a szaksajtó létrehozáNéhány megyei hatalmasságról elfogultsággal írt. sára tett kísérleteivel is foglalkozik. A szerző több szaklapot (Szőlészeti és Borászati Közlemények, Borászati és Kertészeti Lapok, Borászati Lapok) sorol fel, melyeket Gyürky a gazda- és birtokosréteg számára útmutató-segítő célzattal hozott létre. Helytörténeti forrásainkat gazdagítják a korabeli mezőgazdasági sajtóból (Ismertető, Gazdasági Lapok) közölt Gyürkycikkek is. A szerző tanulmánya utolsó részében nagy teret szentel a helytörténetírónak, mikor az Ötvennégy év Hontvármegye történetéből c. kétkötetes „monográfiáját" mutatja be. Szerinte ez a könyv „a maga nemében valóban értékes forrásmunka", ugyanakkor „állításait (...) csak fenntartásokkal szabad kezelnünk." Véleményével teljes mértékben egyetértek, hiszen amellett, hogy a kortárs szemével mutatja be Hont (és Ipolyság) közgazdasági, politikai, társadalmi és kulturális fejlődésképét, több bizonytalan, önmagának ellentmondó adat és szubjektív-elfogult értékelés (pl. néhány megyei potentátról) teszi megbízhatatlanná. Summázva elmondhatjuk, hogy az író alapos anyaggyűjtés után alkotta meg tanulmányát, miközben új, eddig ismeretlen Gyürky-iratokat és cikkeket, ill. vele kapcsolatos Széchenyi-leveleket ismertetett. A munka sok hasznos kérdést, problémát is felvet; pl. el lehetne készíteni Gyürky Antal publikációinak jegyzékét, fel lehetne kutatni kéziratait, ill. végre már figyelmet kellene szentelni a gazdaság területein folyó múlt századbeli egyleti/egyesületi tevékenységnek is. Csáky Károly: „...Feltűnést nem keresve, csupán használni akarva dolgozott..." (Gyürky Antal élete és munkássága). In: Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve 1994. Szerk. Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 1994.119-142.p.) A szlovákiai magyar felsőoktatás jövőjéről és fejlesztési lehetőségeiről tárgyaltak Komáromban Felsőoktatás, kisebbségek, Európa VOJTEK KATALIN Felsőoktatás, kisebbségek, Európa címmel rendezett szombaton konferenciát Komáromban a Selye János Kollégium és a Professzorok Klubja. A szlovákiai magyar felsőoktatás fejlesztési perspektíváit taglaló rendezvényre száznál több hazai és külföldi egyetemi tanárt és felsőoktatással foglalkozó szakembert hívtak meg, ám a kedvezőtlen időjárás következtében a meghívottaknak csak mintegy fele tudott megjelenni. A résztvevőket Szigeti László oktatási államtitkár és Bauer Győző akadémikus, a Professzorok Klubja szlovákiai csoportjának elnöke üdvözölte. Szigeti László elmondta: örvendetes, hogy végre nyíltan beszélhetünk a kisebbség és a felsőoktatás viszonyáról, problémáiról, ezt a témát ugyanis az elmúlt időszakban nem volt illő feszegetni. Az új kormány azonban programjában ígéretet tett arra, hogy ezen a területen is pozitív változásokat eszközöl. Alojz Pútala, az Oktatásügyi Információs és Prognosztikai Intézet felsőoktatási részlegének vezetője ismertette a szlovákiai felsőoktatás fejlődését és fő irányvonalait. Bauer Győző akadémikus előadásában szélesebb összefüggéseiben vizsgálta azt a tényt, hogy a szlovákiai magyarság számarányához képest kevés a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők száma. Ez egyben szociális gondot is jelent, hisz statisztikailag kimutatható, hogy a munkanélküliek zömét az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők képezik. „A magyar nyelvű felsőoktatási képzés számos többségi véleménnyel szemben nem gettósítást jelent. A gettósodás épp ott kezdődik, ahol a marginalizálódás. Mi a felsőoktatás lehetőséJan Sadlak, az UNESCO felsőoktatási részlegének igazgatója (Vas Gyula felvételei) A komáromi tanácskozás résztvevői geinek bővítésével kívánunk integrálódni Európába, mert Európa csak a felkészült, kiművelt embereket fogadja be. A leépíA jövő a két-három nyelven oktató felsőoktatási intézményeké. tés, a megvonás, a rombolás nem érték. Mi építeni akarunk képzett elméket adó intézményeket" - szögezte le Bauer Győző. Jan Sadlak, az UNESCO felsőoktatási részlegének igazgatója Párizsból érkezett a konferenciára. Nagy ívű előadásában kifejtette: globalizálódó világunkban a felsőoktatásnak egyre igényesebb elvárásoknak kell eleget tennie. Vannak országok, ahol az ott élő kisebbségek számára is kielégítő feltételeket tudtak teremteni a felsőoktatás területén. A jövő azonban a kéthárom nyelven oktató intézményeké. Példaként a bolzanói egyetemet említette, ahol olasz, német és angol nyelven folynak az előadások. A konferenciát követően a Professzorok Klubja tanácskozott. Kecskés Mihály, a Magyar Professzorok Világtanácsának elnöke, akinek kezdeményezésére ez a szervezet megalakult, elmondta: a külföldi egyetemeken vagy nyolcszáz magyar egyetemi tanár működik. Ezt a szellemi kapacitást kívánja mozgósítani a szervezet a felsőoktatás és tudományos kutatás színvonalának fejlesztése érdekében. „Kis nyelvek" az EU küszöbén Budapest. Szombaton a Cseh Centrumban egyetemi tanárok, nyelvészek fejtették ki véleményüket a „kis nyelvek" jövőjéről, a szótárkészítés problémáiról és egyéb időszerű nyelvpolitikai kérdésekről. A rendezvény célja az volt, hogy ezen a területen is szorosabbá váljon a visegrádi országok közti együttműködés. Atanácskozáson elnöklő Nyomárkay István tanszékvezető egyetemi tanár előadásában hangsúlyozta: az épülő közös Európában a kis nemzetek identitásának megőrzésében rendkívül nagy szerepet játszik az anyanyelv ápolása, fejlesztése, (kamoncza) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bajazzók, Parasztbecsület 19 KOMÁRO M KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 19 - vendégjáték Szencen KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Üvegre festve 10.30 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Guru (am.) 18 20.30 Mulan (am.) 16 OBZOR: Közellenség (am.) 18, 20.30 Dr. Dolittle (am.) 16 MLADOSŤ: Mandragora (Febio fimfesztivál) 18.15, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 16.30, 18.30, 20.30 Blade (am.) 20.30 Egyiptom hercege 15.30 17.15 Dr. Dolittle (am.) 17,19 Salo, avagy Sodoma 120 napja (olasz) 20 Minden, amit szeretek (szlovák) 19.30 DÉL-SZLOVÁKI A GÚTA - VMK: Tökéletes gyilkosság (am.) 18.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Guru (am.) 17,19 LEVA-SLOVAN: Őrültek városa (am.) 19 KIS NYELVŐR Nyelvtervezés LANSTYAK ISTVÁN A nyelvtervezés nagyon sokféle tevékenységfajtát foglal magába. Ezek egyike a standardizáció, ami nem más, mint a standard nyelvváltozat vagy - hagyományos kifejezéssel élve - irodalmi nyelv létrehozása az illető nyelv számára. A standardizáció előfeltétele az ún. grafizáció, az írásrendszer megalkotása, amelyről előző alkalommal beszéltünk. A nyelvtervezésnek ezt a fontos tevékenységi formáját az oroszországi Ids népek nyelvének példáján mutatjuk be, különös figyelmet szentelve nyelvrokonainknak. Ha egy összefüggő területen egymással rokon nyelvjárások sokasága használatos, ezek nyelvi hovatartozását nem mindig könnyű megállapítani. Az oroszországi kis nyelvek esetében annak eldöntésében, hogy egy-egy nyelvjárás a szóba jöhető rokon nyelvek melyikéhez tartozik, főként a kölcsönös érthetőség szempontját érvényesítették, de emellett társadalmi és politikai tényezőket is tekintetbe vettek. A standard rendszerint az illető nyelv valamely nyelvjárásán alapul, különösen akkor, ha az irodalmi nyelvet mesterségesen hozzák létre. Az oroszországi kis népek esetében is az egyik legfontosabb feladat a leendő irodalmi nyelv alapjául szolgáló nyelvjárás kiválasztása volt, különösen a nagy tájnyelvi különbségeket mutató nyelvek esetében. Ha akadt nyelvjárás, amely már korábban is a többinél nagyobb tekintélynek örvendett, azt választották. Az esetek többségében azonban nem volt ilyen tájnyelv, ezért más szempontokat kellett érvényesíteni. Amikor csak lehetett, a standard alapjául olyan nyelvjárást választottak, amelynek sok beszélője volt. Fontos volt az is, hogy a kiválasztott nyelvjárás minél érthetőbb legyen a többi tájnyelv beszélői számára; ez általában a központi fekvésű nyelvjárás kiválasztását jelentette. Ezenkívül a nyelvtervezők arra is ügyeltek, hogy a létrejövő irodalmi nyelv minél könnyebben elsajátítható legyen a többi nyelvjárás beszélője számára. így például az egyik kaukázusi nyelv, az abház esetében egy olyan tájnyelvet választottak, melyben kevesebb volt a mássalhangzó, mint a másik számításba jöhetőben; az irodalmi nyelv elsajátítása során ugyanis nyilvánvalóan könnyebb bizonyos mássalhangzók használatáról leszokni, mint megtanulni őket használni. Előfordult, hogy a nagy tájnyelvi különbségek miatt nem sikerült olyan standardot létrehozni, mely a nyelv minden beszélője számára érthető lett volna. Ilyenkor a nyelvtervezők kénytelenek voltak több írott nyelvet bevezetni. Például az egyik legközelebbi rokon nyelvünknek, az osztjáknak öt különböző nyelvjárási változata vált „irodalmi nyelvvé". Hogy mégis egyetlen nyelvnek tekintjük az osztjákot, annak az az oka, hogy beszélői egy etnikai egységnek tartják magukat (s így is mindössze 20 ezren vannak, ráadásul 30%-uk már nem beszéli anyanyelvét). Az osztjákokon kívül más nyelvrokonainknál - pl. a cseremiszeknél - is előfordul, hogy nyelvüknek több standard változata van. Az egynél több irodalmi nyelv létrehozása nem minden esetben volt nyelvi szempontból indokolt. így pl. a félmilliós lélekszámú komik, azaz zűrjének egységes népnek tekintik magukat, nyelvüknek azonban két standard változata van, a szűkebb értelemben vett zűrjén és a permják. Pedig a két „nyelv" rendkívül közel áll egymáshoz: eltéréseik kisebbek, mint egyes német nyelvjárásokéi vagy mint az orosz és az ukrán nyelvéi. Ilyen esetben a nyelvtervezés hátterében politikai motívumokat gyaníthatunk. A nyelvtervezés ugyanis éppúgy szolgálhatja a nyelvi és nemzeti egység szétrombolását, mint annak megteremtését.
