Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-10 / 33. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 10. KOMMENTÁR Földlciáltójel HOLOP ZSOLT A négy kormánypárt szégyene, hogy több mint három hónappal a kormányalakítás után még nincs rendezve az állami földalap igazgatásának ügye, s ez olyan izmos kijelentésekig vezetett, melyek a koalíció egységét látszanak veszélyeztetni. Duray Miklós álláspontjával teljes mértékben egyet lehet érteni. Az MKP-nak a koalíciós megegyezés értelmébenjár a földalap igazgatása, s a párt parlamenti frakciójának megvannak az eszközei, hogy nyomást gyakoroljon a kormánykoalícióra és különösen a DBP-re. S ami a lényeg, finom módszerek is lapulnak a tarsolyban, tehát látványos és durva parlamenti „belemenésekre" sincs szükség, amelyektől aztán a koalíció minden eresztékében recsegne, az ellenzék nagy örömére. A szlovák nyilvánosság számára azonban jelzésértékű, hogy Budapesten hangzott el a bejelentés és semmiképp sem hajtja a mi malmunkra a vizet. Ez részben meghatározta a reakciók hangvételét is. Azt pedig valamennyi állampolgár megérdemli, hogy a kormány jövőjét esetleg komolyan befolyásoló kijelentés ne külföldön hangozzon el először nyilvánosan. így ebben a kényes témában az is elkerülhető, hogy ilyen-olyan csatornákon esetleg úgy érkezzen vissza a hír, hogy Duray Koncoš leváltását követelte Pesten, ami persze nem igaz, és Duray Miklós nem is tehet erről, de számolni azért lehet vele. Az árbockosárban hiába kiabálja a matróz kétségbeesetten, hogy a távolban nem látni a földalapot, ha esetleg nem is a megfelőle irányba halad a hajó. Pavel Koncoš azt mondja, lemond, ha a „magyarok kezébe kerül a földalap". Ebben az esetben el sem kellett volna vállalnia a földművelési tárca vezetését, mert a koalíciós tárgyalásokon erről megegyezés született. Mindkét párt igényt tartott a tárcára, az MKP engedett, de bizonyos ellenőrző posztokhoz ragaszkodott. Tény, hogy a földalap igazgatói posztjáról szóló megegyezést nem tartalmazza a koalíciós szerződés, szóbeli megállapodás született, úriemberek közt. Koncoš azt mondja, neki aztán semmi köze az úriemberekhez. A szavamat adom, de a földalapot azt nem, az az államé. Merthogy az MKP szerint a nevesítetlen földeknek községi tulajdonba kell kerülniük. Esetleg meg lehetne nézni, mit mond erről a kormányprogram, s aki megnézhetné, az lehetne mondjuk Mikuláš Dzurinda. A leginkább kétségbe ejtő az ő tétlensége. Mečiar után szembetűnően erélytelen. Persze nem ő a példakép, de Dzurinda száz nap kormányzás után is a választási kampány retorikájánál tart, és még mindig sokkal inkább ellenzéki politikus, mint államférfi. Már nyári biciklitúrájának útvonalát tervezgeti, s nem hajlandó észrevenni, hogy a baloldal az egész kormánykoalíció fejére nőtt. Azé a földalap, aki megműveli (a Koncošt). JEGYZET Hídverők dicsérete KÖVESDI KÁROLY A szándék végre megvan, s tisztának is látszik: végre „tető alá kerülhet" a Párkányt Esztergommal összekötő Mára Valéria híd. Tegnapi magyarországi hír szerint az eddig hallottakkal ellentétben megépüléséhez nem is lenne szükség három-négy évre, akár másfél év múlva rágördülhetnének az első gépkocsik. A mielőbbi megvalósítást sürgeti az is, hogy PHARE-pénzek hevernek felhasználatlanul, pontosabban az erre a célra nyújtott európai támogatást fel kell használni, különben elvész. A Ha adnak, vedd el mondás egyébként is csak a Mečiarkormány különös, józannak nem nevezhető logikájával ellenkezett. Ez persze csak egy hír volt a sok közül, ám az ember, ha valami jót hall manapság, felelőtlen álmodozásba kezd. Például arról, mi lenne, ha az egykor az Ipoly fölött átívelő, Ipolyságot Drégelypalánkhoz „közelebb hozó", Kassa-Budapest közti főútvonalon fekvő híd felújítása is eszébe jutna a két kormánynak. Nem a jelkép miatt, hiszen tudjuk, hogy az Ipoly, az egykori trianoni döntéssel ellentétben nem hajózható, pusztán praktikus okokból. AJiol sok az elválasztó folyó, ott sok hidat kell verni. Csak szándék és „némi" pénz kérdése az egész. A kishatárforgalom, a régiók közti kereskedelem, a közös turizmus fellendülésének víziója csak most riogat néhány beteg elmét, a jövő Európája (pláne, ha anyaországunk és szülőföldünk is birtokon belül lesz) másról szól. A rögtönzések helyett pedig előre is lehet álmodozni. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk A fiatalok nyelveket beszélnek, értenek a számítógéphez, de az állami vagyon szétlopásában nem érhetik utol a mi generációnkat (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA A lap terjedelmes írásban foglalkozik a TA SR állami sajtóiroda igazgatója és helyettese közt kialakult feszültséggel. Ivan Čeredejev igazgató hét héttel Eva Sisková kinevezése után leváltotta a helyettesét, arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik megfelelő szakmai gyakorlattal. A koalíciós tárgyalásokon történt szóbeli megegyezés alapján ugyanis a Szlovák Demokratikus Koalíció tehetett javaslatot az igazgatói tiszt betöltésére, a Demokratikus Baloldal Pártja pedig a helyettest jelölhette. A leváltással kapcsolatban Ivan Čeredejev kijelentette, „pártszempontok nem érvényesülhetnek egy állami hírügynökségben". Ezzel kapcsolatban Sisková hangsúlyozta: az igazgató úgy viselkedik, mintha elfelejtette volna, hogy őt az SZDK jelölte erre a posztra. A DBP több javaslattal állt elő a kialakult helyzet rendezése érdekében. A most sztrájkba indulók helyzete a tavalyi évben, a „gazdasági csoda" idején sem volt rózsásabb Szakszervezetiek ébredése Hirtelen megvilágosodott a szakszervezeti főmuftik elméje és kiötlötték, hogy sztájkolni kell. Emil Machyna meg is magyarázta, miért csődíti a kormány épülete elé a munkásokat. VRABEC MÁRIA Tudja, hogy a mostani állapotokért a Mečiar-kormányt kell okolni, de már új kormány van, és a megoldást ettől kell számon kérni. Mégpedig azonnal. Mielőtt még a „fekete könyvek" tartalmát megemésztve az állampolgárok agyában is derengeni kezd, hogy a sztrájkba indulók helyzete teszem azt 1998 augusztusában sem volt rózsásabb. Fizetést akkortájt sem kaptak, vagy ha mégis, többhetes késéssel, megrendelés sem igen akadt, az igazgató is csak elvétve mutatkozott a gyárban - mégis szó nélkül vették ki a fizeteden szabadságot és eszük ágában sem volt Pozsonyba vonulni. Talán attól tartottak, hogy rontják majd az utcaképet, amikor éppen Ornella Muti sétál végig a városon. Vagy akkoriban a sok DSZM-akció közé már nem fért be a zsúfolt programba egy tiltakozó nagygyűlés? Esetleg szerényen úgy gondolA mostani állapotokért a Mečiarkormányt kell okolni. ták, nem lehetnek telhetetlenek, hiszen Ľuptáktól már megkapták az ígért Solvinát, több konkrétum meg nemigen szerepelt az előző kormány programjában? Az is lehet, úgy gondolták, minden magától megoldódik, ha majd mindannyian felköltözünk arra a harsogó zöld svájci rétre, amit a szívünk tájának hívtak, és valamennyien vezérszóra bégetünk. Elvégre nem is lett volna illendő dolog olyasvalaki ellen fordulni, aki azt ígérte, csak ő képes mindenre. Később meg azt is, hogy majd mi együtt, de erre már nem került sor és így sosem fogjuk megtudni, milyen volt a konkrét elképzelés. Igen, ez a szakszervezetieket már nem is érdekli, mint ahogy az sem, hogy a gazdaságban tátongó alagutakat aligha lehet Solvinával betömni. Meglehet, nekik még nem volt elég az elmúlt száz nap arra, hogy felfogják: vége a régi kurzusnak, amikor a könnyelmű és népszerű ígéreteket anyagi fedezet és kivitelezési esély nélkül osztogatták. Annyit azonban ők is beismerhetnének, hogy akkor kellett volna kiabálni amikor a terek még a DSZM gazdasági sikereitől voltak hangosak, amikor Kozlík még a szlovák ipar élet- és versenyképességét hirdette, és amikor Mečiar tévékameráktól kísérve vonult végig a csőd szélén álló üzemek csarnokain, miközben új befektetőkről, fizetésemelésről szónokolt. Vagy akkortájt a most sztrájkolni készülők is a Téglamezőre jártak igazságérzetüket erősíteni? Az új szemszögből nézve azt még talán meg lehet bocsátani, hogy nem vitte rá őket a lélek, hogy elrontsák a vezér országlásának utolsó heteit, és megzavarják azt az idillikus képet, amiről tudtuk, csak délibáb. Haldoklókhoz és politikai hullákhoz legyen az ember kíméletes még aickor is, ha egyébként szókimondó szakszervezeti harcos. De aztán legyen türelme a következmények viseléséhez, mert aki maga is későn kap észbe, az másoktól se várjon villámgyors megváltást. A gyógyszertörvény hatályba lépése után kizárólag szakvizsgázott gyógyszerészek vezethetik a patikákat A vállalkozó „gyógyszerészek" alkonya PETERFI SZONYA Alig van olyan törvény, melynek fogadtatása egyértelműen kedvező visszhangot váltana ki. A tavalyelfogadott, s idén június l-jével hatályba lépő gyógygszertörvény miatt elszabadult a pokol. Amíg a gyógyszerész patikatulajdonosok elégedettek, a nem szakmabeli vállalkozók, patika tulajdonosok jogaik megsértéséről és megkárosításról beszélnek. Ezért érdekvédelmi csoportba tömörültek, és a lakosságot ijesztgetik. Azzal, hogy a rossz gyógyszertörvény miatt 600 patika szűnik meg, és veszélybe kerül a lakosság ellátása. Ettől akár meg is réOLVASÓILEVÉL Púder és festett szeplő A Komáromi járás számos pedagógusa (magyarok és szlovákok egyaránt) és mások is azt várták, hogy a járási elöljáróság a búcsi Varga Lajos és a bátorkeszi Novák Ferenc iskolaigazgatók visszahelyezése után Ján Pluhár urat is kinevezi volt tisztébe, a Járási Tanügyi Hivatal élére. Sajnos, nem így történt. Pedig Pluhár urat azért váltotta le e hatalom, mert emmülhet a szerencséden, gyógyszerre szoruló polgár, aki amúgy is gyakran kényszerül arra, hogy a napi gyógyadagját több gyógyszertárban gyűjtse össze. Noha a tulajdonosok grémiuma úgy nyilatkozik, mintha a patikusok zömét képviselné - mellesleg fel sem fedte, hány vállalkozó érdekét védi -, nem kell attól tartani, hogy csökken a gyógyszertárak száma. A szlovákiai Gyógyszerészeti Kamara vezetői közzétették, hogy a patikák 62 százaléka gyógyszerészek tulajdonát képezi, s csupán 35,5 százalékuk különféle Kft.-é. A Kft.-k között is vannak olyanok, amelyeket gyógyszerészek alapítottak, tehát ezek berséges volt, nem hajtotta végre a magyar iskolák ellen kiadott miniszteri megszorító ukázokat. Ha még élne Balogh Edgár, aki hosszú élete során sose szakította meg kapcsolatát kis hazánkkal, most jogosan dorgálná meg az MKP vezetőit, mind „fönn", mind „lenn". Ő ugyanis azt tanácsolta, hogy becsüljük meg és tiszteljük román barátainkat. E „megfeledkezés" nem éppen a szlovák barátaink megkövetése, amit Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, az MKP alelnöke gyakran említ, nem!' Formailag ugyan pályázatot írt megszűnésétől sem kell tartani. Egyébként a kamara nem érti a felháborodást, mert fel sem merült, szó sincs arról, hogy a vállakozók vagyonára törnének. Az általuk felépített patika, illetve a berendezés tulajdonjoga nem változik. A gyógyszertörvény arról rendelkezik, hogy a patikát kizárólag szakvizsgázott gyógyszerész vezetheti, és a gyógyszerek kizárólag a patikusok vagyonát képezhetik. Erre egyebek mellett azért van szükség - követve az európai államok gyakorlatát - nehogy illetéktelen kezekbe juthassanak a raktárokon található ópium-származékok és más anyagok. A kamara figyelmeztetett a ki a járási hivatal elöljárósága a járási hivatal megüresedett igazgatói helyének betöltésére, ám a szcenika nagyon is átlátszó volt, merthogy a 8 pályázó közül éppen azt „emelték ki" Fónod Tibor személyében akinek azelőtt semmilyen kapcsolata-gyakorlata nem lehetett az alapfokú iskolákkal, hiszen gimnáziumi tanár, majd egy magán-tanonciskola igazgatója volt. Egyébként nem Fónod úr ellen, hanem az igazság mellett fogtam tollat. De halljuk az utca emberét: 1. Nagyot csalódtam a járási vezetők döntésében, hogy nem Pluhár urat nevezte ki az patikát működtető orvosok praktikáira is, akik számára a rengeteg drága gyógyszer ajánlása és felírása óriási hasznot jelent. Júniustól feltehetően megszűnik a gyógyszerészek kiszolgáltatott helyzete, hiszen a patikatulajdonosoknak dönteniük kell: vagy más célra használják az épületeket, vagy el-, illetve bérbe adják a gyógyszerészeknek. Bármennyire kellemetlen a nem gyógyszerész patikatulajodonosoknak, akik Soboňa egészségügyi miniszter jóvoltából, kizárólag anyagi megfontolásból vásárolhattak gyógyszertárakat, tudniuk kellett volna: az európai országokban a patika csakis patikusé lehet. iskolaügy élére (két magyar pedagógus). 2. Amit a hivatal tett, gyalázat (egy búcsi és egy bátorkeszi tanító). 3. Rossz vége lesz ennek! Hadd jegyezzem meg, hogy Pluhár úr kiállt Varga és Novák urak mellett (Komáromi Lapok, 1998. ápr. 17.). Vajon az érintettek szót emelnek-e az érdekében? Végezetül: az MKP a saját homlokára festett szeplőt mielőbb „púderozza be", mert ha így cselekszik tovább is, félő, hogy később már nem lesz módja rá. Csiba Géza, a Szlovák Újságírószövetség tagja Komárom