Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-01 / 25. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 1. KOMMENTÁR Baloldali Adoniszolc TÓTH MIHÁLY Miközben már hónapok óta latolgatják az elemzők, hogy tar­tós politikai képződménnyé válik-e az SZDK, egyre kevesebb szó esik arról, ami kezdettől fogva erőssége volt Mečiarnak. Mintha mindenki feledte volna, hogy elsősorban a potenciális ellenfél bomlasztásának, megosztásának volt ő mindig is a nagymestere. A VPN szétzilálásán, Čamogurský keresztény­demokrata mozgalmának kettéosztásán és a munkásoknak a demokratikus baloldaliakról való leválasztásán is felfedezhe­tő az ujjlenyomata. Mečiar ellenzékét meglehetősen elandalí­totta, hogy eredménytelennek bizonyult a volt miniszterel­nöknek az az elképzelése, mely szerint a választási törvény segítségével a DSZM bebetonoztatható a hatalomba. Mečiart mindig is olyan „sakkjátékosnak" kellett minősíteniük a poli­tológusoknak, aki minden ellenfelénél több lépés következ­ményét tudja előre kiszámítani. Egyelőre nem tudunk a kor­mánykoalícióban olyan személyiségről, aki jobb „sakkozó" volna Szlovákia tegnapi (?) erős emberénél. A megrendült egészségi állapotáról szóló hírek - ne sértődjenek meg a jól értesültek - azt az éhes disznót juttatják az ember eszébe, amely makkal álmodik. Jó, tegyük fel, hogy valóban nagyon megroggyant a vezér, és legfeljebb csak arra lesz alkalmas, hogy jelképként hébe-hóba kitegyék a napra a fővezéri sátor elé. Magyarán szólva: megvalósulna a Mečiar nélküli DSZM ősi gondolata. Rövid távon ez ugyanazt jelentené, amit, mondjuk, a duraytlanított Együttélés vagy a slotátlanított SZNP jelentene. A lényegen semmit sem változtat, ha az alve­zérek egyfajta, modern kori rituális gyilkosságot követnek el, és, mondjuk, örökös díszelnökké degradálják a pártalapító atyát. Az emberek, akik pajzsukra emelték Mečiart, itt élnek és virulnak, amíg meg nem halnak. Az is lehet, hogy erre, mi­felénk a demokrata nyanyák és a hazaffyas faterok halhatatla­nok. Ha a fél hetes fapadossal érkeztünk volna, akár még ör­vendhetnénk is, hogy a nyugat-európai trenddel összhangban a DSZM háza tájáról olyan hírek szivárognak ki, hogy a moz­galom párttá, méghozzá szociáldemokrata irányzatú párttá készül átalakulni. Ivan Mjartant - disszidensnek álcázva ­már ki is küldték a terep felderítésére. Róbert Fico még csak kacérkodik a disszidálás gondolatával. Ő egyelőre még csak sértődött. Blasková asszony, a szomszédom, aki a téglamezei stadionban tanulta a politológiát, már örökbe fogadta őket. A reá jellemző visszafogottsággal imigyen szólt róluk: „Ivan és Robert - két cukorfalat." JEGYZET elemzést Szlovákiáról, hogy már az év végén, az unió hel­sinki csúcstalálkozóján meg­hívhassanak bennünket a csatlakozási tárgyalások első körébe. Remek! Hanem azért két érdekes megjegyzés is el­hangzott. Herbert Bösch, a bizottság társelnöke elmond­ta, hogy az osztrák csatlako­zás sem ment zökkenőmen­tesen. Pedig Ausztria gazdag ország, a gazdasága mégis „sokkot kapott" a tagság első napjaiban. A hirtelen kitágu­ló belső piac nem akármilyen kihívások elé állította szom­szédainkat. Persze a tagság azért nagyon jó dolog, csak éppen tudni kell belépni. Peter Weiss szlovák társelnök sem mondott bolondságot, amikor megjegyezte, hogy alaposan fel kellene készülni, elvégre Szlovákia nem Auszt­ria. Pláne gazdaságilag. Már­pedig a szlovák gazdaság talpra állítása és a csatlako­zásra való felkészítése eltart egy darabig. Mondjuk, 2005­ig. Csakhogy akkor most mi legyen? Siessünk, vagy ne? Talán most is az arany kö­zépút segít. Hívjanak csak meg bennünket minél előbb, aztán tárgyaljunk, tárgyal­junk, tárgyaljunk... Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt -politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26. Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Fussunk, de lassan! SÓKI TIBOR Lassan kezd unalmassá válni a szlovák külpolitika. Akárki jön Pozsonyba, s akárhova mennek Szlovákia képvise­lői, mindenki mindenkit ar­ról biztosít, hogy milyen jó volt a kormányváltás, s most már bizony elhárult minden akadály az EU- és NATO­csatlakozás elől. Meg úgy ál­talában ez a Dzurinda milyen jó fej. Ami tulajdonképpen igaz is. Politikusaink pedig nem győzik hangoztatni, hogy mire az Európai Unió felkészül befogadásunkra, mi is készek leszünk a belépésre. Még szerencse, hogy akad egy-két józanabb politikus is, aki visszarángat bennünket a földre, és felhívja figyelmün­ket arra, hogy nem árt reáli­san gondolkodni. A Szlová­kia és az EU közös parlamen­ti bizottságának ülésén végre tökéletes volt az összhang a képviselők között, s angol ja­vaslatra nyomban ajánlották is az ET-nek, gyorsan készít­sen új (méghozzá pozitív!) TALLÓZÓ i>!^l|í n! j|! !!j|!il v |( :i!!|; iSKa ' í i ' i i > ' • ' ! i' i j. i, Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) A múlt héten állami hivatalnok szájából először hangzott el: bankkonszolidáció Megmentő befektetők A külföldi nagybefektető már nem közellenség, ha­nem megmentő. Új idők, új szóhasználat és - talán - új gyakorlat. TUBA LAJOS Ötödik éve téma a bankok restrukturalizációja, de minden­ki tudta, hogy ezen a téren sem­mi sem történt. Egy héttel ez­előtt, a Szlovák Gazdasági Fóru­mon Viliam Vaškovič pénzügy­minisztériumi államtitkár már bankkonszolidációról beszélt. Ezzel - legalább terminológiai szinten - hosszú ködösítés után ezen a területen is eljutottunk oda, hogy legalább a nevén ne­vezzük a gyereket. Most már csak arra van szükség, hogy a szavakat nálunk is tettek köves­sék. Vaškovič mindenesetre ki­mondta: a legnagyobb szlováki­ai pénzintézetet, az Általános Hitelbankot már csak külföldi ... ezzel két beteg bankból alakítanának ki egy beteg bankot. stratégiai befektető mentheti meg. Nem lesz Mečiar-féle aján­dékozás, hanem „rendes" nem­zetközi pályázatot írnak ki. Ad­dig is folyik a konszolidáció, az Általános Hitelbank már beadta keretjavaslatát. Dušan Jurčák, a Szlovák Takarékpénztár új elnö­ke is jelezte, hogy nehéz öröksé­get vett át. A fórumon mindkét pénzintézet vezetője cáfolta egy közeli fúzió lehetőségét; Jurčák meg is je­gyezte: ezzel két beteg bankból alakítanának ki egy beteg ban­kot. Viszont a szakemberek em­lítést tettek egy friss egyezség­ről: a két intézmény a jövőben összehangolja fejlesztési terveit, hogy adott esetben ez már ne je­lentsen többletköltséget. Ezzel tulajdonképpen egy újabb szlovákiai tabu dőlt meg: most vetődött fel először komolyan a kisbetétek túlnyomó részét ke­zelő takarékpénztár magánkéz­be kerülése (ráadásul mindjárt egy külföldi tulajdonú bankkal való fúziója). Ez eddig olyannyi­ra tabu volt, hogy a választások előtt még a józan gazdaságpoli­tikát hangoztató SZDK is a taka­rékpénztárnak legfeljebb vala­miféle postás szerepét szánta a kisemberek és a nagybankok kö­zött. Persze aki figyelmesen kö­vette az információkat, már ré­gen gyaníthatta, hogy a kisbeté­tesek védelme örvén az állami tulajdonú takarékpénztár jó fe­jőstehén volt egy sor kalandor­politikusnak. Szó esett a konszolidációval kapcsolatos állami szerepválla­lásról is. Viliam Vaškovič szerint heteken belül elkészül az évek óta várt törvénymódosítások el­ső csomagja. Ennél kérdésesebb a pénzbeli segítség, bár a fóru­mon is felmerült a kilencvenes évek elején ilyen címen'a ban­kokba pumpált 16 milliárd ügye, amely végül hatástalanul tűnt el a feneketlen bendőben. A múlt hét másik, hosszú távon is kellemetlen híre a tavalyi, 80,8 milliárdos külkereskedelmi hiány bejelentése volt. Ez azt je­lenti, hogy a deficit már harma­dik éve haladta meg a bruttó ha­zai össztermék 10 százalékát. A Sme kommentátora által idé­zett közgazdászok szerint ezt eddig a világ egyetlen országa sem húzta idáig, mert ekkora te­her alatt már korábban össze­omlottak. Szlovákia eddig a pénzpiac teljes elszigetelődése, illetve az eladósodottság ugrás­szerű növekedése árán „produ­kálta" ezt a kétes elsőséget. Ilyen helyzetben próbáljunk meg hinni Ivan Miklósnak, aki a gazdasági csomag elleni egyre masszívabb támadások láttán múlt csütörtökön is arra figyel­Szó esett a konszolidá­cióval kapcsolatos álla­mi szerepvállalásról is. meztetett, hogy a másik „megol­dás" a vágtázó infláció és a leér­tékelés volna (kiszivárgott becs­lések szerint idén akár a 90 szá­zalékot is elérhetné)! Ez pedig bármiféle csomagnál jobban csökkentené a bérből és fizetés­ből élők életszínvonalát. Az első negyedév más szem­pontból is érdekes lesz. Vladimír Zlacký, a gazdasági miniszterel­nök-helyettes újonnan feltűnt tanácsadója szerint rövidesen stratégiai befektető lép be a Szlovák Távközlési Vállalathoz. Belátható időn belül ez lesz az egyetlen igazi nagy hazai priva­tizációs hal, a többit már Mečiarék bagóért elkótyavetyél­ték. A távközlési vállalat egy ré­szének eladása közügy, ez a be­vétel az egyetlen forrás, amely idén segíthet a víz felett tartania az állami költségvetést. így jövő­re talán már a gazdaságélénkí­tés mikéntjéről is vitázhatunk majd. PRÁVO A prágai baloldali lapban szom­bati interjújában Václav Havel cseh államfő Koszovóval kapcso­latban kijelentette: „Úgy gondo­lom, hogy az utóbbi ötven évről ­ha olyan sorsdöntő jelenségeket veszünk figyelembe, mint a gyar­matosítás, a kétpólusú világ meg­szűnése -, elmondható, hogy bár lassan, de az egész világon tartó­san erősödik az emberi jogok iránti tisztelet. Ugyancsak nyil­vánvaló, hogy a világ gyorsan globalizálódik. Ezen két fejlődési irányzat alapján szerintem re­ménykedni lehet abban, hogy az emberi jogok iránti tisztelet túl­súlyba kerül az állami szuvereni­tás iránti tisztelettel szemben". A drámaíró államfő úgy véli, hogy „az emberi jogok tiszteletben tar­tása erősödni fog, mégpedig az állam, illetve a világtól be nem avatkozást követelő állami szu­verenitások kárára. A dolgok lé­nyegéből fakadóan mindnyájan be fogunk avatkozni, s egyre többször be is kell avatkoznunk" - szögezte le Havel. HÜRRIYET Süleyman Demirel török államfő a lapnak adott nyilatkozatában óva intette az Egyesült Államo­kat attól, hogy támogatást nyújt­son iraki ellenzéki csoportoknak. Washington beavatkozását egye­nesen a vietnami háborúhoz ha­sonlította. Demirel azt állította, hogy nemcsak Clintont, de már elődjét, George Busht is felszólí­totta: tegyen le Szaddám Húszéin iraki elnök rendszeré­nek megdöntéséről. Demirel azután nyilatkozott, hogy csütör­tökön Dél-Törökországban rövid időre riadókészültségbe helyez­ték az incirliki amerikai-török katonai támaszpontot. Olyan hí­rek kaptak lábra ugyanis, ame­lyek szerint Észak-Irakban kilőt­tek egy ballisztikus rakétát. A készültséget később lefújták, a hír vaklármának bizonyult. VASÁRNAPI BLIKK Életükkel játszanak a politikusok hasonmásai - írja a budapesti új­ság. Olyan, a nyilvánosság elől eltitkolt merényletek hiteles tör­ténetét írta meg, amelyek során a célba vett politikus életét csak­is az mentette meg, hogy altere­góját érte a támadás. Brezsnyev ellen 1969-ben követtek el siker­telen merényletet, amikor a Kreml felé haladó főtitkári autó­ra egy férfi 16 lövést adott le. A főtitkár a KGB kiválasztotta ha­sonmásának köszönhetően túl­élte a merényletet. Hitler hasomása 5000 márkát és két hét jutalomszabadságot kapott, mert egy müncheni merényletkí­sérlet során a Führer helyett az ő testét érte egy hangtompítós puskából kilőtt golyó. Más politi­kusok hasonmásait név szerint is ismerjük: Sztálin alteregója egy Jevszej Lubickij nevű könyvelő volt. A legendás Montgomery tá­bornokot pedig egyik afrikai kör­útján egy angol színész, Clifton James helyettesítette. Khaddafi, Fidel Castro vagy Szaddám Húszéin életét ugyancsak hason­mások vigyázzák. OLVASÓI LEVÉL Elkezdtem számolni Szinte rendszeresen vásárolom az Új Szót, s bizony megöbbentem, amikor az Olva­sói levelek című rovatban a lé­vai polgármester havi 51 ezres fizetéséről olvastam. Elkezdtem számolni és töprengeni, vajon mi mindenre futná egy ilyen fi­zetésből. Huszonöt éves va­gyok, a férjem harminc. Két gyermekünk van, a nagyobbik, hétéves fiam testi fogyatékos, a kisebbik pedig, aki most lesz kétéves, testi és szellemi fogya­tékos. A család havi jövedelme ötezer korona, ehhez jön még a beteggondozási járadék (2740 korona) és a szociális segély (1600 korona). Milyen ideális megoldás lett vol­na családunk számára, ha vala­melyikünk indul az önkormány­zati választásokon és nyer. Ak­kor talán lenne elég pénzünk, jutna belőle a gyógykezelésre; évente két alkalommal is elküld­hetnénk gyermekeinket. Jelen­legi helyzetünkben azonban ne­hezen engedhetjük meg ma­gunknak ezt a „luxust", hiszen nekem mint édesanyának és kí­sérőnek napi 100 koronát kell fi­zetnem a kosztért négy-öt héten át. Ha „polgármesteri fizetést" kapnék, nem kellene azon sem töprengenem, mi lesz, ha a kisfi­am hosszabb időre bekerül a kórházba, mert könnyen előte­remteném a napi 61,50-et. És még nem is szóltam a háztartás fenntartásának költségeiről, meg arról sem, hogy mentőau­tóval szállítják gyermekemet gyógytornára, s ez naponta egy húszasba kerül - elvégre a men­tősnek is élnie kell valamiből. Sajnos, a beteg gyermekeket nevelő szülőkről mindenki megfeledkezik. Nem elég, hogy a politikusok évente egyszer, karácsony táján beszélnek ró­lunk. A mindennapos küzde­lemben nincs részük. Nem ők harcolnak a kicsik állapotának javulásáért, nem ők csinálnak csodákat kevés pénzből. Remélem, egyszer a politikusok is „felnőnek", és átlépnek a „nekemizmus" határán. Jó vol­na, ha az emberek tudatosíta­nák: a társadalomban nemcsak egészségesek élnek, hanem be­tegek és elesettek is, akik segít­ségre szorulnak. Csölle Anikó Nyárasd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom