Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-11 / 7. szám, hétfő

10 Hirdetés - SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 11. Eddig huszonnégy Stanley Kupát szereztek a Montreal Canadiens jégkorongozói, ám amióta Patrick Roy elment, az új stadiontól várják a változást Halványan pislákol a haladás fáklyája Újabb fejezetet kezdünk a világ neves sportegyesüle­teit bemutató sorozatunk­ban. Mialatt a futballklubok idehaza az igazak álmát alusszák, más vidékre eve­zünk. Oda, ahol mindenna­pos feladat a pontvadászat: a tengerentúlra. MAREK SVÁTEK Az NHL-ben teljes gőzzel folynak a mérkőzések; a következő hetek­ben pontos adatokkal szolgálunk a legnépszerűbb csapatokról. El­ső állomásunk Montreal. A helyi Canadiens („Kanadaiak") kétség­telenül az észak-amerikai profi jégkorongliga legeredményesebb klubja. A számok önmagukért be­szélnek: 33-szor szerepelt a Stan­ley Kupa döntőjében és 24-szer győzött. Őt a Toronto Maple Leafs, tizenegy kupagyőzelem­mel lemaradva. Más sportágak is csak kullognak a Montreal árnyé­kában: a legendás New York Yankies baseballozói 22, a Boston Celtics kosarasai 16 alkalommal voltak bajnoki elsők. Nemcsak ezért tartják Montrealt a hoki fő­városának. Az első mérkőzést a McGill Egye­tem diákjai játszották 1875. már­cius 3-án - természetesen Mont­realban. Az első Stanley Kupa-tu­lajdonos, a Montreal Amateur Atietic Assotiation volt, az NHL indulásakor két csapat képviselte a várost a bajnokságban. 1917. november 22-én a montreali Windsor Szállóban találkoztak az Ottawa Senators, a Toronto Ma­ple Leafs, a Montreal Wanderers és a Montreal Canadiens illetéke­sei. Négyórás tárgyalás után szü­letett döntés: megszüntetik a régi szövetséget és megalapňják a National Hockey League-et. Az újdonsült bajnokságban a Cana­diens első ellenfele az Ottawa Se­nators volt. Győzött a Montreal, 7:4-re, de a mérkőzéssorozat fél­be maradt, mert két „Szenátor" kikötötte, csak akkor folytatja a játékot, ha több gázsit kap. Egy évvel később, január 3-án leégett Több kapus is megfordult a csapatban, de olyan, mint Vezina és Roy volt, nem terem minden sarkon a Wanderers stadionja. Minde­nük odaveszett, kénytelenek vol­tak kiszállni a bajnokságból. Az NHL első idényében a montre­aliak közül Joe Malone alakítása volt figyelemre méltó: 44 gólt ütött - ez mérkőzésenként 2,2-es áüag. Ezt a csúcsot egyelőre nem fenyegeti veszély, csupán a feno­menális Wayne Gretzky tudta túl­szárnyalni, de nem gólokban, ha­nem pontokban. (Malone idejé­ben a gólpaszsznak nem volt pontértéke.) Hivatalos engedélyt csak 1917. november 22-én ka­pott a klub, de hála J. Ambrosse O'Breinnek már évekkel előtte, 1909-ben megalakult a Cana­diens. Egy év múlva George Ken­nedy vásárolta meg a csapatot. Nemcsak klubelnök, hanem me­nedzser és edző is volt egy sze­mélyben. Vele érte el a csapat az első Stanley Kupa-győzelmet, 1916-ban, egy évvel az NHL meg­alapítása előtt. Akkortájt hokiláz tombolt Montrealban. A franko­fón Canadiens és a Wanderer mellett egy harmadik klub is léte­zett, a Maroons. Ez volt a Cana­Hivatalos engedélyt csak 1917. november 22-én kapott a klub. diens angol vetélytársa. Az évek során csak a Canadiens vitte vala­mire. 1921-ben 11 ezer dollárért kelt el a csapat, három évre rá elkészült a Forum-csarnok. A Ca­nadiens Arena társaság 1935-ben 165 ezerért jutott a csapathoz, amely 1957-ben ismét gazdát cserélt. A Molson nevű sörgyár kerek egymilliót tett az asztalra. Kezdetektől a csapat eredmé­nyességét a kapusok tudása hatá­rozta meg. 1910-ben barátágos mérkőzést játszottak az amatőr Chicoutimi ellen. George Vezina őrizte a Canadiens hálóját, s az végig érintetlen maradt. Rögtön ajánlatot kapott a klubtól, ame­lyet nem volt szíve visszautasíta­ni. Nagy mértékben hozzájárult az 1916-os Stanley Kupa-győze­lemhez. A vörös-fehér-kékek (a Canadiens színei) az 1917/18-as idényben is a legjobb helyezésre törtek, de két dolog állta útjukat: a döntőben a címvédő Seattle Metropolitans és egy tragédia. Kettő-kettő volt a mérkőzések ál­lása az első négy meccs után. A Montreal vezéralakja, Joe Hall spanyolnáthábann meghalt. Az eset annyira megrázta az NHL veztőit, hogy véget vetettek a baj­nokságnak, és nem dőlt el a Stan­ley Kupa sorsa. Ám a következő esztendő kedvezően alakult. Több csúcs született, például a Montreal-Toronto mérkőzésen 14:7 volt az eredmény. A Quebec ellen 16-szor volt eredményes a csatársor. Az NHL-ben 1924-ben szerzett Stanley Kupát a csapat. Egy évvel később újabb veszteség érte a Canadienst: 1925. novem­ber 28-án, a Montreal-Pittsburgh Pirates találkozón Vezina kapus­nak eleredt a vére a szájában, mégis a pályán maradt. Nem sok­kal később összeesett, négy hó­nap múlva tuberkulózisban hunyt el. Varázslatos védései fe­ledhetetlenné tették a szakmá­ban. Róla nevezték el a legjobb kapusnak évente kijáró díjat, a Vezina Trophyt. A 30-as évek két Stanley Kupát hoztak a csapatnak, 1930-ban és '31-ben. A 40-es években Frank Selke foglalta el az elnöki posztot. Maurice „Rocket" Richard volt a csapat szemefénye, 544 góljával a Canadiens abszolút csúcstartója. További sztárnak számított Doug Harvey, később a kapus Jacques Plante, a hátvéd Jean Béliveau és a csatársor erőssége, Dickie Moore. A kispadról Hector „Toe" Blake irányította a fiúkat; a Stanley Kupáknak köszönhetően 11 briliánsgyűrűt érdemelt ki pá­lyafutása alatt. Hármat játékos­ként, nyolcat mint tréner. Ehhez hasonló bravúr Henri Richardnak sikerült (1955-től húsz éven át szolgálta a Canadienst), ő is tizen­egy gyűrűt kapott, de mindet a pá­lyán szolgálta meg. Ez a nagysze­rű társaság alakította a csapat fénykorát, 1951 és '60 között min­dig döntősök voltalt, ebből a soro­zat utolsó öt évében ötöt megnyertek. Ez a csúcs biztos nem dől meg egyhamar. A játéko­sokat állítólag John McRae szavai motiválták, aki azt mondta: „Nek­tek adjuk megfáradt kezünkből a haladás fáklyáját. Legyen a tiétek, tartsátok magasan!" Az idézet, mely A flandriai mezők című gyűj­teményből való, 1952-től a Canadiens öltözőjében olvasható. A hetvenes évekban újabb rene­szánszát élte a klub. Csak Henri Richards maradt a régi bandá­ból, de a feltörekvő nemzedék nem vallott szégyent. Scotty Bowman irányította a csapatot. A kapuban Ken Dryden állt, a mezőnyben Yvan Cournoyer, Jacques Lemaire, Serge Savard, Bob Galney, Larry Robinson, de főleg a „Szőke Démon", Guy Lafleur veszélyeztette az ellenfe­lek kapuját. Igazi virtuóz volt, 1974 és '80 között 54 gól és 128 pont volt az átlaga. Főként az ő érdeme, hogy a Montreal 1971­ben, '72-ben, majd zsinórban '76 és '79 között Stanley Kupát szerzett. De megsérült, jött a ci­garetta és az alkohol időszaka. A Canadiens dicsőséges korszaka lassan feledésbe merült. Próbál­koztak visszakapaszkodni a csúcsra, az 1986-os kísérlet a A Canadiens dicsősé­ges korszaka lassan feledésbe merült. húszéves Partick Roy kapussal si­került, újabb trófeával gazdago­dott a gűjtemény. A Montreal ed­digi utolsó, 24. kupagyőzelménél is ő vigyázta a kaput, 1993-ban. A döntőben a Wayne Gretzky ve­zette Los Angeles Kings ellen mérkőztek; az első találkozót Gretzkyék nyerték, ám Patrick Roy-é lett az utolsó szó. Nem akármilyen meglepetés érte ra­jongóit, amikor a következő év­ben, a Detroittól elszenvedett l:ll-es vereség után Colorádóba küldték. Azóta megint mélypon­ton van a csapat. A válságok vál­sága az 1994/95-ös évadban kö­vetkezett be, amikor a Canadiens 25 év után először nem jutott be a rájátszásba. Három éve, 1996­ban a Montreal új helyre költö­zött, az „őszhajú" Forumot föl­váltotta a 21 ezer embert befoga­dó Molson Cenre. Most mindenki abban bízik, hogy Koivu, Recchi, Damphousse és Ručinský ott folytatja, ahol Lefleur, Richards, Plant abbahagyta. Miroslav Šatan az extraligában nyújtott játékával azonnal szemet szúrt a sportág rajongóinak és az észak-amerikai profi jégkorongliga vezetőinek Ördögi hölgybálvány és istenadta tehetség egy személyben MAREK SVATEK Csehszlovákia szétválása után a szlovák jégkorong-válogatott kénytelen volt a C-csoportos vi­lágbajnokságtól újraépíteni imi­dzsét. Poprádon és Iglón minden­kit leigáztak Július Supler véden­cei: Šťastný, Cíger, Haščák... Ara­jongók, főleg a hölgyek Miroslav Sátánért látogatták a mérkőzése­ket. Szlovákiát elárasztotta a Ša­tanománia. Aligha akadt hölgy a Tátrában, aki ne akarta volna megszerezni magának ezt a fia­tal, szimpatikus és rendkívül te­hetséges sportolót. A válogatott többek közt neki is köszönheti, hogy bejutott a B-csoportba, majd egy évvel később az élme­zőnybe. Miroslav Šatan 1974. október 22­én született Nagytapolcsányban (Topoľčany). Háromévesen kós­tolt bele először a világ leggyor­sabb csapatjátékába, amikor édesapja kivitte egy közeli halas­tóhoz. A hokibot és a korcsolya azonnal a szívéhez nőtt. Hatéves kora óta rendszeresen edzett, de két év sem telt bele, és „komoly" veszélybe került karrierje. Ja­covcébe költözött Šatan család, s ha Miro nem akart kiszállni a bu­liból, korán reggel kellett kelnie, hogy elérjen az edzésekre. Ilyen apróság nem billenthette ki egyensúlyából az elszánt fiatal­embert. Tizenkettő volt, amikor először csapatkapitánynak vá­lasztották. A Topolcanyval nem­zetközi tornát nyert a svájci Lousanne-ban. Nemcsak a csapat legjobbja volt, a legtöbb gólt is ő ütötte. A sporton kívül a művé­szeteknek is hódolt; az iskolában rendszeresen látogatta a szob­rászkört, szépen szavalt, ügyesen rajzolt. Komolyan vette a tanu­lást. Gyűjtötte a sportegyesületek zászlóját, sok ideje nem maradt csavarogni. A gimnáziumban nagy lelkesedéssel tanult angolul, akkoriban kezdett álmodni arról, hogy nyelvtudását egy nap az A Trenčínnel bajnoki címet szerzett, 42 ta­lálatával gólkirály lett. NHL-ben fogja kamatoztatni. Szülővárosában Jozef Nemec foglalkozott a fiatal tehetségek­kel, Šatan nyolc évig nevelkedett nála. Tizenhét esztendősen szer­ződtette a Dukla Trenčín. Nagyon tetszett neki Dárius Rusnák játé­ka, megpróbált a kapu mögül gólt szerezni, úgy, ahogy Rusnák. Rá­adásul Miro is a 18-as mezt visel­te, mint a példaképe. Első éve a „katonáknál" a szövetségi baj­nokság utolsó évében telt. Máso­dik idényét már az önálló extrali­gában töltötte, s a Trenčín kiváló­an szerepelt. Megszerezte a baj­noki címet, Miroslav Šatan pedig gólkirály lett. Negyvenkét gólt ütött. Fölfigyeltek rá a lányok és a külföldi klubok is. Az 1993-as draíton az Edmonton Oilers vá­lasztotta ki. „Šarky" azonnal iga­zolta, hogy jól választottak az „Olajosok". A lillehammeri olim­pia volt a hab a tortán, a zseniális csatár sokat segített a negyed­döntőbe jutáshoz, ahol Szlovákia hosszabbítás után kikapott az orosz válogatottól. Meg kellett szoknia, hogy a ten­gerentúlon másképp működnek a dolgok. Más volt a játékstílus, más a bajnokság. Korcsolyáját a Detrite Vipersnél, a San Diego Gallsnál és a Cape Breton Oilers­nél élesítette. Az Edmonton farmján a legnagyobb ásznak számított, ő ütötte a legtöbb gólt, így semmi sem állt útjában, hogy az A-csapatban is bemutatkoz­zon. Első lépései nem alakultak az elvárások szerint. Testi felépí­tése hagyott némi kívánnivalót maga után, ezért csökkent az ön­bizalma, és megindult lefelé a lej­tőn: Első gólja után, melyet a Vancouver Canucksnak lőtt, új erőre kapott; 4:4-re állt a mérkő­zés, Šatan gólja döntött az Ed­monton javára. Az 1995/96-os idényben 62 mérkőzésen szere­pelt, 18-szor talált az ellenfél há­jójába, a kanadai pontozásban 35 pontot gyűjtött. Sokáig egy formációban szerepelt Zdeno Cígerrel, de az NHL kegyetlen törvényei Šatant sem kerülték el. Szó szerint egyik napról a másik­ra a Buffalo Sabresben találta magát - a lakás, az autó és a sze­relés leadására, a búcsúzásra egyetlen nap állt rendelkezésére. Másnap már jelentkeznie kellett a „Bölényeknél". Új klubjáról szinte semmit nem tudott, csak Hašeket és LaFontaine-t ismerte. Lassan barátkozott meg a kör­nyezettel. A Buffalo inkább véde­kező felfogásban játszott, főleg Dominik Hašek képességeire építve. Ez az offenzív gondolko­dású Šatannak nem volt ínyére, másrészt gyakrabban kapott le­hetőséget, volt alkalma megmu­tatni, mi rejlik benne. Tavalyelőtt 25 gólt ütött, és 13 gólpasszt adott. A következő évben 46 ponttal a Buffalo legeredménye­sebb játékosa volt. Komoly érde­mei vannak abban, hogy a Buffalo bejutott a keleti-csoport döntőjébe, ahol kénytelen volt leborulni a Washington Capitols, többek közt honfitársai, Peter Bondra és Richard Zedník előtt. „Šarky" az idén is remek formá­ban van. A kezdeti nehézségek után - egy ideig a Trnavában ját­szott - visszatért csapatához, és tovább bűvöli az amerikai lányo­kat és természetesen a korongot. Mindenütt jó, de Miro Šatan külföldön a legjobb. A felvételen még Trenčín-mezben játszik (TA SR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom