Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-11 / 7. szám, hétfő

10 Hirdetés - SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 11. Eddig huszonnégy Stanley Kupát szereztek a Montreal Canadiens jégkorongozói, ám amióta Patrick Roy elment, az új stadiontól várják a változást Halványan pislákol a haladás fáklyája Újabb fejezetet kezdünk a világ neves sportegyesületeit bemutató sorozatunkban. Mialatt a futballklubok idehaza az igazak álmát alusszák, más vidékre evezünk. Oda, ahol mindennapos feladat a pontvadászat: a tengerentúlra. MAREK SVÁTEK Az NHL-ben teljes gőzzel folynak a mérkőzések; a következő hetekben pontos adatokkal szolgálunk a legnépszerűbb csapatokról. Első állomásunk Montreal. A helyi Canadiens („Kanadaiak") kétségtelenül az észak-amerikai profi jégkorongliga legeredményesebb klubja. A számok önmagukért beszélnek: 33-szor szerepelt a Stanley Kupa döntőjében és 24-szer győzött. Őt a Toronto Maple Leafs, tizenegy kupagyőzelemmel lemaradva. Más sportágak is csak kullognak a Montreal árnyékában: a legendás New York Yankies baseballozói 22, a Boston Celtics kosarasai 16 alkalommal voltak bajnoki elsők. Nemcsak ezért tartják Montrealt a hoki fővárosának. Az első mérkőzést a McGill Egyetem diákjai játszották 1875. március 3-án - természetesen Montrealban. Az első Stanley Kupa-tulajdonos, a Montreal Amateur Atietic Assotiation volt, az NHL indulásakor két csapat képviselte a várost a bajnokságban. 1917. november 22-én a montreali Windsor Szállóban találkoztak az Ottawa Senators, a Toronto Maple Leafs, a Montreal Wanderers és a Montreal Canadiens illetékesei. Négyórás tárgyalás után született döntés: megszüntetik a régi szövetséget és megalapňják a National Hockey League-et. Az újdonsült bajnokságban a Canadiens első ellenfele az Ottawa Senators volt. Győzött a Montreal, 7:4-re, de a mérkőzéssorozat félbe maradt, mert két „Szenátor" kikötötte, csak akkor folytatja a játékot, ha több gázsit kap. Egy évvel később, január 3-án leégett Több kapus is megfordult a csapatban, de olyan, mint Vezina és Roy volt, nem terem minden sarkon a Wanderers stadionja. Mindenük odaveszett, kénytelenek voltak kiszállni a bajnokságból. Az NHL első idényében a montrealiak közül Joe Malone alakítása volt figyelemre méltó: 44 gólt ütött - ez mérkőzésenként 2,2-es áüag. Ezt a csúcsot egyelőre nem fenyegeti veszély, csupán a fenomenális Wayne Gretzky tudta túlszárnyalni, de nem gólokban, hanem pontokban. (Malone idejében a gólpaszsznak nem volt pontértéke.) Hivatalos engedélyt csak 1917. november 22-én kapott a klub, de hála J. Ambrosse O'Breinnek már évekkel előtte, 1909-ben megalakult a Canadiens. Egy év múlva George Kennedy vásárolta meg a csapatot. Nemcsak klubelnök, hanem menedzser és edző is volt egy személyben. Vele érte el a csapat az első Stanley Kupa-győzelmet, 1916-ban, egy évvel az NHL megalapítása előtt. Akkortájt hokiláz tombolt Montrealban. A frankofón Canadiens és a Wanderer mellett egy harmadik klub is létezett, a Maroons. Ez volt a CanaHivatalos engedélyt csak 1917. november 22-én kapott a klub. diens angol vetélytársa. Az évek során csak a Canadiens vitte valamire. 1921-ben 11 ezer dollárért kelt el a csapat, három évre rá elkészült a Forum-csarnok. A Canadiens Arena társaság 1935-ben 165 ezerért jutott a csapathoz, amely 1957-ben ismét gazdát cserélt. A Molson nevű sörgyár kerek egymilliót tett az asztalra. Kezdetektől a csapat eredményességét a kapusok tudása határozta meg. 1910-ben barátágos mérkőzést játszottak az amatőr Chicoutimi ellen. George Vezina őrizte a Canadiens hálóját, s az végig érintetlen maradt. Rögtön ajánlatot kapott a klubtól, amelyet nem volt szíve visszautasítani. Nagy mértékben hozzájárult az 1916-os Stanley Kupa-győzelemhez. A vörös-fehér-kékek (a Canadiens színei) az 1917/18-as idényben is a legjobb helyezésre törtek, de két dolog állta útjukat: a döntőben a címvédő Seattle Metropolitans és egy tragédia. Kettő-kettő volt a mérkőzések állása az első négy meccs után. A Montreal vezéralakja, Joe Hall spanyolnáthábann meghalt. Az eset annyira megrázta az NHL veztőit, hogy véget vetettek a bajnokságnak, és nem dőlt el a Stanley Kupa sorsa. Ám a következő esztendő kedvezően alakult. Több csúcs született, például a Montreal-Toronto mérkőzésen 14:7 volt az eredmény. A Quebec ellen 16-szor volt eredményes a csatársor. Az NHL-ben 1924-ben szerzett Stanley Kupát a csapat. Egy évvel később újabb veszteség érte a Canadienst: 1925. november 28-án, a Montreal-Pittsburgh Pirates találkozón Vezina kapusnak eleredt a vére a szájában, mégis a pályán maradt. Nem sokkal később összeesett, négy hónap múlva tuberkulózisban hunyt el. Varázslatos védései feledhetetlenné tették a szakmában. Róla nevezték el a legjobb kapusnak évente kijáró díjat, a Vezina Trophyt. A 30-as évek két Stanley Kupát hoztak a csapatnak, 1930-ban és '31-ben. A 40-es években Frank Selke foglalta el az elnöki posztot. Maurice „Rocket" Richard volt a csapat szemefénye, 544 góljával a Canadiens abszolút csúcstartója. További sztárnak számított Doug Harvey, később a kapus Jacques Plante, a hátvéd Jean Béliveau és a csatársor erőssége, Dickie Moore. A kispadról Hector „Toe" Blake irányította a fiúkat; a Stanley Kupáknak köszönhetően 11 briliánsgyűrűt érdemelt ki pályafutása alatt. Hármat játékosként, nyolcat mint tréner. Ehhez hasonló bravúr Henri Richardnak sikerült (1955-től húsz éven át szolgálta a Canadienst), ő is tizenegy gyűrűt kapott, de mindet a pályán szolgálta meg. Ez a nagyszerű társaság alakította a csapat fénykorát, 1951 és '60 között mindig döntősök voltalt, ebből a sorozat utolsó öt évében ötöt megnyertek. Ez a csúcs biztos nem dől meg egyhamar. A játékosokat állítólag John McRae szavai motiválták, aki azt mondta: „Nektek adjuk megfáradt kezünkből a haladás fáklyáját. Legyen a tiétek, tartsátok magasan!" Az idézet, mely A flandriai mezők című gyűjteményből való, 1952-től a Canadiens öltözőjében olvasható. A hetvenes évekban újabb reneszánszát élte a klub. Csak Henri Richards maradt a régi bandából, de a feltörekvő nemzedék nem vallott szégyent. Scotty Bowman irányította a csapatot. A kapuban Ken Dryden állt, a mezőnyben Yvan Cournoyer, Jacques Lemaire, Serge Savard, Bob Galney, Larry Robinson, de főleg a „Szőke Démon", Guy Lafleur veszélyeztette az ellenfelek kapuját. Igazi virtuóz volt, 1974 és '80 között 54 gól és 128 pont volt az átlaga. Főként az ő érdeme, hogy a Montreal 1971ben, '72-ben, majd zsinórban '76 és '79 között Stanley Kupát szerzett. De megsérült, jött a cigaretta és az alkohol időszaka. A Canadiens dicsőséges korszaka lassan feledésbe merült. Próbálkoztak visszakapaszkodni a csúcsra, az 1986-os kísérlet a A Canadiens dicsőséges korszaka lassan feledésbe merült. húszéves Partick Roy kapussal sikerült, újabb trófeával gazdagodott a gűjtemény. A Montreal eddigi utolsó, 24. kupagyőzelménél is ő vigyázta a kaput, 1993-ban. A döntőben a Wayne Gretzky vezette Los Angeles Kings ellen mérkőztek; az első találkozót Gretzkyék nyerték, ám Patrick Roy-é lett az utolsó szó. Nem akármilyen meglepetés érte rajongóit, amikor a következő évben, a Detroittól elszenvedett l:ll-es vereség után Colorádóba küldték. Azóta megint mélyponton van a csapat. A válságok válsága az 1994/95-ös évadban következett be, amikor a Canadiens 25 év után először nem jutott be a rájátszásba. Három éve, 1996ban a Montreal új helyre költözött, az „őszhajú" Forumot fölváltotta a 21 ezer embert befogadó Molson Cenre. Most mindenki abban bízik, hogy Koivu, Recchi, Damphousse és Ručinský ott folytatja, ahol Lefleur, Richards, Plant abbahagyta. Miroslav Šatan az extraligában nyújtott játékával azonnal szemet szúrt a sportág rajongóinak és az észak-amerikai profi jégkorongliga vezetőinek Ördögi hölgybálvány és istenadta tehetség egy személyben MAREK SVATEK Csehszlovákia szétválása után a szlovák jégkorong-válogatott kénytelen volt a C-csoportos világbajnokságtól újraépíteni imidzsét. Poprádon és Iglón mindenkit leigáztak Július Supler védencei: Šťastný, Cíger, Haščák... Arajongók, főleg a hölgyek Miroslav Sátánért látogatták a mérkőzéseket. Szlovákiát elárasztotta a Šatanománia. Aligha akadt hölgy a Tátrában, aki ne akarta volna megszerezni magának ezt a fiatal, szimpatikus és rendkívül tehetséges sportolót. A válogatott többek közt neki is köszönheti, hogy bejutott a B-csoportba, majd egy évvel később az élmezőnybe. Miroslav Šatan 1974. október 22én született Nagytapolcsányban (Topoľčany). Háromévesen kóstolt bele először a világ leggyorsabb csapatjátékába, amikor édesapja kivitte egy közeli halastóhoz. A hokibot és a korcsolya azonnal a szívéhez nőtt. Hatéves kora óta rendszeresen edzett, de két év sem telt bele, és „komoly" veszélybe került karrierje. Jacovcébe költözött Šatan család, s ha Miro nem akart kiszállni a buliból, korán reggel kellett kelnie, hogy elérjen az edzésekre. Ilyen apróság nem billenthette ki egyensúlyából az elszánt fiatalembert. Tizenkettő volt, amikor először csapatkapitánynak választották. A Topolcanyval nemzetközi tornát nyert a svájci Lousanne-ban. Nemcsak a csapat legjobbja volt, a legtöbb gólt is ő ütötte. A sporton kívül a művészeteknek is hódolt; az iskolában rendszeresen látogatta a szobrászkört, szépen szavalt, ügyesen rajzolt. Komolyan vette a tanulást. Gyűjtötte a sportegyesületek zászlóját, sok ideje nem maradt csavarogni. A gimnáziumban nagy lelkesedéssel tanult angolul, akkoriban kezdett álmodni arról, hogy nyelvtudását egy nap az A Trenčínnel bajnoki címet szerzett, 42 találatával gólkirály lett. NHL-ben fogja kamatoztatni. Szülővárosában Jozef Nemec foglalkozott a fiatal tehetségekkel, Šatan nyolc évig nevelkedett nála. Tizenhét esztendősen szerződtette a Dukla Trenčín. Nagyon tetszett neki Dárius Rusnák játéka, megpróbált a kapu mögül gólt szerezni, úgy, ahogy Rusnák. Ráadásul Miro is a 18-as mezt viselte, mint a példaképe. Első éve a „katonáknál" a szövetségi bajnokság utolsó évében telt. Második idényét már az önálló extraligában töltötte, s a Trenčín kiválóan szerepelt. Megszerezte a bajnoki címet, Miroslav Šatan pedig gólkirály lett. Negyvenkét gólt ütött. Fölfigyeltek rá a lányok és a külföldi klubok is. Az 1993-as draíton az Edmonton Oilers választotta ki. „Šarky" azonnal igazolta, hogy jól választottak az „Olajosok". A lillehammeri olimpia volt a hab a tortán, a zseniális csatár sokat segített a negyeddöntőbe jutáshoz, ahol Szlovákia hosszabbítás után kikapott az orosz válogatottól. Meg kellett szoknia, hogy a tengerentúlon másképp működnek a dolgok. Más volt a játékstílus, más a bajnokság. Korcsolyáját a Detrite Vipersnél, a San Diego Gallsnál és a Cape Breton Oilersnél élesítette. Az Edmonton farmján a legnagyobb ásznak számított, ő ütötte a legtöbb gólt, így semmi sem állt útjában, hogy az A-csapatban is bemutatkozzon. Első lépései nem alakultak az elvárások szerint. Testi felépítése hagyott némi kívánnivalót maga után, ezért csökkent az önbizalma, és megindult lefelé a lejtőn: Első gólja után, melyet a Vancouver Canucksnak lőtt, új erőre kapott; 4:4-re állt a mérkőzés, Šatan gólja döntött az Edmonton javára. Az 1995/96-os idényben 62 mérkőzésen szerepelt, 18-szor talált az ellenfél hájójába, a kanadai pontozásban 35 pontot gyűjtött. Sokáig egy formációban szerepelt Zdeno Cígerrel, de az NHL kegyetlen törvényei Šatant sem kerülték el. Szó szerint egyik napról a másikra a Buffalo Sabresben találta magát - a lakás, az autó és a szerelés leadására, a búcsúzásra egyetlen nap állt rendelkezésére. Másnap már jelentkeznie kellett a „Bölényeknél". Új klubjáról szinte semmit nem tudott, csak Hašeket és LaFontaine-t ismerte. Lassan barátkozott meg a környezettel. A Buffalo inkább védekező felfogásban játszott, főleg Dominik Hašek képességeire építve. Ez az offenzív gondolkodású Šatannak nem volt ínyére, másrészt gyakrabban kapott lehetőséget, volt alkalma megmutatni, mi rejlik benne. Tavalyelőtt 25 gólt ütött, és 13 gólpasszt adott. A következő évben 46 ponttal a Buffalo legeredményesebb játékosa volt. Komoly érdemei vannak abban, hogy a Buffalo bejutott a keleti-csoport döntőjébe, ahol kénytelen volt leborulni a Washington Capitols, többek közt honfitársai, Peter Bondra és Richard Zedník előtt. „Šarky" az idén is remek formában van. A kezdeti nehézségek után - egy ideig a Trnavában játszott - visszatért csapatához, és tovább bűvöli az amerikai lányokat és természetesen a korongot. Mindenütt jó, de Miro Šatan külföldön a legjobb. A felvételen még Trenčín-mezben játszik (TA SR)