Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-11 / 7. szám, hétfő

8 Hirdetés - SportviLág ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 11. Gondolatok a Hervadatlan rózsagyüker című gömör-kishonti népköltési-gyűjtemény kapcsán A térkép kiegészül... A himnuszgyűjtés világrekordere Különös hobbyja van Michael Sauser svájci jogásznak: himnu­szokat gyűjt. A világ 192 független állama közül 188 hivatalos himnusza szerepel már a gyűjteményében, csupán az afrikai Eritrea, a csendes-óceáni Palau, Tádzsikisztán és Afganisztán nemzeti éneke hiányzik. A hét nyelvet beszélő fiatalember, akinek édesanyja magyar, az ezredfordulóra kívánja megje­lentetni a himnuszlexikont, benne azzal a CD-lemezzel, ame­lyen maga énekli eredeti nyelven a világ himnuszait. A nem­zeti himnuszokat eddig már többen gyűjtötték, ám együttes előadásukra eddig még senki sem vállalkozott. Sausert szám­talan televíziós szereplésre hívják, sőt nagy nemzetközi sport­eseményeken is énekel. Az ifjú jogász szerint nem exhibicio­nizmusból áll ki himnuszokat énekelve a közönség elé. Szilárd meggyőződése, hogy előadásai hozzájárulnak a népek közötti megértés erősödéséhez és a világ országai közti barátság lét­rejöttéhez. (ú) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte 19 KASSA: BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oliver 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Tóték 19 (vendégjáték Nyitrán) MOZI POZSONY HVIEZDA: Dr. Dolittle (am.) 16, 18 Ha eljön Joe Black (am.) 19.30 OBZOR: Egyiptom hercege (am.) 16, 18 A jó Will Hunting (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: Örök történet (am.) 15.30, 17 Tökéletes gyilkosság (am.) 18.30, 20.30 Nincs alku (am.) 16,18, 20 Alvilág(fr.) 20 A halottégető (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Ryan közlegény (am.) 16, 19 TATRA: Maffia (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Zsoldos katona (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Dr.Dolittle (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Egyiptom hercege (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Egyiptom hercege (am.) 17, 19.15 LÉVA - SLOVAN: Az ördög ügyvédje (am.) 19 GÚTA: Özönvíz 18.30 A Pódium Társaság törekvése: megegyezni Egyezség született az üj pályázatokról DUSZA ISTVÁN Pénteken a Pódium Színházi Tár­saságválasztmányi ülésén egyez­ség született a társaság és a Cse­madok vezetői között arról, hogy idén milyen formában pályáznak az alapoknál és az alapítványok­nál a közösen megrendezendő három fesztivál megszervezésé­hez szükséges pénzösszegekért. Abban nincs változás, hogy a VII. Tompa Mihály Vers- és Próza­mondó Versenyt Rimaszombat­ban, a XXV. Duna Menti Tavaszt Dunaszerdahelyen és a XXXVI. Jókai Napokat Komáromban ren­dezik meg. A rendszerváltás után mindhá­rom fesztivál számos változáson esett át. A Duna Menti Tavasz és a Jókai Napok gyermek illetve felnőtt vers- és prózamondói versenyeiből megszületett rima­szombati fesztiválnak alapisko­lai, helyi fordulóitól az országos döntőig ér a folyama. Ennek so­rán elsősorban a Csemadok terü­leti választmányai szervezik az egyes járási fordulókat, ezért en­nek a fesztiválnak a teljes költsé­gét a Csemadok pályázza meg. A legnehezebb pénzhiányos években kialakult, regionálisan kiválóan bevált mechanizmu­sok működtetik a Duna Menti Tavasz szervezését, ezért ott a Csemadok Dunaszerdahelyi Te­rületi Választmánya készíti elő a beterjesztendő anyagokat. A Jó­kai Napok fennmaradását első­sorban Komárom város önkor­mányzatának és a Városi Műve­lődési Központnak köszönheti a Csemadok. Ezért is született olyan döntés, hogy a székhelyé­vel odakötődő Pódium Társaság társadalmi-szakmai szervezet­ként pályázik az szükséges pénzösszegekért. Döntés született arról is, hogy a Pódium Társaság, mint a gyer­mek és felnőtt bábjátszó és szín­játszó mozgalom szakmai irá­nyítója, idén két tanfolyamot szeretne indítani. Az egyiket a gyermekbábjátszók csoportve­zetőinek és rendezőinek, a mási­kat pedig a felnőtt amatőr színé­szek és rendezők számára. A tanácskozáson a Csemadokot Kolár Péter elnök és Berényi Jó­zsef főtitkár képviselte, s aktí­van részt vett a kialakult vitában Jarábik Gabriella, a Szlovák Köztársaság Kulturális Miniszté­riuma Nemzeti Kisebbségi Szek­ciójának a vezetője is. Elsősor­ban a Csemadok pénztelensége és a három fesztivál szervezésé­hez szükséges, a Pro Slovakia kulturális alapnál megpályázha­tó pénzösszegek felhasználási módja váltott ki hosszas vitát. A felhasználást a pályázati feltéte­lek és a Pro Slovakiáról szóló törvény szabályozza, s abban fe­héren-feketén szerepel, hogy bérekre az esetlegesen megka­pott pénzt nem lehet fordítani. Lehet téríteni költségeket, fizet­ni tiszteletdíjat, honoráriumot, útiköltséget, étkeztetést, utazta­tást stb., de bújtatott apparátusi státuszokban dolgozóknak eb­ből az összegekből a törvények és rendeletek alapján nem lehet bért fizetni. Éppen két évtizede annak, hogy 1979-ben megjelent a Madách Könyv- és Lapki­adó gondozásában a Roz­maringkoszorú című, a szlovákiai magyar tájak népköltészetét bemutató vaskos gyűjtemény. LISZKA JÓZSEF Az akkori összeállító, Kósa Lász­ló, amellett, hogy egy valóban szép gyűjteményt jelentetett meg, arról panaszkodik, hogy mennyire sok a szlovákiai ma­gyar tájak népköltészeti kutatá­sának a fehér foltja. Most, hogy szűk húsz esztendő elteltével, a Lilium Aurum Kiadó gondozásá­ban, a Szlovákiai Magyar Tájak Népköltészete című sorozat első köteteként, B. Kovács István összeállításában megjelenhetett a Hervadatlan rózsa-gyüker. Gömör-Kishont magyar népköl­tészete című kötet, azt hiszem, kissé megnyugodhatunk. Egy jó­val kisebb tájegység viszonylatá­ban legalább a Rozmaringko­szorúnak megfelelő terjedelmű; műfajilag, területileg kiegyen­súlyozottabb kötetet tudott ma B. Kovács István összeállítani, mint azt Kósa László a hetvenes évek végén megtehette. Időköz­ben ugyanis történt egy s más a szlováltiai magyar néprajzkuta­tás terén: kutatások valósultak meg, s azok eredményei mára nagyobbrészt már hozzá is fér­hetőek. Nem kis részben éppen B. Kovács Istvánnak köszönhe­tően. Kósa például azt is fájlalja, hogy a szlovákiai magyar népcsopor­tok mesekincse jószerével feltá­ratlan. Nos, azóta megjelenhe­Ma már alaposabban ismerjük a gömöri Má­tyás-hagyományt. tett B.Kovács István baracai nép­költési gyűjteménye, amelyben erőteljesen képviselve van a prózai anyag is. Ugyancsak tőle jelent meg a Malac Julcsa című mesegyűjtemény, nyomdában van egy következő kötete. A debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem tanszékvezető­jeként ismert Ujváry Zoltán és tanítványai gyűjtőmunkájának köszönhetően ma már sokkal alaposabban ismerjük a gömöri Mátyás-hagyományt illetve a prózai kisepika (anekdoták, tré­fák) palóc anyagát. Géczi Lajos a „keleti végekről" két (Ung­vidéki és Ondava-menti) prózai népköltési gyűjteménnyel is megörvendeztette azóta a kuta­tókat s a néprajz iránt érdeklő­dőket egyaránt. S a további ki­sebb-nagyobb adatközlésekről még nem is szóltam. Mindez MTI, ÚJ SZÓ-HLR Budapest. Életének 55. évében, hosszas súlyos betegség után szombaton meghalt Juhász Já­cint Jászai Mari-díjas színmű­vész, a Madách Színház tagja. A színművészt a Madách Színház saját halottjának tekinti, teme­téséről később intézkednek. Juhász Jácint 1943-ban, Mo­gyoródon született. A Színház­és Filmművészeti Főiskolán 1965-ben szerezett diplomát. Pályáját Veszprémben kezdte. 1967-óta volt a Madách Szín­ház tagja. Emlékezetes alakítá­sok, vezető főszerepek fűződ­nek színpadi pályafutásához. persze nem jelenti azt, hogy má­ra minden gondunk megoldó­dott. Nem lesz könnyű dolga majd annak, aki a szóban forgó sorozat csallóközi vagy má­tyusföldi kötetébe keres majd például tündérmeséket! A Hervadatlan rózsagyüker egy patinás tájegység - Gömör­Kishont - magyar népköltési anyagának kívánja a legjavát közreadni. Az összeállító, B. Ko­vács István bevezető tanulmá­nyában nemcsak a kutatási előz­ményeket, a közlés szempontja­it ismerteti, hanem az itt olvas­ható népköltészeti anyagot is jellemzi röviden, továbbá (na­gyon helyesen!) az egész tájegy­ség történeti-néprajzi jellemzé­sét is adja. Ebből azok számára is plasztikussá válhat, akik ko­rábban esetleg nem tudták vol­na, hogy Gömör valóban (a tör­téneti) „Magyarország kitsiny­ben". Kulturálisan, természet­földrajzilag, nyelvjárásilag, val­lásilag és társadalmilag is rend­kívül sokrétű és sokszínű terü­letről van szó, amelynek éles külső határai nem is igen húzha­tóak meg. Van (pontosabban: volt) persze egy, az évszázadok alatt maga is változó megyei közigazgatási vonalhatár, ame­lyet azonban a kultúra jelensé­gei nemigen követnek. Épp ezért a „gömöri népköltészet" kifejezés, ahogy azt B.Kovács is hangsúlyozza, nem helyénvaló. Markáns, fojtott szenvedélyű, erőteljesen körvonalazott ala­kítások jellemzik az általa meg­formált figurákat a felvevőgép előtt is. Juhász Jácintot a közönség utoljára az Isten pénze című musicalban láthatta, amelyben Jonathant alakította. Szlováki­ában különösen emlékezetes marad a Vivát, Benyovszky! cí­mű magyar-szlovák közös tévé­sorozatban Omechel Tamás szerepében nyújtott alakítása. Nemzedékek számára adott példát kultivált, szép magyar beszédével a Cimbora című te­levíziós irodalmi gyermekmű­sorban. Gömörben gyűjtött magyar nép­költési anyagról van természete­sen szó - ami a közölt szövegek lelőhelyét és nyelvét illeti. Egyébként (műfajoktól függő­en) nagyobbrészt nemzetközi­leg elterjedt típusok, motívu­mok kavalkádja ez a kötet is. Mint minden néprajzi kiadvány Európa bármely táján... Aszer­kesztő-összeállító hét nagyobb egységbe sorolta anyagát (pró­zai nagyepika, prózai kisepika, verses kisepika és líra, gyermek­folklór, rítusköltészet, a mágia költészete, tájszó-szedet), az eredendően dallammal élő szö­vegeket természetesen kotta kí­séretében közli (ebben szakmai segítőtársa Ág Tibor volt). A szö­vegeket, ha csak egy mód van rá, nyelvjárási lejegyzésben hoz­za. S ez adja meg igazán a kötet ízét, zamatát. Elsősorban talán ettől igazán gömöri ez a gyűjte­mény. Nincs itt arra tér, hogy részle­tekbe menőbben szóljak a kö­zölt népköltészeti anyagról, így csupán egyjelenségre szeretnék kitérni. A szakmai (és nem csak a szakmai!) közvélemény sze­rint a magyar nyelvterületen ép­pen Gömörben virágzik (virág­zott) a legélénkebben a Mátyás királlyal kapcsolatos prózai epi­ka. Nos, ez a (tév)hit részben a kutatásnak köszönhető (nem utolsó sorban Ujváry Zoltán ki­terjedt kutatói és publikációs te­vékenységének), részben pedig annak, hogy a helybéliek már a múlt század végétől, századunk elejétől tudatosan is ápolni igye­keztek ezt a Mátyás-hagyo­mányt (gondoljunk csak a sajógömöri Mátyás-szoborra vagy a putnoki pincefeliratra!). Tudni kell azonban, hogy Má­tyás királynak szép hagyomá­nyai vannak a szlovák folklór­ban is (erről Ján Komorovský írt egy szép monográfiát), továbbá például a Kisalföld szlovákiai ré­szén is. Csallóköz Mátyás-ha­gyománya talán még sokrétűbb, helyhez kötöttebb, mint Gö­möré, csak egyszerűen nem ta­lált olyan szorgos kutatóra, mint Ujváry Zoltán. Mára már szinte kibogozhatatlan, hogy milyen módon terjedtek, maradtak fönn ezek a Mátyás-történetek. Sok más mellett minden bi­zonnyal fontos szerepe volt el­terjedésükben az iskolai okta­tásnak is. Ami a gömöri Mátyás­hagyományt illeti, ott (a sajógömöri vöröshagymán ka­páltatás mellett) elsősorban az országosan elterjedt, a mese- és a tankönyvekből is ismert törté­netek dominálnak. Ezzel szem­ben a Csallóközben és általában a Kisalföldön helyi, főleg név­Annak idején valahogy élénkebb volt néprajzi publicisztikánk. magyarázó mondák alakjaként él Mátyás király (Dercsika, Királyfiakarcsa, Damazírkarcsa, Naszvad, Solymoskarcsa stb.). A kutatás jövőbeli feladati közé tartozik egyes tájegységeinket ilyen szempontból is alaposabb vizsgálat alá venni. A Lilium Aurum most induló sorozata ezt az összehasonlító munkát is ösz­tönözheti. Annak idején valahogy élén­kebb volt néprajzi publiciszti­kánk. Amellett, hogy a Hét és a Nő is közölt recenziót Kósa Lász­ló említett könyvéről, az Új Szó két terjedelmes ismertetést is megjelentetett róla. Az egyiket éppen B. Kovács István írta, Táj­egységek fehér foltjai avagy egy könyv ösztönző ereje címmel, írásában előszámlálja azokat a kutatási hiányokat, amelyek Kósa könyvéből kiolvashatóak. Nos, mára valóban jobb a hely­zet, s az 1979-ben még fehér fol­tokkal tarkított térkép kiegé­szülni látszik. Az, hogy ezek az eredmények a széles olvasókö­zönség kezébe is eljuthatnak, s az 1979-es hiányos térkép las­san, mozaikszerűen összeáll, el­sősorban a Lilium Aurum Kiadó­nak és a sorozatszerkesztőnek, B. Kovács Istvánnak köszönhe­tő. Kíváncsian várjuk a folyta­tást, a további tájegységeket prezentáló köteteket! Elhunyt Juhász Jácint Jászai-díjas színművész Színpadról és képernyőről milliók ismerték Tavasszal megjelenik az új Helyesírási Kéziszótár A változásokat rögzíti MTI-HlR Budapest. - Várhatóan tavasz­szal megjelenik a már több mint tízéves Helyesírási Kéziszótár át­dolgozott ldadása, amely a szó­kincsünkben azóta bekövetkezett változásokat rögzíti - tájékoztat­ta Fábián Pál nyelvészprofesszor, a mű szerkesztője az MTI-t. Elmondta: az eltelt időszakban a magyar nyelv számos új techni­kai, gazdasági, politikai kifejezés­sel és idegen szóval bővült, ame­lyeknek helyesírását még nem rögzítették. A 150 ezer szavasra tervezett kiadványban mintegy 10 ezer új kifejezést rögzítenek, ugyanakkor csaknem 1000 „ide­jétmúlt" tétel kimarad. Az Akadé­miai Kiadónál megjelenő új kiad­ványban már nem lesz olvasható például a „tanácsháza", „tanács­elnök" vagy a „városi tanács" ki­fejezés és a Szovjetunió vagy az NDK szavak is történeti jelzőt kapnak. Az új kéziszótár az 1994-ben fel­újított Magyar Helyesírási Sza­bályzat alapján készül, amely csaknem 300 pontban rögzíti he­lyesírásunk alapelveit. Az új könyvbe olyan szavak is bekerül­nek,- amelyek a szabályzat szó­szedetében nem szerepelnek. A két mű között azonban nem lehet ellentmondás - hangsúlyozta a nyelvész. Fábián Pál szólt arról is: az újonnan nyelvünkbe kerülő szavak helyesírásáról a Magyar Tudományos Akadémia 35 tagú Magyar Nyelvi Bizottsága dönt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom