Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-05 / 3. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 5. KOMMENTÁR Kozlík borovicslcája HOLOP ZSOLT A parlamenti választások utáni egyhónapos időszakban a Szlovák Televízió „kommentátorai" az utolsókat rúgva, sírásra görbülő szájjal mondogatták a képernyőn: vége a közszolgálatiságnak Szlovákiában, az SZTV helyett lesz még egy Markíza. A közszolgálati televíziót ez egyelőre nem „fenyegeti", ezzel szemben a Markíza bizonyos tekintetben mintha az esztévésedés jeleit mutatná. Egy szilveszteri műsorát mintha csak az előző kormánypártok rendelték volna, hiszen nehéz elképzelni, hogy a szerkesztők Víťazoslav Moricot és Sergej Kozlíkot tartanák a világ legszórakoztatóbb, legvidámabb politikusainak, akik fergeteges poénjaikkal tűnnek ki kormánypárti politikusok társaságában. Na persze nem akarom őket kitiltani a képernyőről, s az is igaz, hogy még a szilveszteri közszolgálatiság jegyében sem könnyű válogatni az ellenzéki garnitúrából, de azért lehetett volna még egy kicsit keresgélni. A műsor így nem volt más, mint az előző négy év legitimizálása: nem történt itt semmi, tisztelt tévénézők, legfeljebb sima kormányváltás, eddig mi voltunk fenn, most ti, lesz ez még fordítva is, de addig is ügyködjünk az ország felvirágoztatásán, hiszen mindannyian jó fiúk vagyunk. Mintha nem ismernénk Móric fasiszta kijelentéseit vagy a Kozlík-batyu tartalmát, amely gyakorlatilag kitölti a január elsején kibontott Mikloš-csomagot. És mintha már nem emlékeznénk arra, hogy néhány hónapja milyen hangnemet ütöttek meg például a Lépésekben ezek az emberek akkori ellenzéki vitapartnereikkel szemben. A fergeteges poén így két deci borovicska lett, laposüvegben, amelyet a volt pénzügyminiszter húzott elő pertuivás céljából, František Mikloško pedig majd fenékig itta a bürökpoharat. Kedves nézőink, ezzel búcsúzunk, Sergej most még gitározik nekünk egyet, azután megszorító intézkedésekben gazdag, nadrágszíj-összehúzásban sikeres esztendőt kívánunk önöknek. Az okos is tévedhet. iECYZET Kisemberek védelme PÉTERFI SZONYA Számtalanszor tanúi vagyunk annak, hogyan szúrnak ki a kisemberrel. Leggyakrabban úgy, hogy munkáját nem fizetik meg tisztességesen. A felettesek, ha egyáltalán mondanak valamit, a cég rossz anyagi helyzetével indokolják, bár rendszerint nem tartják fontosnak a kisember tájékoztatását sem. Döntenek és kész. Alig akad valaki, aki rámutatna arra, ha nincs pénz a bérekre, miért van luxuskocsikra, luxusberendezésre. Az is gyakori, hogy a munkaadók hivatalosan a minimálbért fizetik, s feketén - nem tudni, milyen kulcs szerint „megdobják" az alkalmazottakat néhány ezer koronával. Kár tagadni, a dolgozó örül az adómentes pénznek, holott öröme korai. Erre akkor döbben rá, amikor táppénzét vagy nyugdíját a szinte semmiből számítják ki. Ha olykor mégis akad, aki kifogást emel a tisztességtelen eljárás ellen, a felettesek módot találnak arra, hogy megszabaduljanak a lázadótól. Rendszerint „lelépési" pénz nélkül. Noha ez törvénytelen, az elkövetők büntetlenek maradnak. Ugyanis a kisember nem védekezik. Más a helyzet, ha a főnökök nyakán szorul a hurok. Állhat a cég csőd szélén, lehetnek kifizetetlen számlái, adósságai az alkalmazottakkal szemben, a menesztett vezetők a távozás pillanatában is kalapnyi pénzt markolnak fel. Ugyanis bebiztosították magukat. Olyan szerződéseket kötöttek - gyakran önmagukkal -, melyek szavatolják: távozáskor tizenkét, esetleg huszonnyolc (!) havi lelépő illeti meg őket, szerződésbontáskor pedig milliós kártérítés. Az új kormánynak tudomása van minderről, de mert a törvényhozás bonyolult és hoszszadalmas folyamat, nem hoz(hat)ott még jogorvoslatot. Addig is tudnunk kellene, hogy rajtunk, kisembereken múlik, meddig mehet el a főnök. Ha úrrá leszünk félelmeinken, ha önmagunk és egymás védelmében a törvények megtartását követeljük feletteseinktől, már nem kell tartanunk a kiszúrástól. Talán... Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi tidíárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Disznótorok idején. - Röf-röf-röf. Edes gazdám, kérlek, dobd el azt a kést, és inkább lépjünk koalícióra. Röf-röf-röf. (Peter Cossányi rajza) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Vladimír Mitro, a SZISZ vezetője hét olyan esetet vizsgál, melyben fennáll a gyanú, hogy a titkosszolgálat alkalmazottai törvénysértést követtek el. Egyebek között ifj. Michal Kováč külföldre hurcolásáról, Róbert Remiáš haláláról és a KDM egyik nagygyűlésen talált robbanószer elhelyezéséről van szó. Mitro szerint a nyomozáshoz szükséges anyagok a hatalomátvételt megelőző „nagytakarítás" miatt hiányosak, de a megmaradt dokumentumokból összeállhat a kép, így a titkosszolgálat tevékenységéről szóló jelentés, amelyet a parlament elé terjeszt, „kemény" tényeket tartalmaz majd. Mitro ugyanakkor tagadta, hogy vallomástételre kényszerítette volna alárendeltjeit. Mint mondta, parancsa szerint az alkalmazottaknak ki kellett tölteniük egy nyomtatványt, melyben közölhették a nyomozást segítő információkat. Sokan egy szót sem írtak, mégis a titkosszolgálatnál maradtak. A mindenkori Hatalom szent meggyőződése, hogy a legjobb viccek nem róla, hanem mindig másokról szólnak Belehallgatni a közhangulatba Vérszegény lett a szilveszteri műsor - mintha hiányzott volna belőle a vezérfonal, a központi figura, azok a poénok, amelyeket ki sem kellett mondani, mégis titkos összekacsintással nevettünk rajtuk. VRABEC MÁRIA Pedig az 1997-es és az 1998-as szilveszter között csak egy év telt el, csak egy politikusi garnitúra cserélődött ki a legmagasabb posztokon. Mindössze anynyi történt, hogy akiket tavaly még gúnyolni sem mertünk, azok ma már unalmasak, akiket meg pozíciójukból eredően most kéne megfricskázni, azokkal szemben elnézőek vagyunk. Mintha a humoristák még mindig a kampányturnék rögtönzött emelvényein éreznék magukat, mi, többiek pedig szemérmesen elhallgatnánk, hogy nem tökéletes, amit nagy kínnal-keserwel összehoztunk. Mert ugye, azért nekünk is részünk van benne? Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a jelenlegi hatalomért most már szünet nélkül lelkesednünk kell, szemet hunyni minden ballépése felett, és helyeslő bólogatással díjazni minden hülyeségét csak azért, mert rosszabbat is tapasztaltunk már. Alapvetően ugyanis nem különböznek egymástól, bármennyire hajlamosak vagyunk is jó esetben négy, rossz esetben nyolcévenként elhinni, hogy most jönnek a Mások. Mert bár mindegyik Hatalom azt mondja, értünk van, beiktatása pillanatától egyre távolabb kerül a valóságtól, és bár mindegyik magasztos elvekről, nemes célokról beszél, valahogy egyre kevesebb ideje jut rájuk a belső érdekcsaták miatt. így aztán a Hatalom lassan magába fordul, elszigetelődik, és már fogalma sincs arról, mi történik körülötte. Nem mehet kocsmába, amikor kedve szottyan, nem futhat a pozsonyi ligetben kopasz testőrök kísérete nélkül, és mivel szinte sosem mondhatja ki, amit gondol, lassan a gondolkodásról is leszokik. Ezért aztán szakértők tucatját alkalmazza, hogy helyette gondolkodjanak, a közhangulatot kémleljék, elemezzék, és messzemenő következtetéseket vonjanak le. És mindezt csak azért, hogy egy másik, hasonlóan népes szakembergárda azon törhesse a fejét, hogyan lehet az említett közhagulatot befolyásolni, megígy aztán a Hatalom lassan magába fordul, elszigetelődik... változtatni, megfelelő irányba terelni. A Hatalom mindebből már csak jelentéseket lát, tanácsokat fogad el, és mivel közben egyre inkább kimarad a dolgokból az ember, rohamosan romlik beszédkészsége is. Szóvivők tömkelege rejti el helyette - cirkalmas szóáradatokban - a semmit, és hallgatja el a valamit. Mintha folyamatosan beszűkülnének a Hatalom értelmi képességei, mert koalíciós tanácsok, pártbizottságok és egyéb szervek döntése nélkül már azt sem képes megmondani, milyen nap lesz holnap. És ami a legszörnyűbb: a Hatalom halálosan komolyan veszi magát, szinte teljesen elveszíti „ellenzéki" humorérzékét, és meg van győződve, hogy a legjobb viccek mindig másokról szólnak. Néha persze a Hatalomnak is vannak világos pillanatai, és ilyenkor eszébe jutnak saját választási ígéretei, meg az is, hogy elég volna leugorni a kocsmába, ahol közbeeső elemek beiktatása nélkül ismerhető meg a közhangulat. A Hatalom azonban nem tehet már ilyet, mert odaveszne tekintélye - ki kell várnia a maga négy évét, amikor visszazavarják a kocsmába egy kis kijózanodás végett. És ha szerencséje van, a legjobb vicceket addigra nem felejti el a társaság - már csak azért sem, mert az aktuális hatalomra éppúgy érvényesek. A közismert gócokon kívül Nagy-Britannia, Egyiptom, Törökország, Izrael, Mexikó és Oroszország is Tavaly hatvan országban dúlt háború MTI-JELENTES A most véget ért esztendőben a földkerekség 60 országában folyt háború - jelentette be vasárnap egy amerikai emberi jogi szervezet 192 országból származó adatok összesítése alapján. A Nemzetvédelmi Alapítvány Tanácsa nevű szervezet összesítésében államok közötti harci cselekemények, polgárháborúk, etnikai vagy vallási indíttatású, OLVASÓI LEVÉL Túl „délen" vannak? Az elmúlt hat-nyolc év alatt a kormányok mindig „műsorukra tűzték" az elmaradott régiók járások fejlesztését, a munkanélküliség csökkentését. Valamennyinek jó szövege volt, rengeteg szavazatot hozott, de sajnos, eredményt alig. Még élénken él emlékezetemben a Mečiar-kormány negyvenpontos fejlesztési csomagja, amelyet nagy felhajtás kiterjedt erőszakos cselekmények, illetve szervezett bűnbandák (például kábítószerkartellek) fegyveres támadásai egyaránt szerepelnek. A közvélemény által is ismert háborús gócokon - Afganisztán, Jugoszlávia, Angola, Ruanda, Sri Lanka kívül így került a felsorolásba az ismétlődő terrorcselekmények miatt Nagy-Britannia, Egyiptom, Törökország, Izrael, Mexikó és Oroszország. Az 1997-es adaközepette, a „vezér" jelenlétében fogadtak el a Rimaszombati járásban az elmúlt megbízatási időszakban. Mondanom sem kell, hogy a munkanélküliség nem csökkent járásunkban, sőt ellenkezőleg: emelkedett. Az új munkahelyek kialakítására kiutalt pénzösszegek inkább a szemfényvesztést szolgálták. A mezőgazdaságban a tavaszi munkák kezdetekor felvettek ugyan dolgozókat, ősszel viszont, ha nem is ugyanazokat, de ugyanannyit elengedtek. A községi hivatalok által kialakított munkahelyek csak azt a váltokkal összehasonlítva megállapítható: valamelyest csökkent a háborús helyszínek száma. A jelentés összeállítói - a terrorista csoportok tevékenységének lényeges visszaszorulása miatt már nem minősítették hadszíntérnek sem a dél-olaszországi, sem az észak-spanyolországi területeket, az olasz maffia, illetve a baszk szeparatisták korábbi sorozatos merényleteinek színterét. A jelentés hangsúlyozza: tozást hozták, hogy a házak előtti közterületeket, amelyeket eddig a polgár tartott rendben, most ímmel-ámmal az úgynevezett helyi közalkalmazottak „kapálták meg". Ha létrejött is néhány új munkahelyjárásunkban, sajnos, ugyanannyi meg is szűnt. Nézetem szerint valódi eredményt csak az adótörvény módosításával lehetne elérni ezekben a régiókban. Nem olyan adócsökkentésre gondolok, amely egyformán érintene minden vállalkozót, azaz azt is, aki cégét fejleszti, és azt is, aki nyereségét elkölti. fennáll az a lehetőség, hogy konfliktusok valamelyike egész térségeket lángba borító katasztrófává válik, ha az egyik részt vevő csoport tömegpusztító fegyverekhezjut, és beveti őket. A jelentést idéző ITAR-TASZSZ megjegyzi: a „forró pontokat" és a „komoly háborúkat" megkülönböztető hivatalos amerikai források több évre visszamenőleg, kevésbé borúlátóan, 27-28 háborút számoltak össze évente. Hatásosabb út volna a fejlesztés, a beruházások támogatása. Ha a gazdaságilag elmaradt járásokban az alapeszközöket negyven év helyett, mondjuk, tíz év alatt lehetne leírni, merem állítani, hogy sokkal több valódi munkahelyet teremthetnénk. Ezt a döntéshozók vagy nem érik fel ésszel, vagy nincs igazán szándékukban fejleszteni ezeket a járásokat. Talán fékező az a körülmény, hogy az elmaradt régiók nagy része túl „délen" helyezkedik el? Dr. Molnár Zoltán Rimaszombat