Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-26 / 20. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 26. KOMMENTÁR Pragmatikus kulcs MOLNÁR NORBERT Ahány közép-európai regionális találkozó, annyi biztosíték: mindenki megtesz mindent Szlovákia európai integrációjáért. A soproni magyar-osztrák-szlovák csúcstalálkozó legfontosabb momentuma a két, még Európai Unión kívüli ország csatlakozásának meggyorsítása. Mindhárom állam más helyzetben van: Ausztria már tagja az uniónak, Magyarország a legesélyesebb jelölt a társult országok közül, Szlovákia pedig megpróbálja bepótolni a lemaradást. A NATO esetében kicsit más a helyzet. Budapest két hónapon belül a szövetség tagjává válik, Bécs nem tudja eldönteni, mit tegyen, . Pozsony pedig - a változatosság kedvéért - megpróbálja bepótolni a lemaradást. Mindkettőből le lehet vonni egy következtetést: Szlovákiának létszügséglet a két szomszédos országgal fenntartott jó viszony, s remélhetőleg nem csupán pusztába kiáltott szavak a kormány kijelentései a bővülő kapcsolatokról. A Bécs-Budapest-Pozsony háromszög legalább annyira fontos, mint a Prága-Varsó vonal. Ausztria az EU-elnökség idején bizonyította: neki is érdeke egy ütőképes kis blokk kialakítása, hiszen pontosan ez idő alatt kezdődött meg a társult tagországokkal az érdemi integrációs párbeszéd, s Bécs szorgalmazta a szlovák országértékelés módosítását is. A soproni találkozó más légkörben zajlott, mint a korábbiak, hiszen az osztrák kancellár eddig a feszültségoldó szerepét töltötte be. Most más volt a „klíma". Szinte minden kérdésben sikerült megegyezni, szinte minden területen bővülnek a háromoldalú kapcsolatok. Ez nem meglepetés. Három partnerország, amely a pragmatikus kapcsolatok híve, nem is viszonyulhat másképpen a dolgok állásához. S ami még örömtelibb: a gondokat okozó bősi kérdés, illetve a mohi atomerőmű nem szerepelt a programban. Valószínűleg nem is tárgyaltak róla. A szakemberekre hagyják a vitát és a döntést. Ha egy üzlet beindul... JEGYZET A rendőrhős és a sajtó HOLOP ZSOLT Mindenki mást látott és hallott vagy rosszabb esetben nem látott és nem hallott semmit. A belügyminisztérium tegnap hozta nyilvánosságra belső vizsgálatának eredményét, mely szerint Ján Ducky búcsúztatása után a szolgálatban levő fiatal rendőr hatáskörének megfelelően járt el Vladimír Mišauerrel szemben, megvédte őt a DSZM felbőszült és koros szavazóbázisától, amikor a fotóst elrángatta a közelből. A tévéfelvételeken nem ezt lehetett látni, illetve ezt nem. A kérdés, miért nem lehet egy vizsgálat végére azzal pontot tenni, hogy hibáztunk, bocs, bocs, bocsi, főként ha már Mišauer is kijelentette, nem kíván feljelentést tenni a fiatal és tapasztaladan rendőr ellen, aki úgy megrémült a felbőszült fenevad láttán (Szolgálunk és félünk!), hogy ijedtében a fotós kabátjába kapaszkodott görcsösen, mint gyerek az anyja szoknyájába. Ez volna a rendőri betyárbecsület. Persze ha a vizsgálat abból indult ki, hogy Mišauer így sokkal jobban járt, mintha húsz mozgalmi ember verte volna görbebottal, akkor mindjárt másképp fest a helyzet. A belügy tegnap hozta nyilvánosságra a tárca előző vezetésének ténykedését tartalmazó fekete könyv tartalmát, és lezárta az agilis rendőr esetét a sajtóval. Furcsa volt együtt hallani a kettőt, így aztán szokadanul vidám hangulatban ért véget a rendőrség sajtótájékoztatója, derültek az újságírók és mosolygott a rendőrfőkapitány is, igaz, ő inkább kínjában. Szóval mindenki mást látott. Mišauer a képébe fújtató bőszült fenevadat, a híradók nézői többé-kevésbé ugyanezt, mást láttak viszont a Republika olvasói, mert a lap például kémeket lát, meg persze lehallgatást. Mindenki látott és hallott valamit. Színes, szélesvállú, szinkronizálni nem kellett. Egy, csak egy „sehallseláť volt a környéken, és éppen Mečiarral beszélgetett, amikor rátört az átmeneti látás- és hallászavar. Milan Čič, az alkotmánybíróság elnöke, aki újabban potenciális elnökjelölt is. Az igazat nem akarja mondani, hazudni sem akar, hát nem hall. Eddig harmincötödik életévét betöltő személy lehetett államfő, a törvényhozás most ezt kitolta öt évvel; csak negyvenes elnökünk lehet. Talán érdemes volna elgondolkodni a felső korhatár megállapításán is, a karakán nagyothallás elkerülése végett. Hiszen van jó pár sokat hallott és sokat látott elnökjelöltünk. Túl sokat. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), SidóH. Zoltán (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLERKft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldeményekfeladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Sajnáljuk, miniszter úr, de szó sem lehet álcázásról, ugyanis a szponzorok azt mondták, hogy fontosabb a reklám. (Agócs Ernő rajza) Kétnyelvű félévi bizonyítvány: örüljünk, bizakodjunk, fogadjuk szeretettel Mindannyiunké lesz Közeledik a félévi bizonyítványosztás napja. Pénteken a tanulók országszerte átveszik féléves munkájuk jutalmát, ha úgy tetszik, minősítését. SZIGETI LÁSZLÓ A szlovákiai magyarság számára az idei bizonyítványosztás nemcsak gyermekeink tanulmányai eredményeit tükrözi, hanem minősít bennünket, környezetünket, azokat a társadalmi és politikai törekvéseket, amelyeket honi magyarságunk az utóbbi időszakban képviselt. Mert sokszor és sokan beszéltek arról kelet-közép-európai régiónkban a nemzetiségi problémák kapcsán -, hogy sikerül-e felújítani nemzetrészünk számára a több mint 70 éves hagyományt, azt, hogy kétnyelvű bizonyítványt adjanak ki. Sokan kételkedtek, nem hittek abban, hogy közös erőfeszítéseinket siker koronázhatja. A többség azonban úgy gondolta, hogy nem lesz hiábavaló a búcsiak és bátorkesziek hősies kiállása, kiknek iskolaigazgatóit a hatalom a kétnyelvű bizonyítványok kiadása miatt távolított el. Reménykedtünk, hogy a galántai és a szepsi tiltakozó nagygyűlések nem voltak hiábavalók, s hogy Popély Gyula, Kovács Péter, Varga Lajos és Novák Ferenc leváltása egy zászló alá tömöríti a szlovákiai magyar nemzeti közösséget. Azt vette el tőlünk a hatalom, amit a nemzetközi joggyakorlatban szerzett jognak tekintenek, ami számunkra természetes volt, s ugyebár a természettel nem illik ujjat húzni, mert az megbosszulhatja magát. Tudtuk, hogy Európa ránk figyel, éreztük, hogy Max van der Stoel velünk van, s biztosak voltunk abban is, hogy az anyaország mellettünk áll. OLVASÓI LEVELEK Sírjunk vagy nevessünk? Hogy Szlovákiában nincs lehetetlen, azt már megszokhattuk. Ám amikor az ember olyan hírről szerez tudomást az újságból, hogy a lévai polgármesternek az önkormányzati képviselők havi 51 600 koronát hagynak jóvá, sőt még pótlékot, jutalmat is megszavaznak, akkor bizony nem tudja már, hogy sírjon-e vagy nevessen. Nem nehéz kitalálni, miért szavaztak így a képEgyet azonban mindnyájan sejtettünk, hogy a Mečiar-kormány önszántából nem adja vissza, amit előre megfontolt szándékkal elvett tőlünk. Még az alkotmánybírósági beadvány sem segített ügyünkön. Nem maradt más hátra, mint folytatni a politikai harcot, s olyan társakat találni, akik hajlandók a problémák kezelésére, akik számára nem okoz gondot a kétnyelvű bizonyítványok kiadása. A pártegyesülés és az őszi parlamenti választásokon való sikeres helytállás, a demokratikus erők Mindnyájan tudjuk, hogy jövőnk az iskola falai között van. győzelme megteremtette az alapvető politikai feltételeket helyzetünk, jogállásunk javítása felé. Január 13-án a késő esti órákban a parlament hosszú vita után elfogadta azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákban újra kiadhatók kétnyelvű bizonyítványok, illetve kétnyelvűen vezethető a pedagógiai dokumentáció. Sokan közülünk meg voltak győződve arról, hogy talán törvénymódosítás nélkül is felújíthattuk volna szerzett jogaink gyakorlását, mert hiszen az ominózus nyelvtörvény nem tartalmaz egyértelmű tiltást. Mégis talán jobb, hogy a kormánykoalíció pártjai félreérthetetlenül tudtára adták az ország lakosságának: a nemzetiségi oktatás sarkalatos kérdéseit megfelelő módon tudják kezelni. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a kétnyelvű bizonyítványok problémája csak egy volt a sok közül, s talán nem is volt kardinális kérdés. Óvodáink, iskoláink, pedagógusaink helyzetének javítása, decentraliviselők - ezután majd ők következhetnek, elvégre nem képviselhetik a választópolgárt ingyen. Nagyon sok olyan ember van, akinek az egész évi jövedelme nem haladja meg a polgármester havi illetményét. Nem tudom, mi olyan különleges, rendkívüli egy polgármesterben, hogy így felértékelik. Az orvos, ápolónő, rendőr, tűzoltó annyival kevesebbet ér? Gondolom, a szavazópolgároknak négy évig elég idejük lesz, hogy elgondolkozzanak azon, jól választottak-e, és következő alkalommal elmennék-e még szavazni vagy inkább nem, ha a zált, demokratikus nemzetiségi oktatásügyünk minőségi arculatának kialakítása terén rengeteg tennivalónk van. Csak akkor tudunk előrelépni, ha egységesen, megfontoltan, hitünkben megerősödve tudunk cselekedni. Vannak alapvető feladatok, melyek teljesítése nélkül nincs jövője sem a kisebbségi oktatásnak, sem a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek. Mindnyájan tudjuk, hogy jövőnk az iskola falai között van. Persze nem mindegy, hogy milyen az az iskola. Legyen minőségi magyar iskola, s ennek eléréséért éppen a napökban tehetünk a legtöbbbet, hiszen kezdődnek a beíratások. Érvényesüljön végre „a magyar gyerek magyar iskolába való" elv, s a szülők döntésük előtt gondolják végig, mi az, amit gyermeküknek adnak, ha magyar iskolába íratják, s mitől vonják meg legdrágább kincsüket, ha nem így cselekszenek. Hosszasan lehetne érvelni a magyar iskolák mellett, mégis csak egy dolgot említek. Az egyetemekre jelentkezők esetében a hat jegyzett nemzetiség közül a magyaroknak a második legjobb az úgynevezett sikerességi indexe, s ez egyértelműen iskoláink jó színvonaláról tanúskodik. S hogy még jobbak legyenek és még több legyen belőlük, az elsősorban rajtunk múlik. Ha a padok megtelnek tanulókkal, ha pedagógusaink megfelelő elhivatottsággal és szakmai hozzáállással végzik munkájukat, akkor nem lesz mitől féltenünk a jövő nemzedékét. Örüljünk és bizakodjunk. Fogadjuk szeretettel és dicsérettel gyermekeink félévi bizonyítványát, azt a dokumentumot, amely újra kétnyelvű és amely tulajdonképpen mindnyájunk bizonyítványa. A szerző az oktatási minisztérium államtitkára. megválasztottak úgyis azt tesznek, amit akarnak. Szabó Vilmos Vága Hiányoltuk, vártuk Dáridó? A legutóbbi már Lagzi Lajcsival, aki közkedvelt művészekkel igazi hangulatot tud csinálni. Hiányoltuk őt, vártuk a január nyolcadiki adásba, de csak a Ki vagyok én? című unalmas műsort kaptuk. Csodálkozom, hogy Vágó István is részese ennek a bukásra ítélt lcoméTALLÓZÓ SME A NATO-csatlakozás első csoportjába tartozó országok az Egyesült Államokba szakadt egykori állampolgáraikat is bevonták, hogy lobbyzzanak érdekükben. A lap munkatársa Eduard Kukán külügyminiszternek - Washingtonból való hazaérkezése után - ezzel kapcsolatban a következő kérdést is feltette: A szlovák diplomácia nem kíván-e együttműködni a külföldi szlovákokkal a csatlakozás alapelveinek kidolgozásán? Válaszában Kukán elismeri, hogy a külföldi szlovákokkal kifejtett együttműködés nincs magas színvonalon, de ebben az is közrejátszik, hogy az idegenbe szakadt szlovákok sem egységesek. A külügyminisztérium szerint a hasonló kérdéseket mielőbb rendezni kell. Ami a külföldi szlovákok Szlovákiához fűződő kapcsolatát illeti, létrejöhet olyan szerv, amely az ország javára külföldön végzendő munkát irányíthatná. A külügyminiszter szerint az amerikai szlovákok is úgy érzik, nincsenek eléggé bevonva. Kukán elmondta azt is, hogy többségük üdvözli a szlovákiai változásokat. NÁRODNÁ OBRODA Az EastWest Intézet - hasonlóan, mint a többi kelet-európai államban - Szlovákiában is elsősorban a régiók fejlesztéséhez kíván segítséget nyújtani. Ezt a napilapnak adott interjúban John Edwin Mroz, az intézmény elnöke közölte. Az EastWest Intézet olyan hálózatot szeretne kiépíteni Szlovákiában, amely tanítókat, egészségügyi dolgozókat, vállalkozókat segítene azzal, hogy tanácsokat adna terveik megvalósításához. Sok pobléma megoldásához nincs szükség a kormány közreműködésére, mert az a szűkebb régióban is lehetséges. Ez az elgondolás vezette az EastWest Intézetet, hogy Kassán létrehozza a Kárpátok Eurorégiót Segítő Alapítványt. PRAVDA „Róbert Fico DBP-képviselőnek nem volt kitől ajánlatot kapnia a Polgári Egyetértés Pártja elnöki posztjának betöltésére" nyüatkozta Pavol Hamžík miniszterelnök-helyettes, a PEP alelnöke. Hamžík szerint Fico a PEP számára nem megfelelő politikus, ezért nem is számídiat arra, hogy helyet kapna a pártban, de az alelnök nem is tud arról, hogy Fico ott keresné a helyét. Mint mondta, a PEP-ben még nem tárgyaltak arról, ki töltené be a pártelnöki funkciót, ha jelenlegi vezetőjét, Rudolf Schustert államfővé választanák. Helyreigazítás Lapunk tegnapi számának első oldalán pontatlanul közöltük Perhács Jánosnak, a Komenský Egyetem tanárának nevét. A professzor úr nem a pedagógiai, hanem .a bölcsészettudományi karon oktat. Az érintett és az olvasók szíves elnézését kérjük. diának. Jó, jó, egy újszülöttnek minden vicc új, de nagyon kicsinek kell lennie az illetőnek ahhoz, hogy elhiggye: a gesztikulációk, szemforgatások valódiak, a viták pedig komolyak. Még ha gyermekműsornak szánnák! Egyébként a TV2 nagymestere az önreklámnak, de már szinte gusztustalan az örökös „maradjanak velünk, csak mi tudjuk, csak mi intézzük el". Visszatérve a Dáridóra. Igazi tapsvihar kíséri. Nincs szükség a műsorvezető biztatására. Hauser Jenő Szepsi