Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-19 / 14. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 19. KOMMENTÁR Pertu miniszterekkel VRABEC MARIA Azoknak lett igazuk, akik egy éve langyosan fogadták a nyitrai maffiafőnök letartóztatásának hírét. Meg azoknak, akik megjósolták, hogy vele vagy nélküle úgyis folytatódik a „védelmi pénzek" beszedése, hogy kevés a tanú és a bizonyíték, nem elegendő a rendőri igyekezet, és hogy pár hónap múlva úgyis szabadon bocsátják. A néhány hónapból végül kerek egy esztendő lett, de másban nemigen tévedtek a pesszimisták. Talán csak abban, hogy valamennyien még a tavaly aktuális politikai garnitúra joggyakorlatában" gondolkodtak. És mivel a választásokig nem következett be a „felszabadulás", utánuk naivan abban kezdtek reménykedni: most már nincs az a hatalom, amely megakadályozhatná a szálak felgöngyölítését. Két hete kiderült: mindnyájan tévedtek. Pittner újévi ígéreteit (a bűnözés visszaszorításáról) és Čarnogurský fogadkozásait (a bíróságok függetlenségéről) már otthon nézhette meg a tévében Ľuboš F., és fogadni mernék, hogy röhögőgörcsöt kapott. Széles jókedvében talán még egy láda pezsgőt is küldött a Legfelsőbb Bíróság elnökének, aki olyan szépen megmagyarázta, miért is kellett elengedni. Merthogy az egyeden bizonyítható ügy tanúi külföldön tartózkodnak, ezért nem lehet őket sem megfélemlíteni, sem befolyásolni. Ilyen esetben pedig szabadon bocsátható a gyanúsított - ez vagyon írva a törvényben, amely, ugye, szent, még akkor is, ha feltételes módban szól. Hogy lehetne - szintén feltételes módban - számos más, sokkal súlyosabb ügy és több tucat tanú, aki talán épp kezdte volna összeszedni a bátorságát ahhoz, hogy megszólaljon, arról a törvény nem szól, és ennél fogva a bírák sem akartak tudomást szerezni róla. Majd ha minden egyértelműen kiderül és megcáfolhatadanul bizonyítást nyer, akkor jöhet az újabb letartóztatási parancs szólt a megoldási javaslat, amellyel csak egy gond van: teljességgel kivitelezheteden. Mert ugyan ki lesz az a hülye, aki úgy megy el „köpni" a rendőrségre, hogy tudja, bármikor megállhat a háza előtt egy terepjáró tele markos legénnyel. A főnök és bandája tehát a legcsekélyebb aggodalom nélkül mulathat bármelyik vendéglőben remegő térdű, megszeppent pincérektől körülugrándozva. Fényes nappal bömbölő zene mellett autózhatnak végig a sétálóutcán, és elvégezhetik kisdolgukat a főtéren, mert nincs az a rendőr, aki megbírságolná őket. Kopogtatás nélkül ronthatnak be bármelyik hivatalba és bármikor letegezhetik a helyi rendőrparancsnokot vagy a kerületi ügyészt. Ha úgy veszszük, most már akár a belügy- és az igazságügy-minisztert is. JEGYZET Cirkuszi medve HOLOP ZSOLT A pénteken történtek után rágondolni is rossz, hogy Vladimír Mečiar irányította az országot, ő volt a miniszterelnök, fontos kérdésekről döntött, jobbára egyedül. Nehéz megfejteni, miért támadt az újságírókra, miért pont ő, és nem Milan Čič, az alkotmánybíróság elnöke, akivel éppen beszélgetett, amikor eldőlt benne a boíjú. Vagy már végképp képtelen uralkodni magán, dühkitörésein, üldözési mániáján, esetleg azt hitte, Ducký után ő lesz a következő, nyilván Mišauerben is merénylőt látott, tudjuk, nem ez volt az első eset, hogy meg akarták őt gyilkolni, pedig nevezett újságíró csak egy cseh kém, ahogy ezt a Republika már kinyomozta. Lehetséges még, hogy reggel összekeverte a zöld meg a piros bogyókat, valaki talán elszabotálta a nyugtatóbevitelt, vagy egyszerűen csak fel akarta hívni magára a figyelmet: híveim, íme, itt vagyok, és már megint bántanak. így vagy úgy, csak a testőrök akadályozták meg, hogy Mečiarból előbújjon az öregedő bokszbajnok; ma is meglepően jó lábmunkával odatáncolt ellenfeléhez, azonban ahelyett, hogy leharapta volna a fülét, még csak be se húzott neki - csak megígérte -, anyázott hozzá szelíden, nem sokat, egy kicsit, kisanyám. Nehéz belegondolni, hogy ő irányította az országot, a megnyugtató azonban, hogy még nehezebb elképzelni, valamikor még ő fogja. Mečiarra most már a DSZM-nek sincs szüksége, sokkal inkább terhére van, csak arra jó, hogy kéthavonta megmutassák a még megmaradt szavazótábornak, hogy ne szaladjon szét végképp: cirkuszi medve, akit a jövőben már láncon kell elővezetni. Ami az esetben még érdekes, az a zöldfülő rendőr, aki az incidens után még percekig dulakodott Mišauerrel. _ Nem tudni, miért gondolta, hogy két polgár közül annak van igaza, aki nehezebb, erélyesebben lép fel, őrjöng, és akkor a másik biztos, hogy elkövetett valamit. Hiszen akkor még nem tudhatta, hogy Mišauer ügynök, öngyilkos merénylő és legújabban már a „nekrofil zsurnalisztika" első számú művelője. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343. hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Kérlek, segítsl Ma jön a postás a villanypénzért. (Peter Gossányi rajza) „Meg kell változtani Dél-Szlovákia magyar nemzeti jellegét, etnikai összetételét." Álcázták a nyílt titkot „Most már csak a Maticaházakra számíthatunk, mert a regionális kulturális központok megszüntetésével nem lesz, aki a szlovák délen a szlovák nemzeti kultúrát terjeszsze" - nyilatkozta a minap a Szlovák Televízióban a galántai intendatúra vezetője. DUSZA ISTVÁN Nem véletlenül, hiszen még a hudeci tervezgetések idején nyilvánvalóvá vált, hogy az országos működési körrel alapított két magyar színház, a magyar történelmi és néprajzi hagyományokra is figyelő Duna Menti Múzeum, de akár a Szabó Gyula szellemi hagyatékára alapozott losonci Nógrádi Galéria is elveszíti jogalanyiságát. Márpedig emögött nem állt más szándék, mint a magyar jellegű vagy éppen a nemzeti kisebbségi kultúrákkal szembeni toleranciájukkal kitűnt intézmények fokozatos gazdasági ellehetetlenítése, majd lassú elsorvasztása. Miközben úton-útfélen arról beszélt, cikkezett és ... a magyarok közti szlovák nyelvű terjesztése az elsődleges célja. szónokolt a hudeci kulturális kormányzat valamennyi szekértolója, hogy lehetetlen állapot, ha a minisztérium közel kétszáz intézményt felügyel, senki sem beszélt arról, hogy az intendánsokat maga a miniszter nevezi ki. Arról sem beszéltek, csak véOLVASÓI LEVÉL Ezredvégi tűnődések Az új esztendővel menetrendszerűen érkező újabb áremelések (és ez még csak a kezdet!) ismét megnehezítették a lakosság könnyűnek már eddig sem mondható életkörülményeit. Az új évezred küszöbén topogva az előttünk álló évek sötét árnyai mérgezik az emberek jövőbe vetett hitét, az arcokról eltűnt a mosoly és a derű. Helyét letarletlenül kimondott félmondatokból derült ki, hogy ennek a most már remélhetőleg megbukott kulturális szerkezetátalakításnak Dél-Szlovákiában a szlovák nemzeti kultúrának a magyarok közti szlovák nyelvű terjesztése az elsődleges célja. A kinevezettek között - nem véletlenül - elsősorban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt tagjai, valamint a Matica slovenská aktivistái voltak. Komáromban például a Duna Menti Művelődési Központ élére egy, a Matica slovenská járási elnökeként is tevékenykedő orvost neveztek ki. Sikerült is majdnem bírósági végrehajtók kezére juttatnia az intendatúra alá rendelt Duna Menti Múzeumot és Jókai Színházat. Ahol csak lehetett, az intendatúrák felügyelete alá vont, jogalanyiságukat vesztett intézmények élére kormányhű szlovákokat tettek meg igazgatónak. Néhány hónapig azon is mesterkedtek, hogy a Jókai Színház élére szlovák igazgatót nevezzenek ki. Végül a mégiscsak kinevezett magyarral megígértették a szlovák jelleg megerősítését. Példák tucatjait lehetne sorolni, amelyek azt a tényt bizonyítják, hogy a magyar nemzeti kisebbség kultúrájának támogatására szánt pénzből - valamilyen körmönfont módon mindig a szlovák nemzeti kultúra nevében cselekvő csoportok vagy magánszemélyek profitáltak. Még akkor is, ha mečiarista magyarok osztogatták a pénzt. Ilyetén aztán a költségvetési támogatás híján amatőr művészeti csoportjaink és a Csemadok-kezdeményezé'sek szinte kizárólag önkorgia, bizonytalanság és sokszor a félelem foglalta el. Az újságok naponta tudósítanak különböző visszaélésekről, elherdált, elrabolt milliókról. így ment a gazdasági élet minden területén. Sajnos, az egyre szegényedő, megélhetési gondokkal küszködő emberek sokaságát ez nem húzza ki a csávából, számukra az egyre magasabb összegekre kiállított számlák rendezése, a másnapi betevő megszerzése jelenti a legnagyobb problémát. Minden ágazatban kísért az élbocsátás démona. Az utolsó felmérések mányzatok, magyarországi alapítványok és szponzorok támogatására számíthattak. Az állami intendatúrák felállítása előtt az egyes járási művelődési központok legalább formálisan, a látszat megtartásával ebben-abban segítették a Csemadok-rendezvényeket. Ez is megszűnt azzal a cselekedeteikben minduntalan lelepleződött szándékkal, amelynek megvalósulását a galántai intendáns oly érzékletesen elmondta. Ahogyan Szlovákia magyarlakta egyes mélynemzeti körökben ... lehetőleg visszafordíthatatlan elszlovákosítását szolgálták. „szlovák délnek" nevezett - területeit elsősorban a közös múlt szlovák szempontból gyászosnak feltüntethető eseményeit idéző emlékművekkel szórják tele, ugyanolyan lelkesen alapítgatták a szlovák iskolákat is. Kiadták a jelszót: „Meg kell változtani Dél-Szlovákia magyar nemzeti jellegét, etnikai összetételét." Minden európai konvenció szellemével ellentétben - teszem hozzá én. Mindez szorosan összefüggött azokkal a törekvésekkel, amelyek a szlovákiai magyarok gyors, lehetőleg visszafordíthatatlan elszlovákosítását szolgálták. Ha nem áltatjuk magunkat, be kell látnunk, hogy ennek a folyamatnak első szakasza - a lelkekben megtelepedett félelem formájában «- megkezdődött. Lesz-e erőnk újra reménnyé, a demokráciába, önmagunk szellemi hagyományaiba vetett hitté változtatni? eredményei szerint már tizenhat százalék fölött mozog az állástalanok aránya, és úgy néz ki, hogy ezen a téren a jövőben sem várható javulás, ígérgetésekben persze most sincs hiány. Hiába a kormányváltás, ha a gazdaság szekerét továbbra is azok tolják (a kátyúba), akik miatt ennyire eladósodtunk, elszegényedtünk! Itt már nem segít a pozitív gondolkodás, akkor sem hull manna az égből, ha lemegyünk „alfába". Nem akarom ismételgetni az előző kormány soha nem teljesített ígéreteit, amelyek délibábként TALLÓZÓ SME „Kampányom nem lesz bombasztikus" - jelentette ki Michal Kováč, aki ismét jelölteti magát államfővé. A volt köztársasági elnök semmi rendkívülit nem tervez. „Nem fogok semmilyen eddig ismeretlen tromfot félhasználni" - mondta. - A közvetlen elnökválasztásról most elfogadott törvény egyfajta kihívást jelent a majdani elnöknek: mivel az állampolgárok választják meg, rá lesz kényszerítve, hogy többet foglalkozzon a közügyekkel." Kováč egy olyan személyt lát megfelelőnek, aki „nem a pártok ügyeibe fog állandóan beleszólni, hanem a törvényesség és az emberi jogok védelmezőjeként lép fel, természetesen a kisebbségijogokat is beleértve". Az egykori államfő esélyesnek tartja magát: bízik benne, hogy sikerül megszereznie a szavazatok többségét. „Természetesen mindenki elnöke szeretnék lenni. Azoké is, akik a mostani ellenzék pártjaira szavaztak" - jegyezte meg. PRAVDA „Rendkívül fontos, hogy Szlovákia és Lengyelország között ne csak barátság, hanem szövetség is létrejöjjön. A márciusi NATO-bővítés után sem szigetelnek el egyeden országot sem. Ha mi nem váltjuk be a hozzánk fűzött reményeket, a többi, felvételét kérő ország hosszú időre a szövetségen kívül rekedhet" - nyilatkozta a lapnak Janusz Onyskiewicz lengyel védelmi miniszter. Szerinte ezért nagyon fontos, hogy Szlovákia a lehető legrövidebb időn belül bizonyítsa felkészültségét. Onyskiewicz erre lát esélyt. „Nagy megelégedéssel fogadtuk az őszi szlovákiai választások eredményeit. Pozsony gazdaságilag és katonailag is a Nyugat részévé válhat. Lengyelország kész átadni a felvételi tárgyalások során szerzett tapasztalatait, hiszen a lengyel hadsereg is hasonló felépítésű, és hasonó helyzetből indult, mint a szlovák" - jegyezte meg a lengyel védelmi miniszter. NAPI..MAGYARORSZÁG Az Áradó emberiség - apadó magyarság című cikkben arról ír a lap, hogy a harmadik világ országaiban több mint ötszáz-millióan éheznek. Nyomorúságukat a fejlődő országok népességének robbanásszerű növekedése okozza. Bár a Föld lakosságának gyarapodása némiképp lassult, évente még mindig meghaladja a 90 milliót. A világ lélekszáma három fővel gyarapodik másodpercenként. Annak ellenére, hogy bolygónkon egyre több ember él, a jóléti államok többségét csökkenő, öregedő népesség jellemzi. Magyarország lélekszáma is rohamosan csökken, a múlt évben alig haladta meg a 10,1 milliót. Az évenkénti népességfogyás a rendszerváltás óta megduplázódott. Tavaly az újszülöttek száma a százezret sem érte el. Ez az adat a történelmi minimumot jelenti, soha ilyen kevés gyermek nem jött még világra Magyarországon. A fiatalok számának csökkenésével folyamatosan nő az idősek aránya. tűntek el a végtelen kozmoszban. Talán űrhajósunk megleli őket valahol a világűrben. Országunkban mindeddig nem alakult ki szolid anyagi javakkal bíró, az ország megbízhatóságát, stabilitását szavatoló középréteg. A gazdagok szűk köre mellett egyre növekszik a perifériára sodródó emberek száma, és valódinak tűnik az a veszély, hogy a harmadik évezredre várva Szlovákia még inkább eltávolodik Európa fejlettebb országaitól. Szabó Sándor Királyrév