Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-18 / 13. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 18. A Toronto Maple Leafs tizenhárom Stanley Kupával az NHL történetének második legsikeresebb csapata, ám az utóbbi időben megállt a tudomány Ki szedi össze a lehullott juharleveleket? így fest torontói jégkorong jelene, még a bunyókban is ők húzzák a rövidebbet (TA SR felvétel) Összesen 13 Stanley Kupát nyert a Toronto Maple Leafs („Juharlevelesek") jégkorongcsapata az NHLben, ezzel a bajnokság történetének második legeredményesebb klubja. Egyedül a Montreal Canadiens volt képes többre. MAREK SVÁTEK A torontói hoki hagyományai a múlt századba nyúlnak vissza. Bár hivatalos engedélyt csak 1917. november 22-én kapott a klub, alaposan megdolgozott érte. Az első világháború idején több játékosa bevonult a hadseregbe. Torontót akkoriban a 228. zászlóaljnak hívták. Tíz mérkőzés után mindenkit Angliába vezényeltek - itt azonban nem hokibottal, hanem valódi fegyverekkel kellett harcolni. A háború végeztével a Toronto is bekapcsolódott az újdonsült bajnokságba, az NHL-be. Sőt, ők nyerték az első hivatalos mérkőzést, amelyen 700 néző előtt 1917. december 19-én, idegenben 10:9-re győztek a Montreal Wanderers ellen. A következő találkozóra már hazai pályán, a Mutual Arénában került sor; a végeredmény 11:4 az Ottawa Senators ellen. A sportág ebben a városban kezdettől fogva óriási népszerűségnek örvend - mi sem bizonyltja ezt jobban, minthogy a csapat első hazai mérkőzésére 2500-an látogattak ki. Nem várt sikerrel zárult az első idény a Toronto Arenas (kezdetben ez volt a neve) számára. Előbb megnyerte az alapszakaszt, majd a döntőben is tarolt. 1919-ben E. Livingstone 2000 dollárért passzolta tovább a klubot néhány lelkes rajongónak. Ennek örömére keresztelőt tartottak: Arenasból St. Patricks lett. Három évvel később a Toronto ismét gazdát cserélt, 160 ezerért Conn Smythe cége vásárolta meg. Ekkor kapta a klub máig érvényes nevét, a Maple Leafset. Smythe a háború alatt a kanadai hadsereg őrnagya volt, s szigorú szokásairól az íróasztal mögött sem tett le. Idővel meglett munkája gyümölcse. Miután 1922ben a Toronto megint Stanley Kupát nyert, a város lakóinak tíz évig kellett várni az újabb sikerre. A Maple Leafs negyedik serlege újabb évtizedet késett: 1944-ben már 0:3 arányú vesztésre állt a döntőben. Nem akadt ember, aki a torontóiak győzelmére mert volna fogadni. Mégis fordult a kocka, a csapat 4:3-ra nyert. Ilyenre addig sem, azóta sem volt példa az NHL-ben. Akkoriban a, Juharlevelesek" kapuját Walter „Türk" Broda védte. Egész pályafutását Torontóban töltötte el, 729 találkozóból 75A sikeres évek után természetesen a kudarc sem maradhatott el. ön nem kapott gólt. Jelentős szerepe volt abban, hogy a 40-es években a Maple Leafs a legszebb időszakát élte. Igaz, 1940-ben, a" döntőben 4:2-re kikapott a New York Rangerstől, de jött az 1942es, a '45-ös győzelem, majd zsinórban három bajnoki cím 1947 és '49 között. A különleges játékosokból összekovácsolt együtteset Happy Day vezényelte. A sikeres évek után természetesen a kudarc sem maradhatott el, 1944. március 30-án a Toronto fájdalmas vereséget szenvedett legnagyobb vetélytársától, a Monreal Canadienstől. Maurice „Rockét" Richárd és Toe Blake volt az est fénypontja. Richard öt gólt, Blake ugyanennyi gólpasszt adott. A Toronto az utolsó harmadban tört meg, melyben hét „fát" kapott. A mérkőzés végén 0:11 díszelgett az eredményjelzőtáblán. Ezt a negatív csúcsot azóta sem döntötte meg senki, s a csapat reméli, nem is dől meg soha. George „Punch" Imlach 1958ban került a kispadra. Játékosként nem sokra vitte, az NHL-ben egyszer sem szerepelt, ám edzői képességei egyedülállóak voltak. Egyeden vezéregyénisége volt a keretben, a többiekjobbára feltörekvő fiatalként kerültek a csapatba. Közülük való Frank Mahovlich. Imlachhal egyidőben került a „Juharlevelesekhez", s 11 évig maradt hű a klubhoz. Már az első idénye imponáló volt, ami a díjkiosztáson is megmutatkozott. Franknek jutott az NHL legjobb újoncának járó Calder Tro-, phy. A másik hasonló kaliberű játékost, akinek meccs közben nem okozott gondot felelősséget vállalni a csapatért, George Armstrongnak hívták. Talán hihetetlenül hangzik, de 22 éven át nem cserélt csapatot (1949-1971), összesen 1187 alakalommal kapott lehetőséget. Ne feledkezzünk meg Allan Stanleyről és a kapus, Johny Bowerről sem utóbbi 1961-ben és 1965-ben megkapta a legjobb kapus díját, a Vezina Trophyt. Ezek a fiúk gondoskodtak a Toronto Maple Leafs utolsó dicsőséges korszakáról, 1962 és '64 között három Stanley Kupát szereztek, 1967-ben a rájátszást nyerték meg. Az utolsó bajnoki címnél Terry Savchuk védte a Toronto kapuját. Addigra már három briliánsgyűrű volt a birtokában, melyeket a Detroittal érdemelt ki. 1970-ben tragikus baleset áldozata lett. Az NHLben szereplő kapusok közül ő védett a legtöbb bajnoki mérkőzésen, 1077 találkozóból 115-ön nem kapott gólt. Bár az elkövetkező években a Maple Leafs a Stanley Kupa közelébe sem került, több neves játékos fordult meg az öltözőjében, 1973-ban például a svéd Börje Salming. A hazai játékosok okkal tartottak a technikás európaiaktól, s ezt nem rejtették véka alá. Minden mérkőzés, minden párharc az iszony jegyében zajlott. Főleg a Philadelphia „Repülősei", akiknek akkoriban Broad Street Bullies, azaz a Broad utcai bikák volt a becenevük. Ők kimondottan az öreg kontinens hokisaira vadásztak. Ez a sors várt Salmingra is az 1976-os rájátszásban, amikor a Toronto a Philadelphiával találkozott. Mel Bridgman nemes egyszerűséggel megverte a svéd fiút, aki nem ököllel állt bosszút. A közönség tapsviharral tüntette ki Salminget, miután beütötte a Toronto győztes gólját. Továbbra is az ellenfelek célpontja maradt, de legsúlyosabb sérülését a véletlen okozta. Az egyik bajnoki találkozón Gallant, a Detroit támadója korcsolyájával megvágta Salming arcát, az eredmény: 300 öltés. A szerencsétlenül járt svéd csapattársa, a torontói Dave „Tiger" Williams a következőket mondta róla: „Azért kapta a Király becenevet, mert ő volt a legjobb európai játékos. Akik utána érkeztek, csak köszönetet mondhatnak neki." Darryl Sitder szintén nagy névnek számított. Nem rossz csatár - vélték az emberek, de amit 1976. február 7-én művelt, azzal a Maple Leafs statisztikájában stabil helyet biztosított magának. A Toronto-Boston (11:3) meccsen 6 gólt ütött, 4 gólpasszt adott, tehát szinte nem volt gól, amelyben ne lett volna benne a keze. A csehszlovák hoki rajongói is emlékeznek rá. Az első Kanada Kupa döntőjének Harmincegy éve nem érezték Torontóban a győzelemi mámort. hosszabbításában, Csehszlovákia ellen belőtte a győztes gólt Vladimír Dzurilla kapujába, és egész Kanada örülhetett a trófea megszerzésének. Szlovák játékosok is szerepeltek a kék-fehér torontói mezben. Peter Ihnačák 1982-ben emigrált Kanadába, első bajnoki idényében 66 pontot gyűjtött (28 gól, 38 gólpassz). Máig ő a csapat legeredményesebb újonca. Három évvel később testvére, Miroslav is a tengerentúlra érkezett, s a szlovák triót Marián Šťastný (a Quebecből ment Torontóba) egészítette ki. Harmincegy éve nem érezték Torontóban a győzelemi mámort. Az idény elején Ken Dryden ült a menedzseri székbe. Megtiszteletetésnek vette visszavezetni a Torontót oda, ahová egykor tartozott. A kispadról Pat Quinn is ezen dolgozik. A kulcsemberek ezúttal is európaiak lehetnek: a svéd Mats Sundin és Frederik Módin, az orosz Berezin, Koroljov, Markov és Juskjevics, valamint a cseh Procházka. A hazai kedvencekről (Smith, Joseph, King, Hondrikson és Domi) sem szabad megfeledkezni. Utóbbi, Tie Domi a csapat rosszfiúja. Szereti az öklével rendezni a számlákat, a többiek helyett is. Csak rajtuk múlik, hogy összeszedjék a lehullott juharleveleket és felvirágoztassák a csapatot. A holland Johan Cruyffot kiáltották ki az évszázad labdarúgójának Huszadik századi zseni MARCEL MERČIAK Erről a legendás játékosról már mindent megírtak. Ahol felbukkant, feltűnést keltett. Egyrészt vékonydongájú alkata miatt (főleg ifikorában), másrészt istenadta tehetségének köszönhetően, amely a zsenialitással volt határos. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy a sportág történelmével és statisztikájával foglalkozó szervezet (IFFHS) az évszázad labdarúgójának kiáltotta ki, Franz Beckenbauer, Di Stefano és Puskás Ferenc előtt. Johan édesanyja takarítónő volt a legnépszerűbb holland klubban, az Ajax Amsterdamban. Addig járt a vezetőség nyakára, amíg fiát be nem vették az előkészítőbe. Tizenhat éves korában már Hollandia-szerte ismerték a nevét; az Ajax ificsapata megnyerte a korosztályos bajnokságot, abban az egy idényben Cruyff 74 gólt lőtt. Ekkor írta alá első profi szerződését, egy évvel később már rendszeresen pályára lépett a felnőttek között. Magyarország ellen NÉVJEGYKÁRTYA Név: Johan Cruyff Született: 1947. április 25én, Amszterdamban Sikerei: Az évszázad labdarúgója, háromszoros európai Aranylabdás (1971, 1972,1973), BEK-győztes (1971-73), Interkontinentális Kupa-győztes (1972) mutatkozott be a nemzeti tizenegyben: Hollandia l:2-es vesztésre állt, Cruyff egy perccel a mérkőzés vége előtt egyenlített. Ez volt az első gólja a 48-ból, melyet a válogatottban szerzett. Első BEK-döntőjét 1969-ben játszotta. Akkor a csupa fiatalból álló Ajax nem tudott megbirkózni a sztárokkal tűzdelt AC Milánnál, 1:4 arányban kikapott. Két évvel később a Wembley látta vendégül Európa két legjobb bajnokcsapatát. Az Ajax ellenfele a BEK nagy meglepetése, a Panathinaikosz Athén volt, Puskás Ferenccel a kispadon. Cruyff és társai 2:0-ra nyertek. A következő BEK-döntőbe ismét bejutottak a vörös-fehérek, a másik ágon a rendkívül erős Inter Milano került a fináléba. Az Ajax Cruyff két góljának köszönhette 2:0-ás győzelmét. Harmadszorra egy másik olasz klub, a Juventus ellen bizonyultak jobbnak. Pályafutása legsikeresebb évei után az FC Barcelonához igazolt. A katalánok eleinte a bajnokság középmezőnyében kóvályogtak, végül, 16 év után ismét spanyol bajnokok lettek. A szurkolók Cruyffot és Michels edzőt éltették. Kettejüket egy láthatatlan fonál kötötte össze; együtt aratták sikereiket az Ajaxban, a Barcelonában, a válogatottban és később Los Angelesben is. Méltán várták a szurkolók, meddig jut a holland válogatott a németországi világbajnokságon. Csak a döntőben ért véget a tulipánok virágzása, addig bámulatosan játszottak. A házigazda, német csapat nyomásának nem tudtak ellenállni, 2:1re kikaptak. Cruyff jó benyomást tett a szakemberekre, akik 1971 és 1973 után ismét neki ajánlották az Aranylabdát. Korábban nem fordult elő, hogy ugyanazt a játékost háromszor válasszák Európa legjobb labdarúgójának. Hollandia a következő vébén is igazolta klasszisát, bejutott a fináléba, csakhogy Cruyff nélkül. Ó, röviddel a világbajnokság előtt lemondta a válogatottságot és a Los Angeles Aztecsben folytatta pályafutását. Még abban az évben a bajnokság legjobb futballistájának kiáltották ki. 1981-ben visszatért Európába. Rövid ideig a spanyol Levanteban szerepelt, majd hazament. Nyert két bajnoki címet az Ajax-szal, pályafutását a Feyenoordban fejezte be. Természetesen bajnoki címmel. Pavol Demitra az idei bajnokság tíz legeredményesebb játékosa közé tartozik Szenátori (jel)mezét St. Luis Bluesra cserélte MARIÁN PÁLEŠ Brett Hull távozása után a St. Luis Blues -vezetősége kétségbeesetten keresett méltó utódot, aki betölthetné a gólerős Hull megüresedett posztját. Duchesne és Godinyuk szintén elköszönt, a vezetőség aggodalmai a bajnokság előtt nem voltak alaptalanok. Joel Quenneville edző azonban nem adta föl, fiatal tehetségekre építette a csapatát. Tisztában volt Pavol Demitra képességeivel, akit a támadósorban két honfitársával, Michal Handzušsal és Ľuboš Bartečkóval erősített meg. Három hónappal a bajnokság kezdete után Pavol az NHL tíz legeredményesebb játékosa közé tartozik, Lindros, Jágr, LeClair, Forsberg és Karyia társaságában. Pavol Demitra 1974. november 29-én született Trencsénben. Már fiatalon fitogtatta a hoki iránti szeretetét. Már kétévesen megtanult korcsolyázni. Sőt, nővére Monika is ezt a sportot űzte, a Dubnica női csapatában. Ebbe a városba Demitráék a családfő miatt költöztek, aki hivatásos labdarúgó volt. Egy ideig úgy tűnt, Pavol édesapja nyomdokaiba lép. Aztán tizennégy évesen fölhagyott a futballal,és kizárólag a hokinak szentelte figyelmét. Az általános iskolában a matematika és a testnevelés volt a kedvenc tantárgya. Tizenhat évesen kapott meghívót Csehszlovákia juniorválogatottjába. Tagja volt az 1992-es 18 éven aluli világbajnok csapatnak. Egy évre rá a 20 évesek csapatát segítette világbajnoki bronzhoz. A torna után Csehszlovákia legjobbjának kiáltották ki. Képességeire az NHL „kémei" is fölfigyeltek, nem sokkal később el is utazott a draftolásra... Tizenhat éves korától a Trenčínben játszott. A támadósorban Braňo Jánoš és Žigmund Pálffy volt a partnere. Csehszlovákiában az 1992-es év volt számára a legsikeresebb. A Trenčín megnyerte a szövetségi ligát, Demitra pedig Richi Winter meghívására Quebecbe utazott a szokásos évi draftra, az újoncok „vásárára". Már elindult hazafelé, amikor közölték vele: az Ottawa Senators kiválasztotta. A csapatban a cseh Vladimír Ružička volt a támasza. Első mérkőzésére mai klubja, a St. Luis ellen lépett pályára. A mérkőzés tizedik percében bejötte első tengerentúli gólját. Egy nem várt ütközet után eltörött a lába és sokáig színét sem lehetett látni. Miután Ottawában lejárt a szerződése, nem bírt közös nevezőre jutni a klub vezetőivel. Az ügy odáig fajult, hogy a gazdátlan játékos alacsonyabb osztályú csapatba ment. Végül az Ottawa megegyezett a St. Luisszal, Demitra pedig Kanadából az Egyesült Államokba költözött. Itt Peter Šťastný gondoskodott róla, hogy hamar megbarátkozzon az új környezettel. Persze ehhez új szerződése is hozzájárult. Gyakori eset: Pavol Demitra helyzetben (TA SR) Túl az ötvenen