Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-29 / 30. szám
Nagyvilág 1998. július 29. 7 A Romanovok 304 évig uralkodtak Oroszországban. II. Miklóst és családját 80 éve gyilkolták meg a bolsevikok. Lenin írta alá a kivégzési parancsot Az 1917-es bolsevik forradalom egyik első intézkedése a cári család deportálása volt. A bolsevikok tisztában voltak vele, hogy a cárnak még vannak hívei, hogy az élő cár az állam, a rendszer, a hatalom szimbóluma, akiért harcolni fognak. De egy halott cárért? Tyumenen, Tobolszkon keresztül vezetett az út az Uralon túli városba, Jeka- tyerinburgba, amelyet 1924- ben, az uralkodói család lemészárlásában oroszlánrészt vállaló népbiztos „tiszteletére” Szver- dlovszknak keresztelnek át. A ház, amelyben a cári családot elszállásolták, tiszta, szép épület. A csöndes Voznyeszenszkij utcában áll, szemben a templommal. Falai fehérek, kőfaragásokkal díszítve. Ipatyev építész tulajdona. Itt vannak valamennyien: II. Miklós és felesége, Alekszandra, hemofiliás fiuk, Alekszej és négy lányuk: Olga, Mária, Anasztázia és Tatyjána. Rajtuk kívül dr. Botkin, a család orvosa, valamint a szolgák: Csemodurov, Szednyev, Trupp, Gyevidova, a komoma és Charitonov, a szakács. 1918. július 16-án a cár a következőket írja naplójába: .Július 16., kedd. Szürke reggel, később kibújt a napocska. Bejby (Alekszej) kissé megfázott. Délelőtt valamennyien elmentek egy félórás sétára. Olga és én gyógyszert szedtünk. Tatyjána mellettem maradt.” Eközben megteszik az intézkedéseket a kivégzésre. Filip Golos- csekin, a párt politikai bizottságának szibériai biztosa megkapja a parancsot Berzintől, a légiók ellen harcoló hadtest parancsnokától: hajtsák végre a kivégzést. A bolsevikok helyzete Jekatyerinburgban tarthatatlan. (1939-ben Berzint a gulag- ban lövik agyon.) Goloscsekin Moszkvával ellenőrizteti a parancsot, mivel eredetileg csak a cárt kellett volna kivégezni, a családot csak elszállítani. Megérkezik a rejtjeles távirat, amely az októberi forradalom archívumában „A szervezeteknek küldött táviratok, a bírósági szervek és a Cseka tevékenysége” csomóban a 14228-as számotviseli. Akimov vörösgárdista, a Kreml testőre megerősíti, hogy a cár kivégzéséről szóló parancsot, Zinoyjevösztönzésére, maga Lenin adta ki. Jakov Jurovszkij, a kivégzőosztagvezetője: „Mentem, hogy felébresszem őket. Doktor Botkin jött ki, aki az ajtóhoz legközelebb aludt. Azt mondtam, hogy a városban nyugtalanság uralkodik, ezért a Romanovokat az emeletről le kell hozni a földszintre. Botkin felébresztette a többieket. Sokáig öltöztek, úgy negyven percig. Mikor felöltöztek, a szuterénbe vezettem őket. A kivégzésre olyan helyiséget választottak, amely faburkolattal volt ellátva (hogy ne pattanjanak vissza a lövedékek), és minden bútort kivittek belőle. Medvegyev: „A trónörökös és a cár kézen fogva jöttek. Mindketten katonai zubbonyt viseltek, fejükön katonasapka. A cámé és a lányok csak ruhában voltak, kabát nélkül. Jurovszkij parancsot adott, hogy hozzanak székeket. Az uralkodónő a falhoz ült, közel az ablakhoz. A három lány mögötte. Az uralkodó középen állt, mellette a trónörökös, mögötte doktor Botkin. A komoma a raktárba nyíló ajtónál állt.” Jurovszkij: „Azt mondtam nekik, hogy lefényképezzük őket, mivel Moszkvában azt beszélik, megszöktek.” Aztán bejött a kivégzőosztag. Jurovszkij közölte velük: tekintettel arra, hogy a rokonaik folytatják a támadást Szovjet-Orosz- ország ellen, az uráli végrehajtó bizottság úgy döntött, kivégezteti őket. Sztrekotyin: „A parancsnok még egyszer elismételte a bejelentést, és parancsot adott az osztagnak, készüljön. Valaki felsi- koltott, de az egész csak pár másodpercig tartott. A cár azt mondta: »Nem tudják, mit csinálnak!«” Jurovszkij: „A kivégzőosztag azt a parancsot kapta, hogy szívre célozzon, s meg volt adva, ki kire lőjön, hogy ne legyen zavar, és ne legyen sok vér.” Sztrekotyin: „A cámé és Olga lánya megpróbáltak keresztet vetni, de már nem volt idejük.” Jurovszkij: „A cárt maga a parancsnok ölte meg.” (Később az osztag két másik tagja: Med- vegyev-Kudrin és Jermakov is azt állította, hogy ő ölte meg a cárt.) Kabanov: „Mikor valamennyien, akik részt vettünk a kivégzésben, a helyiség nyitott ajtajához érkeztünk, három sorban álltunk, a második és a harmadik sor az előtte levő sor válla fölött tüzelt. A tizenegy szerencsétlen fejvesztetten futkosott a kis helyiségben, és a tizenkét fegyveres szünet nélkül lőtte őket a nyitott szárnyas ajtóból.” A legtöbb lövést a cár és a cámé kapta. Holtan feküdtek a földön, akárcsak doktor Botkin, Trupp lakáj és Haritonov szakács. Legtovább a lányok éltek. A golyók furcsamód lepattogtak a mellénykéjükről. A gyilkosok később rájöttek, hogy abba varrták az ékszereket, vagyonuk utolsó tartalékát, arra az esetre, ha sikerülne a családnak megszöknie. Aki nem halt meg azonnal, a földön verték agyon. Mint a lányokat és a trónörököst. Minden csupa vér volt, a földön folyt, befröcskölte a falakat. Gyemidova komomát bajonettel akarták leszúrni, de ez olyan tompa volt, hogy nem tudta átszakítani a mellkasát, ezért puskatussal verték agyon. Úgy tűnt, hogy utolsónak a trónörökös halt meg. Ez azonban nem így volt. Amikor a holttesteket hordágyakon és lepedőkben kivitték, észrevették, hogy a lányok még élnek. Hogy a környéken ne hallják a lövéseket, szuronnyal végeztek velük. A testeket azonnal egy teherautó platójára rakták. (A kivégzés után kirabolták őket; a parancsnoknak kellett közbelépnie.) Ateherautó kiforA tizenegy szerencsétlen fejvesztetten futkosott a kis helyiségben. dúlt a kapun, s a városon túli sűrű erdő felé vette az irányt. Jurovszkij: „Az erdőben bricská- ra raktuk a holttesteket. Kiderült, hogy senki se tudja, hol vannak a régi bánya tárnái, amelyekbe a halottakat bele kellett dobálni. Semmi sem volt előkészítve. Lapát se volt nálunk. Csak később találtuk meg az aranyásók után maradt, mintegy két és fél méter mély tárnát. Valamennyit levetkőztettük. A ruhákban rengeteg briliáns volt, legalább nyolc kiló. Ezért pattogtak le a golyók. A ruhákat elégettük.” Az apokalipszis ezzel nem ért véget. A városban szárnyra kapott a hír, hogy a cári családot megölték. Azt is tudni vélték, hol temették el őket. Ezért a következő éjszaka Jermakov két segédjével visszatért az erdőbe. Előhúzták a holttesteket, egy rakás fára fektették, majd leöntöt- ték őket benzinnel, és meggyújtották a máglyát. Ezt megelőzően azonban savval is leöntötték a testeket. Aztán elásták őket. Július 21-én Ipatyev építészt behívták a helyi szovjetbe, és visz- szaadták neki a háza kulcsát; hadd takarítsa ki a véres alagsort. A holttesteket csak 1991-ben találták meg az orosz régészek. Forrás: Maié noviny A rekonstruálás látszólag egyszerű volt... CTK/AP-felvétel Megtalálták Derrick utódját Peter Kremer személyében megtalálták Derrick utódját: ősztől a negyvenéves német színész veszi át a legendás főfelügyelő helyét egy újabb televíziós sorozatban. Horst Tappert, mint ismeretes, 281 epizód után megválik szerepétől, októberben végleg leadja rendőrségi igazolványát. Peter Kremer eddig főként színpadon lépett fel, de szerepelt már többször tévésorozatokban is, többek közt éppen a „Derrickben”. Első saját „bűnügyét” Peter Siska felügyelőként október 30-án fogja majd megoldani két fiatal, tehetséges és munkaügyekben egyenrangú kollégájával. Dériekkel együtt tehát eltűnik Harry, az asszisztens is, aki annyiszor állította elő a kocsit felügyelői felszólításra. Mit csinál majd Horst Tappert? Korábbi állításával ellentétben mégsem vonul nyugdíjba: a közelmúltban szerződést írt alá egy nemzetközi ZDF- sorozatban való fellépésről, és kijelentette, örül, hogy végre ismét jellemszínész lehet. NoDerrickkel eltűnik Harry, az asszisztens is vemberben egy kalandfilmben egy apát alakít, aki megpróbálja kiszabadítani Burmában bebörtönzött fiát. Kevesen tudják, hogy Tappert 1993-ban épp a „Derricknek” köszönhetően bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint Németország „rangidős tévés felügyelője”. A nemzetközi hírnév mellett számos kitüntetést is kapott, köztük a német-olasz barátság díját, amelyet szintén a sorozatnak köszönhet. Bár óriási népszerűségnek örvend Németországban és külföldön egyaránt, a dicsőség sosem szállt a fejébe, sőt nem is hiú. Parókát visel - vallotta be a közelmúltban a Gala riporterének. „Na és? James Stewart, Humphrey Bogart, John Wayne is póthajat viselt. Képzeljék csak el Fred Astaire-t paróka nélkül! Kétlem, hogy póthaj nélkül világkarriert csinált volna” - fejtegette véleményét a lapban a kopaszodó sztárokról. Tappert azt is elárulta, hogy Ursulával, harmadik feleségével, akivel 1957 óta él együtt, a legszívesebben második otthonában, Norvégiában él, és élvezi a csodálatos természetet. Paróka nélkül \z utolsó fényképek egyike a kivégzés előtti időkből Forrás: Izvesztyija
