Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-12 / 32. szám

1998. augusztus 12. Arcok az élvonalból: Hornyák Zsolt, aki kassai kitérője után újra a Slovan erőssége Bástya a védelemben Hornyák Zsolt tavalytól újra Slovan-mezben M. Nagy László felvételei Nem a legfrissebb csapatkép, még tavaly készült a csilizpatasi labdarúgókról Archív felvétel Csilizpatasi futballkrónika-lapok Ki szervezze a sportéletet? Szabó Krisztián______________ Az egykori szlovák és csehszlo­vákbajnok, a pozsonyi Slovan új­ra felfegyverkezett. A klub vissza akarja szerezni régi dicsőségét, és megpróbálja megint kicsalogatni az embereket a téglamezei stadi­onba. Új játékosok érkeztek, akiktől a vezetőség mindenké­pen dobogós helyezést vár. Hornyák Zsolt még tavaly került vissza egykori csapatához, ahol a védelem tengelyében nyújtja a tőle megszokott formáját. A Slovanban nevelkedtél, Kas­sán váltál igazi labdarúgóvá, és most újra az égszínkékek csapa­tát erősíted... Hatévesen kerültem a pozsonyi klubhoz. Mikor a nagyok közé ju­tottam, egyszeriben a volt cseh­szlovák bajnokság élcsapatában találtam magam. Hiába dolgoz­tam keményen, Galis edző nem nagyon adott lehetőséget, ő is tudta, hogy magyar vagyok. Ké­sőbb kölcsönadtak fél évre Kassá­ra, ahol mindenképpen! bizonyí­tani akartam, és az akkor még fo­gatlan „tigrissel“ hároméves szer­ződést írtam alá. Ott futballoztam tavalyig. Akkor a Slovan és Kassa megegyezett, hogy Németh Szi­lárdért - az anyagiak mellett engem is átad a fővárosi csapat­nak. Mindez a hátam mögött zaj­lott, de nem panaszkodom. Gondolom, elégedett vagy a Ke­leten eltöltött időszakkal... Nagyon jó emlékeim vannak Kas­sáról. Lehetőséget adtak nekem, és élni tudtam vele. Kezdőember­nek lenni egy olyan klubban, ahol három év alatt közel hatvan lab­darúgó fordult meg, nem kis tel­jesítmény. Büszke vagyok rá, hogy fokozatosan nőttük ki ma­gunkat a szürkeségből és szerez- tük meg a bajnoki címet. Ezért ke­A Griga-csapatban is a védelem bal oldalán jeleskedik ményen megdolgoztam, nem úgy, mint Pozsonyban, ahol egy­szerűen az ölembe hullott az aranyérem. Kassán váltam iga­zán érett játékossá, és ugyanazt a teljesítményt igyekszem a pozso­nyi közönség előtt is nyújtani. Nem sajnálod, hogy az átigazo­lás miatt lemaradtál a Bajnokok Ligájáról? Nem szoktam megbánni a lépé­seimet. Kicsit bántott, hogy nem lehettem ott, másrészt viszont visszakerültem futballpályafutá- som első csapatába. Bízom ben­ne, jövőre már mi fogunk a leg­rangosabb kupában indulni. Ennek megfelelően erősített is a vezetőség.­Rengeteg játékos érkezett, olyan válogatottak, akik segítségével újra a legmagasabb célokat kéne ostromolnunk. Egy ideig majd el­tart, míg összerázódunk, de ha majd az új emberek megtalálják helyüket, jók leszünk. Szerintem ebben a csapatban sokkal több van, mint a régi vagy a jelenlegi kassai bajnokban. Tehát az elmúlt idény csak rossz álom volt? Tavaly egészen más állapotok uralkodtak. Sokan elmentek, alapjaiban rendült meg az együt­tes. Lélektelenül futballoztunk, és néha egy-egy hazai baki is becsú­szott, amit a nagyarányú győzel­mekhez szokott szurkolótábor nem mindig tudott megemészte­ni. A játékosok mellett új edző is ér­kezett. Mi a véleményed róla? Nem akarom elkiabálni, de sze­rintem Stanislav Griga az eddigi legjobb mesterem. Látszik rajta, hogy a közelmúltban még aktí­van futballozott. Elképzeléseit nemcsak elméletben fejti ki, ha­nem a gyakorlatban is be tudja mutatni. Jobban ért a játékosok Név: Hornyák Zsolt Született: 1973. május 1-jén, Párkányban Családi állapota: nős, de­cemberre várják a kisbabát Végzettsége: autószerelő­nek tanult ki Eddigi klubjai: Slovan (1994-ig), l.FC Kosice nyelvén, ami sok társánál hiány­zik. Nála a kedvencek lépnek pályá­ra, vagy... Nem, ilyenről szó sincs. Éppen ezt nem győzi eleget hangsúlyoz­ni. Csak az játszik, aki megér­demli. Előre senki sincs leírva. El­sősorban csapatmunkát vár tő­lünk, kiegészítve jó egyéni meg­oldásokkal. Ezért vannak ott a ru­tinosjátékosok, akikegymagukis képesek eldönteni a találkozót. Váltsunk témát! Mennyire kísér­ted figyelemmel a világbajnok­ságot? Az edzőtáborozás alatt közösen tekintettük meg az esti összecsa­pásokat, délután ugyanis több­nyire a pályán voltunk. Mestere­ink egyífolytában mondogatták, csak kemény munka árán jutha­tunk hasonló szintre. Kiknek szurkoltál? Bevallom, én a horvátoknak szo­rítottam. Tetszett, milyen szem­telenül fociztak, és hogyan pipál­ták le ellenfeleiket. Kis híján a döntőbe is bejutottak. A brazilok ismét a közönségnek is játszot­tak, kellemesen megleptek a há­zigazda franciák. Volna még kedved egy követke­ző átigazoláshoz? Én olyan típus vagyok, aki nem nagyon szereti a nagy változáso­kat. Kassáról is csak azért távoz­tam könnyű szívvel, mert isme­rős környezetbe tértem vissza. Különben szívesen maradtam volna tovább Keleten. Jelenleg fel sem merül bennem az átiga­zolás gondolata. Úgy vélem, ha a csapat a vezetőség elképzelése szerint fog futballozni, és nekem is megy majd a játék, nem lesz ok a távozásra. Én legszívesebben innen mennék „nyugdíjba“. Ah­hoz, hogy még átigazoljak vala­hova, egy igazán nagy klubnak kellene jelentkeznie. (1994-97), Slovan (1997-) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma (augusztus 5-éig): 148/6 Kedvenc időtöltése: elsősorban a család és a ba­rátai, szabadidejében a fo­cit csak távolról szereti szemlélni J. Mészáros Karoly Csilizpatas Bős közelében fekvő, alig ezer lakosú telepü­lés. Sportélete egyenlő a lab­darúgással, a falu tizenegye egyetlen időszakot leszámít­va mindig a járási bajnokság legalacsonyabb osztályában szerepelt. Amikor beszélget­tünk, voltaképpen önmagá­val küszködött a sportszerve­zet, hiszen még vezetője sem volt, de a nyilatkozók ígérték: ez csak átmeneti állapot. Előfordult már máskor is. Majd újra befognak egy lo­vat, és a szekér megy tovább. Czuczor Ernő gyúró: „Sem­miképpen sem hagyjuk abba. Legutóbb kilencedik lett az együttes, pedig feljutásra szá­mítottunk. Sokáig az első kö­zött voltunk, de a végére elfo­gyott az erő. És ami furcsa: hazai pályán hullajtottuk el a hiányzó pontokat. Kuriózum, hogy a csapatban négy Sági fi­vér is játszik.” Más együttese nincs a falunak. Szabó Béla vi­szonyít és emlékezik: „Egész más a fiatalok hozzáállása, mint a mi időnkben volt. Könyörögni kell nekik, hogy eljöjjenek focizni. Szerencsé­re akad négy-öt példamutató, van kit követniük. Én azt kí­vánnám, hogy falunkban mi­nél többen szervezzék a spor­tot, és ne csak vasárnap járja­nak ki a karszalagért. A sport­vezetőnek hétfőtől hétvégéig annak kell lennie.” Nagy Gyu­la a múltba kalandozik: „Csilizpatason már a negyve­nes években futballoztak, de a szervezett bajnokságba csak hatvankettőben jelentkez­tünk először. Két-három évig nagy volta fellángolás, ám szervezettség és irányító hiá­nyában felbomlott a csapat. Hetvenkettőben indult újra a foci. Négy-öt éven belül felke­rültünk a járási negyedik osz­tályból a harmadikba, élvez­tük a szövetkezet támogatá­sát. Ezután érkezett hozzánk Kuczman Ferenc, edzői mun­kájának meglett az eredmé­nye.” Both Lajos ma már Dunaszerdahelyen gimnáziu­mi tanár: „Játékosként éltem át a patasi futball fénykorát, s máig szívesen emlékszem rá. Falunkban minden idők leg­nagyobb játékosa Takács Dá­vid volt, aki Dunaszerda­helyen is rúgta a bőrt. De a je­lenlegi bősi birkózóedző, Rá­kóczi András és Vízi Ferenc neve sem hiányozhat a dicső­séglistáról. Fontosnak tarta­nám, hogy napjainkban is mi­nél több fiatal járjon ki a pá­lyára, s valaki szakszerűen foglalkozzon velük. Nem is annyira az eredmény fontos, mint a rendszeresség.” Nyolc­vankettő után is fellángolá­sok és hullámvölgyek válto­gatták egymást. Általában mindig olyan emberek hiá­nyoztak a sportéletből, akik huzamosabb ideig magukra vállalták volna a szervezés terhét. Tehetséges játékosok mindig voltak, de elmentek, s ma is vannak többen, akik a környező települések együt­teseit erősítik. Szabó Béla: „Nagyon is kell, hogy legyen hol mozogniuk a fiataloknak. Menjenek a kocsmába? Azt nem akarjuk. Járjanak a pá­lyára, s ott töltsék az idejüket, szórakozzanak, egészségesek legyenek.” Both Lajos:,.Ami­kor ment a csapatnak, a foci összefogta a falut.” Csilizpa­tason most is az összetartás­ban, az új vezetők talpraesett­ségében látják a szebb jövőt. Kitalálnak az alagútból? Ki ő? Sportolóktól hallottuk Szabó Dezső választása Szabó Dezső tízpróbázó minden valószínűség szerint ott lesz a budapesti Európa-bajnokság in­dulói között. Érdemes feleleve­níteni: miért választotta a neves magyar adéta a tízpróbát? „Gye­rekkoromban gyorsaságommal tűntem ki, sprinter szerettem volna lenni. Aztán edzőm rábe­szélt a rúdugrásra, és e pillanat­tól szinte el is dőlt a sorsom. Nem véledenül, hizen gyorsasá­gom révén távolugrásban meg a síkfutószámokban jó voltam, és aki a rúdugrást megtanulja - szerintem ez a legnehezebb szá­ma az adétikának-, annak egyenes út vezet a többpróbá­hoz.” Csermák pihenőévei Csermák József, a szenei szüle­tésű, ám Magyarországon élő egykori kiváló kalapácsvető (Helsinkiben 1952-ben meg­nyerte az olimpiát) hétköznap­jairól nyilatkozta: „Hát nem pi­henéssel telnek, az szentigaz, habár már hét éve eszem a nyugdíjasok kenyerét. Gyakorta a szőlőmben, Szentgyörgyhegyen tanyázom, így legalább szabad levegőn va­gyok. Tavaly tíz hektoliter bo­rom termett, a rizling a kedven­cem. A sporthoz nem sok közöm van, igaz, korábban egy ideig edzősködtem is, segítettem Zsivótzky Gyulának, Eckschmidt Sándornak, de ma senki nem kéri a tanácsaimat. Sajnos, Tapolcán nincs adétikai szakosztály, így nincs kinek át­adni a tapasztalatokat. Nálunk, magyaroknál mindig népszerű volt a kalapácsvetés, remélem, a jövőben is így lesz. Erre a leg­jobb példa Kiss Balázs, aki Atían- tában olimpiai bajnok volt.” Varga Adrienn sokáig nem hitte el... Varga Adrienn pillanatnyilag Magyarország legjobb tornász- nője: „Sokáig hiába győzködtek erről, nem hittem el. Most már kezdem elhinni, hogy bíznak bennem, hogy számítanak rám, és ennek megfelelően kell telje­sítenem. Ez olykor-olykor nyo­maszt. Felvetődik bennem, hogy vajon meg tudok-e felelni a várakozásnak, de aztán le­gyűröm a kételyeimet. Úgy me­gyek oda a szerekhez, hogy meg tudom csinálni. És ez se­gít.” Kőbán új háza Titok, hogy hol, de már áll Kő­bán Rita új háza. Atlanta női kajakbajnoka mesél elhatáro­zásáról: „Úgy döntöttem, ha nincs az a férfi, aki felépíti ne­kem álmaim vityillóját, akkor megteszem én magam. Nem akartam fél lábon maradni, mert addigra öreglány leszek, mire én azt megkapom. Most volt pénzem és időm rá. Tulaj­donképpen öt hónap alatt elké­Kőbán Rita hajóját cipeli. Halla­ni sem akart róla, hogy valame­lyik dalia elvegye tőle. M. Nagy László felvétele szült, de csak annyit árulok el róla, hogy Pest környékén egy kis faluban van. Vidéki ház, már csak vakolni kell. Nagyon szeretek ott lakni, kutyámnak, Rogemek is jó, mert van kert, őrzött terület. De mostanában keveset vagyok otthon, ritkán mehetünk ki együtt. Ezért talál­tuk ki „Az autóból sétáltatom a kutyát” című műsort. Olyan helyre járunk, ahol kevés az au­tó, s megtanítottam Rogert, hogy füttyre, dudára visszajön, tudja, melyik oldalon kell men­ni... Mert egy-egy edzés után nincs erőm vele bandukolni. Mikor hazaérek, ott ül a szobá­ban, s alig várja, hogy elmen­jünk. Nyáron biciklivel, télen meg tavasszal kocsival kísérem. Mindkettőnknek jó.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom