Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-01 / 26. szám

Kopócs Tibor Tallósi Béla Pöttypotyogó piros pöttyös labdához hűden lett a pöttye konfettiként pörögve hullott le a földre Kimosó mondom a posztósnak vigyázzon vigyázzon meg ne fogjon engem s vízbe be ne mártson nem vagyok lepedő se vadkender vászon mondom a posztósnak vigyázzon vigyázzon ne rakjon kötélre mert azt ki nem állom ha engem is kimosnak nemcsak a kabátom Cseppben „SSS a tenger hullámzik lüktet kék ragyogásban tengerszem pislant tintapacában Vasárnap van. Sőt, hogy egészen pontos legyek, va­sárnap délután, jócskán ebéd után jár már az idő. Ezt a tényt pedig azért fon­tos ilyen akkurátus precizi­tással megállapítani, mert ezen a vasárnapon a meny- nyei fűtésért felelős sze­mélyiség, aki - állítólag még mindig szent Péter személyesen - igencsak befűtött fent, mert a na­pocska nemcsak hogy hét­ágra süt, de kimondottan kánikula, azaz kutya me­leg van. Nem csoda hát, hogy miután az emberek jóízűen megebédeltek, megtörölték a szájukat, felálltak az asztaltól, hogy egy jót szunyókáljanak. Ezért aztán a mi utcánk, a Patak utca is, amely más­kor oly zajos és forgalmas, most csendes és kihalt. Ebben a kutya melegben még a mi kutyánk, a Brúnó is árnyékban szunyókált. Ha valami gyanús neszt észlelt, csak a fél szemét nyitotta ki, vakkantásra, esetleg némi kis morgásra semmi áron sem volt haj­landó. Bezzeg máskor, amikor nem ilyen rettene­tes a hőség, igencsak zajo­san vitatja meg vélemé­nyét a szomszédék Haryjával, aki egy tisztes­séges farkaskutya, vagy Jucikéval, harmadik szom­szédunk kedves kis tacskó­jával! Ha olykor az egyik vagy a másik eb gazdátla­nul kiszökik az utcára, ok­vetlenül a kerítésen belül lévő barátjához rohan, és kezdődik a hangos véle­ménycsere. Eszeveszett csaholással és rohangálás­sal adnak nyomatékot ko­moly véleményüknek:- Lennél csak kívül azon a nyavalyás kerítésen, meg­mutatnám neked, kinek van igaza - vélem, hogy ezt mondja Háry. No, de a mi Brúnónk sem egy tutyimutyi, gyáva nyu­szi:- Mit nem mondasz, te bolhazsák? Még te mered azt állítani, hogy én félek Józsitól, a köszörűstől? Szemenszedett hazugság! Na, majd meglátod, job­ban mondva, meghallod, A szerző illusztrációja miként mondom meg neki a véleményemet. Gatya nem marad rajta, ha újra betéved az utcánkba! És így vitatkoztak sokáig a maguk kutyanyelvén, amit persze én mint rendes kutyagazdi szó szerint ér­tettem, és mosolyogtam is rajtuk eleget. Na de most, ezen a vasárnap délutáni rekkenő kutya melegben egészen más volt a hely­zet. Mint ahogy már említet­tem, a vasárnap délutáni rekkenő kutya melegben csendes és kihalt volt a mi utcánk. Az égbolton egy fia felhő, de még csak egy kicsinyke elkóborolt bá- rányfelhőcske sem „legelé­szett”, csak a napocska on­totta kitartóan és bősége­sen bágyasztóan meleg su­garait városunkra. És ek­kor, mint derült égből a villámcsapás, az utcánk végéről, a gázgyár felől va­lamiféle gyanús zajok hal­latszottak. Mintha valaki keservesen jajveszékelne fájdalmában. Amint köze­ledett a hang, s vele együtt a gazdája is, kiderült, hogy Józsi, a köszörűs jön végig az utcánkon, és nem jajve- székelt a szerencsétlen, hanem inkább a mestersé­gének igyekezett némi rek­lámot csinálni éppen most, ebben a rekkenő hőség­ben. Amint a házunk elé ért, biciklijét tolva, de in­kább csak kapaszkodva benne, dülöngélő, furcsa, bizonytalan léptekkel ha­ladva tele torokból kiabál­ta: „Esernyőket, ollókat, késeket, asszonyok! Hoz­zák ide rossz holmijukat, mindent megjavítok...” Nagyot csuklott, aztán újra kezdte a mondókáját. Persze mondanom sem kell, hogy ezen a vasárnap délutánon a Patak utcában egyetlen rossz esernyő, egyetlen kicsorbult olló, de még egy vacak bugyli­bicska sem akadt, amit Jó­zsinak, a köszörűsnek ok­vetlenül meg kellett volna reperálnia. És csodák csodájára sem a mi Brúnónk, sem a szom­szédék Haryja, de még csak a kis tacskó Jucika sem méltatta figyelemre Józsi, a köszörűs buzgósá- gát... Ebből is világosan kide­rült, hogy ezen a vasárnap délutánon valóban kutya meleg volt. Tücskök-bogarak Hogyan nyelik le áldozataikat a kígyók? Ha a kígyó a megölt pat­kányt vagy egeret a farká­nál kezdené nyelni, a falat az oldalt elálló lábak miatt csak nagyon nehezen vagy sehogy sem csúszna lefelé. Ha viszont a fejét kapja be először, a lábak vagy a ma­dár szárnyai szépen a test­hez simulnak, és könnyeb­ben lecsúszik. A kígyók nagyra tudják tátani a szá­jukat. A hatalmas óriáskí­gyó akár egy disznót is ké­pes eltüntetni. Ezután egy kényelmes helyet keres, összetekeredik, és emészte­ni kezd. Néha két hétig is eltart, amíg újra megéhe­zik, és vadászni indul. Miért szeretik a darazsak a gyümölcsöt? Nemcsak a gyümölcsöt szeretik, hanem minden cukros, édes folyadékot, a lekvárt, a mustot is. Az a körte, amelyet a darazsak a fán kikezdenek, a leg­édesebb valamennyi kö­zött. Nyugodtan megehe- titek, csak arra vigyázza­tok nagyon, nehogy da­rázs maradjon a körtébe fúrt kis üregben. Ijedté­ben ugyanis a kezetekbe, vagy ami még rosszabb, a szátokba szúrhat. Persze a darazsak, például a mindenfelé gyakori kecs­kedarázs vagy a veszélyes szúrású lódarázs nemcsak a körtét, hanem az érett szőlőt, ringlót, barackot is kedveli. Lássuk a medvét! Mit jelent? Akkor mondjuk valakinek azt, hogy lássuk a med­vét, ha a lényeget akarjuk hallani. Régen a vidéket mutatvá­nyosok, medvetáncolta- tók járták. Történt pedig hajdanában, amikor falu­ra ritkán vetődött színtár­sulat, és a falusiak igen­igen gyengén álltak mű­veltség tekintetében, hogy az egyik községben mégiscsak megjelentek a vándorszínészek. Össze is gyűlt az egyik pajtában a falu apraja- nagyja, hogy lássanak végre valamit. Folyt az előadás annak rendje és módja szerint: egyik jele­net követte a másikat, és azokban egyik párbeszéd a másikat. Az egyik atyafi, aki látott már medvetáncoltatókat, mutatványosokat, ván­dorcirkuszt a közeli kisvá­rosban, ahova a piacra járt, megunva a sok szö­vegelést, elkurjantotta magát: „Sok beszédnek sok az alja! Lássuk végre a medvét!” Hát innen ered a mondás. Gondolkodom, tehát... Nevekből zeneszerző írd be az alább felsorolt neveket az ábra vízszin­tes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt átló­ba kerülő betűkből egy magyar zeneszerző vezetékneve alakuljon ki. A nevek: ANTAL, ARANY, DÉNES, ENIKŐ, MIKSA. o o o o 0 Megfejtés A június 17-i számunkban közölt feladat megfejtése: Földbe ássa magát. Nyertesek: Farkas Richárd, Kistárkány; Dancs-Oláh Dávid, Bodrogszerdahely; Sidó Eszter, Dunaszerdahely; Kezes Balázs, Naszvad; Harangozó Szabolcs, Nagyölved. Kánikula

Next

/
Oldalképek
Tartalom