Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-01 / 26. szám
Kopócs Tibor Tallósi Béla Pöttypotyogó piros pöttyös labdához hűden lett a pöttye konfettiként pörögve hullott le a földre Kimosó mondom a posztósnak vigyázzon vigyázzon meg ne fogjon engem s vízbe be ne mártson nem vagyok lepedő se vadkender vászon mondom a posztósnak vigyázzon vigyázzon ne rakjon kötélre mert azt ki nem állom ha engem is kimosnak nemcsak a kabátom Cseppben „SSS a tenger hullámzik lüktet kék ragyogásban tengerszem pislant tintapacában Vasárnap van. Sőt, hogy egészen pontos legyek, vasárnap délután, jócskán ebéd után jár már az idő. Ezt a tényt pedig azért fontos ilyen akkurátus precizitással megállapítani, mert ezen a vasárnapon a meny- nyei fűtésért felelős személyiség, aki - állítólag még mindig szent Péter személyesen - igencsak befűtött fent, mert a napocska nemcsak hogy hétágra süt, de kimondottan kánikula, azaz kutya meleg van. Nem csoda hát, hogy miután az emberek jóízűen megebédeltek, megtörölték a szájukat, felálltak az asztaltól, hogy egy jót szunyókáljanak. Ezért aztán a mi utcánk, a Patak utca is, amely máskor oly zajos és forgalmas, most csendes és kihalt. Ebben a kutya melegben még a mi kutyánk, a Brúnó is árnyékban szunyókált. Ha valami gyanús neszt észlelt, csak a fél szemét nyitotta ki, vakkantásra, esetleg némi kis morgásra semmi áron sem volt hajlandó. Bezzeg máskor, amikor nem ilyen rettenetes a hőség, igencsak zajosan vitatja meg véleményét a szomszédék Haryjával, aki egy tisztességes farkaskutya, vagy Jucikéval, harmadik szomszédunk kedves kis tacskójával! Ha olykor az egyik vagy a másik eb gazdátlanul kiszökik az utcára, okvetlenül a kerítésen belül lévő barátjához rohan, és kezdődik a hangos véleménycsere. Eszeveszett csaholással és rohangálással adnak nyomatékot komoly véleményüknek:- Lennél csak kívül azon a nyavalyás kerítésen, megmutatnám neked, kinek van igaza - vélem, hogy ezt mondja Háry. No, de a mi Brúnónk sem egy tutyimutyi, gyáva nyuszi:- Mit nem mondasz, te bolhazsák? Még te mered azt állítani, hogy én félek Józsitól, a köszörűstől? Szemenszedett hazugság! Na, majd meglátod, jobban mondva, meghallod, A szerző illusztrációja miként mondom meg neki a véleményemet. Gatya nem marad rajta, ha újra betéved az utcánkba! És így vitatkoztak sokáig a maguk kutyanyelvén, amit persze én mint rendes kutyagazdi szó szerint értettem, és mosolyogtam is rajtuk eleget. Na de most, ezen a vasárnap délutáni rekkenő kutya melegben egészen más volt a helyzet. Mint ahogy már említettem, a vasárnap délutáni rekkenő kutya melegben csendes és kihalt volt a mi utcánk. Az égbolton egy fia felhő, de még csak egy kicsinyke elkóborolt bá- rányfelhőcske sem „legelészett”, csak a napocska ontotta kitartóan és bőségesen bágyasztóan meleg sugarait városunkra. És ekkor, mint derült égből a villámcsapás, az utcánk végéről, a gázgyár felől valamiféle gyanús zajok hallatszottak. Mintha valaki keservesen jajveszékelne fájdalmában. Amint közeledett a hang, s vele együtt a gazdája is, kiderült, hogy Józsi, a köszörűs jön végig az utcánkon, és nem jajve- székelt a szerencsétlen, hanem inkább a mesterségének igyekezett némi reklámot csinálni éppen most, ebben a rekkenő hőségben. Amint a házunk elé ért, biciklijét tolva, de inkább csak kapaszkodva benne, dülöngélő, furcsa, bizonytalan léptekkel haladva tele torokból kiabálta: „Esernyőket, ollókat, késeket, asszonyok! Hozzák ide rossz holmijukat, mindent megjavítok...” Nagyot csuklott, aztán újra kezdte a mondókáját. Persze mondanom sem kell, hogy ezen a vasárnap délutánon a Patak utcában egyetlen rossz esernyő, egyetlen kicsorbult olló, de még egy vacak bugylibicska sem akadt, amit Józsinak, a köszörűsnek okvetlenül meg kellett volna reperálnia. És csodák csodájára sem a mi Brúnónk, sem a szomszédék Haryja, de még csak a kis tacskó Jucika sem méltatta figyelemre Józsi, a köszörűs buzgósá- gát... Ebből is világosan kiderült, hogy ezen a vasárnap délutánon valóban kutya meleg volt. Tücskök-bogarak Hogyan nyelik le áldozataikat a kígyók? Ha a kígyó a megölt patkányt vagy egeret a farkánál kezdené nyelni, a falat az oldalt elálló lábak miatt csak nagyon nehezen vagy sehogy sem csúszna lefelé. Ha viszont a fejét kapja be először, a lábak vagy a madár szárnyai szépen a testhez simulnak, és könnyebben lecsúszik. A kígyók nagyra tudják tátani a szájukat. A hatalmas óriáskígyó akár egy disznót is képes eltüntetni. Ezután egy kényelmes helyet keres, összetekeredik, és emészteni kezd. Néha két hétig is eltart, amíg újra megéhezik, és vadászni indul. Miért szeretik a darazsak a gyümölcsöt? Nemcsak a gyümölcsöt szeretik, hanem minden cukros, édes folyadékot, a lekvárt, a mustot is. Az a körte, amelyet a darazsak a fán kikezdenek, a legédesebb valamennyi között. Nyugodtan megehe- titek, csak arra vigyázzatok nagyon, nehogy darázs maradjon a körtébe fúrt kis üregben. Ijedtében ugyanis a kezetekbe, vagy ami még rosszabb, a szátokba szúrhat. Persze a darazsak, például a mindenfelé gyakori kecskedarázs vagy a veszélyes szúrású lódarázs nemcsak a körtét, hanem az érett szőlőt, ringlót, barackot is kedveli. Lássuk a medvét! Mit jelent? Akkor mondjuk valakinek azt, hogy lássuk a medvét, ha a lényeget akarjuk hallani. Régen a vidéket mutatványosok, medvetáncolta- tók járták. Történt pedig hajdanában, amikor falura ritkán vetődött színtársulat, és a falusiak igenigen gyengén álltak műveltség tekintetében, hogy az egyik községben mégiscsak megjelentek a vándorszínészek. Össze is gyűlt az egyik pajtában a falu apraja- nagyja, hogy lássanak végre valamit. Folyt az előadás annak rendje és módja szerint: egyik jelenet követte a másikat, és azokban egyik párbeszéd a másikat. Az egyik atyafi, aki látott már medvetáncoltatókat, mutatványosokat, vándorcirkuszt a közeli kisvárosban, ahova a piacra járt, megunva a sok szövegelést, elkurjantotta magát: „Sok beszédnek sok az alja! Lássuk végre a medvét!” Hát innen ered a mondás. Gondolkodom, tehát... Nevekből zeneszerző írd be az alább felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűkből egy magyar zeneszerző vezetékneve alakuljon ki. A nevek: ANTAL, ARANY, DÉNES, ENIKŐ, MIKSA. o o o o 0 Megfejtés A június 17-i számunkban közölt feladat megfejtése: Földbe ássa magát. Nyertesek: Farkas Richárd, Kistárkány; Dancs-Oláh Dávid, Bodrogszerdahely; Sidó Eszter, Dunaszerdahely; Kezes Balázs, Naszvad; Harangozó Szabolcs, Nagyölved. Kánikula
