Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-12 / 32. szám
8 1998. augusztus 12. Binder szerint betonozni kell, a környezetvédők szerint megőrizni az erdőket Tomboló patakok Kmotrik Péter Kedden, július 28-án délelőtt az eperjesi autóbusz-pályaudvaron a Presovsky Vecerník járási napilapot fürkészem, amely aznap képriportban számol be az árvíz sújtotta jarovnicei (Jernye) roma áldozatok temetéséről, Eperjes polgármestere az életben maradottak megsegítésére kéri a polgárokat, míg a járásban működő VLK (farkas) környezetvédő mozgalom vezetője a vidék erdeinek irtása ellen emeli fel szavát. A DSZM járási szervezetének vezetőit ugyanekkor a napokban indított petíciós akciójuk népszerűsítése foglalkoztatja. Engem inkább az „eperjesi farkasok” érdekelnek. Néhány telefonhívással sikerül kinyomoznom, merre tanyáznak, mint kiderül: a tavalyi árvíz által sújtott Tichy Potok község feletti hegyen táboroznak. Többen közülük naponta utaznak Uzovské Példányba segédkezni a romok eltakarításában. Többórás autóbuszút, majd néhány órás gyaloglás után sikerül rájuk lelnem. A farkasok vezetője, Juraj Lukác mérnök üdvözöl, akinek nevét elég sok csallóközi - főleg somorjai - ismerheti, mert 1991-ben családjával együtt ő is részt vett a bősi vízerőmű elleni tiltakozó akciókon. Lukác úr szerint nemcsak az eső volt a szerencsétlenség oka.- A helytelen erdőgazdálkodási módszerek miatt egyre csökken területeink vízmegtartó képessége. Az ilyen területeken nagyon erősek a felszíni vízfolyások. Csak a természetes erdők megőrzésével lehet mérsékelni a patakok medrében levonuló árhullámokat. Szárazság idején ugyancsak az erdők jelentik a víztartalék forrását. Az egészséges erdei földnek, amelyet vastag humuszréteg fed, nagyon jó a nedvszívó képessége. Ez a tulajdonság a tarvágás után elvész, és csak hosszú évek múlva képes megújulni. A jelenséget már több európai hegységben is megfigyelték. Ez okozta az elmúlt évek legnagyobb árvizeit - mondja a „farkasok” vezetője, akinek egy Skokan névre hallgató valódi farkas nyalogatja a kezét. A segédcsapat csak késő este érkezik a hegyre. Másnap én is velük tartok Példányba. Uzovské Pekl'any Az autóbusz csak a falu végén lévő futballpályáig közlekedik. Tovább nincs út. Ott már csak teherautók, terepjárók és lánctalpas gépek járnak. A falu egy szűk völgybe, a Kis- Szinye két partjára épült, az árvíz előtt mindkét oldalán aszfaltút volt. Mi aszfalt helyett a bokáig érő sarat taposva megyünk végig a falun. Döbbenetes látvány fogad: házak, amelyeknek csak a víztől távol eső - hátsó - fala maradt meg, tetejük a semmi fölé magasodik. A nemrég még befejezésre váró épületek most bontásra várnak, mert a sarkukat elmosta a víz az alap egy részével együtt; de a leghajmeresztőbb látvány még várat magára. Martin megáll egy kopár helyen, és azt mondja: az árvíz előtt három ház állt itt egy több méter magas domb tetején, fákkal, kertekkel, kutakkal. Én csak egy hatalmas lyukat látok, egyetlen valamikori építkezésre utaló nyomot sem találok. Végül egy másik ház romjainál kötünk ki. A gazdája Jozef Po- sefka, rokkantnyugdíjas, felesége leszázalékolt, két gyermekük van. A portából csak a kamra, a fatartó és a nyári konyha maradt meg. Négy homonnai katona segédkezik a bontásban. Mi is beállunk, ci- báljuk a gerendákat, tisztítjuk és hordjuk a téglát. Peter eleinte szótlanul veszi tudomásul az erősítést, később egy-egy pihenő alkalmával magától megered a nyelve:- Délután fél ötkor jött a víz. Egy jó órával előtte érkeztem haza. Nem messze az utca szemben lévő oldalán lakom, a testvérem éppen kórházban volt, csak tegnap hozták haza, teljesen össze van törve. Éppen ott áll a szüléink házának tornácán - mutat egy távolabbi házra. Mellig érő vízben gázoltunk a gyerekekkel a szárazra. Ráadásul ennek a portának a végében egy másik, kisebb völgy van, ahonnan szintén ömlött a víz. A kert tele van hordalékkal, olyan, mint egy kőbánya. A testvéremnek már nem lesz ereje új házat építeni - talán majd a fiának sikerül egyszer. Rencisov A patak felsőbb szakaszán lévő Rencisovba csak gyalog lehet eljutni. Néhol ráakadok egy-egy száz méter hosszú ép útszakaszra, aztán megint csak tocsogok. Rencisovba helikopterrel jár az orvos - tudom meg Antónia Janicková asszonytól, aki éppen a házából kivezető szennyvízcsatorna végét keresi egy kapával a patak szélén. - 2,5 centiméter nagyságú jégdarabok hullottak ránk, az árvíz háromkor tört a falura. Az a szerencsénk, hogy nálunk eléggé egyenes a patakmeder, ezért egyetlen házat sem mosott el, de a patak telehordta az egész falut fákkal, kövekkel. Ahol most állok, a múlt héten még több méter magas hordalékhegy volt. A gépek a falu végén lévő vízmosásokba hordják a sarat. Az árvíz óta ki sem mozdultunk a faluból, mindenki dolgozik. Eléggé fáradtak vagyunk. Többen megbetegedtek, lázasak, hasmenésük van - mondja. - Nálunk egy férfi esett áldozatul: kiment megnézni, mi történik, és magával ragadta az áradat. Né- hányan még látták a híd korlátjába kapaszkodni, de aztán összecsaptak felette a hullámok - mondják a falubeliek. Jarovnice Rencisov és Uzovské Pekl’any után este fél hatkor ért ide a víz. Több mint harminc roma asszonyt és gyermeket ragadott magával a falu szélén lévő táborból, ahonnan egy egész utca tűnt el a föld színéről. - meséli Jozef Laci, aki négy gyermekét vesztette el.- Nincs hol laknunk, nincs ennivalónk, nincs ruhánk, félünk ittmaradni. Tizenhárom unokámat vesztettem el az árvízben - mondja Ján Laci. - írja meg azt is, hogy Kisszebenbe akarunk költözni - vannak ott üres lakások, házak, amiket nekünk adhatna az állam. Ha csak beborul az ég, állandóan reszketünk, mikor kezdődik minden elölről - panaszolja a gyászoló nagyapa. - Itt nem törődik velünk senki, sőt azt beszélik rólunk - még az újság is azt írta -, hogy magunk dobtuk a vízbe a gyerekeinket - mondja egy roma asszony, majd hozzáteszi: - A gádzsók sok mindent foghatnak ránk, de azt igazán nem, hogy nem szeretjük a gyerekeinket. Mutasson egy olyan 14 éves roma lányt, aki a fehérekhez hasonlóan kukába dobná az újszülött gyerekét... Már ruhát sem adnak nekünk, pedig nem egy kamionnal hoztak. A takarításban is csak a gépek segítenek, pedig vannak munkák, amiket gépekkel nem lehet elvégezni. A katonák meg csak a fehéreknek segítenek, a polgármester azt mondta, takarítsunk magunk... A panaszáradat után a községi hivatalban próbálok érdeklődni a dolgok állása felől, de a polgár- mester és helyettese éppen a polgári védelem vezetőivel tárgyal. Sikerül viszont szóra bírnom Stanislav Gala urat, a községi hivatal kulturális referensét, aki éppen szőnyeget súrol az épület előtt:- Sokak szerint többet törődöm a romákkal, mint a fehérekkel. El kell viszont mondani, hogy a romák eléggé fegyelmezetlenek. Az árvíz után az ételosztásnál gyakran összeverekedtek, vagy olyanok is idejöttek, akik nem voltak rászorulva. A ruhaosztást teljesen leállítottuk, mert sok téli ruha is volt a csomagokban, amiket szétdobáltak az utcán. Most egy kisszebeni raktárban vannak elhelyezve, csak szeptemberben osztjuk ki a ruhaneműt. Sajnálom, ami velük történt - mert még nehezebb helyzetbe kerültek, de azt még jobban sajnálom, hogy nem tudnak kiutat találni abból az ördögi körből, amelyet az állam helytelen politikája okoz. Tudják, az állam gondoskodni fog róluk, ezért nem is nagyon törik magukat a rendcsinálásban. A táborban a közhasznú munkára felvett romák dolgoznak, takarítanak. A temetőben két hosszú sorban állnak a friss sírok. Néhány még üresen áll - az eltűnteknek hagyták. A temetés július 24-én volt, harminckét embert temettek el akkor. A gyászszertartást heves esőzés zavarta meg. A zivatar után vödrökkel kellett kimerni a vizet a sírokból, mielőtt végleg búcsút vettek az elhunytaktól. Úgy tapasztaltam, a károsultaknak főleg anyagi támogatásra lenne szükségük, mivel a szlovák kormány még mindig a károk felmérésének végleges eredményére vár. Ha valaki egyéb segítséget tud felajánlani - gyermek- üdültetés, építőanyag, bútorok, mosógépek, szerszámok, étel, ital, ruhák, tisztítószerek stb -, ne habozzon, telefonáljon az érintett falvak községi hivatalába, ott tudják megmondani igazán, mire lenne leginkább szükségük. Mutasson roma lányt, aki a fehérekhez hasonlóan kukába dobná az újszülött gyerekét... A temetőben két sorban állnak a friss sírok. Néhány még üresen - az eltűnteknek hagyták. A jarovnicei roma tábor egyik házának hátsó része ellenállt ugyan az árnak, de lakhatatlanná vált. Jarovnicén már eléggé kiszélesedik a völgy, ezért csak a gyengébb alapú házakat - főleg a falu felső végén lakó romák házait - vitte el. Nagyon sok roma veszett oda. (Uzovské Pekl’any) Jozef Posefka háza az ár tetőzése után dőlt ösz- sze, a romokat már nem vitte magával a Szinye, ezért el kell hordani. A bontást testvére, Peter irányítja, mert a rokka jas tulajdonos csak teg zett haza a kórházból nem volt lelkiereje me; a romokat. (Jarovnice) Ez kút volt valamikor; most csak egy betongyűrű, tele hordalékkal. A kút előtti utcasort teljesen elmosta a Szinye az ott lakó romákkal együtt. Július 24-éig 32 jarovnicei roma gyermek és asszony holtteste került elő a romok és a hordalék alól.
