Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-05 / 31. szám
b 1998. augusztus 5. Nézőcsalogató díjugratás a dunatőkési Czajlik-ranchon Tikkasztó hőség, lovak, emberek Több mint kétezren sütkéreztek a díjugrató csemegén Mert később megnyerte a nap másik versenyszámát, az úgynevezett mini-maxi viadalt is. Jantár nyergében egyetlen lovasként jutott túl a százhetven centis magasságon! (A világcsúcs 248, a szlovák 205 cm.) Mikor az eredményhirdetés előtt összefutottunk, mosolyogva jegyezte meg: „Mondtam, hogy nekem itt megy a versenyzés.” És elsietett a díjkiosztásra. Utána könnyű volt újra szóra bírnom: „Semmi veszély nem fenyegetett. Ha féltem volna, akkor nem volna itt semmi keresnivalóm. Ismerem Jantárt, és bíztam benne. Ennél már magasabb akadályon is túljutottam, egyéni csúcsom százkilencven centi. Idén már Udvardon is előfordult, hogy egy napon kétszer is _______ ny ertem. Ritka az ilyesmi, de időnként megtörténik.” Mióta a kilencvenes évek elején Somor- ján bezárták a versenypályát, a Csallóközben csak Duna- tőkésen rendeznek díjugrató viadalt. Czajlik Jenő és neje, Katalin magánvállalkozásban ötödször hozta össze a versenyt a tőkési Duna-ág festői környezetében fekvő ranchon. Mindketten egész délután megállás nélkül szerveznek, intézkednek, a vendégek Amikor még kérdéses, hogy milyen lesz az akadályvétel Aki nyereségre vágyik, annak nem ebben a sportágban kell próbálkoznia. körül forgolódnak. Nem mindegy nekik, hogy érzik magukat a nézők, a lovasok, mindenki. Verseny közben csak a házigazdát sikerül néhány percre megállítanom. Tudni kell róla, hogy főállásban a dunaszerdahelyi járási tűzoltóság parancsnokhelyettese: „Itt is, ott is mozgalmas az életem, ugyanis mindkét helyen szervezni kell. Nem vinném sokra az emberek összefogása nélkül. Fél órával később kezdtünk, mert a lovas és a ló is szenved ebben a hatalmas hőségben. De inkább meleg legyen, mint eső. Tavaly elriasztotta az emberek felét, s az már baj, hisz nekik rendezzük a versenyt. Más szándékunk nincsen! Mindössze arra törekszünk, hogy a csallóköziek továbbra is tudják élvezni a lo vassport örömeit. Ilyen versenydélután megszervezése komoly anyagiakba kerül, pontosan annyiba, mint az egyévi keresetem. Ezért a jó barátok és a támogatók kívánkoznak az első helyre, s csak utánuk következem én, aki ezt összefogja és megszervezi, formába önti az egészet. Anyagi segítség nélkül elképzelhetetlen ilyesmit összehozni. A minisztériumtól egyetlen fillért sem kaptunk rá, pedig a lovassport a hatáskörébe tartozik. Nem a haszonra törekszünk, hanem az emberek kiszolgálására. Öt év alatt nem emeltük a belépő árát. Aki nyereségre vágyik, annak nem ebben a sportágban kell próbálkoznia.” Társszervező a Vágsellyei Mezőgazdasági Szakmunkásképző intézet is. Ők kölcsönzik az akadályokat, a lelátót, szakmai Lovastornász-bemutató a szünetben J. Mészáros Károly ________ Elv iselni is nehéz a verejtékfakasztó meleget, nem még ilyen időben versenyezni. Pedig Dunatőkésen díjugrató viadalra készülődnek, s a házigazda Czajlik házaspár első vágya már teljesülni látszik: bármennyire tikkasztó is a hőség, és bár a faluszéli ranch puhább terepére kell felállítani az akadályokat, a legnagyobb közön- ség-visszariasztó, az eső aznap messze elkerüli a falut. Tódulnak is a csallóköziek az alkalmi lelátó felé. Nincs sietség, amolyan lassú, nyári séta, néhány megállóval. Ki a pónifogatra ülteti rá csemetéjét, ki ökörsültre áll meg, ki meg szomjúságát próbálja eloltani valamilyen itallal, még mielőtt belemélyedne a történésekbe. Kikapcsolódni, szórakozni jönnek ide az emberek, elbeszélgetni ismerőseikkel s közben megnézni a lovasok és lovak sok-sok küzdelmét a kijelölt versenypálya akadályaival. Több mint kétezren sütkéreznek, izzadnak a nézőtéren és környékén, ennyien még a tavasszal élvonalbeli DAC focicsapatának hazai meccseire se nagyon jártak. Még hogy a csallóközi ember nem szereti a lovassportot! Nálunk jellemző, hogy egy lovas több négylábúval is benevez a versenybe. A vágsellyei Roman Mlady három paripával próbálkozott, s az első kör után A díjátadás egyik pillanata: Nova nyergében Roman Mlady hatodmagával került az összevetésbe. Abban aztán már nem talált legyőzőre, s Nova hátán megnyerte a Tőkési Kupát. „Nekem itt mindig megy a versenyzés. Mindjárt az első alkalommal győztem, s azóta szívesen járok ide. Megizzadtam a sikerért, de nem bánom, mert egy másik lóval a második helyet is elcsíptem. Dunatőkésen azért is szeretek lovagolni, mert sokan megnézik a versenyt, s magától értetődő, hogy ilyen környezetben a lovas is többre képes.” Akkor még nem tudta, hogy ő lesz az idei dunatőkési díjugratás sztárja. Dömötör Ede felvételei tanácsokat adnak, és soraikból került ki a versenyigazgató. Michal Holly nem titkolja, hogy iskolájuknak ez is a feladatai közé tartozik. ,Azért vagyunk, hogy a kezdeményezőket felkaroljuk, fővédnökként segítsünk. Szerepem inkább formális, a tényleges munka terhét Czajlikék cipelik.” Katalin asszony a verseny után is elfoglalt, a pénzdíjak adminisztrálása nem tűr halasztást. Kivárom, míg megszabadul az utolsó kötelességétől is: „Két csikónk van a győztes Jantártól, ezért sikerének nagyon örülök. Különben fáradt vagyok, melegem van, és elegem van az egészből. Öt év után tudom, hogy a verseny előtti hónapban szinte nincs megállás. Annyi gond összejön, hogy nem is tudom, van-e értelme ezt csinálni. Ha nem volnának lovaink, s nem szeretnénk őket, akkor könnyű volna lemondani róla. Mindenesetre megpróbálom a férjemet meggyőzni arról, hogy jövőre már ne vágjunk bele.” Azt elfelejtettem tőle megkérdezni, hogy már hányszor tett ilyen kísérletet. Kuriózumkosár Lemieux perli a Pittsburgh-öt Mario Lemieux, az északamerikai profi jégkorongligában (NHL) szereplő Pittsburgh Penguins tavaly visszavonult játékosa beperelte klubját, mivel az még mindig harminchárommillió dollárral tartozik neki. Kilenc- venkettőben ugyanis a Pittsburgh olyan szerződést kötött a világhírességgel, hogy ha netán még annak lejárta előtt visszavonulna, akkor is megilleti őt a benne foglalt teljes összeg. A kétszeres Stanley-kupa-győztes csatár sajnálja, hogy így alakultak a dolgok: „Elég szerencsétlen, hogy éppen a Penguinst kell perelnem, hiszen csodálatos éveket töltöttem ennél a klubnál. A családom és a magam jövőjéért azonban kénytelen vagyok bírósághoz fordulni.” Tizenhat dobogós Horvátország harmadik helyével immáron tizenhat ország szerzett valamilyen érmet az eddigi labdarúgó-világbajnokságokon. Brazília vezeti ezt a rangsort is, a világbajnok Franciaország a hetedik olyan ország, amely aranyérem birtokába jutott. Az éremtáblázat: 1. Brazília (4 2 2), 2. Németország (3 3 2), 3. Olaszország (3 2 1), 4. Argentína (2 2 0), 5. Uruguay (2 0 0), 6. Franciaország (1 0 2), 7. Anglia (1 0 0), 8. (Csehszlovákia, Hollandia és Magyarország (mind 0 2 0), 11. Svédország (0 1 2), 12. Lengyelország (0 0 2), 13. Ausztria, Chile, Horvátország és Portugália (mind 0 0 1). Az 1930-as uruguayi világbajnokságon nem rendeztek bronzmérkőzést. Csillagpárok Németországban a jelen és a múlt érdekes (sport)csillagpárjait vették számba. Rájöttek arra, hogy egyre gyakrabban alakul ki kölcsönös szimpátia a kitornázott testűek és a szép arcúak, vagyis a sportolók és az énekesnők, színésznők, tévébemondónők között. Az ötvenes években szinte egyedüli volt a baseballcsillag Joe DiMaggio-Marilyn Monroe pár. Azóta sokkal több hasonló kettős létezett. A hosszú listáról csak néhány duó: Tatum O’Neal és John McEnroe (hat évig éltek együtt, a híres teniszező havonta negyedmillió márka le- lépést fizet), Jessica Stockmann és Michael Stich, Lolita Moren és Lothar Matthäus, Janet Jones és Wayne Gretzky, Barbara Feltus és Boris Becker, Brooke Shields és André Agassi, Suzana Werner és Ronaldo (augusztusban lesz a jegyespár esküvője), Carmen Electra és Dennis Rodman... És a sor még sokáig folytatható lenne. A hét fotója, avagy magányos kerekes a kanyaros kapaszkodón, valahol az Alpokban CTK-felvétel
