Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-05 / 31. szám
4 1998. augusztus 5. Háttér Lapvélemény Osztrák ellenérzések „Nagy kár, hogy éppen Ausztriában fogadják ennyire szkeptikusan az uniós csatlakozási tárgyalások megindulását; egy olyan országban, amely eddig joggal volt büszke a Kelet és Nyugat között betöltött hídszerepére; egy olyan országban, amelynek életét, kultúráját és gazdaságát a közös történelem folyamán oly erősen befolyásolták a szomszédok, s befolyásolják ma is” - írta a Wirtschaftsblatt. Az egyetlen osztrák gazdasági szaklap szerint Krakkótól Prágán és Pozsonyon keresztül Budapestig az emberek csalódottan állapítják meg, hogy a felvételük ellen a legnagyobb elutasításra épp Ausztria részéről számíthatnak. A lap szerint csak részben magyarázza ezt a magatartást a munkahelyek féltése. „Sokkal többet nyom a latban bizonyos szociális partnereknek és tartományi főnököknek, valamint a szövetségi kormány sok tagjának politikai rövidlátása és kisszerűsége. Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet egyik szakembere azt nyüat- kozta a lapnak, hogy Ausztria a legjobb úton halad afelé, hogy a reformországokban eljátssza érzelmi tőkéjét. „Eddig nem kevés megbízatást azért kaptak meg az osztrák vállalatok, mert ezekben a szomszédos országokban emberileg közel érezték magukat hozzánk” - vélekedett az osztrák szakember. A lap szerint Ausztria rendkívül sokat nyerhet az európai integráción. Az eddigi eredmények is ezt mutatják: az osztrák kereskedelmi többlet tavaly 221 milliárd schillinget ért el, és a keleti nyitás miatt Ausztriában 30 ezer új állás keletkezett. Kiima a bővítésről Nem lehet sokkoló Az Európai Unió keleti irányú bővítése Ausztriának és a szomszédos országoknak is előnyös, de a bővítésnek nem szabad sokkoló módon végbemennie - nyilatkozta egy in- teijűjában az osztrák kancellár. „Egyetlenegy ország sem búja el, ha hirtelen olyan munkaerő özönli el, amelynek bérszínvonala az adott országban szokásos szintnek csak a nyolcvan százalékát éri el-vélekedett. Ezért szerinte elengedheteden, hogy az EU- tagjelöltekkel tárgyalások folyjanak az átmeneti időszakról. A kancellár hangsúlyozta: Ausztria érdekeit is mindenképpen szem előtt kell tartani. Úgy vélte, hogy az osztrák elnökség alatt a keleti bővítés az egyik súlyponti kérdés lesz, de éppen ilyen fontos az unió reformja az agrár- politika, a struktúrapolitika és a költségvetés területén, s Ausztria továbbra is rendkívül nagy figyelmet kíván szentelni a foglalkoztatáspolitikának. „Tisztában kell lennünk azzal, hogy gazdasági és politikai okokból szükségünk van az Európai Unió bővítésére. De éppen ilyen fontos és úgy is tisztességes, ha nyíltan beszélünk a tagjelöltekkel, és nem keltünk bennük hamis kijelentésekkel olyan reményeket, amelyeket azután nem tudunk beváltani” - vélte a kancellár. Arra a kérdésre, hogy Ausztria számára milyen előnyökkel jár a bővítés, Kiima elmondta: nem véletlen, hogy ma már olyan sok osztrák cég van jelen a szomszédos országokban, s Ausztriának kereskedelmi többlete van ezekkel az államokkal szemben. Kiima nem hiszi, hogy a másik oldal veszítene azzal, ha a szomszédos országokban emelkedik a gazdaság, és fellendül az emberek élet- színvonala. Ellenkezőleg: ez mindkét fél számára előnyös. „De határozottan hangsúlyozni kell azt is, hogy a kívülről jövő sokkok nagyon veszélyesek. A munkaerőpiac váratlan támadásszerű megnyitása akkor, amikor ilyen jelentősek a különbségek a bér- és munkajogi normákban, súlyos következményekkel járna országunkra nézve. Mindig meg is mondom ezen országok vezetőinek, hogy átmeneti időszakokról kell tárgyalni” - vélte. Egyes vélemények szerint Schüssel külügyminiszter sem mutat őszinte érdeklődést Hová lett a hídszerep? Az Európai Unió külügyi biztosának, Hans van den Broeknak egyre kevésbé volt oka arra, hogy akár csak a fotósok kedvéért mosolyogjon, hiszen a Meciar-kormány fittyet hányt ajánlásaikra TASR-felvétel Haas György ___________ Jú lius elején vette át az Európai Unió soros elnöki tisztét Wolfgang Schüssel osztrák al- kancellár és külügyminiszter. Olyan időpontban, amikor az unión belüli hatalmi harc az elmúlt évekhez viszonyítva még jobban kiéleződött. A júniusban Cardiffban megtartott uniós csúcstalálkozón a tagállamok közötti ellentétek minden eddiginél jobban kiéleződtek és megszaporodott azoknak a száma, akik rosszallják a brüsszeli centralizmust. Ebben a helyzetben kellene Ausztriának olyan szerepet játszania, amellyel hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyes államok nemzeti szuverenitásukat fokozatosan feladva elősegítsék az egyesülést. Egyre több olyan kijelentés hangzik el bel- és külföldön, hogy Ausztria szervezési szempontból képes lebonyolítani az októberre tervezett európai csúcsot, de politikailag éretlen ilyen nagy horderejű feladatok megvalósítására, A tamáskodó hangok között a vezető hely az angoloké, akik egy brit hetilapban, a European oldalain a félesztendős osztrák elnökséget a „teutonok uralmának” nevezték (teuton: ókori germán néptörzs - a szerk. megj.). Az osztrák uniós elnöklés fél esztendejére olyan nagy tervek készültek a bécsi Ballhausplatzon, mint az októberben esedékes rendkívüli EU-csúcskonferencia összehívása, amelyen a belső strukturális reformmal és a közösség kibővítésével összefüggő nyitott kérdéseket vitatnák meg. A tervezett összejövetel várható kimeneteléről már most olyan kajánkodó hangokat lehet hallani, hogy ha olyan kis kérdésekben, mint amüyen az európai atomerőművek szabványkérdése, nem tudnak megállapodni, akkor mit lehet várni ennél jóval fontosabb ügyekben. Az elnökség átvétele előtt Bécs- ben egyre több magasztos szó hangzott el az európai egyesülésről, ugyanakkor kormányzati szinten gyakorlatilag ennek az ellenkezője történik. Viktor Kiima kancellár és a szocialisták vezetője éppúgy, mint koalíciós partnere, Schüssel alkancellár és külügyminiszter, a Néppárt elnöke többször is hangsúlyozták, hogy milyen fontos az unió biztonságának a fokozása. Eközben Kiima pártja, az SPÖ hallani sem akar a NATO-tagságról, míg a néppárti vezetés kívánja az atlanti szövetséget, de bel- politikailag erélytelen magatartást tanúsít céljainak megvalósítása érdekében. A keleti irányú bővítésben Ausztria az unión belül inkább a fékező szerepét töltötte be. Egyre több kelet-közép-euró- pai ország ismerte fel, hogy Ausztria az elmúlt években nem töltötte be az olyan sokat hangoztatott híd szerepét, és ezzel nagy csalódást keltett a térség országaiban. Burgenlandban és Alsó-Ausztriában jól érzékelhető, hogy a Szabadság Párt belpolitikai előretörésének megállítása végett a két kormányzó párt nem mer szembeszállni azokkal a nacionalista véleményekkel, amelyek szerint 2010-ig kellene kitolni a keleti irányú nyitás időpontját. Csak Thomas Klestil köztársasági elnök vall más véleményt, aki a közelmúltban megnyert választás után bátrabb hangot mert megütni: kérdéses, hogy ez a magatartás meddig állhat ellen a belpolitikai nyomásnak. Ma már egyre nyilvánvalóbb: az osztrák politikusok nem ismerték fel, hogy az ország alapvető érdeke lenne a keleti szomszéd országok belső stabilitásának az elősegítése, mert ezáltal lehet a leghathatósabban garantálni az alpesi köztársaság biztonságát. A bécsi Die Presse már most figyelmezteti az illetékeseket: elképzelhető, hogy a szomszéd országok belépését egy-két esztendővel el tudják halasztani, de ez az érintettek csalódottságát válthatja ki, ami Bécs számára hosszú távon kedvezőtlen következményekkel jár. Az unió országait egyre nagyobb bizonytalanság tölti el, amikor a kancellárt állító szocialisták Moszkva irányába tett gesztusait érzékelik, melyek kapcsán a szerb gyü- kosságsorozat megállítását célzó NATO-közbelépést Viktor Kiima lakonikusan csak „seriff-akciónak” nevezte. Magyarország vonatkozásában érdekes és ellentmondásos az osztrák szocialisták magatartása. Míg Stix burgenlandi tartományfőnök elzárkózik a Magyarország felé való igazi nyitástól, addig az SPÖ vezetői úgy tesznek, mintha a politikushoz nem volna semmi közük. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy Wolfgang Schüssel külügyminiszter sem mutat őszinte érdeklődést a keleti nyitás iránt, jóllehet ezt bécsi külügyi illetékesek igyekeztek cáfolni. Brüsszelben az osztrák uniós elnöklés átvétele előtt több kiállítás és kulturális rendezvény irányította a nemzetközi figyelmet Ausztriára, amire az angol korholások után Bécsnek igen nagy szüksége van. Annyi azonban már közvetlenül a soros európai uniós elnökség átvétele után leszögezhető: Ausztria akkor fogja teljesíteni történelmi feladatát, ha a következő hat hónapban - tanulva a múlt hibáiból - teljesíti politikai misszióját, ténylegesen elősegítve az európai egyesülés útját. Bécs sokak szerint nem ismerte fel, mi a valódi érdeke. Vajon Ausztria eleget tesz történelmi feladatának? Kavan-ügy Bizonyítási lehetőség Kokes János Cseh politikai körökben és a prágai sajtóban vihart váltott ki Milos Zeman kormányfőnek az a döntése, hogy a cseh diplomácia élére a szociáldemokrata jelöltek közül Jan Káván szenátor a legalkalmasabb. Zeman annak ellenére határozott így, hogy jól tudta, Kavant jobboldali szenátortársai és a sajtó sem tartja eléggé megbízható személyiségnek. Az ellenzéknek nem is Káván szakmai hozzáértésével, hanem múltjával van baja. Václav Klaus volt kormányfő, a képviselőház újdonsült elnöke szerint ez a kinevezés sokat fog ártani Csehországnak „itthon és külföldön egyaránt”. De miről is van szó? Jan Káván 1989 végén tért vissza két évtizedes kényszerű londoni emigrációjából, ahol aktívan részt vett a csehszlovák kommunista rendszer elleni harcban, és élénk kapcsolatokat tartott fenn a prágai rendszer belső ellenzékével is. A hazájába visszatért disszidens a szociáldemokrata párt külpolitikai szakértője lett, s oroszlánrésze volt a párt eddigi programjainak kidolgozásában. A közvélemény leginkább az átvilágítási perrel kapcsolatban ismerte meg a nevét. Káván több mint öt éven át pereskedett a belügyminisztériummal, 1996 januárjában végül is ő nyert. Londoni hazatérése után azzal gyanúsították meg, hogy 1969-70-ben odakinn tudatosan együttműködött az akkori kommunista rendszer titkos- rendőrségével. A szövetségi belügyminisztérium 1992-ben nyilvánosságra hozott anyaga szerint Kavant a titkosszolgálat Kató fedőnéven mint „bizalmas titkos együttműködőt” vezette. Káván a vádakat tagadta, és bíróság elé vitte az ügyet. A bírósági döntés szerint Káván nem volt tudatos együttműködője a kommunista titkosrendőrségnek, s ezért megilleti a tiszta átvilágítási bizonyítvány. Miután megnyerte a pert, figyelmeztete az újságírókat: ha valaki még egyszer megpróbálja félremagyarázni a múltját, azt bíróság elé idézteti. Szavát be is tartotta, és épp a napokban zárult egyik ilyen pere. A legolvasottabb cseh napilap, a Mladá fronta Dnes ugyanis azt írta, hogy Káván „ a NATO és az EU egyik országában persona non grata, mert a szigeti királyságban bizonyítottan hazugságon érték.” Robin Cook brit külügyminiszter a Právónak adott nyilatkozatában cáfolta, hogy Káván, akit régi jó barátjának nevezett, persona non grata volna a szigetországban. A cseh diplomácia új vezetőjének az év elején volt egy másik zűrös ügye is, ami miatt a prágai sajtó első oldalaira került. A szenátor valószínűleg ittas állapotban nem tudott leparkolni egy szűk utcában, s közben három gépkocsit megrongált. Igazoltatás után szenátori mivoltára hivatkozva elutasította az alkoholpróbát, s azt állította, nem részeg, jóllehet megivott egy-két pohárkával. Káván jelölését Nyugaton egyébként senki sem kérdőjelezte meg. Sőt: több politikus is jelezte, hogy számára Káván múltja nem okoz problémát. Az újdonsült külügyminiszternek eszerint a hazai közvéleményt kell megnyernie. A bizonyítási lehetőséget Milos Zemantól megkapta.
