Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-12-16 / 50-51. szám

Sport 1998. december 16. 29 Budapesti beszélgetés Bicskei Bertalan szövetségi kapitánnyal, aki márciustól irányítja a felettébb sikeres idényt záró válogatottat „Van jövője a magyar labdarúgásnak!” Bicskei Bertalan továbbra is optimista? Ha nem volnék az, akkor nem ülnék a válogatott kispadján. Most is azon a véleményen va­gyok: van jövője a magyar fut- ballnak, ám hosszú utat kell bejárnia, hogy ismét a világ él­vonalába tartozzon. Vélemé­nyem szerint ehhez 12-15 év kell, azonban az európai kö­zépmezőnyhöz 2-3 éven belül felzárkózhatunk. Zsigárdi László Márciusban Bicskei Bertalan - másodszor - lett a magyar lab­darúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Igencsak nehéz helyzetben volt, hiszen egy tel­jesen szétesett, önbizalmát vesztett, többnyire „öregurak- ból” álló együttest vett át. A Ferencváros, a Bp. Honvéd és az MTK egykori kapusa azon­ban nem csüggedt, mindjárt a kezdet kezdetén egészen más hullámhosszra kapcsolt. Végül is neki lett igaza, hiszen véden­cei a kilenc meccsből mindösz- sze egy vereséget szenvedtek. A Kölni Edzőképző Főiskolán végzett tréner készségesen vá­laszolt kérdéseimre. Kilenc hónapja irányítja a ma­gyar fociválogatottat, amely az eddigieknél sokkal Jobb teljesítményt nyújtott... Nincs okom az elégedetlenség­re, ugyanis sokat fejlődött ez a fiatal gárda; meccsről meccsre egyre jobb játékkal rukkolt elő. Amivel viszont nem vagyok elégedett, az az Eb-selejtező­... de azért, tudja, a magyar válogatott nem tartozik az Eb-selejtező csoport esélyesei közé... Ózsvári Tünde felvételei Négy éven át külföldön edzősködött. Ezt a kölni diplo­mának köszönheti? Főleg Svájcban jelentett sokat, kön nyújtott teljesítmény. An­nak ellenére, hogy jóval esé­lyesebb együttesek ellen ját­szottunk a Népstadionban, a portugálok ellen is pontot kel­lett volna szereznünk. Annál is inkább, mert a szünetben mi vezettünk... ben négy évre szólt a szerződé­sem, s menet közben vettem át a válogatottat, melynek semmi esélye sem volt arra, hogy ki­harcolja a vb-részvételt. Tíz évvel ezelőtt már volt a ma­gyar válogatott szövetségi ka­pitánya. Akkor, _______ eg észen biztos, sokkal nehezebb dolga volt. Vagy nem? Részben igen, ugyanis menet közben történt a váltás, s csakhamar az MLSZ új vezető­sége kijelentette: nem kíván velem együttmű­ködni. És ez a döntés vala­mennyiünket elbizonytalaní­tott. Tehát ezek szerint számított ar­ra, hogy fél év után menesztik? Biztos voltam ebben, annak el­lenére, hogy igazságtalannak tartottam ezt a döntést. Külön­Amikor ez év márciusában el­vállalta a nemzeti tizenegy irá­nyítását, nem gondolt az 1990-es eseményekre? Megmondom őszintén, hogy _____ nem! Akkor sem fog­lalkoztam az üggyel sokáig, mert gyorsan egyszer be-_kaptam egy attraktív kü lföldi ajánlatot. enmar töltöttem ezt a funkciót. Meglepődött, hogy most, márciusban a négy jelölt közül ön ______ lett a befutó? Ke zdettől fogva az volt az érzésem, nem én leszek a kapitány. Különben is arra gondoltam, hogy én már egy­szer betöltöttem ezt a funkciót. Nagyon meglepett, amikor vé­gül is rám esett a választás. Igencsak határozottan mond­ta, hogy teljesen új csapatot kíván építeni. Minden elkép­zelése teljesült? Eddig nincs okom a panaszra. Jól ismerem a magyar me­zőnyt, s a válogatott korábbi meccseit is láttam. Biztos vol­tam abban, hogy akik 5-8 éven át kerettagok voltak, nem fe­lelnek meg az elvárásoknak. Ezek az emberek már túl sok­szor kudarcot vallottak. Egy­szerűen váltani kellett, mert a szurkolók sem bíztak a régi fut­ballistákban. Az én stratégiám az, hogy a 2004-es Európa-baj- nokságra ütőképes válogatot­tunk legyen. A mostani játéko­sok nagy része akkorra érik majd be. Bicskei Bertalannak van miért mosolyognia, hiszen csapata jó idényt zárt. ám Dél-Koreában, Egyiptom­ban és Szaúd-Arábiában is elő­nyömre szolgált. Magyarországon három csa­patban játszott, pontosabban védett; a Honvédnál és az MTK-nál edző is volt. A Fradi kispadján egyelőre még nem ült. Elvál­lalná a legnépsze­rűbb magyar foci­csapat irányítá­sát? Ha most története­sen nem volna állá­som, akkor nagy megtiszteltetés len­ne a Ferencváros fel­kérése. Pillanatnyi­lag más feladatom van, de semmi sem elképzelhetetlen... Ml volt edzői pályafutása eddi­gi legnagyobb sikere? Egyértelműen az ifiváloga­tottal kiharcolt Európa-bajno- ki cím. Szinte naponta felele­venednek bennem az 1984-es bravúros diadalok. És amit legszívesebben elfe­lejtene? A szaúd-arábiai kiruccanás. Egy teljesen amatőr csapatot vettem át, s természetesen az utolsók közt végeztünk az él­vonalban. Csak azt nem értet­tem, hogyan juthattak fel a leg­jobbak közé. Sokan azt mondják, igen szigorú edző. Valóban? Inkább következe­tes vagyok, de ha ehhez szigor kell, akkor igyekszem ilyen lenni. Mit csinál legszíve­sebben szabadide­jében? Nagyon szeretek sportolni, rendszeresen elmegyek futni, az öregfiúkkal pedig focizni, s ha lehet, akkor az uszodában is gyakori vendég vagyok. Já­tékos koromban hozzászok­tam a mozgáshoz. Naponta ol­vasok szakkönyveket, s a mozilátogatás is a kedvtelése­im közé tartozik. Mi az, amit nem szeret Bicskei Bertalan? Ha rosszindulattal közelítenek a csapatom felé; ezt ki nem áll­hatom, ez tud a legjobban fel­háborítani. Könnyen viseli el a népszerű­séget? Nem okoz problémát. Ismerem a magyar labdarúgást, nagyon vékony mezsgyén lépegetünk, az viszont tagadhatatlan, hogy előre haladunk. Nagyon félek attól, nehogy egy váratlan ku­darc visszavesse a válogatot­tat. Mit tartana a legnagyobb fegy­verténynek 1999-ben? Az Európa-bajnoki részvétel kiharcolását! Ha nem remény­kednék ebben, akkor el sem vállaltam volna a szövetségi kapitányságot. Én biztos, hogy mindent megteszek, azonban azzal is tisztában vagyok, a portugálok és a románok jóval esélyesebbek. „Két-három éven belül felzárkózha­tunk az élmezőny­höz”. Sportolóktól hallottuk Major Tímea életfilozófiája Major Tímea, az Amerikában élő zselizi fitness világ- és Eu- rópa-bajnok életfilozófiájáról vallja: „Szeress, és szeretni fognak. Az embernek a pozitív vonásokból kellene merítenie, vezérelve pedig nem lehetne más, mint a »Tegyél jót, és jót kapsz helyébe«. Aki sértettnek érzi magát, nem szabadna vi­szonoznia. Szeretem a fegyel­met, a nyíltságot, nehezen vi­selem el az irigységet, az alat­tomosságot és a butaságot.” Kubala emigrálása Kubala László a futballvilág egyedülálló tüneménye, hisz sajátjuknak vallják Magyaror­szágon, Szlovákiában és Spa­nyolországban is. Az egykori világhíresség negyvenkilenc­ben történt emigrálásának kö­rülményeit árulta el egy inter­júban: „Kalandos módon szök­tem ki. Futballista barátom­mal, Marikkal tudtuk, kihez kell fordulnunk, ha szeret­nénk kijutni. Megmagyaráz­ták nekünk, hogy szerezzünk orosz egyenruhát, majd abba öltözve kellett várnunk a meg­beszélt helyen. Oda teherautó érkezett értünk, benne néhány hasonló szándékú emberrel. Bevallom, borzasztóan féltem, de szerencsésen átjutottunk a határon. Ausztriában fogoly­táborba kerültem. Ám ott is csak azon járt az eszem, ho­gyan focizhatnék. És a többi táborlakó nagy megrökönyö­désére naponta futottam, hogy erőnlétemet megőriz­zem.” Miért nem anya Tiedtke? Idén elvált Susen Tiedtke né­met távolugrónő amerikai fér­jétől, Joe Greentől. Hatévi há­zasságuk alatt gyermekük nem született. Hogy miért? A hölgy válaszolta a Bunte ma­gazinnak: „Joe nem akart gye­reket. Azt mondogatta, hogy túlságosan nagy stresszet hoz­na a házba. Én viszont vágy­tam rá, legalább kettőt tervez­tem, de csak 2000 utánra. Ak­kor lesz ugyanis a következő nyári olimpia, melyen szeret­nék indulni.” Kiefer keresete Nicolas Kiefer nem a legjobb német teniszező napjainkban. A húszéves fiatalember azon­ban gyorsan a nők bálványa lett. Évente másfél millió már­kát keres. Mennyi marad ebből neki? „Az emberek folyton csak arról olvashatnak, hogy micso­da csillagászati összegeket ke­resnek a hivatásos sportolók, és fogalmuk sincs arról, hogy mi­lyen kiadásaink vannak, és mennyit kell befektetnünk ma­gunkra. Edzőmet, Bob Brettet saját zsebemből fizetem, me­nedzserem, Ralf Weber szintén elvisz bizonyos összeget a be­vételemből. Magam térítem az utazási és elszállásolási költsé­geket, évente ötvenhárom szá­zalékosjövedelemadót fizetek. Ami azt jelenti, hogy min­den százezer márkából alig a negyede marad meg nekem." Biaggi és apja kecskeszakálla Max Biaggi olasz gyorsa­sági motoros világbajnok arról nyilatkozott, hogy ő vagy apja kezdett-e ko­rábban kecskeszakállat viselni: „Mikor fiatalabb voltam, ő volt a példaké­pem. Állandóan azt verte a fejembe, hogy ha vala­mire akarom vinni, hatá­rozottnak kell lennem. Ami pedig a szakállat ille­ti, ő másolta le az enyé­met.” Holyfield (balról) és Lewis márciusban bokszol a nehézsúly „egységesített” vi­lágbajnoki címéért. CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom