Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-12-16 / 50-51. szám

iport 1998. december 16. Akár az apjukat, úgy szeretik a gyerekek az igazgató bácsit. Amikor iskolából jön a gyerekse­reg, Krascsenics György a kapu­ban várja őket. „A legtöbben már messziről kiabálnak - mondja. - Főként az dicsekszik nagy han­gon, aki jó jegyet kapott. Fene megette, ha valamelyik fiú a fal­hoz lapulva araszolgat befelé az épületbe. Azonnal tudom, hogy bejegyzést hozott.” A házat huszonöt évig használ­hatja a gyermekotthon; egy új tí­pusú, családias nevelés alapjait igyekeznek itt megteremteni. A kertet is az itt lakó gyerekek mű­velik, vigyáznak a fákra, az ud­varra, a berendezésre. Mintha a sajátjuk volna. Dömötör Ede felvételei A gyermekpszichológustól érde­kes dolgot tudtunk meg. Szinte minden gyerek, aki hosszú évek óta állami gondozásban nevelke­dik, soha nem volt otthon, nem is emlékszik arra, hogy milyenek a szülei, idealizálja az otthon képét. Ha megkérik, hogy rajzolja le az édesanyját, szőke, hosszú hajú, kedves, gyönyörű Barbie babát rajzol. Ha az otthonát rajzoltatják vele, piros tetős, takaros házat raj­zol a papírra, kis kerttel, amely te­le van virágokkal, gyümölcsfákkal. Ez a maroknyi gyerek megtapasz­talhatja az összetartozás érzését is. A gyermekotthonban erre nincs mód, talán idő sem. Ott so­kan vannak, sok nevelő néni sürög-forog körülöttük. Ebben a kis csoportban szinte testvérek­ként élnek. Persze vannak civa- kodások, de a testvérek között ez természetes. Hanka Elsíková saját gyerekei már felnőttek. Három fia és uno­kái gyakran meglátogatják a szü­lőket. Kis neveltjeiknek tehát al­kalmuk van megtapasztalni, mi­lyen egy igazi család. Szeretik egymást, felelősséget éreznek egymás iránt, segítenek egymás­nak. Rájöhetnek, hogy nincsenek egyedül a világban. Az otthoni, rendezetlen körül­mények után a kis lakóknak - bármilyen furcsán hangzik is - nehéz megszokniuk a rendet, a tiszta szobákat. Némelyikük azt sem tudta, amikor idekerült, hogy mire jó az ágy, mert ott­hon egy kiszuperált, lefektetett öreg szekrényben aludt. Sok ká­ra is származott ebből a nagy­megyeri gyermekotthonnak, mert az érdeklődő gyerekek szétszedték az ágyakat, hogy lássák, miből vannak, leszakí­tották a szekrények ajtaját, ki­bontották a fürdőszobában a csempét, hogy megnézzék, hon­nan folyik a víz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom