Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-12-09 / 49. szám

b 1998. december 9. Egy csehországi torna után Viktor Tyihonov mostani csapata autóbusszal utazott vissza Moszkvába, az edző repülőgépen Romlásnak indult az orosz jégkorong Hol vannak már azok az idők, amikor olyan hokisok kergették a korongot CCCP-mezben, mint Larionov (li es számmal) és Kaszatonov! Tomi Vince Amíg a világ számos országában átlagon felül él a több száz orosz jégkorongozó, és szorgalmasan gyűjtögeti a dollárt, a márkát, a svájci frankot, hazájukban szin­te haldoklik az egykor fényes na­pokat, éveket, évtizedeket látott sportág. A hihetetlen gazdasági és politikai gondok, amelyek az utóbbi időben óriási méreteket öltöttek, nyomasztólag hatnak az orosz szuperliga klubjainak nagy többségére. Anyagiak hiá­nyában kevésbé tökéletesek, egyszerűen nem megfelelőek a létesítmények, nincs pénz az al­kalmazottak fizetésére, a csapa­tok egyharmada egyik napról a másikra él, abból a pénzből gaz­dálkodik, amelyet a nagy kiárusítások után kaptak a kül­földre szerződtekért. Ha ez így megy tovább - állítják szakem­berek akkor az egykori hokibirodalom csakhamar telje­sen romba dől. Az orosz jégkorong vezérkara nagyon jól tudja, hogy a népsze­rű sport a szakadék felé halad, ennek ellenére továbbra is kitart a legmagasabb bajnokság mo­dellje mellett, majmolva ezzel az NHL lebonyolítási rendjét. Az idei idény előtt ugyan 22-esre csökkentették a 28-as mezőnyt, de még így is eltúlzott a csapatok száma. Az alapszakaszt egy cso­portban játsszák, március 8-án fejeződik be, utána kezdődik a playoff a bajnoki címért. A 17-22. helyen végzett együtte­sek a II. liga hat legjobbjával mérkőznek, hogy eldöntsék, jö­vőre melyik négy szerepelhet az akkor majd 20-asra csökkentett szuperligában. Az idén tehát minden városban látniuk kellene a nézőknek minden csapatot, csakhogy az utazási és szállodai költségek lassan, de biztosan térdre kényszerítenek nem kevés egyesületet. A csapatok egyharmada egyik napról a másikra tengeti életét. Annak ellenére, hogy a klub- kassszák kétségbeejtően üresek, a bajnokság forgalmazói nem nagyon igyekeztek megállapíta­ni, képes-e minden csapat befe­jezni a szuperligát. Állítólag csak nyolcnak van elegendő anyagi fedezete, a többiek vegetálnak. Nem számíthatnak tehetős szponzorokra, sem azon üzemek támogatására, amelyeknek ko­rábban a védőszárnyai alatt mű­ködtek. Ha a legrosszabbra kerülne sor, és valamelyik klub kiszállna a szuperligából, 50 ezer dollár pénzbírságot kellene fizetnie. Nevetséges a feltétel: egyes funkcionáriusok évek óta nem láttak egy rakáson ennyi pénzt. Nem csoda, hogy az irányító szerv augusztusi ülésén a klubok kétharmada hallatta tiltakozó hangját, azt javasolva, hogy vagy két, vagy négy csoportban ren­dezzék a bajnokságot, mert ez kevesebb kiadást jelentene az egyesületének (csak hét klubnak nem számít a lebonyolítási rend) mégsem változtattak. Állítólag a válogatottra és a fiatal utánpótlás nevelésére való te­kintettel. A döntés kísértetiesen hasonlít a totalitárius ukázokra, fellebbezésnek nincs helye... Pe­dig az elégedetlenek még Borisz Jelcin elnöknek is írtak, kérték a támogatását. Hiába. A legégetőbb gondokkal az egy­kori híres moszkvai klubok küsz­ködnek. Nagyon rosszul áll pél­dául a Szpartak szénája. Tavaly még úgy-ahogy vegetáltak, Alekszandr Jakusev volt a tré­ner, külföldről hazatért három olimpiai bajnok, Borscsevszkij, Boldin és Prohorov, de aztán a csapat játékosai újra szétszéled­tek, az ismertebbek közül mind­össze a veterán Tyurikov ma­radt. És a megfiatalított gárda szinte hetente hiheteden törté­neteket él át. Voszkreszenszkbe utazásuk során elromlott az au­tóbuszuk, egyesek stoppal foly­tatták, mások egy pihenő mikro­busz vezetőjét kérték meg, vigyél el őket, ameddig csak tud­ja. Kétszer szálltak át, de célba értek. De nem volt mindig ilyen szerencséjük. A szibériai Haba­rovszkban kellett volna játszani­uk, de hitelbe nem kaptak repü­lőjegyet, autóbusszal egy hétig tartott volna az út, így egyszerű­en otthon maradtak. A Szpartaknál sokkal híresebb klub volt a CSZKA Moszkva, ahol Viktor Tyihonov edző emberte­len módszereket alkalmazva vi­lághíressé tette a csapatot. A kö­zelmúltban azonban komoly konfliktus volt a híres tréner és Baranovszkij tábornok között, s az eredmény: két klub alakult ugyanazzal a névvel. Tyihonové tavasszal kiesett a II. ligába, a ri­vális viszont feljutott a legjobbak közé. A védelmi minisztérium támogatta egyesületet olyan egykori ismert hokisok - most edzők - irányítják, mint Borisz Mihajlov, Alekszandr Volcskov és Vlagyimir Krutov. Főnökük a klubalelnök, Viktor Zsluktov és a menedzser Vlagyimir Petrov. Sokkal szegényebb Viktor Tyiho­nov szakmai stábja, csak Viktor Kuzmin neve cseng ismerősen szurkolói körökben. Abszolút fi­atalokból áll az egykor ezredes­nek becézett edző csapata, pilla­natnyilag a II. liga sereghajtói közé tartozik. Az együttes már nem készülhet Novogorszkban, a híres edzőtáborban, mert több hónapja rendezetlen a számlája, nem fizet a sportkomplexum használatáért és a szállásért. A klubban uralkodó helyzetről ta­núskodik, hogy egy csehországi torna utolsó mérkőzése után a komplett csapat nem kis hőség­ben rögtön úrnak indult Moszk­vába - autóbusszal. Egyetlen ki­vételt Viktor Tyihonov képezett, neki repülőjegyet biztosítottak, nehezen viselte volna el a több­napos zötyögést. Ha a Slavia nem nagylelkű, és nem szállásol­ja el a torna utáni napra a repülő indulásáig, nem lett volna hol aludnia a szovjet hoki valamiko­ri Nagy Mágusának. Egy esztendővel ezelőtt az or­szág legjobbjai közé tartozott a Lada Togliatti. A hasonló nevű autógyár bőkezű támogatása folytán nyugodt életük volt a ko- rongozóknak, a jó képességű ho­kisok alkották az együttest, a csapat csúcseredményeket ért el otthon és a nemzetközi poron­don is. Csakhogy az utóbbi idő­ben „rózsátlanná” vált a helyzet, az autógyár gazdasági gondok­A Dinamóban jelenleg nincs NHL-képességű jégkorongozó. kai küszködik, s ez meglátszik a csapat teljesítményén is. Hasonló a helyzet a Dinamo Moszkvában is, a főváros a leg­tehetősebb klubjában, amelyet augusztusban kisebb kellemet­lenség ért. A rubel leértékelése következtében csődbe ment az Alexim Bank, így a klub elvesz­tette leggazdagabb mecénását. A Dinamo szerencséje, hogy már hagyományosan jó az együttműködése az NHL-lel. Valamikor ebből a klubból tá­vozott a tengerentúlra Koval- jov, Zsitnik, Kasparaitis, Jasin, Stalenkov, Juskjevics, Karpov- cev, Krivokraszov, később Nyi- kolisin és Vorobjov. De öt esz­tendővel ezelőtt az orosz klub 600 ezer dollárt kapott Kovaljo- vért a NY Rangerstől, egy esz­tendővel később 400 ezret Jasinért (Ottawa), most viszont a nemzetközi megegyezés ér­telmében maximálisan 250 ezer dollár jár az egyesületnek. Ez még nem is volna baj, de a Dinamóban jelenleg nincs NHL-képességű játékos... Az utóbbi időben valamivel csök­kent az orosz hokisok külföldre vándorlása, de még így is szá­zon felüli a számuk. Az idén 45- en szerepelnek az NHL-ben, 29- en a fiókcsapatokban, 18-an az NHL konkurens bajnokságában, az IHL-ben. Kontinensünkön már szerényebb az oroszok kép­viselete: Olaszországban nyol­cán, Németországban öten, Finnországban és Ausztriában hárman-hárman, Svédország­ban ketten játszanak. Akadnak Csehországban és Szlovákiában is... A híres Tretyak kapus és Tyihonov edző: örülnek a sokadik világelső­ségnek. Archív felvételek Az ipari forradalom a vidéki hoki szolgálatában Az orosz gazdasági hanyat­lás ellenére a szuperligában vnnak klubok, melyeknek nincsenek anyagi gondjaik. Ezek közé tartoznak az ún. vidéki csapatok, a Kazany, a Magnyitogorszk és a Jaroszlavl. Érdekes, hogy minden egyesület a város­ban sikeresen prosperáló nagy ipari üzem segítségére támaszkodik. Az AK Bars Kazany szent tehén Tatárországban A klub első embere Farid Muhametsin, aki „mellesleg” a Tatár Köztársaság elnöke, és az AK Bars Kazany az or­szágban szinte szent tehén­nek számít. Az amerikaiakkal üzletelő olajfinomító üzem pénzeli a hokisokot, a játéko­sok kemény valutában kapják a fizetésüket. Bautyinnak és Kudasovnak ebben az idény­ben 300 ezer dollár a garan­tált keresete, nem sokkal ke­vesebbet inkasszálhat az ál­talunk is jól ismert fehér­orosz csatár, Szkabelka, vala­mint Szarmatyin, Csupin, Kosztyicskin. Érdekes feltételeket terem­tettek Trefilovnak és Davidovnak, de mindketten csalódást okoztak, távozniuk kellett. A csapat edzője az 1968-as olimpiai bajnok, Jevgenyij Mojszejev, aki a felkészülés során állítólag a diktátor Tyihonov módszere­it alkalmazza. Szinte kisajátí­totta a játékosok magánéle­tét, a hosszadalmas edzőtá­borokban gályarabként dol­goztatja őket. Lakást kapnak, és nyugati márká­jú személyautót A Metallurg Magnyitogorszk, a Sparta Praha Euroliga- ellenfele a prosperáló kohá­szati komplexum gazdasági eredményeiből profitál. Míg, mondjuk, a kassai Vas­mű válságba jutott, az orosz kohászat minden bizonnyal virágkorát éli. Mert hogyan lehet másképpen magyarázni azt a tényt, hogy az éljátékosok a szerződés alá­írásakor lakást kapnak, és nyugati márkájú személygép­kocsit? Évi fizetésük megha­ladja a 100 ezer dollárt. Az orosz szuperliga elmúlt idé­nye ezüstérmesének gerincét Kazahsztán válogatottjának tagjai alkotják (a Koreskov testvérek, Safranov, Antipin, Szokolov, Glovackij, Borodulin), a csapat erősségei közé tartozik az NHL-ből ha­zatért Guszmanov és Karpov. A tartomány helytartója is jár a csapattal A Torpedo Jaroszlavl minden mérkőzésén (idegenben is) ott van Jaroszlavl tartomány „helytartója”, Oleg Rahmanyicov. Annyira szívé­hez nőtt a csapat, hogy min­dent megtesz érte, mindent kiharcol a játékosoknak. A klub reklámpartnere a repü­lőmotorokat gyártó üzem, amely óriási forgalmat bo­nyolít le, ráadásul igazgatója a jégkorong szerelmese; kü­lön is megajándékozza egy- egy sikeres meccs után a csa­patjátékosait, főleg a sztáro­kat. Az ő segítségével kezdték el építeni a hokicsarnokot, ahol a 2001-es világbajnokság egyik csoportjának mérkőzé­seit rendeznék. A klub már esztendők óta a saját nevelé­sűjátékosaira épít, s amint a csapat előkelő helyezése iga­zolja, kifizetődő ez a straté­gia. Az éles szemű Vaszilij Vorobjov edző olyan tehetsé­geket fedezett fel, mint Denis Svidke, aki iránt az NHL- együttesek is érdeklődnek, ott lesz a jövő évi drafton. Védőjátékos, de csatáreré­nyei is vannak, szinte min­den poszton használható. A tengerentúliak játékosügy­nökei állandó megfigyelés alatt tartják például J. Buca- jevet, Antipovot; rajtuk kívül Donika, Scsatlivi, Vlaszenko, Ljascsenko, Visnyevszkij tar­tozik a legjobbak közé. Természetesen dollárban kapják fizetésüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom