Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-12-09 / 49. szám

4 1998. december 9. Háttér---------------- EBESZ-krónika ---------------­A legnagyobb misszió Szlobodan Milosevics jugo­szláv elnök és Richard Holbrooke amerikai külön­megbízott október 13-i meg­állapodása értelmében az Eu­rópai Biztonsági és Együttmű­ködési Szervezet (EBESZ) fogja ellenőrizni, megtartja-e Jugoszlávia a koszovói rende­zésben vállalt kötelezettsége­it. William Walker, az EBESZ- misszió vezetője november utolsó napján bejelentette: a misszió januárban kezdi meg hivatalos tevékenységét a többségében albánok lakta szerbiai tartományban. Walker szerint nem könnyű elhelyezni az ötvennégy or­szágból érkező mintegy két­ezer fegyvertelen megfigye­lőt. Ugyanakkor még mindig nézeteltérések vannak Belg­rad és az európai szervezet között a misszió feladatkö­rét illetően: a jugo­szláv vezetés a le­hető legszűkeb­ben, az ellenőrök pedig a lehető leg­tágabban értelme­zik a megállapo­dást. Azt is csak re­mélni lehet, hogy az EBESZ-misszió kezdetéig sikerül tárgyalóasztalhoz ültetni a koszovói albánokat és a szerb vezetést, hiszen a Milo- sevics-Holbrooke megállapo­dás ellenére is olyan a helyzet Koszovóban, amely veszé­lyeztetheti a fegyvertelen megfigyelők biztonságát. Ezért fontos az, hogy Javier Solana NATO-főtitkámak si­került megegyeznie a mace­dón vezetéssel, így Szkopje kész fogadni az észak-atlanti­ak gyorsreagálású erőit. A ter­vek szerint a Koszovóval szomszédos Macedóniába a NATO 1800 fős egységet tele­pítene, amely szükség esetén kimenekítheti a fegyvertelen megfigyelőket. Duncan Bullivant szóvivő legutóbbi tájékoztatása szerint az egy évre tervezett (de meg­hosszabbítható) misszió költ­ségvetése kétmilliárd márka, s ez lesz az EBESZ eddigi leg­nagyobb vállalkozása. Az ér­dekesség kedvéért tekintsük át az eddigi EBESZ-misszió- kat. 1. Koszovói, vajdasági és szandzsáki misszió. Létrehoz­ták 1992. augusztus 14-én. A misszió nem működik, mert 1993 júniusában a jugoszláv kormány nem járult hozzá mandátumának meghosszab­bításához. 2. Szkopjei megfi­gyelő misszió. Létrehozták 1992. szeptember 8-án. 3. Grúziái misszió. Létrehozták 1992. november 6-án, tevé­kenységét 1992 decemberé­ben kezdte meg. 4. Észtorszá­gi misszió. Létrehozták 1992. december 13-án, tevékenysé­gét 1993 februárjában kezdte megTallinnban. 5. Moldovai misszió. Létrehozták 1993. február 4-én, tevékenységét 1993 áprilisában kezdte meg Chisinauban. 6. Lettországi misszió. Létrehozták 1993. szeptember 23-án, tevékeny­ségét 1993 novemberében kezdte meg Rigában. 7. Tá- dzsikisztáni misszió. Létre­hozták 1993. de­cember 1-jén, te­vékenységét 1994 februárjá­ban kezdte meg. 8. Szarajevói misszió. Létre­hozták 1994. jú­nius 2-án, 1995- ben egybeolvadt az EBESZ bosz- nia-hercegovinai miszziójával. 9. Ukrajnai misz- szió. Létrehozták 1995. június 14-én. 10. Bosznia-hercegovi- nai misszió. Létrehozták 1995. december 8-án, műkö­dését december 25-én kezdte meg Szarajevóban. Jelenleg regionális központja létezik Banja Luka, Bihac, Mostar, Tuzla és Sokolac városában, valamint Brckóban. 11. Hor­vátországi misszió. Létrehoz­ták 1996. április 18-án, mű­ködését 1996 júliusában kezdte meg Zágrábban. 12. Csecsenföldi misszió. Létre­hozták 1995. április 11-én. 13. Az EBESZ elnökének sze­mélyes megbízottja a kara- bahi kongresszus rendezésé­vel foglalkozó minszki konfe­rencián. A tisztséget 1995. december 10-én hozták létre. 14. Az EBESZ albániai képvi­selete. Létrehozták 1997. március 27-én, működését 1997 áprilisában kezdte meg Tiranában. 15. Az EBESZ fehéroroszországi megfigyelő és ellenőrző csoportja (képvi­selete.) Létrehozták 1997. szeptember 18-án, a csoport vezetője 1998. február 6-a óta dolgozik Minszkben. (m) Szükség esetén ki- menekítheti a fegyverte- len megfi­gyelőket. Minnesota új kormányzójaként Schwarzenegger partnereként Fotó: Sygma Minnesota állam új kormányzója hivatásos birkózóként az erőszakot a balettel ötvözte Most sincs ideje vérezni A közelmúltban megrendezett amerikai időközi választások rengeteg meglepetéssel szolgál­tak. Clinton elnök szexbotránya ellenére a demokraták javítottak pozícióikon. Newt Gingrich „for­radalmát’ republikánus vezért ez arra késztette, hogy távozzon a politikai életből. Es az sem semmi, hogy George Bush exel- nöknek mind a két fiából kor­mányzó lett. Nem akárki Minnesota állam új kormányzója sem. Jesse Ventu­ra a ring sztárja volt, profi birkó­zó. Félreértés ne essék: az ameri­kai „birkózás”, a wrestling sztár­ja: mázsás izomkolosszusok üvöltöznek egymásra és a több ezer őijöngő nézőre, úgy tesz­nek, mintha menten agyonver­nék egymást, akkora műpofonok zúgnak a levegőben, hogy tizedakkorától egy elefánt is ki­terülne. Az európai ízlés számá­ra kissé nevetséges cirkuszt a tengerentúlon mégis milliók imádják, komolyan veszik, győzteseket, világbajnokokat hir­detnek. Ez lehet pél­dául az egyik magya­rázata annak, miért tartják az amerikaia­kat nagy gyerekek­nek. Nos, ilyen sztár volt Ventura, állandó partnere a másik hí­rességnek, Hulk Hogannek. A szereposztás sze­rint Ventura volt a rossz fiú, aki kötelezően vesztett. Beceneve a ringben: The Body - vagyis A Test. Minnesota a 4,38 millió lakosá­val a 20. helyen áll az amerikai államok listáján, az életszínvo­nalat tekintve viszont az élcso­portba tartozik. Venturának te­hát egy évi 12 milliárd dolláros költségvetéssel rendelkező ko­losszust kell irányítania, amihez nem kis bátorság kell, hiszen ta­pasztalatokat eddig csupán Minneapolis egyik jelentéktelen elővárosának, Brooklyn Parknak a polgármestereként szerezhe­tett A kétméteres, százhúsz kilós óriás szlovákiai származású, 1951-ben született, eredeti neve James George Janos. Minneapo­lis egyik legnagyobb munkásne­gyedében laktak a szülei, anyja is, apja is a hadsereg alkalmazá­sában állt. A középiskolát Geor­ge Janos úgy-ahogy átvészelte, majd az amerikai haditengeré­szet következett, bekerült a leg­keményebb kiképzést igénylő elit alakulatba, a SEAL-be. Har­colt Vietnamban, kitüntették, s miután leszerelt, elvégzett egy kétéves főiskolát. Kaliforniába költözött, ahol a motorkerékpá­ros rockerek meg a wrestling vi­lága varázsolta el. Itt lett belőle Jesse The Body Ventura. Mivel ringbeli társainál in­telligensebb volt, jól fizetett tévékom­mentátori állást ka­pott, természetesen ebben a műfajban. Birkózói karrierjére visszaemlékezve ma azt állítja: a balettet ötvözte az erőszakkal. Hazatért Minnesotába; már önálló showműsora lett a KFAN rádióban, és kis szerepeket ját­szott nagy filmekben. Feltűnt Ar­nold Schwarzenegger oldalán a Predátorban, Blain szerepében. Amikor az egyik jelenetben har­costársa figyelmeztette, hogy megsérült, a forgatókönyv sze­rint vágta rá a nehézfiúk köré­ben azóta szállóigévé vált mon­datot: „Nincs időm vérezni!” Ventura az idei választásokon a hírhedt multimilliárdos és több­szöri elnökjelölt Ross Perot Re­formpártjának a lis­táján indult. Sokkal kevesebb pénze volt a kampányra, mint ismertebb el­lenfeleinek, a re­publikánus Norm Colemannek és a demokrata Skip Humphrey-nak, akinek az apja Johnson alelnöke volt. Ventura szerencséje az volt, hogy a választók már nagyon unták a hagyományos politiku­sokat, akiknek a választási kam­pánya olyan kényszerzubbonyra hasonlít, amelyet a kampány­szakértők által kiagyalt stratégi­ákkal fűznek szorosra - kötnek gúzsba. E „steril” jelöltek prog­ramjelszavaikkal az ájulásig masszírozzák a választók agyát, s az úgynevezett tévéviták sem egyebek előre megírt mini­monológoknál. Mintha két átla­gosan tehetségtelen sakkozó partiját bámulná a néző, s az a veszély fenyegeti, hogy minden lépésnél elalszik. Ventura életet vitt ezekbe a „vitákba”, mire az ellenfelei észbe kaptak, már az ő szabályai szerint folyt a játék. Az ellenfél bábuit egyszerűen lesö­pörte a tábláról, volt humora, kampányát arra a klipre építette, amelyen ő maga énekelt, egy másik műsorban pedig félmezte­lenül ő személyesítette meg Rodin világhírű szobrát, a Gon­dolkodót. Es az amerikai politi­kában szinte hallatlan dolgot művelt: ha valamit nem tudott, akkor azt meg is mondta. A szociális kérdésekben mérsé­kelten liberális: szerinte a terhességmegszakítást a nőkre kell bízni, támogatja a homosze­xuálisok egyenjogúságát és az oktatási reformot; a gazdasági kérdésekben viszont konzervatív nézeteket vall. Sikere ezért ta­nulságos lehet mind a konzervatívok, mind a demokraták ideológu­sai számára. Venturát sokan csak papírtigris­nek tartják, győzelme hallatán a sznobok a fejüket fogták, épp­úgy, mint 34 évvel ezelőtt, ami­kor Kaliforniában egy második vonalbeli hollywoodi színészt választottak kormányzóvá. Az il­letőt Ronald Reagannek hívták. A Reflex nyomán És a ringben... Ájulásig masszíroz­zák a vá­lasztók agyát. Műpofonok zúgnak a levegőben. Politikai kisszótár A lobbizás megengedett Európában a lobbizásnak van egy pejoratív felhangja. Ke­let-Európábán és ezen belül pl. Szlovákiában pedig külö­nösen elítélendőnek tartják, hiszen ezzel hozzák össze­függésbe az elmúlt évek vad­privatizációját, az állami va­gyon párthűség szerinti osz­togatását. Amerikában a lob­bizás megengedett, szabályai vannak, amelyek megsértését nem tolerálják. Az utóbbi években Európában is válto­zott a lobbizásnak, mint munkamódszernek a megíté­lése. Az EU-központ, Brüsszel „eu­rópai negyedét” járva elég a cégtáblákat megfigyelni, hogy nyilvánvalóvá váljék: az „eu­rokraták” hadseregének sarkát a lobbizók hadserege tapossa. Itt nem annyira feltűnőek, mint Washingtonban, az esz­közeik is diszkrétebbek, de mindenütt jelen vannak, ahol új döntés készül, legyen szó a gyermekgondozási szabadság­ról vagy a kipufogógázok ösz- szetételének módosításáról. Nemcsak az európai, hanem a nagy tengerentúli cégek is nyi­tottak irodát Brüsszelben. A becslések szerint az Európai Bizottság (EB) 18 ezer alkal­mazottjára kb. 10 ezer nyil­vántartott lobbizó jut. A legnagyobb nyomásnak az EB van kitéve, hiszen ott kell cselekedni, ahol a döntéseket előkészítik. Szakértők szerint az EB a legkedvezőbb pálya, nem azért, mert itt a legköny- nyebb gólt rúgni, hanem mert mindenki tudja, miről van szó - ellentétben pl. az Euró­pa Parlamenttel (EP) vagy a Miniszterek Tanácsával. Willy Hélin, az EB egyik szó­vivője állítja: „Az EB-nek ezekre az emberekre szüksé­ge van, tudnunk kell, hogy az egyes iparágazatokban össz­európai szinten mi a helyzet, s a döntések előkészítése so­rán meg kell hallgatnunk az érintettek véleményét. Senki sem vádolhat bennünket az­zal, hogy elszakadunk a való­ságtól”. A különböző, sok­szor ellentétes vélemények meghallgatása után az EB önállóan dönt, „nem történ­het meg, hogy csak egy lob­bycsoport érdekeit vesszük figyelembe”. Egy láda whiskyt már nem lehet tolerálni. Az ipar képviselőinek európai kerekasztala (ÉRT) az egyik legbefolyásosabb csoport, negyvenhét nemzetközi tár­saság brüsszeli igazgatóit tö­möríti. Nagyon jók a kapcso­lataik Jacques Santer EB­elnökkel és más vezetőkkel. „Szigorú játékszabályokat ál­lítottunk fel, nehogy az ÉRT bármely tagja csak a saját vállalata érdekében használja ki szervezetünket” - mondja Caroline Walcot, az ÉRT fő­titkárának helyettese. Persze az ERT-nek is megvannak a hagyományos ellenfelei: a szakszervezetek, a fogyasztó- védelmi szervezetek, a kör­nyezetvédők. Az EP a lobbizók számára ke­ményebb dió, a választott képviselők jobban kötődnek pártjukhoz, hazai hétterük­höz. „Ha Strasbourgba uta­zom, mindig tudom, hogy legalább öt ember tart ugyan­oda énmiattam” - mondja Glyn Ford brit munkáspárti képviselő. Az EP-ben való lobbizás kódexét, amelyet ta­valy fogadtak el, ő dolgozta ki. „Munkám jelentős részét az teszi ki, hogy nálam lob­biznak, vagyis meghallgatom a választóimat, a munkaadó­kat, munkavállalókat, a gyár­tókat, a fogyasztókat. Akkor van probléma, ha a párbe­széd partnerségbe vagy alá­rendeltségi viszonyba csap át. Egy ajándék naptárat még lehet tolerálni. Egy üveg whiskyt is. Egy láda whiskyt már nem” - nyilatkozta Ford. Szerinte a visszaéléseket fél kezén meg tudná számlálni, ugyanis mindenki meggon­dolja, hogy kockáztassa-e a jó állását vagy a politikai karri­erjét. A ŐTK alapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom