Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-11-25 / 47. szám

1998. november 25. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor „Kis szenzáció” Szűcs Béla _______________ A szlovákiai változásokat megelégedéssel fogadta a vi­lág. Jóformán nincs nap, hogy valamelyik országból ne jönnének elismerő, bizta­tó szavak. Egyik legutóbbi dicséretet Herbert Böschtől, az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottságá­nak társelnökétől kaptuk, aki azt a tényt, hogy magyar po­litikusok parlamenti és kor­mánytisztségeket töltenek be, kisebb szenzációnak ne­vezte. A kormányba kerülés az új ellenzék, a DSZM, a nemzeti párt és a Matica slovenská áskálódásai, becs­mérlései közepette nagy si­kernek számít, hisz tágabbra tárja Szlovákia előtt az euró­pai struktúrákba vezető ka­pukat. A szlovákiai közélet pozitív változáson megy ke­resztül. Egyik szlovák újság­író-kollégám szerint Bugár Béla úgy vezeti a parlamenti tanácskozásokat, mintha évek óta ezt csinálná. Igaz, még túl korai az értékelés, de jóleső érzéssel töltheti el a magyar választókat, hogy po­litikusaink hozzátartoznak a szlovákiai közélethez. Elég belelapozni a szlovák napi­lapokba, hogy tapasztaljuk ezt. Hama István építés- és közmunkaügyi miniszter hi­tet tett a tervezett 14 ezer új lakás tervének megvalósítása mellett, és kijelentette: „Ez a kormánykoalíció azt akarja, hogy 2002-ben is megválasz- szák. Azt hiszem, a válasz­tóknak tett ígéreteik megtar­tása alapján adják majd rájuk szavazataikat.” A másik hír Csáky Pál miniszterelnök­helyettes tárgyalásairól szá­mol be; egyebek között azt is megtudjuk belőle, hogy fél, egy éven belül várható az ombudsman intézményé­nek létrehozása. Ezekből a hírekből is kiderül, hogy a magyar politikusok a szlová­kiai politikai élet mindenna­pos szereplőivé, elemeivé váltak, és ezt egy kisszámú nacionalista közösség kivé­telével az egész szlovák köz­vélemény természetesnek tekinti. A magyar politiku­sok személyét bírálóknak is látniuk kellene ezeket a tényeket. Vendégkommentár A funkciót, nem a felelősséget Marián Lesko Dzurinda kormánya változást ígért. Azt azonban kevesen várták, hogy elsőként a mé­dia, a titkosszolgálat és a pri­vatizáció Meciar-megbízotta- it sikerül lecserélni. A köz- szolgálati SZTV volt központi igazgatója úgy vált hírhedtté, hogy minden kérdést igno- rált, az újságíróknak vissza­kérdezett: „Mi közük hozzá?” Mikor azonban Kubis elveszí­tette a funkcióját, más em­berré vált; most csak úgy szórja a nyilatkozatokat, mekkora igazságtalanság a leváltása. Amikor lett volna mit magyaráznia, mondjuk, az UPRAKO cég „kölcsönét”, dilettantizmusát és a DSZM- től való függőségét, akkor hallgatott. Most kezdett el beszélni, amikor már nincs miről. Hasonló eset a titkos- szolgálat igazgatója: amikor rendkívüli parlamenti ülése­ket hívtak össze, hogy Lexa felvilágosítást adhasson a tet­teiről, nem is mutatkozott a parlamentben. Még akkor sem, amikor a törvény köte­lezte, számoljon el a SZISZ tevékenységével. Most ő is az ártatlan bárány szerepében tetszeleg. Amíg Lexa a SZISZ főnöke volt, rá se rántott az olyan kijelentésekre, hogy bűnöző. Most egyszeriben ér­zékeny lett. Vagy lássuk Re- hákot, Meciar privatizációs helyettesét. Évekig úgy irá­nyította az állami vagyon ál­lam általi szétrablását, hogy nem is mutatkozott a képer­nyőn. Míg a század privatizá­ciós lopásai zajlottak, melyek eredményeként a 130 milliár­dos vagyonból csak adósság maradt a nemzeti vagyonalap számláján, egyszer sem állt az újságírók elé, hogy beje­lentse, kik privatizálták a Nafta Gbelyt és más vállalato­kat. Amikor más vette át a va­gyonalap irányítását, rohant a Lépések műsorában szere­pelni. Kubis, Lexa és Rehák urak csak a funkciójukat ve­szítették el, nem a felelőssé­get azért, amiket elkövettek, míg a DSZM elnökének meg- hatalmazottai voltak. A szerző a Sme kommentátora. Főszerkesztő: Lovász Attila (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszd: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Legalább nem ők viszik el a balhét... Mit tehet az új miniszter? Gaál László Köztudott, milyen helyzetben találta az új kormány az ország gazdaságát, beleértve a mező- gazdaságot is. Vár­ható-e belátható időn belül javulás a mezőgazdasági ter­melés terén? Mi az, Q Mindegy, ki a miniszter. O Az MKP-t illette volna. amm sürgősen javí­tani kellene? Jó-e, hogy a DBP szerezte meg az új mezőgazdász szakembernek. koalíciós kormányban a mező- gazdasági tárcát, vagy a dél­szlovákiai mezőgaz­dász szempontjából előnyösebb lett vol­na, ha a Magyar Ko­alíció Pártja kapja meg a tárca vezeté­sét, mint azt sokan várták, remélték? Ezeket a kérdéseket tettük fel az alábbiakban né­hány dél-szlovákiai Végre szerencsém van! Hatos! Rajz: MS-Rencín Brezovszky Oszkár szövetkezeti elnök, Felbár: a Ha több pénzt nem vá- " rok is , remélem, hogy az új miniszter rendet és fegyel­met teremt a pénzelosztásban. Célirányos támogatásra van szükség. Nem a feneketlen zsákba kell rakni a támogatást, hanem oda, ahol a pénz dolgo­zik is. A másik hiba, hogy a je­lenlegi kamatok mellett a re­szort nem bírja el a bankhitelt. Magyarán mondva: ez nem pa­rasztnak való kamat. A hosszú lejáratú, alacsony kamatú hitel a fejlesztés alfája és ómegája. Mert tudjuk, hogy egy-két éven belül itt nem lesz elég ál­lami pénz, hiszen más problé­mák is vannak, az oktatás, az egészségügy is rá van szorulva a támogatásra. Szövetkeze­tünk háromnegyed éves ered­ményei jobbak, mint a tavalyi­ak, az évet remélhetőleg egy­millió koronás nyereséggel tudjuk zárni. A jelenlegi legnagyob problémánk a ku­korica eladása. A kenyérgabo­nát sikerült eladnunk, a cukor­répa értékesítésére is van re­mény. Ami a másik kérdést il­leti, szerintem az adott hely­zetben talán nem is lett volna szerencsés, ha a magyar koalí­ció kapja ezt a tárcát. Annyi itt a probléma, hogy talán egy csomó szidástól menekült meg a magyar koalíció. Egyébként nem gondolom, hogy rossz ke­zekbe került a minisztérium. Karol Szeibeczeder szövetke­zeti elnök, Dunajská Luzná: a Amíg nem ismerem a kor- ^ mányprogramot és a tárca programját, nem tudom meg­mondani, mit várhatunk az új minisztertől. Csak arról beszél­hetek, mire lenne szükség. El­sősorban rendet kellene terem­teni az állami támogatások te­rén. Nálunk jelenleg az a prob­léma, hogy az eladott termé­nyeinkért sem kaptuk még meg a pénzünket, ezért az állatte­nyésztési termékeken kívül az összes eladást leállítottuk. Ami a tárcavezető hovatartozását illeti, úgy vélem, a földművelé­si miniszter nemcsak a vegye­sen lakott területek minisztere, hanem az egész országé. Ne­künk nem fontos, ki a minisz­ter, az a fontos, mit tud tenni a mezőgazdasági termelőkért. Marién Smídová közgazdász, Dunajská Luzná: a Elsősorban a pénzforgal- v mat kell megoldani. Most is húszmillió korona értékű árunk van raktáron, és ha akadna is, aki elvinné, nincs, aki fizessen érte. Megfelelő bankhitelekre lenne szükség. Nemrég megszüntették a beho­zatali vámilletéket, de az is megoldásra vár, hogy mi ex­portálhassunk. A mai árpoliti­ka tarthatatlan; nincs rendjén, hogy 1998-ban 2800 koronát kínálnak a kenyérbúza tonná­jáért, hiszen a gázolaj valami­kor 90 fillérbe került, ma 22 korona, a búza vagy a kukorica tonnáját valaha 4000 koronáért árultuk, ma pedig 2200-2500 koronát kínálnak érte. Ebből nem lehet gazdálkodni. Nekem teljesen mindegy, hogy a tárca élén szlovák, magyar, kínai vagy eszkimó ül, az a fontos, hogy jól gazdálkodjon. Más kérdés az állami dotációk oda­ítélése, hogy a jól termő déli vi­dékeket, vagy a terméketlen északiakat támogatják-e. Sze­rintem egyértelműen a nyere­séges termelőket kell támogat­ni, felesleges olyan hegyaljai gazdaságokba tömni a pénzt, ahol csak legelők vannak, és szinte semmilyen termelés. Nehéz milliókkal támogatják őket, csak hogy a szociális po­litikát, a foglalkoztatást támo­gassák. Ennek nincs jövője. Miroslav Kristofík részlegvezető, Dunajská Luzná: a Egyetértek az előbb el- ^ hangzottakkal. Azzal egé­szíteném ki, hogy az utóbbi időben nagymértékben csök­ken a sertés- és a marhahús ára. Nyitottak a külső piacok, és ez nekünk nem jó. Ha to­vább maradnak a kialakult árak, egyszerűen képtelenség lesz nyereségesen termelni. Például Csehországból 40 ko­ronáért hozzák be a sertés­húst, mi pedig 39 koronáért tudjuk kitermelni. Talán a be­hozatal korlátozásával kellene javítani a helyzeten. Olvasói levél Ami igaz, igaz A Vasárnap 45. számában megjelent Az olcsóság nagy ára című cikk margójára sze­retnék néhány szót mondani, mivel környezetemben sokan felháborodással, ingerülten re­agáltak a cikk egyes kitételeire (pl. „akár százszázalékos ár­emelés is reális lehet”, vagy „tovább halogatni már nem le­het az áremelést”, stb.). Egy­szóval heves vita lett belőle. Volt, aki szenzációhajhásznak minősítette a cikket, volt, aki egyszerűen humbugnak, de voltak, akik bizonyos fenntar­tással elfogadták az írottakat. De sajnos, ez nem egy újság­írói csemege. Köztudott, hogy több mint 15 évvel ezelőtt a világ sok orszá­gából mintegy hetven szakem­ber gondos elemzőmunkával tanulmányt készített arról, hogyan alakul a világ energia- szükséglete az eljövendő évti­zedekben. Arra a következte­tésre jutottak, hogy belátható időn belül főként szén- és atomenergiából fogják elő­állítani a szükséges villamos energiát. Hozzáteszem azon­ban, hogy azóta e két erőfor­rás mellé felsorakozott a föld­gáz is, de ez inkább csak a fű­téshez járul hozzá. A föld bel­ső melegének és a nap energi­ájának hasznosítása eddig még megoldatlan, bár régóta kísérleteznek vele a németek, a japánok és mások; de még nem jutottak semmilyen ered­ményre, így egyik sem juthat jelentős részarányhoz az ener­giafogyasztásban. Olvasott és hallott értesülésekből úgy tu­dom, hogy a szén termelése is - a kereslet miatt - csökke­nőben van, talán részben azért, mert a kőolaj felhaszná­lása évől évre növekvő tenden­ciát mutat. Csak egy kis példa: a vasúti gőzmozdonyokat fel­váltották a dízelmozdonyok; nemrég a szénfűtés helyett az olajfűtés dominált, később ter­jedt a gázfűtés. De maradjunk a villamos energiánál. Említet­tem az atomerőműveket. Igen ám, de az atomenergiának a részaránya az igények tíz szá­zalékát sem éri el sehol. Ennek két fő oka gazdasági (sokmilli­árdos beruházás) és nem utol­sósorban a biztonsági kérdés. Marad hát a realitás. Az ener­giaszükséglet a jövőben egyre nagyobb lesz, a kitermelése egyre költségesebb, nemcsak minálunk - az egész világon. Nem hiszem, hogy a megol­dást egyhamar megtalálják. A prognózis e tekintetben nem valami biztató. Addig is elé­gedjünk meg az adott helyzet­tel és az újságírók „humbugjai­val”, amik ugye olykor való igazak, miként most is, csak valahogy nehéz tudomásul venni őket. Pestiesen szólva: ez van! Szalay János Zseliz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom