Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
Kultúra 1998. július 8. 13 Kőkori leletekre bukkantak Ipolynyék határában A vonaldíszes kerámia népe HaládikJúua A gázvezeték építése során igen értékes régészeti leletekre bukkantak a közelmúltban a Nagykürtösi járásban fekvő Ipolynyék határában. Pálinkás Tibor régésztől, az ipolysági Honti Múzeum szakfelügyelőjétől megtudtam, hogy a Régészeti Intézet felkérésére itt egy leletmentő ásatást terveztek. Előtte terepfelmérést végeztek, s ennek során kőkori falukat találtak. Milyen tárgyak kerültek elő, s milyen régiek ezek a leletek? Ezek körülbelül hétezer évvel ezelőtti települések a zselizi csoportból, amely a vonaldíszes kerámia népének késői csoportja. Ebből az időszakból ezek az egyedüli üyen jellegű leletek szlovákiai viszonylatban. Az ásatás során három lelőhelyet tártunk fel, a dűlőnevek alapján különböztettük meg őket: Kenderföldek, Lázkák és Bohosok. Többek között csiszolt kőékeket, kerámiatöredékeket és pattintott kőeszközöket találtunk. A pattintott kőeszközök közül különösen azok érdekesek, amelyek obszi- diánból készültek. Ez ugyanis vulkáni üveg, amely Kelet-Szlo- vákiából vagy Tokaj vidékéről származik. A lelet bizonyíték arra, hogy abban az időben kereskedelmi tevékenység folyt területeink és ezen területek között. Az utolsó ásatási felületen egy falu maradványaira bukkantunk, ahonnan sikerült kiásnunk egy házmaradványt. A kotrógép, sajnos, helyenként legyalulta az obTöbbek között csiszolt kőékeket, kerámiatöredékeket és pattintott kőeszközöket találtunk. jektumok felső részét, de azért jó részük még kiásható és dokumentálható állapotban volt. A házmaradványon kívül találtunk néhány kemencemaradványt is, egy részüket sikerült megmenteni. Az egyik manipulációs gödör környéke tele volt szórva cserepekkel, összefüggő „cserépszőnyeg” borította. Egyébként azt, hogy ezek a leletek nem valahol messze a lakott területtől voltak, hanem egy falu részeit képezték, az is bizonyítja, hogy a kemencék közötti térségen orsógombot találtunk, amelyet szövéshez használtak. Ez azért érdekes, mert az újkőkori törzsek voltak vidékünkön az elsők, amelyek mezőgazdasággal, szövéssel, sőt agyag- edényekkészítésével is foglalkoztak. Emberi csontvázak, sajnos, nem kerültek ki az ásatásból, sőt az állati csontmaradványok is nagyon elenyészőek voltak: mindössze néhány szarvasmarhafogat találtunk. Ez azért meglepő, mert az ilyen telepeken általában nagyon nagy mennyiségű állatcsont található ásatás közben. Kik éltek ezeken a településeken? Ezeket a településeket a lineáris (vonaldíszes) kultúra népei lakták. Ők egy olyan időszakban éltek az újkőkor elején, amikor még nem létezett területünkön írás, így nem maradhatott fenn számunkra a nép neve. Ilyen esetben a régészek általában egy-egy jellemző lelőhely vagy lelet alapján nevezik el az illető törzset. így lett ez a vonaldíszes kerámia népe, mert olyan kerámiát gyártott, amelyet különféle vonalakkal díszített. A zselizi csoport pedig az elsőként ismert jelentősebb lelőhely Zseliz alapján. Érdekességnek számít, hogy a három feltárt lelőhely közül kettő összefügg. Az egyiket nem tudtuk bizonyossággal besorolni az őskorba, kettő viszont a zselizi csoport népéhez tartozik. Valószínű, hogy egyazon törzs építette és lakta a két települést, csaknem egy időszakban. Ezek a települések viszonylag közel találhatók egymáshoz, körülbelül egy kilométernyi távolságban. Ebben az időszakban az emberek úgynevezett ciklikus mezőgazdasággal foglalkoztak. Ez azt jelenti, hogy minden törzsnek volt egynéhányszor tíz kilométer átmérőjű területe, amelyen belül vándorolt. Három-négy faluhely volt ezen a területen, bizonyos távolságban egymástól. Amikor az egyik helyen kimerült a talaj - mivel a trágyázást még nem ismerték -, elköltöztek egy másik helyre. A következő helyről szintén költöztek, és egy bizonyos időn belül visszatértek ugyanarra a helyre, ahol eredetileg laktak. Akkorra a talaj feldúsult, tehát újra meg lehetett művelni. Valószínűleg egy Őskori árok maradványa, melynek eredeti funkcióját egyelőre homály fedi. Elképzelhető, hogy egy erődítmény részét képezte. Pálinkás Tibor felvétele Három-négy faluhely volt ezen a területen, bizonyos távolságban egymástól. ilyen ciklikus földművelésnek a két megállója ez a két különálló ipolynyéki telep. Mi lesz a további sorsuk ezeknek a leleteknek? Az itt feltárt leletek az ipolysági Honti Múzeum gyűjteményébe kerülnek. Persze előbb meg kell tisztítani őket, esedeg restaurálni, konzerválni és leltárba venni. Tervezünk egy kiállítást is, amelyen a honti régió lakosai betekintést nyerhetnek a hétezer évvel ezelőtt itt élt emberek életébe és kultúrájába. Heti kultúra Könyvespolc Csáky Pál: Két világ között Miroslav Kusy Kik is ezek a „mi magyarjaink?” Kettős, sőt hármas identitásit etnikum: nemzeti, kisebbségi és polgári identitással. Etnikum, amely szívósan ellenáll az új szlovák állam asszimilációs nyomásának. Etnikum anyanemzetének európai irányultsága és államának európaelienes irányultsága között. Etnikum két világ között. Etnikum, amelynek a közügyek intézésében való részvétele nélkül nem képzelhető el Szlovákia demokratikus fejlődése. Beszélni kell mindenről, írni, vitatkozni, ideológiai mankók nélkül: tárgyszerű, igazságos, mindkét oldal számára elfogadható megoldást keresni a magyar etnikum helyzetének rendezésére, meg kell alkotni a Szlovák Köztársaság magyar polgárának státusát. Személy szerint ezért üdvözlök minden ésszerű, a kölcsönös megértést elősegíteni hivatott hozzájárulást ehhez az eszmecseréhez. Különösen üdvözlendő, ha ez a hozzájárulás eme új könyv formájában is megtörténik, Csáky Pál tollából, amely gyűjtemény a fenti kritériumoknak bizton megfelel. Fesztiváljelző I. gombaszögi ifjúsági tábor Július 22-e és 26-a között első alkalommal rendezik meg a gombaszögi ifjúsági tábort. Az ötnapos rendezvényen Leczo Zoltán a fotóival lesz jelen, Bödők Zsigmond a No- bel-díjas magyarokról, Hoppál Mihály pedig a sámánizmusról és a honfoglaló magyarok hitvilágáról tart előadást. Koncertet ad Hobo és baráti köre, valamint a párkányi Stonbridge Blues Band, a pelsőci Rain Makers és a somorjai Rómeó vérzik, de lesz Janis Joplin-emlék- műsor, workshop a budapesti X IN HÁZ tagjaival, Karel Kryl-emlékműsor, és szót kérnek a Greenpeace mozgalom szlovákiai aktivistái. Duka Zólyomi Árpád az 1968-as ifjúsági mozgalmakról, Berényi József pedig a nyugati demokráciáról és a jogtudatról tart előadást. Kísérőprogramok: filmvetítés a videosátorban, sportprogramok, könyv- és kazettaárusítás. Regény N em félt attól, hogy egész jövőjét elronthatja? Igen, gondoltam, ez a szerelem, ez a szenvedély, ez az odaadás... s eszembe jutottak Lusin szavai: édes feláldozni magunkat másokért. Egyszer alkalmam volt egy ha- lovány foltot látni a szárny- épület egyik ablakában... „Hátha Zinaida arca?” - gondoltam, s csakugyan az ő arca volt. Nem bírtam tovább. Nem válhattam el tőle úgy, hogy is- tenhozzádot se mondjak neki. Kilestem egy alkalmas pillanatot, s átmentem a szárny- épületbe. A fogadószobában a hercegné jött elém megszokott, kellemetlenül hanyag köszöntésével.- Mi az, bátyuskám, hát maguknál ilyen korán megbolydultak? - kérdezte, s közben tubákot tömött mind a két orr- likába. Ránéztem s megköny- nyebbültem. A „váltó” szó, melyet Filipptől hallottam, nagyon megkínzott. A hercegné semmit sem gyanított, legalábbis úgy tetszett nekem akkor. Zinaida kijött a szomszéd szobából, fekete ruhában, sápadtan, kibontott hajjal; szótlanul kézen fogott, s magával vitt.- Hallottam a hangját - kezdte -, s azonnal bementem. És Ehő szerelem Turgenyev 23.rész magának olyan könnyű volt elhagyni minket, rossz fiú?- Búcsúzni jöttem magához, hercegkisasszony - feleltem -, s bizonyosan örökre. Lehet, hogy már hallotta is - elutazunk. Zinaida élesen nézett rám.- Igen, hallottam. Köszönöm, hogy eljött. Már azt hittem, nem látom többet. Tartson meg jó emlékezetében. Gyötörtem néha; mégsem vagyok olyan, amilyennek gondol. Elfordult, s az ablakhoz támaszkodott.- Igazán nem vagyok olyan. Tudom, hogy rossz véleménye van róla.-Nekem?-Igen, magának... magának.- Nekem? - ismételtem szomorúan, s a szívem megremegett egy ellenállhatatlan és ki- fejezhetetlen varázs hatalmától, min régen. - Nekem? Higgye el, Zinaida Alekszandrovna, bármit tett is, bárhogyan gyötört is, szeretni és bálványozni fogom, amíg csak élek. Gyorsan hozzám fordult, szélesre tárta két karját, átölelte a fejem, s erősen és forrón megcsókolt. Isten tudja, kit keresett ez a hosszú búcsúcsók, de én mohón ittam az édességét - tudtam, hogy nem ismétlődik többé soha.- Isten vele, Isten vele - ismételgettem... Kitépte magát az ölelésből, s elment. Elmentem én is. Nincs erőm leírni azt az érzést, mellyel távoztam. Nem kívánom, hogy valaha is visszatérjen; de szerencsétlennek érez- ném magam, ha meg nem ismertem volna. F elköltöztünk a városba. Időbe telt, míg elszakadtam a múltamtól, s időbe telt, míg munkához fogtam. A sebem lassan hegedt; de apám iránt tulajdonképpen semmi rosz- szat nem éreztem. Ellenkezőleg: még mintha nőtt volna a szememben... hadd magyarázzák a pszichológusok ezt az ellentmondást, ahogy tudják. Egyszer a körúton mentem, s kimondhatatlan örömömre összetalálkoztam Lusinnal. Szerettem egyenes és szókimondó természete miatt, aztán meg kedves volt nekem az emlékekért is, melyeket felébresztett bennem. Odarohantam hozzá.- Ahá! - mondta, és összehúzta a szemöldökét. - Maga az, fiatalember! No, mutassa magát. Még sárga a színe, de már a szemében nincs ott a régi zavar. Emberhez hasonlít, s nem ölebecskéhez. Ez jól is van így. És mit csinál? Dolgozik-e? Sóhajtottam. Hazudni nem akartam, de az igazat megmondani szégyelltem.- Nem baj, no - folytatta Lusin -, ne csüggedjen. Az a fő, hogy az ember rendes életet éljen, s a szenvedélyektől el ne ragadtassa magát. Mert mit használna ez? Bárhova viszi is a hullám - mindenütt rossz; az ember, még ha kövön áll is, a maga lábán álljon. Látja, köhögök... és Belovzorov - hallotta?- Mit? Semmit sem hallottam.- Eltűnt nyomtalanul; azt mondják, elment a Kaukázusba. Jó lecke magának, fiatalember. Az ilyen história abból lesz, hogy az ember nem tudja idejében rászánni magát az elszakadásra s arra, hogy széttépje a hálót. De maga, úgy látom, szerencsésen kiugrott. Vigyázzon, ne kerüljön bele újra, Isten vele. „Nem kerülök - gondoltam magamban... -, nem látom őt soha többé”; de úgy hozta a sors, hogy még egyszer láttam Zinaidát. Apám mindennap kilovagolt; volt egy remek sárgás-almás- szürke, hosszú, vékony nyakú, hosszú lábú angol paripája, fáradhatatlan, gonosz indula- tú állat. Elektrik volt a neve. Apámon kívül senkit sem tűrt a hátán. Egyszer apám jó hangulatban lépett be hozzám, rég nem láttam ilyen kedvében: készült kilovagolni, s már a sarkantyút is felkötötte. Kérlelni kezdtem, hogy vigyen magával.- Inkább játssz bakugrást - felelte apám -, a te hátaslovadon úgysem tudsz lépést tartani velem.- Tudok; én is sarkantyút kötök.- Jól van, nem bánom. E lindultunk. Fekete, borzas szőrű,erős lábú s elég fürge lovam volt; igaz, hogy ina- szakadtából vágtatnia kellett, amíg Elektrik teljes ügetéssel haladt, de mégsem maradtam el apámtól. (folytatjuk) HALZtJÓZSEF___________ E kötet szerzője mérnöki pályára készült, és mérnöki hivatásától szólította el a politika. Erről árulkodik ez az írásgyűjtemény is. A mérnök cselekvőén viszonyul az élet dolgaihoz, a rendszerező és alkotó munka jegyében igyekszik életét berendezni, s amennyire lehet, a körülötte lévő világot alakítani. Ez az első gondolat, ami Csáky Pál könyvének olvasásakor felötlik az emberben. Ha ebben a szlovákiai magyarság helyzetéről teljes leltárt készítő kötetében a jellegzetes, újból és újból visszatérő gondolatot akaijuk megfogalmazni, akkor ez a sokoldalú cselekvésre való felszólítás.
