Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-28 / 43. szám
1998. október 28. Fókuszban az ipolysági karate, amelynek 1998 a sikeresztendeje Kontinensünk élvonalában A klubcsapatok júniusi Európa-bajnokságán indult ipolyságiak Archív felvétel J. Mészáros Károly________ Mindig örömteli, ha valamelyik sportágban új dél-szlovákiai bástya tűnik fel. Az ipolysági karate feltörése azért is érdekes, mert egy olyan ázsiai küzdősportról van szó, amelynek Szlovákiában egyre nagyobb a tábora. Hammersmidt Béla, a Saag Sahy szakosztálytitkára egyesületük világában kalauzol. Hogyan vert gyökeret Ipolyságon a karate? Zólyomban jártam főiskolára, hetvenöttől karatézom, később a fiatalokkal is foglalkoztam. Nyolcvankettőben Ipolyságon csoportot alakítottam. Akkoriban Szlovákiában még nagyon gyerekcipőben járt a sportág. Először hatalmas volt az érdeklődés: hetvenen jöttek el az első találkozóra. Alig fértünk el a tornateremben. Idővel azonban lemorzsolódtak, s maradtunk tíz-tizenöten. Velük kezdtem dolgozni. Néha övvizsgákon ugyan indultunk, de pénzhiány miatt szakosztályunk akkor még nem volt. Nyolcvannyolctól a helyi TJ Slovan keretében tevékenykedtünk. Edzési lehetőséget kaptunk a városi tornateremben, s ez sokat segített helyzetünkön. Rendszeresebbé vált a munka, fokozatosan részt vehettünk a versenyeken. Mivel a nagy klubban a pénz java a focira ment, egy idő után három szakosztály, a tenisz, az asztalitenisz és a karate kivált a Slovanból, és önálló klubot alakított. Kilencvenhá- romban született a TJ Saag Sahy. Ekkor kezdődött a csapat alakítása, s fokozatosan felnőtt együttes lett belőle. Manapság ez a gárda aratja a sikereket. Május tizenhatodikán nálunk volt a szlovákiai csapatbajnokság. Másodikok lettünk, így indulhattunk a júniusi zlíni Eb-n. Harminckét klubcsapat mezőnyében szerepeltünk. A Barcelona legyőzése után a Zlínnel találtuk magunkat szemben. Mint később kiderült, az egész cseh válogatott állt ki ellenünk. Három kettőre veszítettünk. Pedig döntetlen állásnál az utolsó csatában vezetett a versenyzőnk, de sérülés miatt feladásra kényszerült. Maradtunk a tizenhat között, s végül tizennegyedikek lettünk. Egy ilyen kis városnak - alig nyolcezer lakosa van - ez nagyon nagy eredmény. Ipolysági csapat még sohasem szerepelt ennyire jól külföldön. Vannak egyéni sikereik is? A formagyakorlatozással (kata) nem foglalkozunk. Versenyzőink valamennyien a küzdelemben (kumite) indulnak. A serdülőknél Jakab Péter (70 kg) második, a diákoknál Bátki Anna (40 kg) harmadik, Králevic Katalin (45 kg) pedig negyedik lett az idei szlovákiai bajnokságon. Létezésünk óta a legsikeresebb idényt zártuk. Mennyire népszerű Ipolyságon a karate? Eleinte rengetegen jöttek. De amikor a jelentkezők saját bőrükön tapasztalták, hogy kemény sportról van szó, és az eredményekért is keményen meg kell dolgozni, soknak elment a kedve tőle. Ezért hatalmas a lemorzsolódás. Egyszerűen nem bírják, nem vállalják az állandó, rendszeres munkát. Versenyzői keretünkben húsz- huszonkét karatés található, rájuk folyton számíthatunk. Nincs nagy bázisunk, de aki marad, az már ennek szenteli az idejét. Hivatásos ember, legyen az versenyző vagy vezető, nincs nálunk. Mindenki amatőr, sajátjából áldoz sportágára. Közben tanul, dolgozik. Legnagyobb támogatónk a városi hivatal, de számos vállalkozó is szponzorál bennünket. Nekik is köszönhető, hogy évente megrendezzük a nemzetközi Honti Kupát. Idén már ötödször volt, s nagyközönségsikert hozott. Csapatunk második helye is örömteli. Gondolom, Ipolyságon továbbra is a foci a legnépszerűbb. Hogyan él meg mellette a karate? Nem vagyunk vetélytársai a futballnak, teljesen más a táborunk. Ami az utánpótlás nevelését illeti: hattól tízéves korig foglalkozom a kezdőkkel, utána kerülnek a szakosztályba, ahol Oskar Rusnák törődik velük. Ketten vezetjük a szakosztályt is. Most van tehát csúcson az ipolysági karate... Való igaz. De előfordulhat, hogy versenyzőinket vendég- szereplésre kell küldenünk, mert anyagiak hiányában az új idényben nem lesz miből kiutaznunk a versenyekre. Nagyon borúlátó vagyok. Anyagi támogatás nélkül aligha lesz nagy mozgásterünk. Legjobbjainkat elszippanthatják más egyesületek. Az a veszély nem áll fenn, hogy megszűnik az ipolysági karate, de kénytelenek leszünk megválogatni a versenyeket, mindegyiken nem vehetünk majd részt. Vagyis milyen jövő vár erre a sportágra Ipolyságon? Tömegbázisra nem számítunk. Csupán a tehetségeket kívánjuk előnyben részesíteni, nekik akarunk több lehetőséget adni. Az új idényben jó szereplésre számítunk a kerületi bajnokságban, szeretnénk megtartani a felnőttcsapatot, s persze a szlovákiai bajnokságon újra helytállni. Dudás Lajosról még biztosan sokat fogunk hallani, ő már jelenleg is junior válogatott. Vannak tehetségeink, de kérdés, ki meddig bírja, meddig hajlandó vállalni a munkát, a versenyeket s mindent, ami vele jár. Portré Davenport a teniszranglista 8. éllovasa Érdemes volt lefogynia Szabó Zoltán ____________ Ok tóber közepétől Lindsay Davenport vezeti a női teniszezők világranglistáját. A huszonkét esztendős amerikai hölgy a svájci Martina Hingist váltotta fel, aki 1997 márciusától 80 héten keresztül volt listavezető. Chris Evert (261 hétig állt az élen), Martina Navrátilová (331), Tracy Austin (22), Szeles Mónika (113), Arantxa Sanchez (14), Steffi Graf (377) és Martina Hingis után Davenport a nyolcadik a világon, akinek ez sikerült. Lindsay hétéves korától teniszezik; szülei örültek, hogy rendszeresen sportol, bár édesapja és édesanyja korábban a röplabdával foglalkozott. Az előbbi az amerikai válogatott tagjaként részt vett a mexikói olimpián, mamája pedig a szövetség alkalmazottja. Nem csoda, hogy két nővére is ennek a sportágnak hódol, csak a legkisebb lány volt kivétel. Ő szorgalmasan edzett a teniszpályán, s ennek meg is lett az eredménye, zsinórban gyűjtötte be a korosztályos bajnokságokat. Első komoly nemzetközi sikerére 1996-ig kellett várnia: 16 esztendősen megnyerte a US Open junior egyesét, sőt Nicole Londonnal a párosok mezőnyében is diadalmaskodott. Tizenkét hónappal később a WTA szervezet az év újoncának hirdette ki. Középiskolai tanulmányai befejezését követően csak a teniszre koncentrál. Egy dolog viszont sokáig akadályozta a gyorsabb előrelépést, ugyanis tetemes súlyfeleslege volt. Ugyanúgy étkezett, mint a többi diáklány, főleg a hamburgert kedvelte, és habzsolta az édességeket. Ez meg is látszott rajta, többen csak dundinak becézték. Igyekezett küzdeni a túlsúly ellen, de hosszú ideig nem történt változás. A holland Richard Krajicek egy interjúban lusta malackának nevezte. Miután ezt Davenport elolvasta az újságokban, sírógörcsöt kapott, ám ekkor megfogadta, hogy lefogy. Áttért az egészséges étrendre, 365 nap alatt 15 kilogrammot leadott a testsúlyából, s egyre jobb formába lendült. Jelenlegi edzőjével, Robert Hoffal 1996januárjától rendkívül eredményesen dolgozik. Öthónapos közös munka után Mary Joe Femandezzel győzött párosban a francia nyílt teniszbajnokságon. Nem sokkal később óriási meglepetésre az atlantai olimpián diadalmaskodott. A189 cm magas Davenport könnyes szemmel vette át az ötkarikás aranyérmet. Idén sorozatban remekelt, már a US Open előtt jelezte, hogy ebben az évben áll a legközelebb ahhoz, hogy végleg befusson. Szinte nem is akadt olyan WTA-viadal amelyen ne lett volna a legjobb négy között. Aztán Flushing Meadow-ban játszmaveszteség nélkül győzött. A fináléban Martina Hingist verte. „Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer a földkerekség legjobbja leszek. Alig akartam elhinni, azt hittem, álmodom. Természetesen igyekszem minél tovább a Lindsay Davenport CTK-felv. trónon maradni” - mondta meghatódottan Lindsay Davenport, aki pályafutása során 5,6 millió dollárt teniszezett össze. Úgy látszik, éppen ez a bizonyos 15 kiló választotta el a világelsőségtől. Kiskorától kezdve nyolcas a szerencseszáma, ezentúl még kedvesebb lesz neki. Futballkaleidoszkóp Gascoigne verte a feleségét Csak néhány percig tartott az a bírósági tárgyalás, amely semmisnek mondta ki az angol labdarúgó-válogatott tagjának, Paul Gascoigne- nak a házasságát. Abszolút elegendőnek bizonyultak a volt feleség, Sheryl érvelései: „Paul vert engem, állandóan részegeskedett, és lehetetlenül viselkedett. Mindez veszélyeztette az egészségemet.” Gascoigne volt felesége fogja nevelni a kétéves Regant, és ha ügyvédei megbízható munkát végeznek, akkor fájdalomdíjként még nyolcmillió dollár kártérítést is kap. Brian Laudrup más szerepkörben Hiába keresi világbajnoki formáját Brian Laudrup (29), a híres dán testvérpár fiatalabb tagja, a Chelsea csapatának játékosa. „Közvetlenül a bajnokság előtt megsérültem, és amikor formába lendültem, nem előretolt csatárként szerepeltem, Vialli menedzser jobb oldali középpályásnak állított” - magyarázta Brian. Tudatában van azonban, hogy a klub 24-es keretében 18 külföldi leledzik, így nagy a konkurencia. „Eléggé bonyolultnak látszik, hogy állandó helyem legyen a csatársor frontvonalában, hiszen ide »tolakszik« Casiraghi, Zola, T. A. Flo és maga Vialli is. A fő dolog, hogy a Chelsea kitűnő csapat, az idén megnyerheti a Premier League- et.” Háromszor a bíróra lőtt Egy montevideói bajnoki mérkőzésen a játékvezető ítéletét nehezményező egyik játékos a találkozó alatt az autójához rohant, magához vette lőfegyverét, majd háromszor a bíróra lőtt. Az 51 éves Roland Castillót három találat érte a medencetájékon, ám sérülése nem életveszélyes. A 29 esztendős, büntetlen előéletű labdarúgó a lövések leadása után visszaszaladt az autójához és elmenekült. Maradona nem bírja ki labda nélkül Diego Armando Maradona, az 1986-ban világbajnokságot nyert argentin válogatott csapatkapitánya egy pillanatra sem bírja ki labda nélkül, még a strandon sem. A futball- labdához azonban fizikailag is kezd hasonlítani. Iyen göm- bölydeden készül visszatérni a zöld gyepre, de amint látható, ez még egy darabig eltart. Egyébként egy másodosztályú spanyolországi klub érdeklődik a 37 éves futballista iránt, akit kokainfogyasztás miatt kétszer is eltiltottak a játéktól.
