Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
2 1998. július 8. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor-------------------El őbb nyerni kell! Szűcs Béla_____________ A törvény szerint szeptember 25-26-ára tűzték ki a parlamenti választásokat, és előtte harminc nappal kezdődik a választási kampány. A valóságban már jó régen és teljes lendülettel zajlik. Az életképtelen kis pártok egymás után olvadnak be a DSZM-be és a Szlovák Nemzeti Pártba. Közben az állampárt egymás után rendezi vidéki nagygyűléseit. Az államapparátus mozgósításának meg is van a látszata, a népszerűségi listán Meciar pártja vezet. Ez önmagában nem tragikus, hiszen az ellenzéki pártokra a választóknak majdnem a duplája szavazna. Számunkra a legbiztatóbb eredmény, hogy a nagy vajúdás után megalakult Magyar Koalíció Pártja két kerületben is vezet. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar választókat nem zavarta meg az egy párttá történt egyesülés. Ez természetes, hiszen a szlovákiai magyarságot képviselő Magyar Koalíció Pártján kívül nincs más erő, amely a kisebbségi érdekeket képviselné. A szlovák pártok nem mernek ilyesmit a programjukba venni, a Meciar-párti magyar tömörülés pedig olyan jelentéktelen, hogy az ötszázalékos küszöböt nem érné el, vezetőit pedig a kormánypárt nem szólította fel a beolvadásra, és helyet sem biztosít nekik a saját listáján. Most már az a fontos, hogy a lehető legtöbb magyar polgár menjen el szavazni, hogy a tíz százaléknyira becsült eredmény valósággá váljon. Ha ez sikerül, a választások után nagyobb az esélyünk arra, hogy bekerülhessünk egy demokratikus kormányba. Nem lesz könnyű, mivel az ellenzéki pártok a hazafias érzelmű választók elvesztésétől tartva nem mernek magyar kormányzati szerep- vállalásról beszélni. Robert Fico, a DBP politikusa kereken kijelentette, hogy egy ellenzék kormányban nem számolnak a magyarokkal. Az SZDK több politikusának szerencsére más a véleménye. Vendégkommentár Jól állunk! Barak László ___________ Ha llottam egy iskoláról, ahol előfordulhatott, hogy egy tanító bácsi hónapokon keresztül hülye Tonyónak titulált egy gyereket. Hogy ez miféle bűntény, főként pedagógiai diplomával ellátott ember részéről, azt nyilvánvalóan fölösleges elemezgetni. Világos, hogy az efféle sérülteknek távozniuk kellene a katedráról. Sőt már akkor távozniuk kellett volna, amikor első ízben éreztek efféle késztetést a megnyilvánulásra. Úgy tudni azonban, hogy az illetőnek a haja szála sem görbült, amikor kitudódott közveszélyes elmebaja. Mi több, továbbra is éltanítói státussal, meg az ilyesmivel járó fizetéssel hivalkodhat. Akkor is becsődölt, mint ember! Hallottam egy pártról, melynek csúcsvezetője politikai csődbejuttatta azt. Ez a vezető valószínűleg annyira nem beteg ugyan, mint a „hülye Tonyózó” tanító bácsi, csupán rosszul végezte a munkáját. Merthogy rosszul választotta meg a szövetségeseit meg az ellenségeit. Kudarcot vallott, mert szövetségesei elárulták őt, barátait pedig ellenséggé tette. Csőd ez, s vitathatatlanul személyiségi probléma, emberi csőd inkább, mintsem intézményes. Habár az intézmény falát tekintve, a tanító bácsi is meg az egyszeri pártelnök is egy-egy meglazult, hasznavehetetlen, vagyis veszélyes tégla lett. További közös nevezőjük, hogy pártelnökünk is megmaradt vezetőnek, akárcsak a tanító bácsink „élmunkásnak”... Hallottam egy kormányfőről is. Közismert kontár ő, amely „státus”, a szavahihető szakemberek szerint, személyiségbeli defektusból ered... A tanító bácsi lehü- lyézte a gyereket, a pártelnök hülyére vette „elvtársait”, a miniszterelnök meg egy egész nemzetet. Egyelőre büntetlenül. Sőt a politikai toplista élén sütkérezik, míg országa látványosan becsődöl. Jól állunk! A szerző költő, a Nap kiadó igazgatója Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelók: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Most pedig, uraim, sorsot húzunk, ki privatizálja a szomszéd kocsiját... Rajz: MS-Rencín Van, aki örül neki, van, aki utálja, de mindenkit érint Egy hónapja focilázban Kövesdi Károly ___________ Egy hónapja a fociőrület kísér- tete járja be a világot. Százmilliók nézik a legkedveltebb sport tévéközvetítéseit, miközben még élénken élhet az emlékezetünkben az a tragédia, amely a legutóbbi focifesztivál után történt, amikor egy elborult agyú, elkeseredett latinamerikai szurkoló agyonlőtt egy futballistát, vagy amikor egy olasz szurkoló agyoncsapta a feleségét, mivel az asszony © Minden időmet elrabolja © Nem borítja fel az életem zavarta a foci nézésében. Az ilyen és hasonló tragédiák remélhetően elkerülnek bennünket, de azt bizton állíthatjuk, hogy sokunk életét programozta át a végéhez közeledő franciaországi világbajnokság. Még ha nem vagyunk is közvetlenül érdekeltek, hiszen sem a magyar, sem a hazai válogatott nem jutott ki a vb-re. Az alábbiakban arra a kérdésre kerestük a választ, felborította-e a megkérdezettek életét a foci-világbajnokság. Grendel Lajos író, egyetemi oktató: A Nem borította fel. Csak ^ mérsékelten érdekel a világbajnokság. A vb és a foci iránti érdeklődésem mérséklődését még az 1986-os szovjet-magyar meccs adta meg, amikor a szovjetek hat góllal verték meg a magyarokat. Azóta nem nagyon érdekel a foci sem különösebben. De azért néhány meccset megnéztem. Az argentin-angol mérkőzést például láttam, és határozottan tetszett. A latin-amerikai futballt mindig is jobban szerettem, mint az európait. Bodnár Gyula publicista: A Hatéves koromtól, amikor w az 54-es magyar-német döntő után apám földhöz vágta a rádiót, szinte minden meccset megnéztem. Nagy focirajongó vagyok, de a vb nem borította fel az életem, mert újságíróként van egyfajta szabadságom, tehát magam rendelkezem a szabadidőmmel. Inkább a család életét borította fel kissé, de szerencsére ezt is megoldottuk: két tévé van a családban, így meg tudtunk osztozni. Ami a meccseket illeti, elég sokat bosszankodtam. Lehet, hogy így ötven felé nosztalgiázik az ember, de tény, hogy ennyi alattomos lerántás, elkaszálás soha nem volt a fociban, mint mostanában. Talán a tévének „köszönhető”, amely minden apró részletet képes megmutatni. Az első fordulóval voltam inkább elégedett, ahol a kis csapatok lelkesen, szinte kamikazékként játszottak a nagyok ellen, akik nem játszottak jó focit. A nagy nevek nem produkáltak semmit. Ha a pályán a favágás folyt, bizony, inkább elővettem az újságot. Ez már nem az a láz, ami egykor volt. Csalódásomba belejátszik persze az is, hogy én a magyar válogatottnak szeretnék szurkolni, amely ugye, a mélyponton van. Pedig a foci fel tud emelni egy nemzetet, akár egy kisebbséget is. Egy „szabad európás” barátom mondta nemrég: ha a magyar foci újra a világ élvonalában lenne, sokkal több szülő adná magyar iskolába a gyerekét. Mert minden nemzetnek kell a sikerélmény. Csáky Károly pedagógus: A Őszintén szólva nem külö- ^ nősebben. Néhány éve még sokkal aktívabb rajongója voltam a futballnak, most már csak esténként, lefekvés előtt néztem meg egy-két meccset. Egyrészt időhiány miatt, másrészt mert alábbhagyott bennem a futballszeretet. Egyszóval nem engedtem, hogy a vb befolyásolja a napi programomat. Hizsnyai Zoltán költő, szerkesztő: A Nem mondhatnám, hogy a ^ vb felborította az életemet, nem is vagyok valami nagy focirajongó. Azért bele-belenéz- tem egy-két mérkőzésbe, és a végét, a döntő meccseket megnézem. Talán más lett volna a helyzet, ha a magyarok vagy valamelyik más, közeli (szlovákok, csehek) csapat bekerült volna... Egyébként én mindig a gyengébbnek szurkolok, a Nemecsekeknek. Hál’ istennek, egyre több a Nemecsek, gondolok az afrikai, keleti csapatokra. Olvasói levél Választási dilemmám Manapság jobb élni fenn az űrben, mint itt lenn a zűrben, hangzik el sokak ajkáról, mert életünk hajósait a modern szirének éneke a pusztulásba csábítja. Bennünket, szárazpartiakat pedig az urnákhoz csalogatnak nemsokára. így kürtölik szét a mérgesedő atmoszférába a régi leventeköszönést, a „Szebb jövőt!”. Ami bizony sérti a hallásomat, mert ezt a köszönést valamikor naponta sokszor kellett a szalutálás pózával elmondanunk. Na és mi lett a szebb jövőből? A második világháború... A választások ádventi napjait éljük, körülöttünk zajlanak a napi események, dől a csalétkek áradata. Eldorádóba csalogatnak. Tengetem megvénhedt életemet, amely már sok kormányt szolgált, és lám, még mindig itt virulok ezen a nyomorult sárgolyón, mankóval, körülöttem a hullámzó politikai, gazdasági és kulturális eseményekkel, s bár optimista vagyok, még drog használatával sem lennék képes szebb jövőről ábrándozni. Inkább szeretnék úgy tenni, mint egykor Rip van Winkle, aki átaludta az észak-amerikai szabadságharcot. Álmaimban talán látni fogom a tajtékos, zöld tengert és röpködni a fejem fölött az albatroszokat. Szép emlék lenne, mert ezt nem lehetne megmanipulálni. Sajnos, prózai lélek vagyok, nincs fantáziám, csak a szkepszis gyötör arra nézvést, hogy kik fogják majd elhárítani a vészt, mert ugye a szállóige azt tartja, hogy „senkinek sincs a homlokára írva a holnap”. De ha üres kalászok jönnek? Ily szorongatott helyzetben mitévő legyek? Elmenjek szavazni? De kire, kikre? Úgy mondják, demokratikus, szabad választások előtt állunk. Ám itt motoszkálnak az agyamban a régi közmondások: „Mindig az a leghangosabb, akinek nincs igaza”, „A bölcs hallgat, az okos beszél, az ostoba vitatkozik”, „Soktól fél az, akitől sokan félnek”. S talán a legfrappánsabb: „Három gazember van a világon: ráérek, elfelejtette, majd...” Szóval mit tegyek? Még fontolóra veszem útközben, ha megyek a szappanoperába... Szalay János, Zseliz Tisztelt olvasóink! Mivel a szerkesztőségbe nagy mennyiségű, különböző fajtájú posta jár, ismételten arra kérjük Önöket, hogy a hirdetésekre küldött válaszaikat szíveskedjenek ellátni a „Hirdetés” jeligével. Ezzel megköny- nyi'tik a munkánkat, és sok bosszúságot takarítanak meg nekünk. Egyszersmind meggyorsítják az ügyintézést. Megértésüket köszönjük. A szerkesztőség
