Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-23 / 38. szám
Politika 1998. szeptember 23. 3 Hét nap a belpolitikában: szeptember 10-16. Kinek jó a cirkusz? Madi Géza Várható volt: a parlamenti választások előtt a DSZM nem elégszik meg a hágai bírósághoz benyújtott kérelemmel. Hogy még ma- gyarellenesebb legyen a mozgalom kampánya - azaz több szavazatot szerezzen - újabb lépésre szánta el magát: a prágai CEFTA- csűcsra időzítve Vladimír Meciar bejelentette, hogy 70 százalékos vámot kell fizetnie annak, aki magyar gabonát szeretne szállítani Szlovákiába. A még hatalmon levő garnitúra a bősi erőmű után „mindennapi kenyerünket” is felhasználta arra, hogy Budapest ellen uszítson. Semmi új a nap alatt: hasonló hadjárat folyt az utóbbi négy évben. A gabonabehozatali tilalommal felérő döntésével a pozsonyi kormányzat megsértette a Világkereskedelmi Szervezetben érvényes, azonos kedvezményekre vonatkozó elbánás elvét. Sőt, a harmadik utas Meciar- mozgalom a választások megnyeréséért még azt is megkockáztatja, hogy (újabb) rossz pontokat szerez a WTO-ban. Meg kell jegyezni: a NATO- és EU-elutasítás után ez nem kevesebbet jelent, mint hogy Pozsony egy újabb nemzetközi intézménnyel is ösz- szerúgta a patkót. Várható volt az is, hogy ez a kormány nem iskolákat, lakásokat vagy kórházakat épít, hanem autópályákat. És a választások előtt takarítja be megalomániájának gyümölcseit. Bár ez a „szüret” is szlovákosra sikeredett: nem adtak át egészben, mondjuk, egy húsz kilométeres szakaszt, hanem „itt is egy kicsit, ott is egy kicsit”. Hol A DSZM cirkuszában ne legyünk bohócok! ötkilométeres körgyűrűt, hol fél sztrádát nyitott meg a miniszterelnök. Megtörtént az is, hogy a járművezetők csak több nappal az átadás után vehették igénybe azt a rövid szakaszt, amelyen a kormányfő nagy cécó közepette hajtatott végig. A lényeg az volt, hogy dicsőíthette kormányának sztrádaépítési programját. Persze egy szót sem ejtett arról, hogy ez mennyibe kerül az országnak. Nem árulta el, hogy a milliárdokat felemésztő óriásberuházások miatt kiürült a kassza. Már elfogyott az a hitel is, amelyet a kabinet az építésre vett fel. Meciart azonban ez cseppet sem zavarta: hol itt, hol ott tett le újabb alapkövet. És mert az ismert hazai személyiségek többsége visszautasította a kampányában való részvételt, külföldi sztárokat hívott meg. A hírességek közül sokan nem tettek eleget invitálásának, és végül csak Claudia Schiffen és Jean- Paul Belmondo fiát sikerült sztrádanézőbe csalogatnia. De ezt a fiaskót is arra használta fel, hogy sikernek könyvelje el. Ami pedig a híres francia filmszínészt, Bel- mondót illeti, távolmaradásáért az ellenzéket tette felelőssé, mondván: propagandájával elijesztette Szlovákia felkeresésétől. Meciar megint azt hajtogatta, hogy mindenért más a felelős. Várható volt: a kormányfő ugyanezt a filmet fűzi be a Markíza Televízió ügyében is. Kijelentette, hogy a tévében, illetve a sugárzási engedéllyel rendelkező társaságnál felmerült problémákat a két érintett cég, a Markíza és a Gamatex vezetőségének kell rendeznie. Egyúttal - biztos, ami biztos - elhatárolta magát a történtektől. Jóllehet bizonyos információk szerint a botrány mögött a DSZM és a SZISZ áll - a sorozatos cáfolatok ellenére. Pavol Rusko, a televízió (volt) vezérigazgatója és Marián Kocner, a tévé székházának egy részét elfoglaló Gamatex képviselője egymást vádolja, hogy törvénytelenül járt el. Ebben az esetben mérvadónak kell tekinteni a polgár, a néző igazságérzetét. A legnépszerűbb tévéadót figyelő ember pedig az augusztus közepén kezdődött eseményekből arra következtetett, hogy a hatalom ismét el akar venni tőle valamit, ami jó volt neki. Azt, amit éjjel-nappal nézett, mert megunta az állami televízió uszításait. A közelgő voksolás előtt egyre több választó ébredt fel. A polgárok láthatták, hogy amit a Szlovák Televízió szervilis agitátorai (köz)- szolgáltatnak neki, az nem azonos a valósággal. Várható volt, és be is igazolódott, hogy a kormánykoalíció cirkuszt rendez a parlamenti választások előtt. Az artisták, állatidomárok, tűz- és kardnyelők ismertek. De ne mi legyünk a bohócok! A ma kezdődő kampánycsendben se. Az orosz kormányfőváltás körüli hosszas bizonytalanság nemcsak a pénzpiacon és a tőzsdén okozott pánikot, hanem alaposan megkeserítette a kisemberek hétköznapjait is. Azok, akik nem jutottak hozzá bankbetétjükhöz, arra kényszerültek, hogy használati tárgyaikat, sőt lábbelijüket bocsássák áruba, akárcsak a képen lévő moszkvai asszony. CTK/AP-felvétel Bugár Béla nem tart attól, hogy a választások után az MKP szétesik „Aki kiugrana, politikai hullává válna” Dömötör Ede felvételei P. Vonyik Erzsébet _______ Mi kor az interjú készült, az MKP vezetői zsinórban kam- pányoltak, Bugár Béla elnököt két gyűlés között arról is kérdeztük, vajon rezonálnak-e még a pártegyesülés körüli viták.- Tapasztalataim szerint pártjaink egyesülése megnyugvást váltott ki. Sőt, túlságosan is megnyugodtak a kedélyek, hogy nincsenek már rivalizálási törekvések. Eufória utáni állapot alakult ki, miután létrejött a magyarság érdekeinek a képviseletét biztosítani hivatott párt. Ez az alapszervezetek aktivitásán érezhető, de községe válogatja, mert látni kell azt is, hogy önkormányzati választások is lesznek, s helyi szinten kell dönteni az MKP polgármesterjelöltjéről, s olykor nem könnyű a megegyezés. De ez csak kezdeti probléma, amely megszűnik, ha alapszervezeti szinten is beindul az MKP működése. A választási gyűléseken hogyan fogadják a párt programját? A mostani választások sem aszerint fognak eldőlni, hogy kinek milyen a programja. A döntő az lesz, hogy az ellenzéki pártok véget vessenek annak a kormányzásnak, amely az utóbbi négy évben óriási károkat okozott az országnak. Gyűléseinken főleg programunk sajátosságait hangsúlyozzuk. Közben Rudof Schusterék is a tájainkon por- tyáznak, és próbálják elszippantani a magyar választókat. Éppen ezért azt kell nézni, mit kínálnak a szlovák pártok, és milyen többletet nyújt a mi programunk. Egyedül az MKP sürgeti az ország energetikai koncepciójának felülvizsgálatát, az energiapazarlás felszámolását. Másfelől gátat kell vetni annak, hogy a szürkeállomány külföldre áramoljon, ezért többet kell beruházni a tudományokba. Harmadsorban a kisebbségi részt emelném ki, hiszen az SZDK programja nem is kínál megoldást erre a kérdésre. Az ígéreteknél mérvadóbb, hogy az egyes pártok az elmúlt négy évben mit tettek le az asztalra. Mert az ellenzékiek nemegy esetben magyarellenes törvényeket is megszavaztak, például a nyelvtörvényt, ám a kampányban magyarul szólnak a polgárokhoz. De dél-szlovákiai portyázásuk mintha meghozta volna a gyümölcsét, hiszen az MKP legutóbbi népszerűségi mutatója elmarad a legutóbbi választásokon elért több mint 10 százaléktól. Ez két dolognak tudható be. Egyrészt az említett megnyugvásnak, de vannak riválisok is. Az egyik a szlovák ellenzék tábora, ők is keményen kampányolnak a magyarlakta vidéken. Gyakori a jelszó, akár egy traktoron is: „Mi értjük egymást!” - s mellette az SZDK emblémája és a nyolcas. Ám Dzurindáék nem mentek el Bátorkeszire, de Schuster ezt nem szalasztotta el. Épp akartam mondani, hogy Schusterék is ott vannak, és erőteljesen kampányolnak, s eluralkodott egy tévhit, főleg a fiatalok körében. Az, hogy az SZDK-ra kell szavazni, mert az győzheti le Meciart. Én ezt nem így látom, mert nem a szlovákiai magyarok fogják a győzelemhez segíteni az SZDK-t, hanem a szlovák választók jóval népesebb tábora. Más a helyzet, mint négy éve, hiszen Gyimesi is keményen kampányol, de pártja csak nevében magyar, és sajnos, egyetlen magyar napüapunkban is sűrűn megjelenik a hirdetésük, ami megkeveri az embereket. Két- három hónapja mindenki bekerül a lap inteijúoldalára, de az MKP ritkán jelenik meg. Amikor zajos körülmények között alakulgatott a párt, akkor az Új Szó lépten-nyomon ezzel foglalkozott, utána viszont mintha eltűntünk volna az oldalairól. Most is nagy kampányakcióink vannak, ezrek jönnek el, de ez meg sem jelenik a hasábokon. Sokkal barátságosabb velünk szemben a Sme, mint az Új Szó. Az AISA és az MVK felmérései eléggé pontatlanok, az előző választásokon is az utóbbi két százalékkal kevesebbet mért, habár a felméréseknek lehet jelzésértékük. Merem remélni, hogy tíz százalék körüli eredményt érünk el. Számítanak-e magyar médiabombára? Jelzéseink vannak arról, hogy a magyar képviselők nevében eseüeg szórólapok jelennek meg szlovákellenes szöveggel. Nem kizárt, hogy az utolsó órákban, talán még a kampánycsendben is valamit bedobnak. Már most a fülembe jutott, hogy állítólag egy képen leszek egy maffiózóval, holott köztudott rólam, hogy néhány kényes ügybe belenyúltam, s ennek eredménye volt egy elhibázott gránátdobás. A megszólaltatott ellenzéki politikusok nem vonták kétségbe, hogy az MKP-nek ott a helye az új kormányban. Ám hangsúlyozták, hogy Bugár Béla személye a garancia arra, hogy a párttal kompromisszumra jutnak. Nem kísérlet ez az MKP megosztására, a káderezésre? Az ellenzéki pártok elmulasztották választóik felkészítését a magyarokkal való kormányzati együttműködésre, most ezt próbálják pótolni. De politikai éleslátásuk jele, hogy számolni ők is tudnak. Mi ugyanis közöltük, hogy ránk nem számíthatnak, ha ők se számolnak velünk a kormányban, ez esetben ellenzékbe vonulunk. Az ellenzék jól tudja, hogy bevonásunk olyan óriási gesztus lenne, amely nagyot javítana az ország külföldi megítélésén. A rám utaló résznek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. Egy biztos: nem adhatunk lehetőséget arra, hogy megosztásunk megtörténjen. De ha bárki válogatni kezdene, hogy ez jöhet, az meg nem, akkor az MKP azt fogja tenni, amit egy pozsonyi nagygyűléskor: nem mentünk el, amikor csak egy szónokunkat engedték volna szerepelni. Ha bevesznek bennünket a kormányba, akkor megenged- heteden, hogyjelöltjeinket káderezzék. Mi döntjük el, hogykitje- lölünk az egyes tisztségekre. Die Presse A jó finis a lényeg? A küszöbönálló választások apropóján a bécsi lap interjút készített Vladimír Meciarral. A szlovák kormány feje cáfolta, hogy az EU nem számolna Szlovákiával mint tagjelölttel, hiszen a többi jelölthöz hasonlóan országával is folynak jogharmonizációs tárgyalások. Meciar azt állította, hogy Szlovákia helyzete még jobb, mint azoké az országoké, amelyeknek megígérték, hogy az első csoportban lesznek. Aszlovákpolitikus hozzáfűzte, hogy egyébként a jó finis a lényeg, és szerinte könnyen át lehet kerülni az egyik csoportból a másikba. A hét végi választások esélyeit latolgatva rendkívül bizakodóan azt mondta: pártja lesz a legerősebb, bár azt nem lehet még tudni, milyen arányban győz. Kommerszant Daily Államcsíny megrendelésre Az albániai államcsínykísérlet nem tekinthető egyszerű, spontán lázadásnak, sokkal inkább a NATO balkáni terjeszkedési terve újabb szakaszának. A tavalyi albániai zavargások után a szövetség katonái bevonultak az országba, a jelenlegi hatalomátvétel pedig valószínűleg a NATO koszovói intervenciójának az előjátéka lesz - vélekedett az orosz üzleti körök lapja. A lap úgy tudja, hogy a tavalyi albániai összetűzésekben használt fegyverek Koszovóba kerültek át, a NATO pedig az utóbbi időben több hadgyakorlatot is szervezett Albániában. Az atlanti tömb már a koszovói beavatkozás tervét is véglegesítette, már csak a megfelelő ürügyre vár - véli az újság. A Nagy-Albánia megteremtéséről álmodozó Sáli Berisha volt államfő visszatérése a hatalomba a koszovói háború fellángolásával fenyeget, s a NATO ezért lesz kénytelen beavatkozni, amihez megfelelő alapot jelenthet a tiranai kormány „segélykérése - vázolta az események várható forgató- könyvét a lap.