Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-09-23 / 38. szám

Politika 1998. szeptember 23. 3 Hét nap a belpolitikában: szeptember 10-16. Kinek jó a cirkusz? Madi Géza Várható volt: a parlamenti válasz­tások előtt a DSZM nem elégszik meg a hágai bírósághoz benyúj­tott kérelemmel. Hogy még ma- gyarellenesebb legyen a mozga­lom kampánya - azaz több szava­zatot szerezzen - újabb lépésre szánta el magát: a prágai CEFTA- csűcsra időzítve Vladimír Meciar bejelentette, hogy 70 százalékos vámot kell fizetnie annak, aki ma­gyar gabonát szeretne szállítani Szlovákiába. A még hatalmon le­vő garnitúra a bősi erőmű után „mindennapi kenyerünket” is fel­használta arra, hogy Budapest el­len uszítson. Semmi új a nap alatt: hasonló hadjárat folyt az utóbbi négy évben. A gabonabehozatali tilalommal felérő döntésével a pozsonyi kormányzat megsértet­te a Világkereskedelmi Szervezet­ben érvényes, azonos kedvezmé­nyekre vonatkozó elbánás elvét. Sőt, a harmadik utas Meciar- mozgalom a választások megnye­réséért még azt is megkockáztat­ja, hogy (újabb) rossz pontokat szerez a WTO-ban. Meg kell je­gyezni: a NATO- és EU-elutasítás után ez nem kevesebbet jelent, mint hogy Pozsony egy újabb nemzetközi intézménnyel is ösz- szerúgta a patkót. Várható volt az is, hogy ez a kor­mány nem iskolákat, lakásokat vagy kórházakat épít, hanem au­tópályákat. És a választások előtt takarítja be megalomániájának gyümölcseit. Bár ez a „szüret” is szlovákosra sikeredett: nem adtak át egészben, mondjuk, egy húsz kilométeres szakaszt, hanem „itt is egy kicsit, ott is egy kicsit”. Hol A DSZM cirkuszá­ban ne legyünk bohócok! ötkilométeres körgyűrűt, hol fél sztrádát nyitott meg a miniszterel­nök. Megtörtént az is, hogy a jár­művezetők csak több nappal az át­adás után vehették igénybe azt a rövid szakaszt, amelyen a kor­mányfő nagy cécó közepette haj­tatott végig. A lényeg az volt, hogy dicsőíthette kormányának sztrá­daépítési programját. Persze egy szót sem ejtett arról, hogy ez mennyibe kerül az országnak. Nem árulta el, hogy a milliárdokat felemésztő óriásberuházások mi­att kiürült a kassza. Már elfogyott az a hitel is, amelyet a kabinet az építésre vett fel. Meciart azonban ez cseppet sem zavarta: hol itt, hol ott tett le újabb alapkövet. És mert az ismert hazai személyiségek többsége visszautasította a kampányában való részvételt, külföldi sztárokat hívott meg. A hírességek közül sokan nem tet­tek eleget invitálásának, és végül csak Claudia Schiffen és Jean- Paul Belmondo fiát sikerült sztrá­danézőbe csalogatnia. De ezt a fi­askót is arra használta fel, hogy si­kernek könyvelje el. Ami pedig a híres francia filmszínészt, Bel- mondót illeti, távolmaradásáért az ellenzéket tette felelőssé, mondván: propagandájával el­ijesztette Szlovákia felkeresésé­től. Meciar megint azt hajtogatta, hogy mindenért más a felelős. Várható volt: a kormányfő ugyan­ezt a filmet fűzi be a Markíza Tele­vízió ügyében is. Kijelentette, hogy a tévében, illetve a sugárzási engedéllyel rendelkező társaság­nál felmerült problémákat a két érintett cég, a Markíza és a Gamatex vezetőségének kell ren­deznie. Egyúttal - biztos, ami biz­tos - elhatárolta magát a történ­tektől. Jóllehet bizonyos informá­ciók szerint a botrány mögött a DSZM és a SZISZ áll - a sorozatos cáfolatok ellenére. Pavol Rusko, a televízió (volt) vezérigazgatója és Marián Kocner, a tévé székházá­nak egy részét elfoglaló Gamatex képviselője egymást vádolja, hogy törvénytelenül járt el. Ebben az esetben mérvadónak kell te­kinteni a polgár, a néző igazságér­zetét. A legnépszerűbb tévéadót figyelő ember pedig az augusztus közepén kezdődött események­ből arra következtetett, hogy a ha­talom ismét el akar venni tőle va­lamit, ami jó volt neki. Azt, amit éjjel-nappal nézett, mert megun­ta az állami televízió uszításait. A közelgő voksolás előtt egyre több választó ébredt fel. A polgárok lát­hatták, hogy amit a Szlovák Tele­vízió szervilis agitátorai (köz)- szolgáltatnak neki, az nem azo­nos a valósággal. Várható volt, és be is igazolódott, hogy a kormánykoalíció cirkuszt rendez a parlamenti választások előtt. Az artisták, állatidomárok, tűz- és kardnyelők ismertek. De ne mi legyünk a bohócok! A ma kezdődő kampánycsendben se. Az orosz kormányfőváltás körüli hosszas bizonytalanság nemcsak a pénzpiacon és a tőzsdén okozott pánikot, hanem alaposan megkese­rítette a kisemberek hétköznapjait is. Azok, akik nem jutottak hozzá bankbetétjükhöz, arra kényszerültek, hogy használati tárgyaikat, sőt lábbelijüket bocsássák áruba, akárcsak a képen lévő moszkvai asszony. CTK/AP-felvétel Bugár Béla nem tart attól, hogy a választások után az MKP szétesik „Aki kiugrana, politikai hullává válna” Dömötör Ede felvételei P. Vonyik Erzsébet _______ Mi kor az interjú készült, az MKP vezetői zsinórban kam- pányoltak, Bugár Béla elnököt két gyűlés között arról is kérdez­tük, vajon rezonálnak-e még a pártegyesülés körüli viták.- Tapasztalataim szerint pártja­ink egyesülése megnyugvást vál­tott ki. Sőt, túlságosan is megnyu­godtak a kedélyek, hogy nincse­nek már rivalizálási törekvések. Eufória utáni állapot alakult ki, miután létrejött a magyarság ér­dekeinek a képviseletét biztosíta­ni hivatott párt. Ez az alapszerve­zetek aktivitásán érezhető, de községe válogatja, mert látni kell azt is, hogy önkormányzati vá­lasztások is lesznek, s helyi szin­ten kell dönteni az MKP polgár­mesterjelöltjéről, s olykor nem könnyű a megegyezés. De ez csak kezdeti probléma, amely meg­szűnik, ha alapszervezeti szinten is beindul az MKP működése. A választási gyűléseken hogyan fogadják a párt programját? A mostani választások sem asze­rint fognak eldőlni, hogy kinek milyen a programja. A döntő az lesz, hogy az ellenzéki pártok vé­get vessenek annak a kormány­zásnak, amely az utóbbi négy év­ben óriási károkat okozott az or­szágnak. Gyűléseinken főleg programunk sajátosságait hang­súlyozzuk. Közben Rudof Schusterék is a tájainkon por- tyáznak, és próbálják elszippan­tani a magyar választókat. Ép­pen ezért azt kell nézni, mit kí­nálnak a szlovák pártok, és mi­lyen többletet nyújt a mi progra­munk. Egyedül az MKP sürgeti az ország energetikai koncepció­jának felülvizsgálatát, az ener­giapazarlás felszámolását. Más­felől gátat kell vetni annak, hogy a szürkeállomány külföldre ára­moljon, ezért többet kell beru­házni a tudományokba. Har­madsorban a kisebbségi részt emelném ki, hiszen az SZDK programja nem is kínál megol­dást erre a kérdésre. Az ígéretek­nél mérvadóbb, hogy az egyes pártok az elmúlt négy évben mit tettek le az asztalra. Mert az el­lenzékiek nemegy esetben ma­gyarellenes törvényeket is meg­szavaztak, például a nyelvtör­vényt, ám a kampányban ma­gyarul szólnak a polgárokhoz. De dél-szlovákiai portyázásuk mintha meghozta volna a gyü­mölcsét, hiszen az MKP legutób­bi népszerűségi mutatója elma­rad a legutóbbi választásokon elért több mint 10 százaléktól. Ez két dolognak tudható be. Egy­részt az említett megnyugvás­nak, de vannak riválisok is. Az egyik a szlovák ellenzék tábora, ők is keményen kampányolnak a magyarlakta vidéken. Gyakori a jelszó, akár egy traktoron is: „Mi értjük egymást!” - s mellette az SZDK emblémája és a nyolcas. Ám Dzurindáék nem mentek el Bátorkeszire, de Schuster ezt nem szalasztotta el. Épp akartam mondani, hogy Schusterék is ott vannak, és erő­teljesen kampányolnak, s elural­kodott egy tévhit, főleg a fiatalok körében. Az, hogy az SZDK-ra kell szavazni, mert az győzheti le Meciart. Én ezt nem így látom, mert nem a szlovákiai magyarok fogják a győzelemhez segíteni az SZDK-t, hanem a szlovák válasz­tók jóval népesebb tábora. Más a helyzet, mint négy éve, hiszen Gyimesi is keményen kam­pányol, de pártja csak nevében magyar, és sajnos, egyetlen ma­gyar napüapunkban is sűrűn megjelenik a hirdetésük, ami megkeveri az embereket. Két- három hónapja mindenki beke­rül a lap inteijúoldalára, de az MKP ritkán jelenik meg. Amikor zajos körülmények között ala­kulgatott a párt, akkor az Új Szó lépten-nyomon ezzel foglalko­zott, utána viszont mintha eltűn­tünk volna az oldalairól. Most is nagy kampányakcióink vannak, ezrek jönnek el, de ez meg sem jelenik a hasábokon. Sokkal ba­rátságosabb velünk szemben a Sme, mint az Új Szó. Az AISA és az MVK felmérései eléggé pon­tatlanok, az előző választásokon is az utóbbi két százalékkal keve­sebbet mért, habár a felmérések­nek lehet jelzésértékük. Merem remélni, hogy tíz százalék körüli eredményt érünk el. Számítanak-e magyar média­bombára? Jelzéseink vannak arról, hogy a magyar képviselők nevében eseüeg szórólapok jelennek meg szlovákellenes szöveggel. Nem kizárt, hogy az utolsó órákban, talán még a kampánycsendben is valamit bedobnak. Már most a fülembe jutott, hogy állítólag egy képen leszek egy maffiózóval, holott köztudott rólam, hogy né­hány kényes ügybe belenyúltam, s ennek eredménye volt egy elhi­bázott gránátdobás. A megszólaltatott ellenzéki poli­tikusok nem vonták kétségbe, hogy az MKP-nek ott a helye az új kormányban. Ám hangsúlyoz­ták, hogy Bugár Béla személye a garancia arra, hogy a párttal kompromisszumra jutnak. Nem kísérlet ez az MKP megosztásá­ra, a káderezésre? Az ellenzéki pártok elmulasztot­ták választóik felkészítését a ma­gyarokkal való kormányzati együttműködésre, most ezt pró­bálják pótolni. De politikai éles­látásuk jele, hogy számolni ők is tudnak. Mi ugyanis közöltük, hogy ránk nem számíthatnak, ha ők se számolnak velünk a kor­mányban, ez esetben ellenzékbe vonulunk. Az ellenzék jól tudja, hogy bevonásunk olyan óriási gesztus lenne, amely nagyot javí­tana az ország külföldi megítélé­sén. A rám utaló résznek nem tu­lajdonítok különösebb jelentősé­get. Egy biztos: nem adhatunk lehetőséget arra, hogy megosz­tásunk megtörténjen. De ha bár­ki válogatni kezdene, hogy ez jö­het, az meg nem, akkor az MKP azt fogja tenni, amit egy pozso­nyi nagygyűléskor: nem men­tünk el, amikor csak egy szóno­kunkat engedték volna szerepel­ni. Ha bevesznek bennünket a kormányba, akkor megenged- heteden, hogyjelöltjeinket káde­rezzék. Mi döntjük el, hogykitje- lölünk az egyes tisztségekre. Die Presse A jó finis a lényeg? A küszöbönálló választások apro­póján a bécsi lap interjút készített Vladimír Meciarral. A szlovák kormány feje cáfolta, hogy az EU nem számolna Szlovákiával mint tagjelölttel, hiszen a többi jelölt­höz hasonlóan országával is foly­nak jogharmonizációs tárgyalá­sok. Meciar azt állította, hogy Szlovákia helyzete még jobb, mint azoké az országoké, ame­lyeknek megígérték, hogy az első csoportban lesznek. Aszlovákpo­litikus hozzáfűzte, hogy egyéb­ként a jó finis a lényeg, és szerinte könnyen át lehet kerülni az egyik csoportból a másikba. A hét végi választások esélyeit latolgatva rendkívül bizakodóan azt mond­ta: pártja lesz a legerősebb, bár azt nem lehet még tudni, milyen arányban győz. Kommerszant Daily Államcsíny megrendelésre Az albániai államcsínykísérlet nem tekinthető egyszerű, spon­tán lázadásnak, sokkal inkább a NATO balkáni terjeszkedési terve újabb szakaszának. A tavalyi al­bániai zavargások után a szövet­ség katonái bevonultak az or­szágba, a jelenlegi hatalomátvé­tel pedig valószínűleg a NATO koszovói intervenciójának az elő­játéka lesz - vélekedett az orosz üzleti körök lapja. A lap úgy tud­ja, hogy a tavalyi albániai össze­tűzésekben használt fegyverek Koszovóba kerültek át, a NATO pedig az utóbbi időben több had­gyakorlatot is szervezett Albániá­ban. Az atlanti tömb már a koszo­vói beavatkozás tervét is véglege­sítette, már csak a megfelelő ürügyre vár - véli az újság. A Nagy-Albánia megteremtéséről álmodozó Sáli Berisha volt állam­fő visszatérése a hatalomba a ko­szovói háború fellángolásával fe­nyeget, s a NATO ezért lesz kény­telen beavatkozni, amihez meg­felelő alapot jelenthet a tiranai kormány „segélykérése - vázolta az események várható forgató- könyvét a lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom