Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
1998. szeptember 9. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Vad vágyak Mit is szabad elárulni egy olyan thriller sztorijáról, amely magát a rendezőt is meglepte a forgatókönyv olvasásakor, és amelynek kétórás vetítési ideje sem elég a váratlan fordulatok sokasága, a szereplők többszörös „színeváltozása” számára? Még a „vége” felirat után, a stáblista időnkénti megszakításakor is pörög tovább a történet, újabb és újabb csavarokkal megkavarva az amúgy is zavarodott nézőt. Annyit bizonyosan felleb- benthetünk a film titkaiból, hogy a szereplők egyike sem az, aminek látszik. A színészek nehéz feladatot oldanak meg, amikor a nézővel elhitetnek valamit, s néhányjelenettel később annak épp az ellenkezőjét. A rendező, John McNaughton ugyanazzal a kettősséggel láttatja a történet hátteréül szolgáló floridai kisvárost, mint hőseit. Blue Bay, a jachtparadicsom, milliomosok idilli lakhelye vad vágyak fészke. A városkát körülvevő vízi világ hemzseg az aligátoroktól. A film szereplőinek többsége rokon vonásokat mutat ezekkel a hidegvérű ragadozókkal. A jóképű testnevelő tanár (Matt Dillon) gyanúba keveredik. Két diákja - a milliomoscsemete, Kelly (Dennis Richards) és a nehéz sorsú Suzie (Neve Campbell) - is azt állítja, hogy megerőszakolta őket. A bírósági eljárás során bizonyítást nyer, hogy a tanerő ártatlan az ellene felhozott vádban. Ám a helyi rendőrnyomozó (Kevin Bacon) gyanút fog... Heti hír Kidman színpadon Meglepetést okozott kedvelőinek Nicole Kidman, amikor úgy döntött, hogy egy időre háta fordít Hollywoodnak, és „átköltözik” az öreg kontinensre „színházat játszani”. Nicole-t egy londoni színház hívta meg a Kék szoba című darabba, s ő izgatottan ugyan, de habozás nélkül mondott igent. Ez lesz első színpadi szerepe. „Azt már tudom, hogy mire vagyok képes a kamerák előtt, de hogy a színpadon mit tudok megcsinálni, azt még sohasem próbáltam. Itt az ideje, hogy felmerészkedjem a világot jelentő deszkákra” - mondta szinte büszkén a kíváncsiskodó újságíróknak. Miért mentek el a Komáromi Jókai Színházból? - 2. Rancsó Dezső és Varga Szilvia Szüntelen forrásban Bárány János Hét éve nincsenek itthon. Utoljára kilencvenegyben tapsolhattunk nekik a Komáromi Jókai Színházban. Azután Ván- dorfi László Veszprémbe hívta őket. Rancsó Dezső és Varga Szilvia, zsebükben a friss színészdiplomával, a vándorlás mellett döntött. Négy évad Veszprémben, három szezon Kecskeméten, közben két szerep a Pécsi Harmadik Színházban. Ennyi az eddig megtett út. De hamar mennek tovább. Szüntelen forrásban a lelkűk. Élénkebb színek, érdekesebb arcok kellenek nekik. Miért mentetek el? Varga Szilvia: - Egy kicsit nehéz ezt megválaszolni ennyi év után. Akkori benyomásaink azt diktálták, el kell menni. A főiskolán, Pozsonyban szabad szellemű volt az oktatás. Béklyók nélkül gondolkodtunk mindenről. Úgy véltük, nem kell nekünk csak a Komáromi Jókai Színházban játszani. Hívtak a Korzo Színházba is, és volt még egy-két ajánlatunk. Rancsó Dezső: - Mondták a színházban, hogy maradjunk. Nem köteleztük el magunkat sehová, elsősorban a művészi szempontokat néztük. Nekivágtunk. Felültünk Déryné szekerére, amely máig nem állt meg, és ez nagyon jó. Aztán azt is mondták, cserbenhagytuk a szlovákiai magyar színjátszást. Nem hagytuk cserben! Varga Szilvia: - Aki fejlődni Úgy véltük, nem kell nekünk csak a Komáromi Jókai Színházban játszani. akar ebben a szakmában, mennie kell. Bizonyítani. Máshová is. Ha egy helyben toporgunk, elkoptunk volna. A Veszprémben töltött évek alatt összeházasodtatok, magyar állampolgárságot kaptatok, jól gördül az a szekér. Gondoltatok még a Jókai Színházra? Rancsó Dezső: - Innen származunk, itt vannak a gyökereink, itt él a családunk. Az elején még visszajártunk a Csókos asszonyt játszani. Aztán már erre sem hívtak. Inkább Kaszás Attilát a Vígszínházból. Varga Szilvia: - Nem úgy mentünk el, hogy bármilyen szál is elszakadjon. Mindig csak mondogatták, hogy majd lesz szerep. Veszprémben egyik feladat jött a másik után. Rengeteget játszottunk. Ha nincs Veszprém? Varga Szilvia: - Kilencvenben sok fiatal volt a komáromi színház körül. Úgy nézett ki, itt az új generáció. Jövünk, és valami mást csinálunk. Hittük, hogy valami kialakul! Kezdett is, de fokozatosan elromlott. Most biztosan mindenkinek megvan a maga változata, miért ment el. De az igazsághoz tartozik, hogy akkor Komáromban nem úgy festett a helyzet, hogy valamiféle friss szemlélet alakuljon ki. Veszprém nélkül is elmentünk volna. Új játszótársak, új rendezők után. Mi tényleg erre tettük fel az életünket. Hazajártok. Miképp látjátok ma a színházat? Varga Szilvia: - Úgy vettem észre, - néhány fiatal, akikkel szinte egyszerre végeztünk a főiskolán, el van keseredve. Már nem is beszélnek róla. Nem úgy, mint a főiskolán. Eltávolodtunk egymástól. Rancsó Dezső: - Olyan ritkán jövünk, hogy abba a pár napba nemigen fér bele, hogy beugor- junk a színházba. A színháztól hívtak már haza benneteket? Varga Szilvia: - Beke Sándor hívott, közben leváltották. Holocsy Istvánnal is beszélgettünk, hogy visszajövünk. De konkrét felkérés nem érkezett. Takáts Ernődtől mégis. Idén tavasszal felhívott, hogy segítsek. Nagykanizsán került veszélybe a Hyppolit, a lakáj. Reggel hívott, este már a deszkán kellett volna állnom Terka szerepében, amelyet négy éve játszottam Koltai Róbert rendezésében. Nem tudtam, milyen Bodrogi Gyula változata, a szövegre sem emlékeztem. Ráadásul hajnalban érkeztem haza Szombathelyről, ahol a Dzsungel könyve ment háromszor, melyben négy hónapos terhesen Bagirát keltettem életre, s nagyon fáradt voltam. Sajnos, nem tudtam eleget tenni a felkérésnek. Ha jönnétek, mihez volna kedvetek? Varga Szilvia: - Szívesen játszanék egy olyan előadásban, melyben a színháztól elszerződött fiatalok szerepelnek. Valamennyien! Nyáron mindenki ráér. Rancsó Dezső: - A Bástya Színháznak nem árt, ha öttel több előadást tart. Persze csak siker esetén. Ha leülnénk erről beszélgetni, ötletek is lennének. Sikerült nagyobb lakást vennünk Budapesten, végre fészket rakunk. Varga Szilvia: - Rendezőt is olyat hívnánk, akivel az egész csapat szívesen dolgozik. Valami igényes munkára gondolok, semmiképpen ne legyen hak- niszagú, két hét alatt összecsapott próbálkozás. Inkább jókedvű fiatalok fantáziadús találkozása. Kecskeméten szárnyaltatok. Idén nyárig. A társulattal ti is eljöttetek az igazgatóváItás miatt. Merre mentek? Rancsó Dezső: - Csak én indulok. Szeptember elejére babát várunk. Azzal a feltétellel szerződtem Zalaegerszegre, hogy ősszel a családdal lehetek. Csak az évad második felében vállaltam két szerepet, közben Pesten kisebb feladatok várnak a szinkronban és a tévében. Varga Szilvia: - Sikerült nagyobb lakást vennünk Budapesten, végre fészket rakunk. Úgy tervezem, egy évet leszek otthon a kicsivel, bár ezt előre nem látható tényezők befolyásolhatják. Azután úgy lesz minden, ahogy a sors hozza. Spielberg Shoah-alapítványa. Ötvenezer vallomás zsidóktól, cigányoktól, melegektől és a Jehova tanúi felekezet tagjaitól Ez lesz a leggazdagabb interjúgyűjtemény a Holocaustról Földes Tamás Miközben Steve Spielberg a Schindler listáját forgatta, sokan jelentkeztek nála, hogy saját háborús kálváriájukat elmondják. A világhírű filmrendezőt az is elgondolkodtatta, hogy világszerte akadnak olyanok (és nem is kevesen!), akik tagadják a vészkorszak, a koncentrációs táborok, a gázkamrák tényét. Elhatározta, hogy felkutatja, és az utókor számára szóra bírja a nácizmus túlélő áldozatait. Shoah Foundation néven alapítványt hozott létre - a héber shoah szó vészkorszakot jelent -, s munkához látott. A videokamerával ellátott kérdezőbiztosok háromórás interjúkat készítenek az önként jelentkezőkkel; a tervek szerint az ezredfordulóig mintegy 50 ezer vallomást rögzítenek. Zsidók, cigányok, a Jehova tanúi felekezet tagjai, homoszexuálisok és más üldözöttek szólnak megpróbáltatásaikról. A hatalmas vállalkozás már eddig negyvenmillió dollárba került. A költségek jó részét Spielberg állta, de mintegy harminc cég és magánszemély adományozott összesen egymillió dollárnál többet. Ez idáig, három és fél év alatt 42 461 interjút készítettek - négyezer külföldön élő magyart is meghallgattak -, s a harminchárom nyelven már felvett anyag lejátszása 127 ezer órát, tött mint tizennégy és fél évet igényelne. Az alapítvány munkatársai eddig ötvenegy országban dolgoztak, Magyarországra - ahol Európában a legtöbb zsidó túlélővel, számításaik szerint ezer emberrel tárgyalhatnak - a közeljövőben kerül sor. Júliusban Budapesten tartózkodott dr. Michael Berenbaum, a Shoah Alapítvány vezetője. Az ismert történész korábban a washingtoni Holocaust Múzeumot vezette. Magyarországi megbeszéléseit Andrew Stevens, Raoul Wallenberg egykori futára, az Emanuel Alapítvány Amerika nyugati partján működő szervezetének elnöke szervezte meg. Dr. Berenbaum politikusokkal, társadalmi személyiségekkel, a Mazsihisz vezetőivel találkozott, és segítséget kért a csaknem egy évig tartó munkához. Szeptemberben választják ki azt a 40 embert, akik - rövid felkészítés után - a magyarországi interjúkat készítik. Az eddig elkészült anyagot Los Angelesben, a Universal Stúdió legkorszerűbb technikával felszerelt irodáiban őrzik és rögzítik komputerdiszkekre. Steven Spielberg a későbbiekben önálló épületet szán a Shoah Alapítványnak, s a múzeumok, iskolák, tudományos intézetek lehívhatják komputerükre az interjúkat. Ha a teljes anyag összeáll, az lesz az eddig készített leggazdagabb interjúgyűjtemény az adott történelmi korról. „Nagyon várjuk a baba érkezését. Biztosan sok minden megváltozik.” Saláth Richárd felvétele
