Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1998. szeptember 9. • 31. évfolyam Riport Tavaly Troubkyban szőnyegbombázáshoz hasonló pusztítást végzett az ár. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. szeptember 12-étől 18-áig Sport Kassai találkozás Jari Litmanennel, az Ajax Amszterdam skandináv gólzsákjával. A polgároknak szabadságra és felelősségvállalásra van szükségük ahhoz, hogy céljaikat elérjék Fontosabb, mint a meghunyászkodás A szabadságnak megszámlálhatatlan megjelenési formája létezik Miklósi Péter _____________ E cikkben nincs szó politikáról. Vagy épp csak annyiban, amennyiben rátelepszik a mindennapjainkra, megrontja kedélyünket, gúzsba köti akaratunkat és tetteinket. Pedig nem a politika az élet alfája és ómegája, bármily vehemensen próbálják ezt belénk sulykolni profi és amatőr politikusok. Az csupán a keret. A forma - amely a demokráciákban lazább, a demokratúrákban szűkebb, mint szeretnénk. Szlovákiában viszont még a szűkebbik felén is kétpólusú: a hataloméhségre épít, illetve a meghunyászko- dásra apellál. E cikkben nincs szó politikáról. Csak annak tudatosításáról, hogy elzsibbadt az inga, mert 1994 ősze óta szélsőséges helyzetben tartották. Elmoccanását elősegítheti, aki a tisztább fejű jelöltekre voksolva urnához járul; bár nem árt tudatosítani: ha majd leng az inga, négy esztendő mocskát fogja szemünkbe, fülünkbe kavarni. Feltéve, hogy győzelemre harangoz. Mert ha a vokscsata után a demokrácia lesz az alulmaradó, akkor annak tetemét a káosz lovagjának hullaszállítói fogják elcipelni, az inga pedig még jobban belezsibbad Abszurdisztán vezérének extremitásaiba. Itt és most ezért nem a lakáshiány, a munkanélküliség és a temérdek egyéb a legnagyobb gond, hanem a habitusunk átgyúrása. A felelősségvállalás irányába. Hogy félretéve a nem éppen oktalanul és alaptalanul kialakult ingerültséget, bizalmatlanságot, borúlátást, gyanakvást, mindenre legyintést, legyen erőnk fásultságunk elűzéséhez. Annyira, hogy a realizmus tudjon felülkerekedni bennünk, feAz alkalmazkodókészségnek és a türelemnek is van határa. ledve távolságtartást, kötelező szkepszist, latolgatással elegy kételyt. Hiszen nincs közösebb érdek, mint az, hogy az állampárti és bolsi allűrökkel kormányzó DSZM-nek immár a Mount Everest csúcsáig érő szennyét sodorja el végre a választói közakarat. E cikkben nincs szó politikáról. De így szeptember legelején, a tanévkezdet napjaiban mégis megkérdezem, van-e esély az alkotó életmód kialakítására, az egészséges személyiség megteremtésére egy olyan társadalmi közegben, ahol az alaptudnivalók megszerzését serkenteni hivatott iskolák fenntartásához százmilliók hiányzanak - a kormányzat szeptember 2-án mégsem a szóban forgó pénzt folyósítja, hanem a DSZM-pakkot. A diákok tízezreinek, a szülőknek szánt behízelgő agitprop anyaggal. Arról persze egy mukk sincs ebben a kormánysalátában. hogy ugyanennek a szülőnek van-e lehetősége a teljes életre ott, ahol az embernek kétszer annyit kell dolgoznia, mint másutt, hogy viszonylag tisztességgel eltarthassa magát és családját... E cikkben nincs szó politikáról. Mégis okkal-joggal ajánlom a Prikler László illusztrációs felvétele választási előkészületek aktivistáinak és a kampányok szereplőinek figyelmébe, hogy a polgároknak- nemzetiségi vagy felekezeti hovatartozás nélkül - szabadságra van szükségük ahhoz, hogy tudatos vagy akár megfogalmazhatatlan céljaikat eléijék. Szabadságra és demokráciára. S ne feledkezzenek meg arról se, hogy ezek nem pusztán hatalmi vagy politikai, hanem életminőségi jelszavak is. Ám hogy Szlovákiában is manifesztálódjanak, ahhoz a belső körülményeket kell átalakítani. Csendes vokscsatában megfordítani. Vagy felborítani, ha másképp nem megy. Mert az alkalmazkodókészségnek és a türelemnek is van határa! Az ember - Szlovákiában magyarként, Szlovákiában (szlovák) demokrataként - úgy- ahogy tolerálja, ha egyszer-egy- szer megalázzák az életben. Elviseli, kigyógyul belőle. Ám ha lépten-nyomon kiskorúsítják, ha éveken át egy magát magasabb rendűnek képzelő és hirdető szellemi-erkölcsi-politikai uralomnak van alávetve, akkor indokolt, hogy lázadni kezdjen. Ezért mi, köznapi halandók és választópolgárok azt kérjük a kampányok szervezőitől és szónokaitól - a lőj álpatriótáktól és a lokálpatriótáktól egyaránt -, hogy ne arra törekedjenek: ki tudja „bölcsebben” elrendezni az életünket. Azzal majd csak megbirkózunk mi magunk. Ehelyett a kereteket szabadítsák fel, a feltételeket könnyítsék, a létesélyeket növeljék. Nincs ennél ésszerűbb program. Élni fontosabb, mint meghunyászkodni. E cikkben már csak ezért sem lehetett szó politikáról! A /MEGOLDÁS KULCSA • AZ ISKOLÁK ÖNIGAZGATÁSA— politikamentes, a demokrácia és a pluralizmus alapelveire épülő oktatási rendszer a megmaradás támasza • A KISEBBSÉGI KULTÚRA ESÉLYEGYENLŐSÉGE — a kultúra a nemzeti önazonosság-tudat záloga - szükséges intézményi rendszerének visszaállítása és teljessé tétele • EURÓPA-BARÁT KÜLPOLITIKA — az ország euro-atlanti csatlakozása létérdek és a stabilitás biztosítéka • FOKOZOTT KÖZBIZTONSÁG — a korrupció s a szervezett bűnözés elleni harc részeként - a polgárok biztonságának növelése, a közélet megtisztítása érdekében - hatékonyabbá kell tenni a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást. VKT-S-778
