Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-26 / 34. szám
'ublicisztika 1998. augusztus 26. 9 ító elutasította a szerződés lehe- őségének gondolatát is meg- iróbálták értékesíteni. És mert drága ingatlanokra nem talál- ak vevőt, számos valaha köz- edvelt gyógyház üres, kihasz- lálatlan. A híres török fürdő, a Hammam belső felújítása után újra teljes pompájában díszeleg. A falakon belül hagyományos kezeléseket kapnak a betegek, ám kívülállók számára a belépés tilos. Nem csupán azért, mert nem illik szemügyre venni a lepedőben közlekedőket... Fényképezni viszont állítólag azért nem szabad, mert a török fürdő varázslatos, mesébe illő belsejét valakik egy pomófilmben használták fel. A hegyoldalba vésett Zöld Béka strand a környék lakóinak kedvenc pihenőhelye. A bujazöld természet a szemnek, a kék medence kristálytiszta termálvize a fájó testrészeknek tesz jót. Persze akinek valóban fájnak az ízületei, a gerince, annak aligha szottyan kedve a magaslati fürdőzésre. Netán a gyógyfürdő orvosai azon mérik le a kezelések hatását, hogy a beteg képes-e felkapaszkodni a hegyre, vagy sem? Dömötör Ede felvételei A gyógyvíz áldásos hatását jól ismeri Lepi Mária és Hegedűs Katalin is. Gerinc- és egyéb mozgás- szervi betegségeiket az évente megismételt gyógykezelés teszi elviselhetővé. - Ma nem nyavalyáink gyógyítását tartottuk a legfontosabbnak. Törőcsik Mari és Maár Gyula jelenléte a lelkünket boldogította, a találkozás emlékét pedig míg élünk, a szívünkben őrizzük - vallották. igon fülébe mordulhatnék: írt vagy boldogtalan, Margó? [ nem oroszlánvadász, akit a jó ltkoijában azzal intettek le, :rt egy fél fejjel magasabb lenéi, és a pocakodból is lehalhatna egy falatot a kandúr, az morduljon. Kicsinyes tapintat- ságokon nem jó fennakadni, húsz év nagy idő, megérde- lné, hogy nem kell fél fejjel gasabbnak lenni, oroszlánva- ;znak sem, sőt, az oroszlánva- ;zok és hasonló deli óriások, a külsőségeken kívül mást n képesek felmutatni, ki is gú- »lhatók. Én kigúnyolom őket, másért nem, pusztán védeke- ből. Ha Margó nem véd meg, alább egy fintorral meg kell Ijem magam. Azt nem is említ- hogy alighanem mindenki boldogtalan. Margó az ő boldogtalanságának magasából, ahová szeretetreméltósága emelte, könnyen lehajolhatna hozzám, aki sem kedves, sem szeretetre méltó nem vagyok. Csak egyszer élünk. Húsz év egymáshoz sodort közös sorssal csínján kell bánni. Mindezt végre el kellene mondanom, de a szavak összekuszálják a gondolatot. Mennyivel köny- nyebb az állatokkal. Ha Bonzo cicát megsimogatom, dorombol. A kutyám megnyalja a kezem, nem róják fel, hogy diákkoromban csak a rúd feléig tudtam felkúszni. Nem gúnyolják ki az ügyetlenségemet, megelégszenek a szeretetemmel. Ha Margó macskává, kutyává változna, a tekintetemből megértené, hogy gondoskodni akarok róla. így azonban csak a szavak hídja marad, de még az sem, be van zárva a fürdőszobaajtó. Margó fürdik. ÉjHa Margó macskává, kutyává változna, a tekintetemből megértené, hogy gondoskodni akarok róla. szaka van, elmúlt tizenkettő, ilyenkor szokott fürödni. Nekem korán kell kelni, fontos tárgyalás, miegymás, figyelmeztetnem kell a kulcsra, nehogy itthon felejtse. Most nem lehet, utálja, ha zavarom. Valószínűleg a kaucsuk kiskacsáját is magával vitte a kádba. Margó infantilis, olyan néha, mint egy ötéves kisbaba. Tágra nyitja szemét, hosszú szempillájának minden szálával csodálkozik. Majd holnap kibeszéljük egymásból a boldogtalanságot. Legokosabb, ha lefekszem. Ha sikerül elaludni, az álom elsimítja ezeket a kusza szálakat. Nem szabad szavakra gondolni, csak négyzetekre, körökre, háromszögekre, sokszögekre, némán forgó, egymásba olvadó színekre, rokokó szobává váló üveggolyókra. Mama gobelinborítású fotelben ül, a Gösta Berlingből olvas. Hosszú szőrű kutya szunyókál a kandalló mellett. Bundákba bugyolálva, szánon repülünk. A szánt rénszarvasok húzzák, csengő a nyakukban. Ez álom, mert mindez belefér a kicsi szalonba, az is, hogy mama olvas és zongorázik. Furcsa módon egyszerre csinálja, hol a zongora, hol a könyv lebeg a fejünk felett. Hull a hó, végtelen fehér a táj, vízzel telik meg a szoba. Szerencsére csak az álombéli, nem lehet elmerülni benne. Puhán, nyugtatóan ölel körül a lehetetlenség. Ha leengedem a lábamat, találomra is előkerül a papucs, csak bele kell bújni. De miért vizes? Hiszen abból a különös szalonból már régen kiléptem. A szőnyegen ömlik a víz, csattognak a lépések.A fürdőszoba ajtaja tárva-nyitva. Éjszaka be volt csukva. Ki nyitotta ki? Az előszobában hatalmas tócsa. Hátán úszik a kaucsuk kiskacsa, fintorogva bámul rám. A kádban Margó ül, nyakáig ér a víz. Frizurája, mint mindig, most is tökéletes. Szájáról csókokat dobál a rúzs. A szeme azonban mozdulatlan. A tehetetlenség béklyója rám feszül. Ha letérdepelnék a kád elé, bevizezném a pizsamámat, a dermesztő nedvesség bokáig már úgyis elborít. Énekelni kellene, Margóval együtt. De Margó hallgat. Ha nem énekelek, ordítani fog a csend. Hogy is van az a gyermekdal? Kiskacsa fürdik fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba... Kiskacsa letyetye, Lengyelországba pepepe... Miért éppen oda? Alighanem ezt már senki sem fogja elmagyarázni nekem.
