Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-26 / 34. szám

____________________________Nagyvilág Ma gára marad Birute az orangutánok megmentéséért folytatott harcában? A borneói dzsungel Az orangutánok a fák koronái közt élnek, élelmüket erdei gyümölcsök és falevelek alkotják. A vizet a markukból isszák... 1998. augusztus 26. Budapesti levél Kassza a spekulánsoknak Az orangután malájul azt jelen­ti: „erdei ember”. Tízezer évek­kel ezelőtt ez az emberszabású majom egész Délkelet-Ázsiában honos volt, s olykor még Kína déli részén is előfordult. Ma már csak Jáva és Bomeo szigetén ta­lálkozhatunk vele. A földműve­lés, az aranybányászat és az ál­latokkal való kereskedés az orangutánt a kipusztulás szélé­re sodorta. Éltető eleme, az ős­erdő egyre fogyatkozik. Birute Galdikas doktornő litván származású, de Kanadában nőtt Genetikai felépíté­sük nyolcvan száza­lékban megegyezik a miénkkel. fel. Ma ő a világon az orangutá­nok legavatottabb ismerője, hi­szen huszonöt évet töltött a megfigyelésükkel. Egyszer­smind egyik legelszántabb vé­dőjük is, aki nemzetközi alapít­ványt hozott létre az állatfaj vé­delmére. Amikor először érkezett Borne- óra, antropológus kollégái fi­gyelmeztették, hogy három évig is eltarthat, amíg megpil­lant egy orangutánt. Neki csak három napjába került. „Órákig eveztem fölfelé a folyón, amikor egyszerre olyan helyre értem, ahol a folyó szétágazott. És ott ült egy fiatal orangután nőstény a parton. Anyja néhány lépés­nyire tőle, a mocsár szélén ült. Magamon kívül voltam” - em­Borneó indonéz részén ta­lálható az a menhely, me­lyet a Birute Galdikas által alapított, orangutánok meg­mentését szolgáló alapít­vány és a Camp Leakey köz­pont közösen üzemeltet. A Tanjug Puting nemzeti park menhelyén 80 árva orangu­tán él. Többségük lőtt se­bektől kapott ólommérge­zést, néhányuk tüdeje tartós károsodást szenvedett. A fiatal orangutánok szülei is gyakran elpusztulnak, ha új pálmaültetvényekre té­vednek. A kicsinyek számára a legnagyobb baj az anya elvesztése. A nősté­lékszik vissza az első találkozás­ra. S hogy mi ösztökélte e külö­nyek ugyanis, hasonlóan az emberhez, egészen magate­hetetlen kicsinyeket szül­nek, amelyek mind a négy mancsukkal az anyjuk szőr­zetébe kapaszkodnak. Négy évig élnek az anyjukkal, csak aztán válnak önállóvá. Ilyenkor kisebb csapatok­ban élnek. Csak tízévesen érik el az ivarérettséget, s mintegy harminc évig él­nek. Ezalatt alig négy-öt utódot szülnek. A menhely meggyógyult és fölnevelt lakóit visszaenge­dik az őserdőbe, ám most már alig találni őserdőt számukra. nős pályára? „Egész életemben az orangutánokat akartam ta­nulmányozni. Az ember kelet­kezésének mítoszát idézték fel bennem, azzal a különbséggel, hogy ők sosem hagyták el a pa­radicsomot, hiszen nem voltak kitiltva onnan. Azt az ártatlan­ságot képviselik, amely miránk is jellemző volt egykor.” Egy napon az ottani munkások, a lakhelyükre hazatérve elcso­dálkoztak, hogy a reggel kulcsra zárt ajtó sarkig tárva van. Bent az ágyakon orangutánok heve- résztek. Birute alig akart hinni a szemének, amikor megpillan­tott egy nőstényt, amely kézbe fogta a kulcsot, és kinyitotta ve­le a zárat. Az orangutánok végtelenül ügyesek, és különböző a termé­szetük. A müncheni állatkert Marius nevű öreg orangutánja például olyan rendet tartott a ketrecében, hogy az ápolóknak árvái alig kellett takarítaniuk. Tiszta­ságára jellemző volt, hogy egy öreg katonai sisakot használt éj­jeliedénynek. Rácsüccsent a si­sakra, elvégezte a dolgát, majd óvatosan a rácshoz vitte, és tar­talmát a lefolyóba öntötte. Étke­zés után a szemetet azonnal ki­söpörte a rácson túlra. Ez azon­ban csak a felszín. Az orangutá­nok valóban annyira hasonlíta­nak ránk, hogy az szinte döbbe­netes. Genetikai felépítésük nyolcvan százalékban meg­egyezik a miénkkel. Mégis mi vagyunk azok, akik veszélyez­tetjük őket. Tavaly az emberek több helyen felgyújtották az őserdőt Borne- ón. Ez egyébként az erdőirtás be­vett módszere. Az El Nino néven ismert természeti jelenség miatt azonban négy hónapot késett a monszun, ezért a tüzek úgy elha­rapóztak, hogy nem tudták elol­Marius olyan rendet tartott, hogy az ápo­lóknak szinte nem kellett takarítaniuk. tani. A legpusztítóbb tűzvész, a fojtogató füst és a szmog egyene­sen a favágók és az ellenséges farmerek karjaiba hajtotta az orangutánokat. Százszámra pusztultak el. Az anyaállatokat megölték, a kicsinyeket pedig megtartották - vagy játéknak, vagy kuriózumnak. Az orangutánok az esőerdők nélkül nem tudnak élni. Szinte egész életüket a fákon élik. Nap­közben a lombok közt vándorol­nak, éjjelre ágakból fészket épí­tenek, s abban alszanak. Alapve­tően magányos állatok, nagyon ritkán fordulnak elő két-három tagúnál nagyobb csoportokban. Egy nősténynek tíz négyzetkilo­méternyi őserdőre van szüksé­ge, míg a hímnek ötvenre. A nős­tény általában 40 kilós, a hím sú­lya eléri a 130 kilót is. (Fogság­ban meghíznak: a San Diegó-i állatkert Andy nevű orangután­ja 225 kilót nyomott!). Sajnos, úgy fest a dolog, hogy a szabad természetben élő oran­gutánok kipusztulnak, ráadásul úgy, hogy meg sem ismertük az életmódjukat. Lehet, hogy ha­marosan csak az állatkertben ta­lálkozhatunk velük? Forrás: MS Pálőczi Antal Egy hónapja sincs, hogy a magyar gazdasági miniszter fogadta az EU tagországai­nak nagyköveteit. Michael Lake-tól, az Európai Unió missziójának vezetőjétől azt találtam kérdezni: vajon az orosz pénzügyi válság a nyu­gati befektetők szemében mennyire nyomja rá a bélye­gét hazánkra, a Nyugat keleti „hídfőállására”? Beszédes hallgatás, majd elnézést ké­rés volt a válasz. Amit akkori tudósításomban „szabadon” így fordítottam: az orosz piac válsága akkora veszélyeket rejt egész Európa s benne Magyarország számára, hogy formális sajtóbeszélgetésen nem is adható rá felelet. Augusztus 17-étől ezt a kér­dést nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Az orosz kormány és a központi bank bejelentette, hogy leértékelik a rubelt, és elrendelték az orosz pénzben jegyzett külföldi adósság tör­lesztésének 90 napos mora­tóriumát. Az orosz piac látvá­nyosan megingott. Az egyik európai hitelminősítő rögtön leértékelt 14 orosz nagyban­kot. S furcsa módon Tokió­ban azonnal zuhanni kezdett a német márkának az árfo­lyama. Németország, ponto­sabban az ottani pénzintéze­tek ugyanis Oroszország leg­nagyobb hitelezői, mintegy 50 milliárd márkás kinnlevő­séggel. Ennek 90 százalékát ugyan garantálja a német ál­lam, 10 százalékát azonban nem. S az elbizonytalanodó oroszországi helyzet min­denképpen megingat egy fontos folyamatot: az orosz piac meg-, illetve „visszaszer­zését”. A tetemes német kinnlevőség jól érzékelteti, miért nem sikerült hazánk­nak a volt KGST-beli pozíció­ját Oroszországban visszahó­dítania: mert csak a leggaz­dagabb (főleg német) euró­pai bankok engedhették meg maguknak, hogy Oroszor­szágban eladni kívánó cégek számára külön hitelkonst­rukciót dolgozzanak ki. En­nek lényege az volt, hogy né­met bank adott kölcsön az orosz vásárlónak, hogy az megvehesse a német gyártól a kívánt javakat, s ne a hite­lezni nem szerető gyáraknak, hanem a hitelezés specialis­táinak, a bankoknak törlesz- sze az áruvásárlásra kapott kölcsönt. A magyar bankok tavaly augusztusig nem en­gedhettek meg maguknak hasonló tranzakciókat. Ezért vesztettük el az orosz piac je­lentős részét. Éppen egy év­vel ezelőtt azonban korszak- alkotó megállapodást kötött az Általános Értékforgalmi Bank és az Eximbank, Szent­pétervár önkormányzatával. A magyar pénzintézetek 200 Ikarus megvásárlásához 11,7 millió dolláros kölcsönt ad­tak az orosz önkormányzat­nak, hogy ne a vételárra igényt tartó magyar cégnek, hanem hitelügyekre speciali­zálódott pénzintézetnek tar­tozzanak az orosz vásárlók. A német modell szerint. Félő, hogy az orosz piac „visszaszerzésének” ez a módja háttérbe szorul. Az új orosz intézkedés egyelőre azoknak kedvez, akik ellen bevezették: rubelspekulán­soknak. Birute Galdikas és védencei Archív felvételek Orangutánmenheiy Vasárnapi pletykák Történetek Stromboli szigetéről Caroline szeret „a tűzzel ját­szani” - kommentálták a sajtó­ban a hírt, hogy a monacói her­cegnő a közelmúltban a füstöl­gő Stromboli vulkán tetejére mászott „aktuális” barátja, Ernst August hannoveri herceg és gyermekei kíséretében. Úgy tűnik, idén nyáron fontos dol­gok történnek Stromboli szige­tén, mert például Dustin Hoffman, az ismert amerikai színész is a vulkán lábánál ta­lálta meg és szólította le azt a lányt, akire a főszerepet kíván­ja bízni első olyan filmjében, amelyet maga rendez. Hoffman néhány órát időzött Stromboli szigetén, és ott akadt rá Annára, egy 19 éves Hoffman megtalálta Renátáját római lányra. A színész éppen egy koktélt szürcsölt az előkelő Tartana teraszán, amikor hir­telen felkiáltott: „Megtaláltam Renátámat!” Elmondta a lány­nak, filmet készül forgatni He­mingway A folyón át a fák közé című regényéből. „Ismertette a film cselekményét, megadta New York-i irodájának címét. Kért, hogy küldjék fényképe­ket magamról” - mesélte An­na, miután az a szemtanú, aki tolmácsolt az angolul nem tu­dó lánynak a beszélgetés so­rán, közhírré tette a szenzáci­ót. Melanie cáfol Nem igaz, hogy Antonio Banderas megcsalta a felesé­Antonio nem csalt meg - állítja Melanie gét. Melanie Griffith a „Ladies Home Journal” hasábjain cáfolta az amerikai plety­kalapokban meg­jelent hírt, misze­rint Banderast in­timebb helyeken is „megsimogatta” egy csinos masz- szőr. „Ha a hír igaz volna, már rég elhagytam volna a férjemet”- állította Melanie, hozzáté­ve: egyre jobban tetszik neki a há­zasélet, és szeret­ne még egy gye­reket. Rossz helyen pancsolt Nem lehet csodálkozni azon, ha a nyári kánikulában az ember ledobja magáról testé­re izzadt ingét, s frissítő víz­ben keres felüdülést. Guillaume Depardieu is ezt tette egy forró augusztusi na­pon - sajnos, a pancsolásra nem jó helyet választót. Egy párizsi magánterületen levő medencét szemelt ki magá­nak. A tulajdonos, akinek bi­zonyára nem volt cseppnyi humora sem, értesítette a rendőröket. Gerard Depardieu fiát rács mögé zár­ták. A pancsolás „utójátéka” november 19-én lesz a bíró­ságon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom