Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-19 / 33. szám

Kultúra 1998. augusztus 19. 13 Jean-Jacques Burnel, a Stranglers basszusgitárosa nem hisz az ösztönös zsenikben Mindenkit érnek hatások J. J. Burnel egyszerűen lenyűgözi a kritikusokat A szerző felvétele Juhász Katalin ______________ A Stranglers 1976-ban a punk el­ső hullámával indult, de már a kezdet kezdetén kilógtak az „előírásszerű” punkzenekarok sorából, méghozzá azzal, hogy az átlagnál jóval képzettebb ze­nészek voltak. Botrányaik per­sze nekik is akadtak, de később, ahogy zenéjük finomodott, ezek is elmaradtak. Főleg a basszusgi­táros, J.J. Burnel nyűgözte le a kritikusokat. Nem dörmögött szerényen a háttérben, hanem brutális elszántsággal uralta a zenekar hangzását. Sok korabeli kritikát olvastam, és még a legkeményebb anti- punkok sem mertek túl rosszat írni rólatok. Ezért jó, ha az ember tud játsza­ni a hangszerén! Mi nem tud­tunk hatni a fiatalságunkkal, mi­vel elég idősek voltunk már ak­kor is! Én a huszonnégy évem­mel nem játszhattam a lázadó kakastaréjos tinit. Persze a Clash, a Sex Pistols és a többiek sokat ócsároltak minket, amiért „Hosszú út áll mö­göttünk, és mindig nyitottak voltunk az új hatásokra.” szintetizátorokat is használ­tunk, gazdagabban hangszerel­tünk. Ez főbenjáró bűnnek szá­mított abban a közegben, szinte ki lettünk átkozva, mivel nem hirdettük a minimalizmus dia­dalát. Amely néha inkább primi­tivizmus volt. Mi a helyzet ma? Nem sértő, ha azt mondom, a Stranglers Igé­nyes popzenét játszik? Nem, ezt én sem nevezném púnknak. Minden változik, én hiszek a fejlődésben. Persze nemcsak zenei értelemben, hi­szen mi magunk is más emberek lettünk. Hosszú út áll mögöt­tünk, és mindig nyitottak vol­tunk az új hatásokra, nem akar­tuk ismételni önmagunkat. A ze­nész valahol örök diák marad. Még most is a legkülönbözőbb dolgok tudnak inspirálni, a mo­toros fűrész zajától a modern dzsesszig vagy a fiatal zenésze­kig, akik két akkordból írnak egy remek dalt. Olyankor verem a fejem a falba, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe. Feltűnő, hogy a kilencvenes évek agyonsztárolt brit popelő­adói mennyi elemet felhasznál­tak a korai Stranglers zenéjé­ből. Gondolok itt a ritmusváltá­sokra, a szintetizátor hangzásá­ra és néha az énekstílusra is. Igen, és ha a kérdés arra irányul, hogy zavar-e engem ez a dolog, hát egyáltalán nem zavar. Amo­lyan tanár-diák viszony van köz­tünk és, mondjuk, a Blur közt, akik mindig hálásan emlegetnek minket az interjúikban. Én nem hiszek az ösztönös zsenikben, mert mindenkit érnek hatások. Azok a vén néger bluesénekesek sem tiltakoztak túlságosan, aki­ket Mick Jagger hallhatott a Rolling Stones előtt. Hol helyezkedtek el a mai brit poppiacon? Fontos egyáltalán jelen lenni az élvonalban?- Természetesen örülök, ha jól fogynak a lemezeink, de semmit sem teszek ennek ezért. Olyany- nyira nem, hogy videoklipeket sem forgatunk, sőt hirtelen meg sem tudnám mondani, melyik cég terjeszti az új lemezünket Közép-Éurópában. Albumaink csendben jelennek meg, rajon­góink egy része, akikvelünk öre­gedtek, a régebbi dalokat szere­tik jobban, a fiatalok pedig az újakat. Ez érthető, hisz a mai negyveneseknek több saját él­ményük fűződik a Golden Brownhoz vagy a No More Heroeshoz. Akkoriban vesztet­ték el a szüzességüket, ismer­kedtek meg a jövendőbelijükkel, vagy mit tudom én. Vannak vi­szont olyan tizenévesek, akik a két évvel ezelőtti About Time cí­mű albummal fedeztek fel min­ket, nekik ez a mostani, „lá- gyabb” hangzás tetszik. A rocksajtó meg nem igazán tud velünk mit kezdeni. Hogyhogy? Hát itt vannak ezek az öreg pun­kok, akik néha egész jó dalokat írnak, fogynak a lemezeik, élő­ben sem rosszak, mégsem olya­nok, mint valaha, és úgy tűnik, még élvezik is, amit csinálnak. Ez zavarba ejtő tud lenni a mai egyértelmű zenei skatulyák ko­rában. És mindezek tetejében nem érdeklődünk a slágerlisták iránt, és nem vagyunk hajlandó­ak élő legendákként viselkedni. Sokan mondják, hogy a huszon­egyedik század a technozenéé lesz. Lehetséges ez? Persze. Minden lehetséges, ne­héz a zenével kapcsolatban jó­solni. Úgy változik, mint a frizu­radivat, szinte egyik napról a másikra. Ami ma szenzáció, hol­nap már kínosan hat, elég, ha a mai technozenészek példaképe­it, a Kraftwerket nézzük. Húsz év múlva derül majd ki, milyen tartós ez a zene. Egyébként, ha már itt tartunk, szerintem ma eléggé unalmasak a futó tren­dek, talán egyedül az afrikai, ázsiai és távol-keleti hatások hozhatnak újat. Angliában sok a külföldi zenész, aki karriert akar csinálni. Legtöbbjüket szőrös- tül-bőröstül benyeli a szórakoz­tatóipar, néhányan azonban iga­Talán egyedül az af­rikai, ázsiai és távol- keleti hatások hoz­hatnak újat. zán értékes dolgokat tesznek le az asztalra. Új Stranglers-album mikorra várható? Épp most vagyunk a stúdiómun­kálatok közepén, nem akarjuk elsietni a dolgot, úgyhogy nem tudok pontos választ adni. Ezt a pozsonyi meghívást is azért fo­gadtuk el, hogy változatosabb legyen a nyarunk. Szerettünk volna szétnézni errefelé, én pél­dául eddig nem is tudatosítot­tam, hogy Pozsonyon is keresz­tülfolyik a Duna. Lám, az ember örökké tanul. Nemcsak zenei ér­telemben. Heti kultúra Könyvespolc Petőcz Kálmán: Választások és felosztások A politika iránt érdeklődő nyilvánosság, valamint ma­guk a politikusok egyik leg- hálásabb vitatémája az egyes politikai pártok, moz­galmak és koalíciók válasz­tási esélyeinek mérlegelése a közvélemény-kutatás alapján, aszerint, hogy „hány százalékot” értek el az egyes pártok. Többnyire azonban nem tu­datosítjuk, hogy míg ezek a „százalékok” képviselői bár­sonyszékekké alakulnák, aránylag bonyolult jogi és szervezési szabályrendsze­ren kell átmenniük, amelyet választási rendszernek ne­veznek. Ennek a rendszer­nek az útvesztőjében az ígé­retes százalékok olykor el­tűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket. Szlovákiában a választási rendszer kérdésköre hosszú ideig kívül esett a szakem­berek és politikusok érdek­lődésén. És ami a laikus köz­véleményt illeti? A FOCUS ügynökség közvélemény­kutatása 1996-ban megálla­pította, hogy csupán a meg­kérdezettek elenyésző há­nyadának vannak némi is­meretei arról, milyen vá­lasztási rendszer alapján vá­lasztják Szlovákiában a tör­vényhozó testületet. A választási rendszerek vilá­gában történő utazás való­ban nagyon érdekes - tulaj­donképpen amolyan ka­« O * T m A T 6 « » S>: (5 A PETŐCZ KÁLMÁN VÁLASZTÁSOK ÉS FELOSZTÁSOK ■J**. _____________________________ la ndnak tekinthető. A vá­lasztási szabályok különbö­ző spekulatív, szofisztikus rendszerei alkothatok meg, mérlegelhetők előnyeik és hátrányaik, hatásuk a kor­mány stabilitására, vala­mint a különböző társadal­mi és politikai érdekek kép­viseletének arányaira. Ezt mind aprólékosan elemez­hetjük. Ám közben nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a vá­lasztási rendszer nem öncé­lú, a parlament nem önma­gáért létezik és a kormány nem önmagáért tevékenyke­dik, hanem a népért. Az ál­lam minden polgáráért. Ezt kellene szem előtt tartania a választási rendszerek vala­mennyi „reformátorának” ma és a jövőben is. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely) Felhívás A Királyhelmeci Városi Egye­tem - Királyhelmeci Akadé­mia igazgatósága felvételt hirdet a Budapesti Közgazda­ságtudományi Egyetem Kihe­lyezett Tagozatára az 1998/99-es tanévre matema­tikából és történelemből (írásbeli + szóbeli). A felvéte­li vizsga időpontja: 1998. szeptember 2-3. Jelentkezési határidő: 1998. augusztus 25. Érdeklődni és jelentkezni le­het írásban az intézmény cí­mén vagy telefonszámán/fa- xon: Királyhelmeci Városi Egyetem - Királyhelmeci Aka­démia, Hlavná ul. 49; 077 01 KráTovsky Chlmec, tel./fax: (00421>949-212 52. Regény N ena Daconte pom­pásan érezte magát a csaknem ötórás pihentető alvás után, és elégedett volt, hogy nem szálltak meg egy vidéki francia hotelben, amelyekre gyermekkorából emlékezett, hiszen szüleivel többször járt errefelé. - Nincs szebb vidék a világon - jegyezte meg -, de az ember nyugodtan szomjan hal­hat, mivel nem talál senkit, aki egyetlen korty vizet is adna in­gyen. - Oly mélyen meg volt erről győződve, hogy az utolsó percben még berakott a kézi­táskájába szappant és toalett- papírt, mert a francia hotelek­ben sohasem talált szappant, és a toalettben az előző heti új­ságok lógtak darabokra tépve egy szögön. Abban a percben csak azt sajnálta, hogy egy egész éjszakát elvesztegettek szerelmeskedés nélkül. Férje tüstént rávágta:- Épp erre gondoltam, hiszen az ördögbe is, milyen klassz le­het a hóban dugni! Itt, most, azonnal, ha akarod! Nena Daconte komolyan fon­tolgatta a dolgot. A telihold fé­nyében a hó az út mentén hívo- gatóan puhának és melegnek látszott, de ahogy Párizs elővá­rosaihoz közeledtek, egyre nőtt a forgalom, és a kivilágí­tott gyárépületek felé mind több munkás kerékpározott. Véred nyoma a havon Gabriel Garcia Márquez 4.rész Ha nem tél van, már nappali világosság lett volna.- Most már jobb, ha várunk Pá­rizsig - mondta Nena Daconte. -Jó melegben, patyolat lepe- dős ágyon, ahogy egy házas­párhoz illik.- Első eset, hogy cserben­hagysz - kötekedett a férje.- Világos - vágta rá Nena Daconte -, ez az első eset, hogy házasok vagyunk. Ahogy hajnalodon, megmos­ták arcukat, pisiltek egy út menti fogadóban, kávét és me­leg croissant-okat ettek a pult­nál, ahol a kamionsofőrök vö­rösbort ittak a reggelihez. Nena Daconte a mosdóban vet­te észre, hogy a blúzát és szok­nyáját bevérezte, de meg sem próbálta kimosni. Szemétbe dobta az átázott zsebkendőt, áthúzta jegygyűrűjét jobb ke­zére, és jól megmosta szappan­nal a sebes ujját. A szúrás szinte nem is látszott. Mégis, amikor beszálltak a ko­csiba, újra megjelentek a vér- cseppek, és Nena Daconte kiló­gatta karját az ablakon, abban a meggyőződésben, hogy a szántóföldek fagyos levegője elállítja a vérzést. Ez sem hasz­nált, de még nem ijedt meg. - Ha valaki meg akar minket ta­lálni, könnyű dolga lesz - mondta sajátos bájával -, csak a vérem nyomát kell követnie a havon. - Aztán jobban átgon­dolta, mit mondott, és a hajnal első fényében kivirágzott arca. - Képzeld csak - szólt -, Mad­ridtól Párizsig vércseppek a havon. Nem gondolod, hogy slágereimnek is szép lenne? - De nem maradt rá ideje, hogy dalszövegen törje a fejét. Pá­rizs elővárosaiban már bőven buzgó forrás volt ujja, úgy érezte, a lelke folyik ki a seben át. Toalettpapírral próbálta csillapítani a vérzést, de alig­hogy rátekerte, már dobhatta is ki az ablakon az átvérzett pa­pírt. Ruhája, bundája, a kocsi ülése lassanként teljesen ösz- szemaszatolódott. Billy Sánchez komolyan megijedt, és erősködött, hogy keresse­nek végre egy patikát, de Nena ekkor már tudta, hogy ezen gyógyszerész nem segíthet.- Már majdnem az orléans-i kapunál vagyunk - mondta. - Menj egyenesen a Leclerc tá­bornok sugárúton, a legszéle­sebb út lesz az, sok fával, aztán majd megmondom, hogy mer­re. Ez volt az egész út legnehe­zebb része. A Leclerc-Aveneu pokoli csomópont, ahol az au­tók és motorkerékpárok mind­két irányban összetorlódtak a hatalmas teherautókkal, ame­lyek zöldségszállítmányaikkal a központi vásárcsarnokokba igyekeztek. Billy Sánchezt any- nyira felidegesítette az értel­metlenül harsogó dudaszó, hogy láncos bandita káromko­dással sértegette a sofőröket, sőt ki is akart ugrani a kocsi­ból, hogy megverekedjék egyikkel, de Nena Daconte meggyőzte, hogy nem érdemes ökölre menni velük, mert ugyan a franciák a legpiszko­sabb szájúak az egész földön, de soha nem verekednek. Jó­zanságáról tett tanúbizonysá­got ezzel, mert minden erejét össze kellett szednie, hogy el ne veszítse az eszméletét. T öbb mint egy órába telt, míg a Lion de Belfort körforgalmá­ból kijutottak. A ká­véházak és üzletek ki voltak vi­lágítva, mintha éjfél lenne, jel­legzetes januári kedd volt Pá­rizsban, komor, piszkos köd szitált konokul, de még nem havazott. A Denfert Rochereau-Avenue már kevés­bé volt zsúfolt, és néhány sa­rokkal később Nena Daconte intett a férjének, hogy fordul­jon jobbra, és megállította egy nagy, sötét kórház mentőbejá­rata előtt. Segítségre szorult a kiszállás­nál, de sem eszméletét, sem nyugalmát nem veszítette el. Míg az ügyeletes orvos megérkezett, a hordágyon fek­ve válaszolt a nővér rutinkér­déseire, személyi adatairól és előző betegségeiről. Közben Billy Sánchez Nena kézitáská­ját tartotta, és szorongatta bal kezét, amelyen most a jegygyű­rű volt, hidegnek és bágyadt­nak érezte, és látta, hogy a lány ajkáról lehervadt a szín. Kezé­ben fogva kezét, mellette ma­radt, míg megérkezett az ügye­letes orvos, aki gyorsan meg­vizsgálta a sérült gyűrűsujjat. Fiatal ember volt, bőrének szí­ne mint az antik bronz, feje ko­pasz. Nena Daconte nem fi­gyelt rá, férjéhez fordult sápadt mosollyal:- Ne félj - vigasztalta legyőzhe­tetlen humorral -, a legrosz- szabb, ami történhet, hogy ez a kannibál levágja a kezem, hogy fölfalja. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom