Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-19 / 33. szám
Kultúra 1998. augusztus 19. 13 Jean-Jacques Burnel, a Stranglers basszusgitárosa nem hisz az ösztönös zsenikben Mindenkit érnek hatások J. J. Burnel egyszerűen lenyűgözi a kritikusokat A szerző felvétele Juhász Katalin ______________ A Stranglers 1976-ban a punk első hullámával indult, de már a kezdet kezdetén kilógtak az „előírásszerű” punkzenekarok sorából, méghozzá azzal, hogy az átlagnál jóval képzettebb zenészek voltak. Botrányaik persze nekik is akadtak, de később, ahogy zenéjük finomodott, ezek is elmaradtak. Főleg a basszusgitáros, J.J. Burnel nyűgözte le a kritikusokat. Nem dörmögött szerényen a háttérben, hanem brutális elszántsággal uralta a zenekar hangzását. Sok korabeli kritikát olvastam, és még a legkeményebb anti- punkok sem mertek túl rosszat írni rólatok. Ezért jó, ha az ember tud játszani a hangszerén! Mi nem tudtunk hatni a fiatalságunkkal, mivel elég idősek voltunk már akkor is! Én a huszonnégy évemmel nem játszhattam a lázadó kakastaréjos tinit. Persze a Clash, a Sex Pistols és a többiek sokat ócsároltak minket, amiért „Hosszú út áll mögöttünk, és mindig nyitottak voltunk az új hatásokra.” szintetizátorokat is használtunk, gazdagabban hangszereltünk. Ez főbenjáró bűnnek számított abban a közegben, szinte ki lettünk átkozva, mivel nem hirdettük a minimalizmus diadalát. Amely néha inkább primitivizmus volt. Mi a helyzet ma? Nem sértő, ha azt mondom, a Stranglers Igényes popzenét játszik? Nem, ezt én sem nevezném púnknak. Minden változik, én hiszek a fejlődésben. Persze nemcsak zenei értelemben, hiszen mi magunk is más emberek lettünk. Hosszú út áll mögöttünk, és mindig nyitottak voltunk az új hatásokra, nem akartuk ismételni önmagunkat. A zenész valahol örök diák marad. Még most is a legkülönbözőbb dolgok tudnak inspirálni, a motoros fűrész zajától a modern dzsesszig vagy a fiatal zenészekig, akik két akkordból írnak egy remek dalt. Olyankor verem a fejem a falba, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe. Feltűnő, hogy a kilencvenes évek agyonsztárolt brit popelőadói mennyi elemet felhasználtak a korai Stranglers zenéjéből. Gondolok itt a ritmusváltásokra, a szintetizátor hangzására és néha az énekstílusra is. Igen, és ha a kérdés arra irányul, hogy zavar-e engem ez a dolog, hát egyáltalán nem zavar. Amolyan tanár-diák viszony van köztünk és, mondjuk, a Blur közt, akik mindig hálásan emlegetnek minket az interjúikban. Én nem hiszek az ösztönös zsenikben, mert mindenkit érnek hatások. Azok a vén néger bluesénekesek sem tiltakoztak túlságosan, akiket Mick Jagger hallhatott a Rolling Stones előtt. Hol helyezkedtek el a mai brit poppiacon? Fontos egyáltalán jelen lenni az élvonalban?- Természetesen örülök, ha jól fogynak a lemezeink, de semmit sem teszek ennek ezért. Olyany- nyira nem, hogy videoklipeket sem forgatunk, sőt hirtelen meg sem tudnám mondani, melyik cég terjeszti az új lemezünket Közép-Éurópában. Albumaink csendben jelennek meg, rajongóink egy része, akikvelünk öregedtek, a régebbi dalokat szeretik jobban, a fiatalok pedig az újakat. Ez érthető, hisz a mai negyveneseknek több saját élményük fűződik a Golden Brownhoz vagy a No More Heroeshoz. Akkoriban vesztették el a szüzességüket, ismerkedtek meg a jövendőbelijükkel, vagy mit tudom én. Vannak viszont olyan tizenévesek, akik a két évvel ezelőtti About Time című albummal fedeztek fel minket, nekik ez a mostani, „lá- gyabb” hangzás tetszik. A rocksajtó meg nem igazán tud velünk mit kezdeni. Hogyhogy? Hát itt vannak ezek az öreg punkok, akik néha egész jó dalokat írnak, fogynak a lemezeik, élőben sem rosszak, mégsem olyanok, mint valaha, és úgy tűnik, még élvezik is, amit csinálnak. Ez zavarba ejtő tud lenni a mai egyértelmű zenei skatulyák korában. És mindezek tetejében nem érdeklődünk a slágerlisták iránt, és nem vagyunk hajlandóak élő legendákként viselkedni. Sokan mondják, hogy a huszonegyedik század a technozenéé lesz. Lehetséges ez? Persze. Minden lehetséges, nehéz a zenével kapcsolatban jósolni. Úgy változik, mint a frizuradivat, szinte egyik napról a másikra. Ami ma szenzáció, holnap már kínosan hat, elég, ha a mai technozenészek példaképeit, a Kraftwerket nézzük. Húsz év múlva derül majd ki, milyen tartós ez a zene. Egyébként, ha már itt tartunk, szerintem ma eléggé unalmasak a futó trendek, talán egyedül az afrikai, ázsiai és távol-keleti hatások hozhatnak újat. Angliában sok a külföldi zenész, aki karriert akar csinálni. Legtöbbjüket szőrös- tül-bőröstül benyeli a szórakoztatóipar, néhányan azonban igaTalán egyedül az afrikai, ázsiai és távol- keleti hatások hozhatnak újat. zán értékes dolgokat tesznek le az asztalra. Új Stranglers-album mikorra várható? Épp most vagyunk a stúdiómunkálatok közepén, nem akarjuk elsietni a dolgot, úgyhogy nem tudok pontos választ adni. Ezt a pozsonyi meghívást is azért fogadtuk el, hogy változatosabb legyen a nyarunk. Szerettünk volna szétnézni errefelé, én például eddig nem is tudatosítottam, hogy Pozsonyon is keresztülfolyik a Duna. Lám, az ember örökké tanul. Nemcsak zenei értelemben. Heti kultúra Könyvespolc Petőcz Kálmán: Választások és felosztások A politika iránt érdeklődő nyilvánosság, valamint maguk a politikusok egyik leg- hálásabb vitatémája az egyes politikai pártok, mozgalmak és koalíciók választási esélyeinek mérlegelése a közvélemény-kutatás alapján, aszerint, hogy „hány százalékot” értek el az egyes pártok. Többnyire azonban nem tudatosítjuk, hogy míg ezek a „százalékok” képviselői bársonyszékekké alakulnák, aránylag bonyolult jogi és szervezési szabályrendszeren kell átmenniük, amelyet választási rendszernek neveznek. Ennek a rendszernek az útvesztőjében az ígéretes százalékok olykor eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket. Szlovákiában a választási rendszer kérdésköre hosszú ideig kívül esett a szakemberek és politikusok érdeklődésén. És ami a laikus közvéleményt illeti? A FOCUS ügynökség közvéleménykutatása 1996-ban megállapította, hogy csupán a megkérdezettek elenyésző hányadának vannak némi ismeretei arról, milyen választási rendszer alapján választják Szlovákiában a törvényhozó testületet. A választási rendszerek világában történő utazás valóban nagyon érdekes - tulajdonképpen amolyan ka« O * T m A T 6 « » S>: (5 A PETŐCZ KÁLMÁN VÁLASZTÁSOK ÉS FELOSZTÁSOK ■J**. _____________________________ la ndnak tekinthető. A választási szabályok különböző spekulatív, szofisztikus rendszerei alkothatok meg, mérlegelhetők előnyeik és hátrányaik, hatásuk a kormány stabilitására, valamint a különböző társadalmi és politikai érdekek képviseletének arányaira. Ezt mind aprólékosan elemezhetjük. Ám közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a választási rendszer nem öncélú, a parlament nem önmagáért létezik és a kormány nem önmagáért tevékenykedik, hanem a népért. Az állam minden polgáráért. Ezt kellene szem előtt tartania a választási rendszerek valamennyi „reformátorának” ma és a jövőben is. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely) Felhívás A Királyhelmeci Városi Egyetem - Királyhelmeci Akadémia igazgatósága felvételt hirdet a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Tagozatára az 1998/99-es tanévre matematikából és történelemből (írásbeli + szóbeli). A felvételi vizsga időpontja: 1998. szeptember 2-3. Jelentkezési határidő: 1998. augusztus 25. Érdeklődni és jelentkezni lehet írásban az intézmény címén vagy telefonszámán/fa- xon: Királyhelmeci Városi Egyetem - Királyhelmeci Akadémia, Hlavná ul. 49; 077 01 KráTovsky Chlmec, tel./fax: (00421>949-212 52. Regény N ena Daconte pompásan érezte magát a csaknem ötórás pihentető alvás után, és elégedett volt, hogy nem szálltak meg egy vidéki francia hotelben, amelyekre gyermekkorából emlékezett, hiszen szüleivel többször járt errefelé. - Nincs szebb vidék a világon - jegyezte meg -, de az ember nyugodtan szomjan halhat, mivel nem talál senkit, aki egyetlen korty vizet is adna ingyen. - Oly mélyen meg volt erről győződve, hogy az utolsó percben még berakott a kézitáskájába szappant és toalett- papírt, mert a francia hotelekben sohasem talált szappant, és a toalettben az előző heti újságok lógtak darabokra tépve egy szögön. Abban a percben csak azt sajnálta, hogy egy egész éjszakát elvesztegettek szerelmeskedés nélkül. Férje tüstént rávágta:- Épp erre gondoltam, hiszen az ördögbe is, milyen klassz lehet a hóban dugni! Itt, most, azonnal, ha akarod! Nena Daconte komolyan fontolgatta a dolgot. A telihold fényében a hó az út mentén hívo- gatóan puhának és melegnek látszott, de ahogy Párizs elővárosaihoz közeledtek, egyre nőtt a forgalom, és a kivilágított gyárépületek felé mind több munkás kerékpározott. Véred nyoma a havon Gabriel Garcia Márquez 4.rész Ha nem tél van, már nappali világosság lett volna.- Most már jobb, ha várunk Párizsig - mondta Nena Daconte. -Jó melegben, patyolat lepe- dős ágyon, ahogy egy házaspárhoz illik.- Első eset, hogy cserbenhagysz - kötekedett a férje.- Világos - vágta rá Nena Daconte -, ez az első eset, hogy házasok vagyunk. Ahogy hajnalodon, megmosták arcukat, pisiltek egy út menti fogadóban, kávét és meleg croissant-okat ettek a pultnál, ahol a kamionsofőrök vörösbort ittak a reggelihez. Nena Daconte a mosdóban vette észre, hogy a blúzát és szoknyáját bevérezte, de meg sem próbálta kimosni. Szemétbe dobta az átázott zsebkendőt, áthúzta jegygyűrűjét jobb kezére, és jól megmosta szappannal a sebes ujját. A szúrás szinte nem is látszott. Mégis, amikor beszálltak a kocsiba, újra megjelentek a vér- cseppek, és Nena Daconte kilógatta karját az ablakon, abban a meggyőződésben, hogy a szántóföldek fagyos levegője elállítja a vérzést. Ez sem használt, de még nem ijedt meg. - Ha valaki meg akar minket találni, könnyű dolga lesz - mondta sajátos bájával -, csak a vérem nyomát kell követnie a havon. - Aztán jobban átgondolta, mit mondott, és a hajnal első fényében kivirágzott arca. - Képzeld csak - szólt -, Madridtól Párizsig vércseppek a havon. Nem gondolod, hogy slágereimnek is szép lenne? - De nem maradt rá ideje, hogy dalszövegen törje a fejét. Párizs elővárosaiban már bőven buzgó forrás volt ujja, úgy érezte, a lelke folyik ki a seben át. Toalettpapírral próbálta csillapítani a vérzést, de alighogy rátekerte, már dobhatta is ki az ablakon az átvérzett papírt. Ruhája, bundája, a kocsi ülése lassanként teljesen ösz- szemaszatolódott. Billy Sánchez komolyan megijedt, és erősködött, hogy keressenek végre egy patikát, de Nena ekkor már tudta, hogy ezen gyógyszerész nem segíthet.- Már majdnem az orléans-i kapunál vagyunk - mondta. - Menj egyenesen a Leclerc tábornok sugárúton, a legszélesebb út lesz az, sok fával, aztán majd megmondom, hogy merre. Ez volt az egész út legnehezebb része. A Leclerc-Aveneu pokoli csomópont, ahol az autók és motorkerékpárok mindkét irányban összetorlódtak a hatalmas teherautókkal, amelyek zöldségszállítmányaikkal a központi vásárcsarnokokba igyekeztek. Billy Sánchezt any- nyira felidegesítette az értelmetlenül harsogó dudaszó, hogy láncos bandita káromkodással sértegette a sofőröket, sőt ki is akart ugrani a kocsiból, hogy megverekedjék egyikkel, de Nena Daconte meggyőzte, hogy nem érdemes ökölre menni velük, mert ugyan a franciák a legpiszkosabb szájúak az egész földön, de soha nem verekednek. Józanságáról tett tanúbizonyságot ezzel, mert minden erejét össze kellett szednie, hogy el ne veszítse az eszméletét. T öbb mint egy órába telt, míg a Lion de Belfort körforgalmából kijutottak. A kávéházak és üzletek ki voltak világítva, mintha éjfél lenne, jellegzetes januári kedd volt Párizsban, komor, piszkos köd szitált konokul, de még nem havazott. A Denfert Rochereau-Avenue már kevésbé volt zsúfolt, és néhány sarokkal később Nena Daconte intett a férjének, hogy forduljon jobbra, és megállította egy nagy, sötét kórház mentőbejárata előtt. Segítségre szorult a kiszállásnál, de sem eszméletét, sem nyugalmát nem veszítette el. Míg az ügyeletes orvos megérkezett, a hordágyon fekve válaszolt a nővér rutinkérdéseire, személyi adatairól és előző betegségeiről. Közben Billy Sánchez Nena kézitáskáját tartotta, és szorongatta bal kezét, amelyen most a jegygyűrű volt, hidegnek és bágyadtnak érezte, és látta, hogy a lány ajkáról lehervadt a szín. Kezében fogva kezét, mellette maradt, míg megérkezett az ügyeletes orvos, aki gyorsan megvizsgálta a sérült gyűrűsujjat. Fiatal ember volt, bőrének színe mint az antik bronz, feje kopasz. Nena Daconte nem figyelt rá, férjéhez fordult sápadt mosollyal:- Ne félj - vigasztalta legyőzhetetlen humorral -, a legrosz- szabb, ami történhet, hogy ez a kannibál levágja a kezem, hogy fölfalja. (folytatjuk)
