Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-01 / 26. szám
2 1998. július 1. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Rendületlenül Szűcs Béla Az új választási törvény öt- százalékos küszöbe egyesülésre kényszerítette az ellenzéki pártokat. A közszolgálati (pontosabban Meciar- szolgálati) tévé naponta azt szajkózza, hogy a koalícióvá „tákolt” pártok nem érik meg a választásokat, felbomlanak, és a kormánykoalíció megszabadul ellenlábasaitól. Noha a Szlovák Demokratikus Koalíció körül kirobbant vesztegetési botrány, melynek kipattanásában állítólag a titkosszolgálat keze is benne van, sokat ártott, azért nem tudta szétverni Meciarék legjelentősebb politikai ellenfelét. Sajnos, a Magyar Koalíciónak a jelőlis- ta és a platformok egyenrangúsága körüli belső vitái komoly ellentéteket Szültek, és megzavarták a magyar választókat, akiket nem nagyon érdekelt a belső szervezési, személyeskedésbe hajló vita. Ók mindhárom magyar pártban egyaránt a kisebbségi érdekeket védelmező, a magyarság ügyeit szolgáló pártokat látják. A lapokban megjelent nyilatkozatok, egymást lejárató okoskodások visszatetszést keltettek, és ártottak politikusaink népszerűségének. A magyar választóknak azonban bízniuk kell abban, hogy a vitás kérdéseket okosan rendezi a megalakult Magyar Koalíció Pártja, és szeptemberben a választók a képviselőjelöltjeire adhatják a voksukat. Nem hiszem, hogy más lehetőséget választanak, hogy netán olyan szlovák pártokra szavaznak, amelyek a magyarságért egy jó szót sem ejtettek, és programjukban sem szerepel a kisebbségvédelem. Hogy a magyar választók kitartanak a magyar koalíció mellett, bizonyítják a közvéleménykutatási adatok, melyek szerint Meciar pártja néhány százalékkal népszerűbb lett, a szlovák ellenzéki pártok pedig két-három százalékot vesztettek támogatottságukból, a magyar koalíció azonban minden belső problémája ellenére élvezi a magyar választók bizalmát. Vendégkommentár Történelemóra Peter Zajac _______________ A honfoglalással és a turulokkal kezdődött. Majd folytatódott Svátopluk fehér lovával. A tizenkilencedik században Apponyi törvényeivel, a Matica és a szlovák gimnáziumok betiltásával, a magyarosítással. A huszadik században Csemovával, a bécsi döntéssel, Suránnyal, a harminckilences kis háborúval. A magyarországi kisebbségi iskolák felszámolásával 1960- ban. A huszadik század végén szlovák részről ez az ezeréves elnyomás mérlege. A másik oldalon Trianon, Benes dekrétumai, jogfosz- tottság, repatriálás, kitelepítés. 1989 után nyelvtörvény, művészeti együttesek, kétnyelvű bizonyítványok eltörlése. Iskolaigazgatók leváltása, majd az új oktatási törvény tervezete, amely megtiltja, hogy a magyar gyerekeknek a magyar iskolákban a történelmet magyar nyelven tanítsák. A tizenkilencedik századi nacionalizmusok műhelyében született revansok történelmi versenyében Ján Slota vezet a jelszóval: Szlovákiában szlovákul. Csak eggyel nem számol: annak a magyar kisiskolásnak a tudatába vésődik, hogy el akarják venni a nyelvét. Ezt kapja a szemléltető szlovák történelemórán. Ez határozza meg a nyüadozó történelmi tudatát. S a kisgyerek öntudatlanul újabb re- vánsra készül. Ezt Ján Slota sem tudja meggátolni. Mi pedig nézünk, mint a moziban, és nem érezzük, hogy közünk van az egészhez. Mintha egy másik vüágban játszódna mindez. Csak arról feledkezünk meg, hogy a mai hatalom nemcsak a magyar iskoláknak csenget, de bennünket is bűnpártolásba sodor, így tekeredhet a szlovák-magyar és a magyar-szlovák revánsok spirálja tovább, a harmadik évezredbe. Mert túl kevesen vagyunk olyan szlovákok, akik szolidárisak lennénk azzal a magyar kisiskolással, és azt mondanánk: elég. A szerző irodalomtörténész (Domino Fórum, 24. sz.) Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A magyarjaink még csak megtanulnak szlovákul, de mi lesz a záhorákokkal?... Sulci Gábor karikatúrája Történelmet csináltak Dunaszerdahelyen? Muszáj optimizmus P. Vonyik Erzsébet__________ Meghalt három párt - éljen az új, egyetlenegy! Királycsinálás, illetve: pártkreálás színhelye volt az elmúlt vasárnap Duna- szerdahely. Történelmet írtunk ezzel a lépéssel - állítja az MKDM, az Együttélés és az MPP összeboronálásával a Magyar Koalíció Pártját létrehozó politikusok egy része. A másik, kisebbik tábor váltig hangoztatja: semmiféle új történelmi fejezet nem kezdődik az itteni magyar O Egységes lesz az új párt O Életképtelen lesz pártok együttműködésében, mindössze egy kényszerlépés megtételébe hajszolta őket az új választási törvényt kiagyaló meciarizmus. Egyazonban tény: ezen az országos párttanácskozáson a végül is kínkeservesen egyesült három párt részéről minden épkézláb képviselő jelen volt, nehogy egyetlen szavazat is hiányozzon. A 120 + 120 + 60 küldött közül az alább megkérdezett három így látta a történteket és az előzményeket: Szabó Olga, Pat, Együttélés: A Megnyugtatónak tartom, vhogy mindenképpen látszik az egyet akarás, a közös fellépés szándéka. A küldöttek felfogták, hogy csak egy pártba tömörülve érhetünk el jó választási eredményt. Most már minden attól függ, hogy az új párt ezt mennyire tudja megvalósítani. Bízom abban, hogy építő jellegű vita révén, komoly engedmények árán jó választási szereplést sikerül elérnünk. Remélem azt is, hogy az újonnan alakult párt a jövőben egységesen tud fellépni. Ha ebben nem hinnék, akkor most nem volnék itt. Rabina Lajos, Somorja, MPP: A Az alakuló kongresszuson v közös megegyezés alapján megtörtént az előrelépés. Igaz, belső ellentétek még vannak, de a meglévő problémák az őszi választásokig elsimulnak. Közös fellépéssel elérhető, hogy legyen parlamenti képviseletünk. A párton belüli együttműködés szerintem kialakul, hiszen hármunknak muszáj megegyeznünk. Öreg rókák, úgymond, a vezetőink, értik a dolgukat, ezért is bízom abban, hogy az új párt működőképes lesz. Szerencsés lépésnek tartom az egyesülést, más választása az MPP-nek nem is volt, s az egy párt létrehozása jelenti a kisebbik rosz- szat. Gaál Imre, Tornaija, MKDM: A A kereszténydemokrata ^mozgalom területi választmányainak elnökeit az utóbbi időben hiányosan tájékoztatták a központban zajló történésekről, a koalíciós tárgyalások állásáról. Pár nappal az egyesülő kongresszus előtt ezt erélyesen felróttuk az elnökségnek, hiszen az emberek állandóan érdeklődtek, és mi nem tudtunk válaszolni a kérdéseikre. Csak azt mondhattuk nekik, amit a sajtóból megtudtunk. Ez bizony a hátrányunkra vált. Sürgetésünknek annyi foganatja volt, hogy az elnökségi tagok meakulpáztak, és elismerték a kritika jogosságát. Arra hivatkoztak, hogy miután az MKDM felszámolta önmagát, az új, közös párt létesítésével összefüggő bonyolult feladatokat is fel kellett vállalnia. Ezek az elnökség minden idejét lekötötték, s így nem jutott elég idő arra, hogy a vidéki szerveket aprólékosan tájékoztassák. Ennyi küldött, amennyi itt Dunaszerdahelyen összegyűlt, még sehol sem jelent meg eddig a három párt részéről, s ebből is látszik, mennyire felelősségteljesen vették a magyar pártok az egyesülést, s tisztában voltak azzal, hogy itt történelmi esemény fog lejátszódni. Bebizonyosodott, hogy ez így van, mert annak ellenére, hogy mint várható volt, az MPP feltételeket támasztott, végül nem utasította el a csatlakozást. A pártok fúziójával kitisztul a magyar politikai spektrum. Ez olyan lépés, amellyel a magyar választó- polgárok nyertek. Én személyesen 11 százalék körüli eredményt várok a parlamenti választásokon. Igaz, az utóbbi időben csökkent a támogatottság, de ezt épp a tájékoztatás hánya, a kósza hírek, valamint a kemény viták okozták. Meggyőződésem, hogy az új párt le fog söpörni minden olyan egyéb magyar pártot, amely esetleg valaki másnak a szolgálatában megpróbálkozna a magyar választók kegyeibe férkőzni. Olvasói levél A boldogság problémája Én azokkal a gondolkodókkal értek egyet, akik be merik vallani, hogy minden ember számára a saját boldogsága a legfontosabb. Ennek a megállapításnak a jogosságát már csak azért is elismerem, mert meggyőződésem, hogy a boldog társadalom építőkövei a boldog emberek. A boldogtalan, rossz közérzetű emberek tömegei a társadalom bomlasz- tásának, szétesésének malmára hajtják a vizet. Érdemes tehát minél több ember boldogságáért élni, küzdeni, dolgozni. így vélekedik dr. Harsányi István pszichológus is. A világ haladásához, az ember kibontakozásához arra is szükség van, hogy mindig akadjanak olyan pionír szellemek, akik saját kényelmük, nyugalmuk feláldozása árán is vállalják a küzdelmeket a nemes célokér- t. De tegyük hozzá mindjárt: valószínű, hogy az ilyen embereket éppen a magas eszmei célokért vívott harcok teszik boldoggá. Hol vannak manapság az ilyen emberek? Ma, amikor az élet karácsonyfájára egyre töredezettebb díszeket aggatunk abból a kincsleletből, amely tavalyról maradt, hiába van több színes tévé, több grillsütő és sokfajta, gombnyomásra működő technikai vívmány, egyszóval több összkomfort az életben, amikor nincs benne több napfény, lelki egyensúly, meghitt életöröm - édesen pihentető nyugalom. A boldogságra lenne égető szükség, hogy ezt a korszakot oly szépen éljük végig, amilyen szépen csak lehet. Ám kérlelhetetlenül elanyagi- asodtunk. Ez mindennapi életünk jelensége, gyakorlata, ténye. A morbid lelkületű és szellemű ember manapság könnyen lehet akár nábob - de boldog sohasem. Újra kell tehát hangolni a lelkeket, ezeket a meglazult húrú hegedűket - mint Perlaky filozófus mondja -, hiszen a mai emberek ünneptelenek, zárkózottak minden jó és szép iránt. Szükségünk van szép órákra, vagy arra a reményre, hogy valamikor újra visszatérnek. Legyenek szép emlékeink... a szép emlékeket simogatni kell! S. Maugham mondja egy helyen: „A bölcs nem mindig boldog, de sohasem boldogtalan.” Hová jutnánk, ha csak a gazdagok, a milliomosok lehetnének boldogok? A kínai a boldogságot megtalálja egy teáskannában... az angol egy racketben... öregasszonyok kötőtűkben és egy gombolyag pamutban... fiatalok két szájban, mely összeér... Egyiknek rágógumi kell a boldogsághoz, Anatole France-nak, hogy Racine verseit szavalhatta titokban. Az életet nem szabad összetéveszteni a megélhetéssel, a boldogulást a boldogsággal. Mindig lesznek Golgoták e siralomvölgyi életünkben. Boldognak lenni tehát kötelességünk. A bölcs rómaiak igen találóan mondták: „Nemo ante mortem beatus”. Magyarul: halála előtt senki sem boldog Szalay János, Zselíz
