Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-01 / 26. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Ötödik éve folyik a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos ”1 IT Bajnoksága. J- *-* Az okos ember védekezik is, nemcsak papol a környezetvédelemről Embervédelem Miklósi Péter _______________ Re ndezvényre hívó plakátot pillantottam meg a minap: a környezetvédők jóvoltából virág- és díszfavásárra, autósoknak szóló ingyenes szénmon- oxidmérésre, környezetvédelmi filmek s könyvek megtekintésére invitált. E gazdag programajánlat mellett a dolog mottójára volt igazán érdemes felfigyelni, hiszen mindezt a MADARAK, FÁK, EMBEREK! jelszó jegyében rendezték. Azóta többször felötlött bennem ez a természetes fogalomtársítás, mert mellébeszélés nélkül azt jelzi, hogy jó lenne mihamarabb embervédelmet is mondani akkor, ha környezetvédelemről van szó. Az ezredforduló emberének legégetőbb magánügye ugyanis oly környezetben élni, amely a természet ősi tisztaságát őrzi. Milliók magánügye ez, hiszen a lakótelepi lakás mint emberméretű sejt egy óriási sejtrendszer része; s magánügy akkor is, ha az élet színtere kertes családi ház. A lakótömbökben szorítóbb az igény, míg a másik „végletben”, a kertes házban valószínűbb az esély, hogy a környezet eredeti állapotát fóliasátrakkal ékesített, agyonműtrágyázott sivatag váltja föl. Az okos ember tehát nemcsak beszél a környezetvédelemről, hanem tesz is érte. És ez az a pont, ahol a magánügy közügy- gyé válik; olyan közüggyé, amely minden egyénnek megszabja a maga feladatát. Mert hiába védekezünk, ha ugyanakkor támadunk is, gyakran egyazon frontszakaszon. Sőt! Az is megesik, hogy a védők és a támadók személye ugyanaz, mert nemegyszer nehéz különválasztani a magánérdeket a közérdektől. Sajátos, furcsa küzdelem ez, amelynek vannak szervezetei, és vannak szervezett ellenlábasai. Tény, hogy Szlovákiában törvény foglalja magában mindAz ellenfelek elszántak, és nemzeti ger- jedelemből űzik a környezetrombolást. azokat a rendelkezéseket, amelyek a természeti környezetet védik. A hatalmas nemzeti parkokon kívül több száz, talán több ezer a hivatalos védelemben részesülő táj és tájrészlet. Magyarán: a természet alkotásai úgyszólván kivétel nélkül a törvény védelme alatt állnak. Első blikkre úgy tetszik, ez is elég volna a természeti környezet védelmére; ám a gyakorlati tapasztalat arra int, hogy nem elég törvényeket hozni, a végrehajtásukról is gondoskodni kell. Ehhez a társadalom önkénteseit is segítségül kell hívni. Olykor, sajnos, még ez sem elég, mert az ellenfelek elszántak, és nemzeti gerjedelemből űzik a környezetrombolást. Példaként említhetjük Mohit vagy az Európa legjelentősebb felszín alatti ivóvíztartalékait is veszélyeztető bősi Duna-szauruszt, vagy azt a szándékot, hogy a Magas-tátrai Nemzeti Parkban téli olimpiát rendezzenek! Ha volt valaha sokfrontos küzdelem, akkor a természet és a környezet védelme az. E küzdelemben nincsenek megmerevedett harci szokások, minden ütközet egyéni fortélyok szerint zajlik; mindig a helyszínen s az adott pillanatban kell kitalálni, miképpen hárítható el a romboló támadás. A madarak, fák, emberek hármas mottó arra is figyelmeztet, hogy az emberi méltóság, az egymás iránti felelősség napjainkban szintén új értelmet nyer. Tudomásul kell vennünk- e tekintetben van mit tanulnunk az élővilágtól-, hogy a természeti törvények hihetetlenül erős parancsa ránk is vonatkozik. Ugyanis nincs ember, és nem is lesz madár meg fa nélkül, hiszen az élőlények valóban egymásra utaltak. Ideje hát rádöbbennünk, hogy az ártalmak csupán akkor lesznek elháríthatok, ha mindenki megérti: az ő cselekvésére is szükség van! Ez már senkit nem visz át a túlsó partra... Prikler László felvétele Vezércikk Kiborulások és összeborulások P. Vonyik Erzsébet ________ Az egységet a végtelenségig mímelni nem lehet. Az a bizonyos éjjeliedény előbb vagy utóbb úgyis kiborul. A múlt vasárnap megboldogult, majd kínkeservesen egybeolvadt három pártunk sem kivétel ez alól. Először még a télen Nagykesziben fordult fel fenekestül minden, ahol jó pár együttéléses és MPP-s próbált pártfúziót kezdeményezni. Politikai kalózkodás - állapítota meg a történtekről a harmadik, ám a népszerűségben első Bugár Béla. Csak azért nem írtam, hogy a nevető harmadik, mert nem volt oka a kacarászásra. Az MKDM háza táján is állt a bál, amit viszonylag jól palástoltak. Itt is két tábor viaskodott, ami akkor derült ki a napnál világosabban, amikor a mozgalom vezérkara az ún. Csáky-féle kilenc pontról szavazott. Akkor még példás fegyelemmel, egyhangú szavazással söpörték le az MKDM és az Együttélés között feszülő ellentétek áthidalását célzó alelnöki javaslatokat. Azzal az indoklással, hogy kísértetiesen hasonlítanak Durayék korábbi indítványaira. Nem az volt tehát a lényeg, hogy előrevinnék-e a tárgyalásokat, jók-e avagy rosszak. Ekkor még olajozottan működött az MKDM és az MPP egy része alkotta tengely. Fő működési elve ez volt: üsd, vágd, ne sajnáld a harmadikat. Ennek megfelelő stílusban zajlott a nyilatkozatháború is a sajtóban. Bugár egyenesen Duray kiebrudalására szólított fel, majd az Együttélés elnöke sem maradt adós a válasszal, és Meciar leghűbb tanítványának nevezte az MKDM elnökét. S ekkor kezdhetett el a magyar választó gondolkodni azon, hogy egyáltalán elmenjen-e szavazni, ha ez így folytatódik. S ekkor történhetett valami, aminek a kibogarászása a történészek dolga lesz, de amitől gyökeresen megváltozott minden. Bugár Duray keblére borult - vagy megfordítva? A. Nagy pedig egy szál magára maradt a darázsfészekként felbolydult MPP-s méhkasban. Volt, aki otthagyta a dunaszerdahelyi tanácskozást, de végül is felülkerekedett az önmegmentési ösztön, annak felismerése, hogy a párt a parlamenten kívülre rekedve aligha élne túl egy választási ciklust. Ezért szállhatott fel múlt vasárnap délután fél háromkor a fehér füst, amikor az MPP bejelentette: liberális platformként mégis bekéredzkedik a Magyar Koalíció Pártjába. Amely egyébként is méltatlan körülmények között alakult, nemcsak azért, mert fél napon át teljes volt a bizonytalanság: két vagy három párt hozza-e létre. Enyhén szólva furcsamód született meg az új párt alapszabálya: a mintegy 280 küldött látatlanba szavazott róla, hiszen a 93 módosításról voksoló küldöttek nem kapták kézhez a szöveget. S ami lélegzetelállító felelőtlenségre utal: a teremben senki sem érezte szükségét annak, hogy elutasítsa a szavazás folytatását mindaddig, amíg nem sokszorosítanak mindenkinek egy példányt. Még a jelen lévő parlamenti képviselők közül sem háborodott fel senki ezen a demokratikusnak nem nevezhető voksoláson! Ilyen volt a kezdet, s milyen lesz a folytatás? Bizony, all tagú vezetőségnek és a kampánystábnak alaposan meg kell csipkednie magát, ha fel akarja a párt megcsappant népszerűségét tornászni a célként kitűzött tíz százalék fölé. Ha a belügy nem teszi taccsra bármilyen ürüggyel az MKP-t, s bejut a parlamentbe, az igazi próbatétel csak azután következik. Ez pedig az lesz, hogy az egyesült pártba bevallottan is csak a meciarista választási törvény kényszerének hatására belépett erők nem fog- ják-e lépten-nyomon megpróbálni bizonyítani, hogy az új párt úgy rossz, ahogyvan.
