Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-18 / 7. szám

2 1998. február 18. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Jog és erkölcs Fekete Marian Iránban nemrég halálra ítél­tek egy német állampolgárt valamilyen állítólagos erköl­csi vétekért: egy mohame­dán nővel volt szexuális kap­csolata. Irán a sah bukása után visszatért egy 1400 év­vel ezelőtti erkölcsjogi rend­szerhez, Mohamed próféta szent könyvében, a Korán­ban rögzített szabályhoz: amit a közvélemény elma­rasztalónak tart, azt a jog halállal bünteti. Ritka egy ország az, ahol a jognak kell igazodnia az er­kölcshöz. Ritka egy ország a miénk is, mert itt a jognak nem kell alkalmazkodnia az erkölcshöz. Nálunk a jogot, a törvényeket a parlamenti képviselők a „lelkiismeretük és meggyőződésük” szerint alkotják. Sőt nálunk az utób­bi hónapokban mind többen észlelhetik, hogy az erkölcs, a jog és a politika nem képes visszajutni egy harmonikus helyzetbe. Az alkotmánybí­róság kimondta, mi a jog. Megállapította, hogy az ut­cáról berángatott párthű talpnyalók helyett a képvise­lői mandátummal rendelke­ző embereknek kellene a parlamentben ülniük, dol­gozniuk és szavazniuk. A kormánykoalíció azt állítja, nem lenne erkölcsös, ha a választott képviselők ülné­nek a parlamentben, ha ér­vényesülne a jog és a tör­vény, mert ezek a képviselők megszegték a „szófogadás” erkölcsi törvényét. Az alkot­mánytörvényt viszont éppen azok az emberek alkották, szavazták meg, akik ma va­lamilyen egészen sajátos „szófogadási erkölcsre” hi­vatkozva nem akarják azt al­kalmazni. Sajátos erkölcsről van szó, hiszen ezek az em­berek a képviselői esküjük letételekor nem a vezéreik­nek ígértek szófogadást, ha­nem az alkotmánynak és a törvénynek. Törvény? Be­csület? Szlovákiában min­den másképp van. Gaulieder esete bizonyítja, zsiványbe- csület sincs; holló a hollónak vájja ki a szemét, és az em­bertársainkkal szemben el­követett minden jótett elnye­ri „méltó” büntetését. Vendégkommentár „Tunelozás” szlovák módra Róbert Kotian __________ Az utóbbi időben elterjedt gazdasági kifejezéssé vált a „tunelozás”. A Branyiszkó alatti alagútfúrástól eltérően esetünkben a kifejezésnek büntetőjogi színezete van. Pontosabban: egyelőre csu­pán színezete, mivel a jelen­legi kormány- és törvényho­zói hatalomtól aligha várhat­juk el, hogy kezelje ezt a te­vékenységet, amely igyek­szik elszívni a pénzeszközö­ket a bankokból (lásd IRB), a vállalatokból, illetve alapok­ból (ahol a Nemzeti Vagyon­alap is sáros). A közelmúlt­ban erre a jelenségre hívta fel a figyelmet a Slovnaft és a VSZ esetében Ivan Miklós, a vagyonalap felügyelő bi­zottságának elnöke, konkrét adatokkal bizonyítva, ho­gyan lehet bánni a vállalatok pénzével. Az alkalmazotti és menedzseri részvénytársa­ságok vezetői közti egyetér­tés eredményeképpen a privatizőrök olcsón megszer­zik a vállalatok egy részét, amivel a Nemzeti Vagyonala­pot, ezen keresztül az állami költségvetést, de facto az or­szág polgárait rövidítik meg néhány milliárd koronával. Az új tulajdonosok egy idő után többszörös áron eladják a részvényeiket - piaci áron. Az eredmény: az ügyes „alagútfúrók” az így szerzett eszközökből törlesztik adós­ságukat a nemzeti vagyon­alapnak. Ami nem történhet­ne meg a vagyonalap kezelő­inek .jóindulata” nélkül. Az ilyen üzleteknek köszön­hetően nemcsak a vagyon­alap rövidül meg néhány milliárd koronával, hanem végső soron az összes állam­polgár. El tudják képzelni, hogy ezeket az összegeket a vagyonalap a költségvetésen keresztül a tönkrement vál­lalatokba vagy gyógyszertá­rakba fektethetné? V. M. nem tudja elképzelni. A szerző a Sme napilap jegyzetírója Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Dömötör Ede Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Olvasom, hogy vízre bocsátották a Titanicot. Gondolom, az egész huszadik század e csoda jegyében te­lik majd... Rajz: MS-Rencín Feltétlenül most kell dűlőre jutni? Kék Duna keringő P. Vonyik Erzsébet ________ A finishez érkeztek a Bős ügyé­ben hozott hágai ítélet megva­lósításáról tavaly november vé­gén kezdett szlovák-magyar tárgyalások. Ha a szakértők nem tudnak egyezségre jutni március 25-ig, vagyis a bírósági döntést köve­tő fél éven belül, akkor a két or­szág újra a hágai testülethez fordulhat tanácsért. Van, aki ezt úgy értelmezi, hogy e dátu­O Lesz megegyezés O A lakosságot senki sem kérdezte mig feltétlenül dűlőre kell vinni Dunakiliti, Dunacsún, Nagyma­ros, netán Pilismarót ügyét, va­ján Carnogursky, a KDM elnöke: A A magyar kormány helye- ™ sen mérte fel Magyaror­szág érdekét, tehát Nagymaros­nál vagy másutt a másik vízlép­cső felépítésének, valamint a Dunakiliti tározó üzembe he­lyezésének a szükségét. A ma­gyar félnek az alsó lépcsőt a ha­józás biztosítása céljából előbb vagy utóbb úgyis meg kellene építenie. A dunakiliti tározó a Duna vizének kulcsa, ezért Bu­dapest hibát követett el, amikor Dunakilitit nem helyezte üzem­be. Ezzel eldobta magától a Duna-víz kulcsát, amit Szlová­kia szívesen emelt fel azzal, hogy megépítette a dunacsúni mederelzárást. Szlovákia érde­ke, hogy ragaszkodjon az itteni gáthoz. Jó lenne, ha Dunakiliti kapcsolódna a bősi erőműhöz, de Dunacsúnt meg kellene hagyni legalább pótmegoldás­nak, ha a magyar fél elzárná a vízcsapot. A Duna vizét fele-fe­le arányban kellene megoszta­ni. Nem tudom, sikerül-e meg­állapodni a kitűzött határidőig. Zora Lazarová, a környezetvé­delmi bizottság elnöke: A A hágai döntés szerint az v 1977-es szerződés érvé­lamint a hajózhatóságról, a víz­megosztásról, illetve a kártérí­tésről is meg kell egyezni. Mások viszont azt hangoztat­ják, később is lesz bőven idő a megállapodásra. Az alábbiak­ban szlovák parlamenti képvi­selők véleményét kértük a tár­gyalások eddigi menetéről s ar­ról, hogy személy szerint lát­nak-e esélyt az egyezség meg­születésére? nyes, tehát az a terv is, amelynek értelmében Bős-Nagymarosnak meg kell épülnie. Fel kell építeni a második lépcsőt, akár Nagy­marosnál, akár Pilismarótnál. Fontos, hogy ez a lépcső meg­emelje a Duna szintjét, márcsak a Duna és a Rajna-Majna-csator- na hajózhatósága miatt is. Köteles László, a környezetvé­delmi bizottság tagja: a A hágai döntés megegye- ^ zésre ítélte Szlovákiát és Magyarországot. Hiányérze­tem van, mert ismét kihagyták a térségben élőket. El kellene érnünk, hogy ezek a megráz­kódtatásokon keresztülment emberek kárpótlásban része­süljenek. Gondolok az elvett földekre és az erőmű üzemel­tetésével járó egyéb hátrá­nyokra. Remélem, hogy a tár­gyaló felek meg tudnak egyez­ni, annak ellenére, hogy mind­két ország választások előtt áll. Ján Cuper, a DSZM parlamenti képviselője: A Az eddigi tárgyalásokat v tárgyszerűdének tartom. Fontos, hogy mindkét fél jó­akaratot tanúsítson, mivel a Duna ezt megérdemli. Meg kell, hogy épüljön a másik lép­cső is, hogy biztosított legyen a Duna hajózhatósága. A legide­álisabb Nagymaros lenne. Mennyi vizet kellene kapniuk a magyaroknak? Figyelembe kell venni a környezeti szemponto­kat, az ökológiai egyensúly egyébként se borult fel, sőt a szakemberek szerint javult. A szlovák fél elébe ment a ma­gyar érdekeknek, hiszen le­mondtunk a kölcsönös kártérí­tésről, s ezt egy jó jelzésként kell felfogni. A választásokig meg tudunk állapodni. Olvasói levél Mit ér az ember, ha nyugdíjas? A gútai nyugdíjaspanzióban, ahol milliomosok, de kispénzű emberek szülei is vannak, ér­dekes események történnek. A panzió falain és a folyosókon, gipszbe öntve ott lógnak a ne­mes egyéniségek portréi, (Kle­opátra, Julius Caesar, Napóle­on). Ezt látva az ember azt hinné, hogy ez egy osztályon felüli valami. Valami, mert hogy a valóságban ez mi, ne­héz megállapítani, csak az aj­tóban elhelyezett tábla és a csekk, amit a lakók havonta befizetnek, igazolja a panziót. A karácsony a béke, a szeretet ünnepe. Minthogy mindenben különleges a gútai panzió, így a karácsony is más volt itt, mint máshol. A lakók arról vet­ték észre, hogy karácsony van, hogy csend volt az alsó szin­ten; nem voltak ott az alkalma­zottak. No meg ott volt Tamás atya, aki az Isten szeretetével pótolta az emberek mulasztá­sát. Már-már beleélték magu­kat, hogy karácsony van. Ekkor jött a meglepetés. Amikor meglátták, hogy az ünnepi ebéd krumpligombócleves, megjelent a könny a lakók sze­mében. Nem örömkönnyek voltak, amit az ember megha­tottságában ejt. Elgondolkoz­tak: ez lenne a várva várt de­mokrácia, vagy ez valami más? De hát mi ez? Az előkészület a karácsonyra nem a kis Jézus születése, a szent család, a bet­lehemi csillag volt, hanem két hatalmas szlovák trikolór hir­dette Jézus születését. Most már a gombócot megemésztve azon töprengenek a szerencsét­len lakók, hogy a vezetők kit akartak lejáratni az ilyen kará­csonnyal? Az öregeket, vagy a fiatal szlovák államot? Hát ilyen a karácsony a nyugdíjas­panzióban. Kedves fiatalok, rá­tok is ilyen öregség vár, vagy más, talán szebb és boldogabb? Egy gútai nyugdíjas Breuss-kúra 1998. január 28-i számukban megjelentettek egy cikket, amely a Breuss-kúráról szól. Sajnos, tájékozatlan vagyok, miből áll ez konkrétan. Bána­tomra az én családomban is pusztított a rák, és nagy szük­ségem volna rá, ha megtudhat­nám a lehetőséget, amellyel ke­zelni lehet. Tudom, újságukban nem foglalkoznak csupán e té­mával. Ezért is kérném Önöket, hogy legyenek szívesek leg­alább egy címet közölni a Va­sárnapban, ahonnan megren­delhetném e könyvet és kb. mennyibe kerül. Mivel vidéki vagyok, s a fővárosban még nem jártam, szeretném postai úton megszerezni a könyvet. A mi városunkban ugyanis nincs meg, és nem is biztattak, hogy megrendelik. Murinová Erika, Gömör Több olvasói kérésnek eleget téve közöljük, hogy Rudolf Breuss gyógyító könyvét a ma­gyar könyveket árusító boltok­ban, illetve a Kalligram Könyv­kiadó lap- és könyvterjesztői osztályán lehet megrendelni, az alábbi telefonszámon: 07/5315028.

Next

/
Oldalképek
Tartalom