Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-04 / 5. szám

8 1998. február 4. Bécsben azt szeretnék, ha a parkrendszer Budapestig húzódna Donauauen - egy park az erdőkért Losonczy Balázs A Donauauen (magyarul Duna- liget) nevű osztrák nemzeti park a maga nemében a legnagyobb Közép-Európában. A Duna és a folyó menti erdők egy hosszú szakaszát foglalja magába, Bécs- től kezdődően egészen a szlovák államhatárig. Elképzelhető, hogy a közeljövőben kibővül Pozsony zöldövezetével, s Bőst érintve át­nyúlik Magyarországra, és egé­szen Győrig, egyes elképzelések szerint Budapestig fog húzódni. Ezt szeretné Fritz Svihalek bécsi városi tanácstag, a város környe­zetvédelmének és természetvé­delmének képviselője. „A Donauauen Nemzeti Park 1996-os megalapítása az első lé­pést jelentette ahhoz, hogy Kö- zép-Európa legnagyobb ártéri er­dőinek rendszere a Duna mentén a természetes állapothoz hason­lóan fennmaradjon. A következő lépéseink arra irányulnak, hogy a folyam menti parkrendszert ki- bővítsük Pozsony körzetével, majd délkeleti irányban Moson­magyaróvár és környéke ártéri eredeivel, egészen Győrig.” Svihalek úr egyébként teljes bi­zonyossággal kizártnak tartja, hogy Bécs és Pozsony között to­vábbi vízi erőművek épüljenek. A régió utolsó víztározóját is csak úgy lehet megépíteni, hogy az teljesen összhangban legyen a környező természettel. Bécs készen áll az együttműkö­désre vonatkozó megbeszélé­sekre. A közelmúltban a pozso­nyi városi erdők igazgatója, Pavol Seckár mérnök már meglá­togatta a nemzeti parkot, hogy személyesen meggyőződjön róla, hogyan sikerül a bécsieknek a nagyváros közvetlen közelében ilyen nagyléptékű természetvé­delmi övezetet megőrizniük és fenntartaniuk, illetve hogyan le­hetne az ottani tapasztalatokat átültetni a szlovák főváros viszo­nyaira. ,A nemzeti parkok, illetve a természetközeli élet a nagyváros­okban is megvalósítható” - állítja kollégája, Kari Heinz Ballik mér­nök, a bécsi városi erdők igazga­tója. Ballik úr szintén elképzelhe­tőnek tartja, hogy az osztrák nemzeti park nemzetközivé vál­jon, és Pozsonyon keresztül Győ­1997-ben az UNESCO a világ egyik legjelentősebb lápvidékének minősítette. rig terjedjen. ,A természet túlélé­sének tekintetében egy hajóban ülünk” - mondja Gottfried Haubenberger mérnök, Bécs vá­rosának a nemzeti parkért felelős megbízottja. A bécsi „Minister Nationalpark” szintén azon ügy­ködik, hogy a park területe növe­kedjék. ,A természetvédelem kér­désében csak a közös jövőre épít­hetünk” - állítja Haubenberger, akinek álma egy kompakt nemze­ti park, amellyel talán sikerül megmenteni Ausztria, Szlovákia és Magyarország területén az utolsó dunai őserdőket. A Dunaliget Nemzeti Park ösz- szesen 11 500 hektárnyi terüle­ten fekszik, s Bécs városától a Dévény közelében húzódó osztrák-szlovák határig terjed. A nemzeti park 24%-a Bécs vá­ros területén fekszik. Az ártéri birodalom szíve és központja Lobau, amelyet 1997-ben az UNESCO a világ egyik legjelen­tősebb lápvidékének minősített. Maga a Lobau név vízi erdőt je­lent, s eredetileg az egyik Duna- sziget neve volt. A terület egykor a bajor freisingi püspökség tulajdona volt, a na­póleoni háborúk idején katonai táborhelyül szolgált. A monar­chia végnapjaiig a császár va­dászterülete volt itt. Lobau 1978 óta védett terület. A park mintegy 500 hektárnyi terüle­tén Bécs városa üzemeltet egy biogazdászati üzemet, Lobau többi részét biotópok alkotják. A természet élete itt az emberi kéz érintése nélkül zajlik. A nemzeti park többi része az Osztrák Köz­társaság tulajdona. A Duna szin­tén az állam gondozása alatt áll. Hainburg község például a saját kataszteri területén maga gon­dozza az ártéri erdőket. A Petronell község határához tar­tozó 411 hektárnyi ártéri terüle­tet pedig a WWF (bécsi gazdasá­gi alap) vásárolta meg árveré­sen, hogy megvédje az itteni ter­mészetet. Ekkor 120 000 ember adakozott, hogy megmentse a Duna utolsó őserdőit. így sike­rült biztosítani a későbbi nem­zeti park területének további 5 százalékát. 1996. október 26-án, az osztrá­kok nemzeti ünnepén nyitották meg hivatalosan a nemzeti par­kot. Ettől a naptól 9300 hektár áll a leggondosabb védelem alatt. A fennmaradó 2200 hek­tárt fokozatosan igyekeznek fel­vásárolni a tulajdonosaiktól, hogy a park elérje a tervezett 11 500 hektárnyi területet. „Járása könnyed, kecses; futása rendkívül gyors; jó úszó. Csapá­sát v. lábnyomát a vadászok any- nyira jól ismerik, hogy az után meg tudják mondani az ivart és a kort. Ha nyugodtan megy, láb­nyoma zárt és csúcsával kissé ki­felé fekszik, megfutamodásakor háta alásüpped és patái kissé el­távolodnak, mégpedig annál in­kább, minél fáradtabb (...) Szigorú télen és nagy havazások idején sok szükséget lát, sokat éhezik. Sokat szenved, ha a hó megfagy, mert ilyenkor lábait fölsebzi.”* Idézett források: Révay Nagy Lexikona Brehm Alfréd: Az állatok világa Karinthy Ferenc: Kajakkal a Dunán ,A Zöldár rendre elönti a szige­tet, partokat, a sodródó füvek, moszatok fennakadnak a füzek, cserjék tövén és ágain, amikor a folyam visszahúzódik, rájuk szá­rad, mintha a fáknak szakálluk nőtt volna. Később, nyár dere­kán, közepes szintnél keskeny la­gúna vágja át a szigetet, ebben is lassúbban csordogál a víz. A für­ge kis kajakkal át lehet evezni- bújni a lehajtó lombozat, indák alatt (...) Aki csöndben és türel­mesen figyel, már júniusban is vadkacsákat láthat errefelé, a to­jó úszni, bukni, halászni tanítja fiókáit. Szeptemberben, mire fel­nőnek, olykor az egész elhagyott ágat ellepik a récék. Ha halkan közéjük siklóm a kajakkal, be­várják, amíg egészen közel érek, szinte már karnyújtásnyira: ak­kor az egész csapat, több száz madár mind együtt és egyszerre rebben föl.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom