Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-28 / 4. szám

1998. január 28. c Sport Olvasóink szavazatai alapján 1997 legjobb szlovákiai magyar sportolója: Major Tímea Öröm Kaliforniában J. Mészáros Károly Minden várakozást felülmúlt az elmúlt esztendő utolsó számai­ban meghirdetett ankétünk, amely során arra voltunk kíván­csiak, vajon a Vasárnap olvasói kit tartanak 1997 legjobb szlo­vákiai magyar sportolójának. Háromszor közölt szavazóla­punkon bárki beküldhette tipp­jeit, s ezzel jogot szerzett a sor­soláson való részvételre. Január tizenötödikén lezártuk a szava­zatok gyűjtését, és szerkesztő­ségünkben kisorsoltuk az ígért három nyertest, akiknek a ver­senyt támogató Profitness cég ajándékcsomagját postán küld­jük el. Kinek kedvezett a szeren­cse? Baranyay Béla (Komá­rom), Orosz Róbert (Losonc), Szemán Péter (Szomotor). Gra­tulálunk! Meglepetés nélkül zárult az an­két. A várakozásnak megfelelő­en - több mint kétszáz pontos Major Tímeát Kaliforniában értem el telefonon. Mikor közöltem vele, hogy ő lett az olvasói ankét nyertese, még a hangján is érezni lehetett, hogy mennyire boldog.- Igazán nagyon örülök. El­árulom, semmilyen ankéton még nem győztem. Elég nagy dolognak tartom e sike­remet, mert jelzi, hogy oda­haza milyen nagyra becsül­ték tavalyi aranyérmeimet. Kellemesen meglepett, hogy a Vasárnap olvasói ennyire a szívükbe fogadtak. Miért nem tudsz mostaná­ban Szlovákiába utazni? Javában készülök a követke­ző profi versenyemre, az Ar­nold Schwarzenegger által szervezett viadalra. Edzek és gyakran fotóznak. Nemegy­szer megfordultam már az Major Tímea, 1997 legjobb szlo­vákiai magyar sportolója Fotó: Muscle and Fitness előnnyel - a Zselízről származó, jelenleg Kaliforniában élő Ma­jor Tímea végzett az élen. 1997 fitness világ- és Európa-bajnok- nője méltán került az első hely­re. Sajnos, legközelebb csak márciusban érkezik haza, akkor adjuk majd át neki a győzelem­amerikai Muscle and Fitness szerkesztőségében, legutóbb is vagy négy órát pózoltam. Amióta indultam a Fitness Olimpián, állandóan cseng a telefon. Látom, sokaknak tetszett a gyakorlatom, egyelőre azonban időre van szükségem, hogy nevet sze­rezzek, mert csak így vihe- tem valamire a hivatásosok között. Úgy érzem, jó úton járok. Mikor látunk legközelebb idehaza? Március derekán Prágában készül egy profi viadal. Azon szeretnék elindulni, utána két hétre Szlovákiába utazom. Ünnepekre sem vol­tam otthon, így alig várom, hogy találkozhassak anyu­val, körülnézhessek Po­zsonyban és Zselízen. Orosz Csaba somorjai válogatott kenus, ankétünk második helye­zettje M. Nagy László felvétele meljáró díjat. (A vele készült rö­vid telefoninterjút külön olvas­hatják.) Mögötte a somorjai vá­logatott kenus, Orosz Csaba végzett, míg ankétünk tavalyi nyertese, az 1. FC Kosice labda­rúgója, Németh Szilárd - gyen­gébb esztendeje eredménye­képpen - a harmadik helyen ta­lálható. Egy-egy szavazólap­ra mindenki három sportoló nevét tün­tethette fel. Az első helyért három, a má­sodikért kettő, a har­madikért pedig egy pontot lehetett sze­rezni. E pontszámok összegzése után állt össze a végső sor­rend. Természetesen csak azokra a ver­senyzőkre leadott szavazatokat vehet­tük figyelembe, akik ismereteink szerint szlovákiai magyarok. így maradtak ki a névsorból a magukat szlovák­nak vallók (Czoborová, Stefan Orosz, Martikán, Pálffy, Gönci, Jaroslav Horváth, Czinege, Kardhordó) és a magyarországi magyarok (Kásás, Baranyi, Sallay András, aki már régen abbahagyta), valamint Bugár Imre, aki visszavonult s tudo­másunk szerint 1997-ben nem versenyzett. Örvendetes tény, hogy tavaly­hoz képest a négyszeresére emelkedett a tippelők száma, és a beérkezett szavazólapok száma túllépte a kétszázhar­mincat. Annak is örülök, hogy olvasóink egyre jobban ismerik a szlovákiai magyar sportoló­kat: amíg tavaly mindössze hu- szonketten kaptak szavazatot, az idén már harminchét név Tavalyi ankétgyőzelme után Né­meth Szilárd ezúttal a harmadik lett Prikler László felvétele tűnt fel a rangsorban. És még így is maradtak elegen, akikről megfeledkeztek. Vagy keveset írnánk róluk? íme a sorrend: 1. Major Tímea (fitness) 415 pont; 2. Orosz Csaba (kenu) 184; 3. Németh Szilárd (futball) 137; 4. Remák Zoltán (kerékpár) 105; 5. Ger­gely István (vízilab­da) 91; 6. Pinte At­tila (futball) 57; 7. Szabó Attila (ka­jak) 39; 8. Gergely Mihály (vízilabda) 37; 9. Kakas György (futball) 31; 10. Szojka János (ke­rékpár) 27; 11. Odor Éva (asztali- tenisz) 21; 12. Si­mon Gyula (fut­ball) 18; 13. Tóth László (kick-box) 13; 14. Urblík Jó­zsef (futball) 12; 15. Mészáros Mihály (sakk) 10; 16. Piszár József (futball) 8; 17-21. Forgách Péter (ví­vás), Medgyes Renáta (atléti­ka), Volner Éva (kézilabda), Fernyák István (birkózás), Var­ga Béla (traplövő) 6-6; 22-23. Radványi Miklós (futball) és Safarit Katalin (kosárlabda) 5- 5; 24-26. Boda Ferenc (fut­ball), Gyurcsi Géza (vízilabda), Miklós Imre (futball) 4-4; 27-28. Santa Péter (futball), Kiss Béla (futball) 3-3; 29-34. Vími Roland (asztalitenisz), Zsákovics Tibor (futball), Maries Zsuzsa (teke), Megály Ctibor (testépítés), Kopasz Jú­lia (pisztolylövő), Hornyák Zsolt (futball) 2-2; 35-37. Né­meth Krisztián (futball), Bergendi Zoltán (kézilabda), Pogány Tamás (karate) 1-1 pont. Villáminterjú a legjobbal Négyszere­sére emelke­dett a tippe­lők száma, kétszázhar­mincnál több szava­zat érkezett. A téli olimpiák hősei (1994, Lillehammer): Johann Olav Köss Szabó Zoltán Négy esztendővel ezelőtt si­keres olimpiát rendezett a norvégiai Lillehammer. A házigazdák nagy örömére kedvenceik tíz aranyérmet szereztek. A gyorskorcsolyá­zó Johann Olav Köss három számban állt rajthoz, vala­mennyiben világcsúccsal di­adalmaskodott! Ilyenre még nem volt példa az ötkarikás játékok történetében. Chris­tian Steen egykori kiváló versenyző, aki a hamari csarnokban bemondóként tevékenykedett, kijelentet­te: „Köss abban különbözik riválisaitól, hogy mindig ak­kor nyer, amikor kell!” Már a bemelegítésnél óriási hang­orkán fogadta. Nem csoda, hisz hazájában valóban nép­szerű. Rendkívül gyors és ki­tartó, erős lábakkal rendel­kezik, már a lillehammeri se­regszemle előtt a háromezer méteresnél hosszabb távo­kon ő tartotta a világcsúcso­kat. Az ötezer méteres nyitó­szám előtt a szervezők két­százötvenezer jegyigénylést tartottak nyilván, százötven­ezret Norvégiából. Csak Hol­landiából százezren érdek­lődtek. Mivel a csarnok befo­gadóképessége tizenkét­ezerötszáz, így csak minden huszadik szurkolót tudtak kielégíteni. Amikor Köss el­indult, az eddig megszokott olimpiai csúcs helyett mind­járt a világ addigi legjobb idejét írták ki az eredmény- jelző táblára. A rendezők tudták, hogy hamarosan az is a múlté lesz. Néhány perc múlva fantasztikus időered­ménnyel biztosan győzött. „Ez életem legszebb pillana­ta, köszönöm mindenkinek, aki segített a felkészülésben. Hálával tartozom az orvo­soknak azért, hogy sérült jobb térdemet rendbehoz­ták, és a pszichológusoknak, mert a rosszul sikerült konti­nensviadal után visszahoz­ták elveszett önbizalmamat” - mondta boldogan az ered­ményhirdetést követően. Még egy büszke címmel di­csekedhet, a hölgyek őt vá­lasztották az ötkarikás játé­kok legszexisebb versenyző­jének... Egyik legnagyobb ri­válisa, a holland Zandstra mondta a versenyről: „Ami­kor megláttam, hogy Köss milyen iramban rója a körö­ket, rögtön tudtam, legjobb esetben nekem csak az ezüstérem juthat.” így is lett, a norvégok üdvöskéje ezer­ötszáz méteren sem talált le­győzőre. Az utolsó kör elején még harminchat századdal elmaradt a csúcsrészidőtől, ám a célban harmincegy szá­zaddal túlszárnyalta a rekor­dot. Mi sikereinek a titka? ,A versenyeken mindig a maxi­mumot igyekszem kihozni magamból. Egyáltalán nem gondolok az esetleges ér­mekre, csúcsokra. Ha formá­ban vagyok, jönnek azok maguktól is...” Teljesítmé­nyét látva a szakemberek megegyeztek abban, hogy a leghosszabb távon (10 000 m) is elsőséget szerez. Szu­peridőt futott (13:30,55), több mint fél perccel előzte meg a második helyezett holland Veldkampot, aki csak ennyit mondott neki: „Legfeljebb három évtized Köss Naganóban gyarapít­hatja aranyérem-gyűjtemé­nyét Archív-felvétel múltán javítják meg ezt az eredményt.” Erre a triplázó gyorskorcsolyázó átölelte vetélytársát, s kijelentette: „Megnyugtatlak, ilyen időre álmomban sem számítot­tam.” Köss a győzelmekért járó jutalmat jótékony célra, a polgárháború dúlta Szara­jevó megsegítésére ajánlotta fel. Nem ez volt az első ilyen jellegű tette, korábban az AIDS-fertőzöttek számára utalt át nagyobb összeget. Mivel Albertville-ben (1992) is begyűjtött egy el­sőséget, összesen négy arany- és egy ezüstérmével a téli olimpiák legeredménye­sebb sportolóinak listáján a tizenkettedik helyen tanyá­zik. Naganóban előbbre ruk­kolhat... Sportolóktól hallottuk Farkas Andrea és a szerencse Szüksége van a szerencse­számra, a kabalára Farkas Andreának, az FTC váloga­tott kézilabdakapusának? „Kellenek fogódzók, hogy a mérkőzések előtti feszült hangulatban legyen valami, amivel nyugtatgatja magát az ember. Én például paszi- ánszozni szoktam, és közben arra gondolok, ha kijön, ak­kor nyerünk, ha nem, akkor veszítünk. Amikor valami nem sikerül, keresem, hogy vajon mi hiányzott, mit ront­hattam el. Egyébként nemcsak a kézilabdát veszem ennyire komolyan, az esti társasjátékozásban vagy koc­kázásban sem tudok veszíte­ni. Csakúgy, mint a pályán, a játékban is megpróbálom a maximumot nyújtani, talán azért van az, hogy harminc partiból általában huszon­nyolcat nyerek.” A nyugdíjas Földi A magyar súlyemelősport első olimpiai bajnoka a tatabányai Földi Imre, aki öt olimpián sze­repelt. Ez idő alatt két ezüst- és egy aranyérmet szerzett, to­vábbá számos alkalommal ja­vított világcsúcsot az össze­tettben és kedvenc fogásne­mében, a nyomásban. Ma is Tatabányán él, ötvenkilenc éves, nyugdíjas. „Kicsit bete­geskedem, de azért rendszere­sen versenybíróskodom a súly­emelő viadalokon. A vidámsá­gom megmaradt, de kiújult a gerincsérvem, lehet, hogy nem tudom elkerülni a kést. Amit soha nem hittem volna, három évvel ezelőtt a „ketyegőm” vészjelzést adott le, volt szívin­farktusom. A bagót elnyom­tam, most úgy-ahogy rendben vagyok.” Mi zavarja Grosicsot? Grosics Gyula, a legendás hí­rű Aranycsapat kapusa őszintén nyilatkozta: „Az öt­venes években a világ leg­jobb csapataként tartottak számon bennünket. A siker titkáról sokan sokfé­lét mondtak már, de azt hi­szem, a csapategység és az egyéniségek miatt alkottunk maradandót. Legalább hét kiválóság volt a gárdában, ha hárman rosszul játszottak közülük, akkor a többiek hozták a győzelmet. Engem személy szerint egy kicsit zavar, hogy még min­dig mi vagyunk a leghíresebb magyar labdarúgók.” Ronaldo, az alkalmazkodó tünemény Ronaldo, 1997 aranylabdás brazil labdarúgója az Inter Ronaldo 1997-ben is a világ legjobb labdarúgójának bizo­nyult CTK-felvétel Milánóban szerez örömet a szurkolóknak: „Nem szere­tem az egyszerű dolgokat. Játékos-pályafutásom kezde­te óta semmihez sem jutot­tam hozzá könnyen, mégis mindenhol sikeres voltam. Sok mindenről le kellett mon­danom, hogy elérhessem a je­lenlegi szintet. Hollandiában alkalmazkod­tam az európai életmódhoz, ami életemben alapvető vál- tozássaljárt. Átköltöztem Spanyolország­ba, s ott sem hagytam abba a góllövést. Most az Interben játszom, ami újabb sokat érő tapasztalatokat ad. Ugyanakkor egy újabb kihí­vás is, amelyben szeretnék helytállni.” *

Next

/
Oldalképek
Tartalom