Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-24 / 25. szám
1998. június 24. Sport Arcok az élvonalból: Lérant Péter, a kiesett DAC egyetlen válogatott labdarúgója Senki sem marasztalta „Beállósként kerültem a figyelem fókuszába is.” Az ipolysági diákcsapat. Felső sor (balról): Demeter, Stahl, Szegedi, Petrás, Csala, Kőrös, Smiknya, Saróka, Varga edző. Guggolnak: Csáki, Pap, Licko, Sztyahula, Péter, Varga, Bartal és Sztudva. A képről hiányzik Licko csapatvezető és Demeter Nóra gyúró. Az edző archívumából Varga József és az ipolysági diákcsapat Franciaországban fociztak... Ágh István _________________ Lé rant Péter felfelé ívelő pályafutása nyolcesztendős korában kezdődött Komáromban. A helybeli violák diákcsapatában Fesík Pali bácsi egyengette útját. Peti egyre feljebb került azon a bizonyos korosztályos szamárlétrán, s tizenhét évesen már a felnőttek mezét viselte. Azt azonban csak a beavatottak tudják, hogy ez az eszményi alkatú labdarúgó egy évtizeden át a csatársorban tüsténkedett, futószalagon ontotta a gólokat. A komáromi serdülők és az első ifjúsági ligában játszó fiatalabb ifik gárdájának két gólvágója, Németh Szilárd és Lérant Péter háziversenyt vívott a gólkirályi címért. Szili átlagban tizenöt találatot szerzett egy idényben, Peti „csupán” tízet. Az eredményesebb Szilárdot a pozsonyi Slovan menedzserei csalták el a dunaszerdahelyi DAC klubvezetőinek orra elől, ám a rendkívül eredményes ékpáros másik tagja végül Dunaszerdahelyen kötött ki. Ráadásul nem a támadósorban, hanem a védelem tengelyében mutatkozott be a honi élvonalban. Mi okozta a szereposztásban oly hirtelen bekövetkezett háLérant Péter lefelé tart a pályáról M. Nagy László felvétele romszázhatvan fokos fordulatot? Kalmár László komáromi edzősködése idején kerültem a számomra bizony szokatlan, rendkívül felelős posztra. Beilleszkedésemben nagy segítségemre volt a rutinos kolléga, a megboldogult Medgyes Jóska, akitől sokat tanultam. Beállósként kerültem a figyelem fókuszába is. A Partizánske elleni bajnoki találkozónkat megnézte a DAC akkori szakvezetője, Szikora György is, aki mellesleg a sikeres játékos-pályafutásának legemlékezetesebb momentumait felidéző, Fehér Pelé című könyv dedikálására érkezett a városunkba. Hogy biztos legyen a dolgában, még egyszer megnézett, majd döntött, és Dunaszerdahelyre hívott. Én boldogan mondtam igent a felkérésre, hiszen nagy álmom teljesült azzal, hogy élvonalbeli együtteshez szerződtem. Közben a korosztályos szlovák válogatottak edzői is fölfigyeltek teljesítményére, s egészen fiatalon már az utánpótlás-válogatottban is kipróbálták. Erre az a magyarázat, hogy pályakezdőként, mondhatni, zöldfülűként folyton kezdőember voltam a DAC-ban, állandóan szem elé kerültem. S ez a tény bizony sokat nyomott a latban. Közben szorgalmasan tanultam a Szikora-tanodában, s az általam rendkívül nagy becsben tartott futballprofeszNév: Lérant Péter Született: 1977. január 30- án, Komáromban Csillagjegy: Vízöntő Testi adottságai: 188 cm/ 82 kg Eddigi klubjai: KFC Komárom (1988-1995), DAC (1995- től napjainkig) Ligaszereplés: 76 élvonalbeszor óráin bizony sok mindent elsajátítottam. Rajta kívül még Jozef Adamecet is kitűnő szakembernek tartom. Az őket felváltó edzőkről is ejtsünk néhány szót. Róluk mi a véleménye? Sajnos, azt kell, hogy mondjam, a dunaszerdahelyi edzőkeringő nagyon sokat ártott az utóbbi két-három évben csupán a végeken kullogó, a legjobbjait rendre értékesítő-ki- árusító csallóközi klubnak. Az időzavarba került szakvezetők mindegyike mást akart tőlünk, gyakran rögtönöztek, egyesek egy csapásra kegyvesztettek lettek. Az Inter elleni vesztes idénynyitót követően engem is a fakóba száműzött Skorpil úr, aki bizonyára bűnbakot keresett. Miután Dusán Liba kezébe került nálunk a karmesteri pálca, újfent csatasorba álltam. Igaz, volt úgy is, hogy a középpályás alakzatban jutott számomra hely. Kiestünk a szuperligából, én azonban váltig állítom: nem mi voltunk a tizenhat tagú mezőny legrosz- szabb csapata. Június harmincadikán lejár a szerződése a DAC-nál. Helyénvaló a kérdés: hogyan tovább? Köntörfalazás nélkül mondom: továbbállok, eligazolok Duna- szerdahelyről. Továbbra is szeretnék az élvonalban játszani, s válogatottbeli pályafutásom szempontjából sem mellékes, hogy a felsőházban vagy egy emelettel lejjebb kergetem a labdát. Kérőim is vannak, ám ezek kilétét - megállapodásunk értelmében - nem akarom nyilvánosságra hozni. Távozási szándékomat az is befolyásolja, hogy Dunaszerdahelyen senki sem marasztalt... li találkozón 1 gólt szerzett Válogatottság: a 19 és a 21 éven aluli szlovák válogatottban összesen tizenötször játszott, két gólt értei Iskolai végzettsége: gimnáziumi érettségi Családi állapota: nőtlen Kedvtelései: a sport és a zene J. Mészáros Károly Javában tart a foci-vb, megannyi emlékezetes meccsel. Franciaország áll a világ érdeklődésének középpontjában. Nemrégen, még a nagy futballfesztivál előtt ott jártak és játszottak az ipolysági Slovan apró focistapalántái (tíz-tizennégy éves srácok) is. Élményeikről és csapatáról Varga József edző mesélt: „Lépten-nyomon érezni lehetett a vb előszelét, főleg Párizsban, ahol szintén megálltunk. Ahova csak nézett az ember, mindenhol emléktárgyak sokasága leselkedett rá. Nagyon nehéz volt ellenállni a csábításoknak. De mi nem emiatt mentünk Franciaországba. Egy nagy nemzetközi tornára tartottunk, az Atlanti-óceán partvidékére. Együtt a komáromiakkal, akik magukkal vittek bennünket erre a sportrendezvényre. Húsz ország hetvenkét csapata indult, s ebben a mezőnyben végül is az előkelő tizenötödik helyen végeztünk. Eredményes szereplésünkön túl növendékeim annak örültek a legjobban, hogy nagyszerű csapatokkal mérkőzhettek, különösen az angol Chelsea elleni csata marad emlékezetes. Egy életre szóló élmény lehet a fiúknak, mert ki tudja, hogy többségük eljut-e még oda valaha. Családolöiál laktunk, így a franciák vendégszeretetéből kijutott mindenkinek. Azzal a céllal mentünk a tornára, hogy becsületesen helytálljunk, ám ahogy jöttek az eredmények, úgy nőtt a csapat önbizalma, s mondogattuk: jó lenne tovább jutni. Végül is a legjobb tizenhat közé kerültünk. Voltak olyan meccseink, amikor már a kísérők sem bírták idegekkel. Például a prágai Dukla ellen az utolsó percben rúgott góllal nyertünk. A nagy izgalomban még a tolmács szemüvege is összetörött... Jártunk mi már külföldön korábban is. Tavaly - ugyancsak a komáromiak közreműködésével - Olaszországban focizott a csapat. Igaz, idősebb fiúk ellen, de szerényebb volt az eredmény is: elvéreztünk a csoportban. .. Tizenhat tagú keretem fele ipolysági, a többiek a közeli falvakból valók. Szülői közösség munkálkodik a háttérben, támogatnak, segédkeznek. Az idény végén aztán találkozunk, szórakozunk egyet. Egyébként mérkőzéseinken lelkes anyukák szurkolnak csemetéiknek, tíz-tizenkét apuka az idegenbeli meccsekre is elkísér bennünket. Csapatom ugyanis korosztályában a kerületi bajnokság élmezőnyében tanyázik. Rendkívül hálásak vagyunk klubunknak és támogatóinknak, nélkülük Franciaországról csak álmodozhattunk volna. Dédelgetett álmaink még így is maradtak. Ha megrendezik, jövőre újra elmennénk a franciaországi tornára, de előtte itthon szeretnénk bekerülni a II. ligába. Már születőben van egy ifjúsági csapat, ami a magasabb osztályba lépés feltétele. Minden bajnokira együtt járna a két tizenegy. így nem esne szét a társaság, s én is látnám, hogy munkám nem veszik kárba, s a fiúk továbbfejlődnének.” Kiő? Sportolóktól hallottuk Erdei szívmelengető élményei Erdei Zsolt világ- és Európa- bajnok magyar ökölvívó növekvő népszerűségéről mondta: „Hihetetlenül kedvesek velem az emberek. A mai napig nem felejtették el a budapesti szép napokat, megállítanak az utcán, még most is gratulálnak, veregetik a vállam. Kicsit furcsa is. Az biztos, hogy olyan szívmelengető élményben kevés embernek van része, mint amilyen nekem jutott. Leír- hatatlanul jó érzés. A vb-cím- mel egyszerűbb lett az életem. Ha csak használatra is, de a Masped-Trias jóvoltából végre autóhoz jutottam, másik támogatómtól, a Turbucztól pedig, szintén használatra, kaptam egy lakást. Ezután csak a bokszra kell koncentrálom. Végre...” Idei kontinenselsősége is jelzi, hogy megvan az eredménye... Sabatini és a családja Gabriela Sabatini, a tavaly visszavonult argentin tenisz- csillag katolikus vallású, és családjáról is szívesen beszél: „Hiszek Istenben. Mindenért hálás vagyok neki, amit kaptam tőle. Csodálatosak a szüleim, a bátyám, és remélem, egyszer nekem is lesz családom. Apám megtartotta a tíz éve tett ígéretét, amikor azt mondta, ha legalább egy Grand Slam-tornát nyerek, abbahagyja a dohányzást. Kilencven szeptemberétől valóban nem dohányzik, mert akkor győztem le a New York-i döntőben Steffi Gráfot. Apám életéből harminc évet keményen ledolgozott az argentínai General Motors-gyárban. Fivérem már harminckét éves. Gyerekkorunkban rengeteget verekedtünk, anyánk meg is őrülhetett mellettünk. Az udvaron teniszeztünk, a hálót bot helyettesítette. Osvaldo jelenleg a showbizniszben tevékenykedik; külön tévéműsora van, eljutott már vele Mexikóba és Paraguayba is. Nemsokára bemutatják a mozikban a filmjét. Felesége egy ismert venezuelai színésznő, Catherina Fulop, húsz hónapos lányuk van. Csak találgassanak, hogy mi a neve - Oriana Gábriel...” Rafter nőideálja Patrick Rafter ausztrál teniszező világszerte a lányok bálványa. Vajon neki milyen a nőideálja? „Világszerte milliókra tehető a szép lányok száma, s mindegyikük a maga módján hercegnő. Amikor majd találkozom az igazi nővel, rögtön meg fogom érezni. Személyiségnek kell lennie, valóságos barátnak, aki velem akarna élni. Én nem keresem őt, s ez a legjobb recept arra, hogy ilyesvalakire rátaláljak.” Ronaldo utcai vaksága Ronaldo, az Inter Milano aranylabdás brazil focistája nyilvános helyen nem néz az emberekre, süketnek és vaknak tetteti magát. „Az esetek többségében ez másképp nem is lehet. Ha megállnák, s valakinek autogramot vagy fényképet adnék, akkor már a többi érdeklődőt sem utasíthatnám el. S mivel sokan, nagyon sokan vannak, egyszerűen lehetetlen mindenkinek örömet szerezni.” Ronaldo, akit lassan már féltucatnyi ember őriz a pályán CTK-felvétel
