Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-24 / 25. szám
Kultúra 1998. június 24. 13 Egy színésznő és a lánya a színpadon. Benes Ildikó és Benes Nagy Anna Egymás tükrében, szabadon „Anna a legjobb kritikusom. Adok a véleményére.” Dömötör Ede felvétele BárányJános_______________ A színésznő huszonöt éve áll a komáromi deszkákon. Rengeteg szerepe közül azok kerültek igazán közel a szívéhez, melyekben nevettetni, énekelni, táncolni kellett. Az idei évadban Julcsa, a Hyppolit, a lakáj szolgálólánya, akit minden jelenete után megtapsol a közönség. A lánya Tatabányán tanul a Jászai Mari Színház és a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola szervezésében létrejött színházi főiskolán, Frenkó Zsolt osztályában. Egy szép nyári napon Benes Ildikó és Benes Nagy Anna a színházról mesélt. Evekről, álmokról, szerepekről. Egymásról. Hasonló terveket szőttél akkoriban, amikor annyi éves voltál, mint most a lányod? Hazudnék, ha titkolnám. Tudatosan készültem erre a pályára. Ahhoz, hogy színész legyen valaki, komoly elhatározás kell. Majd évek kemény munkája. Miután ezeket az éveket is megéltem, mondtam ki először, hogy színésznő vagyok. Nem voltak mindig felhőtlen évadjaim. Olykor félreálltam, vártam, hogy jönnek majd az én szerepeim is. És jöttek. Annát is ezért biztattam, hogy próbálja meg a tatabányai főiskolát. Anna, miben láttad először édesanyádat? Kiskoromtól bejártam a színházba. Anyu dolgozott, nem volt, ciki vigyázzon rám, a színház lett a második otthonom. A Noszty fiú esete Tót Marival című darabban álltunk először együtt a színpadon. Kislányt alakítottam a lakodalom forgatagában, emlékszem, az volt az első mondatom, hogy „Mári néni! Mikor jön már a menyasszony?” A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalbe már tudatosan küldted Annát? Sohasem szóltunk bele egymás dolgaiba. Anna fiatal volt, jól táncolt, gondoltam, miért ne próbálná ki a mozgását. Egy kábítószeres feleségét alakítottam, aki doktornő. Vívódik a montanai sárban, mert a kábítószer tönkretette azt, akit a legjobban szeret. Régebben magam is táncdaléne- kesnő szerettem volna lenni. Egy komáromi zenekarral éppen Ku- vaitba készültünk egy hosszabb turnéra. Közbeszólt az ottani forradalom. Itthon maradtunk. Ha az nincs, ma már énekesnő vagyok. Anna, a Komáromi Jókai Színház negyvenötödik születésnapját ünneplő gálaesten édesanyád énekelt egy dalt, amit azután nemsokára te adtál elő külön produkcióként egy szépségversenyen. Ennyire szeretitek a Kabarébői a Mein Herrt? A dalt én hoztam a Jászai Mari Színházból. Egyik vizsgaelőadásunk volt a Kabaré kamaraváltozata s benne a Mein Herr. Zubomyák Zoltán igazgató úr rendezte, Borbély Kriszta koreografálta. Anyunak nagyon tetszett az előadás s benne a dal, ezért megtanulta a komáromi gálára. Hogy színesítsük a fellépését, két osztálytársnőmmel eljöttünk tánckamak. Mindig közelebb álltak hozzám a zenés-táncos darabok - mondja Ildikó. - Bár sokkal nehezebb valakit megnevettetni, mint megrí- katni. Amit a legtöbbször énekeltem ebben az évadban, az a Bőg a tehén volt a Hyppolit, a lakájból. Táltos Tücsök a Pinokkióban talán azért sikerült olyan jól, mert Bújócska című műsorunkkal, színésztársaimmal, Mák Ildikóval és Pőthe Istvánnal gyakran játszunk gyerekeknek. Elővettem a játék során szerzett tapasztalatokat, s azon a nyelven szólaltam meg, amit tőlük hallottam. Kiknek a bőrébe bújtál Tatabányán, Anna? A Potyautasban egy hajós kisasszonyt keltettem életre. Keveset van színen a nő, pedig énekelhetne és táncolhatna végig, mert azt nagyon szeretek. A Tartuffe- ben nemsokára Dorint, a komor- nát alakítom majd. Azután szabadjára engedem az összes energiámat, mert szerepet kaptam a Senki sem tökéletes című produkcióban, a Van, aki forrón szereti paródiaváltozatában. Első főszerepemet a Hóbogyó és Kányavér című mesejátékban kaptam. Az Álmok Királynőjét játszottam. Kér tanácsot tőled a lányod? Anna a legjobb kritikusom. Adok a véleményére, mert vannak dolgok, amiket fiatal szemmel lát, rádöbbent bizonyos helyzetekre. Amiket én mondok, arra meg ő figyel. Óvom őt az utaktól, melyeken én nem jutottam messzire. Végszavazunk egymásnak, ha szerepet tanulunk. Két színésznő él egy lakásban. Együtt ülünk a tükör előtt, együtt gyakorolunk. Ha jól tudom, Anna, a színház mellett szinkronizálsz, rendezvényeken lépsz fel, nemrég a 35. Jókai-napok egyik műsorvezetője voltál. Közben ingázom Tatabánya, Komárom és Pozsony között. Próbálom beosztani az időmet. Nem spórolok vele. Fontos, hogy egyre több helyen lássanak, hogy tudjanak rólam. Nemsokára anyát és lányát alakítotok majd a színpadon. Va- szary Gábor Bubus című zenés vígjátékában Jolánt és Klárikát. Énekelhetitek Fényes Szabolcs és Szenes Iván dalait, táncolhattok megint. Zubomyák Zoltán rendezi a produkciót, komáromi és tatabányai színészekkel. Egész nyáron próbáljuk majd a darabot. A bemutató október másodikán lesz a Komáromi Jókai Színházban. Nemcsak anyu, én is örülök a Bubusnak - teszi hozzá Anna. - Már most az operett és a musical felé kacsingatok. Az pedig egyszerűen csodálatos, hogy ezúttal a színpadon is ő lesz az anyukám. Heti kultúra Könyvespolc Zlinszky János Ius privatum A római magánjog története Polgár Anikó A római kultúrát sokan a görög kultúra utánzójának, puszta közvetítőjének tartják. Ez ellen a téves nézet ellen sok érvet hozhatnánk fel az irodalom és a művészetek köréből is, de talán legmeggyőzőbb bizonyítéka a római kultúra eredetiségének a római jog, melyre az egész európai jogrendszer épül. A görögöknél ugyanis nem volt olyan jog, mely a rómaihoz hasonlóan minden görög államra nézve kötelező lett volna. A kötelező érvényű jogi normák átfogó rendszerének kialakítása és megszilárdítása tehát (mely döntően befolyásolta a középkori és az újkori jogi gondolkodást) a rómaiak önálló találmánya. A római jogban minden olyan jogviszony, amelyben a római állam érdekelt, a közjog, a ius publicum keretébe tartozik. Ide tartoznak tehát a köz elleni bűncselekményekkel, az állami vagyoni viszonyokkal kapcsolatos szabályok, az állam- szervezet működésének jogi szabályozása stb. Ennek ellentéte a magánjog, a ius privatum, melyhez a magánemberek viszonyait rendező szabályok tartoznak. Zlinszky János, az ismert magyar jogtudós az előző, a római közjoggal foglalkozó munkája után most a római magánjog történetét tárja az olvasók elé. Könyvében meghatározza a római jog alapfogalmait, alapkategóriáit (ius civile, ius gentium stb.), áttekintést nyújt a ius privatum forrásairól és az ezzel foglalkozó szakiroda- lomról, majd történelmi korszakok szerint (a királyság kora, a korai és késői köztársaság, a principatus, a dominatus kora) mutatja be a magánjog alakulását. Külön tárgyalja a római jogtudományt, a keresztény egyház és a római jog viszonyát s a ius privatum hatását a későbbi jogi gondolkodásra. Zlinszky János új könyvét a jogászoknak és a római kultúrával foglalkozó szakembereknek s az ezek iránt a témák iránt érdeklődő diákoknak ajánlom. (Osiris Kiadó, Budapest) Fesztiváljelző Színművészetisek találkozója Június 25-e és július 1-je között ismét megrendezik Pozsonyban a színművészeti főiskolások nemzetközi fesztiválját. Az egyhetes rendezvényen a délutáni és esti előadások mellett workshopokon is részt vehetnek az érdeklődők. Az előadásokra a pozsonyi főiskola falai között, illetve a West Színházban, a Stúdió S-ben, a Redutban és a Cseh Központban kerül sor. A budapesti főiskolások Szophoklész Elektráját mutatják be, mellettük fellépnek a vilniusiak, az amerikaiak, a bolgárok, az angolok, a csehek, az izraeliek és a házigazdák, hat előadással. Köztük a nagy sikerű Zenekari próbával, a Komámasszony, hol a stukker?-rel és a Kegyetlen szerelemmel. Regény egrezzentem... Úgy rémlett, mintha egy kinyíló ajtó csikordulását hallanám, majd egy kettétörő ág reccsenését... Két ugrással lent termettem a romról - s egészen megdermedtem. Könnyű, gyors, de óvatos léptek nesze hallatszott tisztán a kertben... Felém közeledtek. „Most itt van... végre itt van!” - dobbant a szívembe. Görcsös mozdulattal kihúztam a bicskát a zsebemből, görcsös mozdulattal kinyitottam - vörös szikrák örvénylettek a szememben - az ijedtségtől és dühtől remegett a haj a fejemen... A lépések egészen felém közeledtek- lehajoltam, s arrafelé húzódtam... Megjelent egy férfi... Úristen! az apám volt! Azonnal ráismertem, bár teljesen beburkolódzott sötét köpenyébe, s a köpenyt az arcára húzta. Lábujjhegyen haladt el mellettem. Nem vett észre, bár semmi sem takart engem, de úgy összehúztam magam s úgy összezsugorodtam, hogy úgy látszik, a föld színével voltam egyenlő. A féltékeny, gyilkolni kész Othello egyszerre iskolásfiúvá változott. Annyira megrémültem apám váratlan megjelenésétől, hogy az első pillanatokban azt sem vettem észre, honnanjött, és merre tűntél. Csak azután egyenesedtem fel s gondoltam el: „miért jár az én apám Ehő szerelem Turgenyev 21. rész éjjel a kertben” - mikor újra elcsendesült minden körülöttem. Ijedtemben leejtettem a kést a fűbe, de nem is kezdtem keresni: nagyon szégyelltem magam. Egy csapásra kijózanodtam. Visszatérés közben mégis odamentem a bodzabokor alatt álló kis pádhoz, s Zinaida hálószobájának ablaka felé néztem. A nem nagy, kissé hajlott ablaküvegek homályosan kéklettek az égboltról szivárgó gyenge fényben. Egyszerre mintha változni kezdett volna a színük... Mögöttük - láttam, tisztán láttam - óvatosan és lassan leereszkedett a fehér függöny, le az ablakpárkányig - s megállt mozdulatlanul.- Mit jelent ez? - szóltam hangosan, szinte önkéntelenül, mikor megint a szobámban találtam magam. Álom ez, véletlenség, vagy... A feltevés, mely hirtelen megvillant a fejemben, olyan új és különös volt, hogy nem is mertem magam átengedni neki. Reggel fejfájással ébredtem. Tegnapi nyugtalanságom eltűnt. Súlyos értetlenség s eddig nem ismert szomorúság váltotta fel - mintha valami meghalt volna bennem.- Miért néz úgy, mint a házinyúl, melynek kivették a fél agyvelejét? - kérdezte Lusin, mikor találkoztunk. Reggelizés közben lopva hol apámra, hol anyámra néztem; apám, szokása szerint, nyugodt volt; anyám, szokása szerint, titkoltan ingerült. Vártam, nem szól-e hozzám apám, ahogy néha szokta, barátságosan... De még a mindennapi, hideg szeretetét sem éreztette velem. „Elmondjak mindent Zinaidának? - tűnődtem... De hiszen úgyis mindegy - mindegy-, közöttünk mindennek vége.” Elmentem hozzá, de nemcsak hogy nem szóltam neki arról, de még beszélgetnem sem sikerült vele úgy, ahogy szerettem volna. Szünidőre eljött a hercegnéhez Pétervárról a fia, egy tizenkét éves hadapród; Zinaida tüstént rám bízta az öccsét.- Kedves Vologyám (most először nevezett így), itt a kis barátja. Őt is Vologyának hívják. Szeresse meg, kérem; vadóc még, de jó szíve van. Mutassa meg neki a Nyeszkucsnij-kertet, sétálgasson vele, vegye pártfogásába. Ugye megteszi? hiszen maga is olyan jószívű! -Gyengéden a két vál- lamra tette két kezét, s én egészen elvesztettem a fejem. Ennek a kisfiúnak a megérkezése engem is kisfiúvá változtatott. Szótlanul néztem a fiúra, s ő is némán szegezte a szemét reám. Zinaida nevetésben tört ki, s egymás felé taszigált bennünket.- De hát öleljétek meg egymást, gyerekek! - Megöleltük egymást.- Akaija, hogy elvezessem a kertbe? - kérdeztem a hadapródtól.- Legyen szíves - felelte rekedt, igazi hadapródhangon. Z inaida megint elnevette magát... Ilyen gyönyörű pirosságot még sohasem láttam az arcán. Elmentünk a hadapróddal. Volt a kertünkben egy régi hinta. Felültettem a vékony deszkalapra, s hintáztatni kezdtem. Mozdulatlanul ült vastag posztóból készült, széles aranysujtású, új egyenruhácskájában, s erősen fogta kétfelől a kötelet.- De hát gombolja ki a gallérját - mondtam neki.- Maradhat, megszoktuk mi ezt, kérem - felelte s köhögött. Hasonlított a nénjéhez; különösen a szeme emlékeztetett rá. Jólesett, hogy szívességet tehetek a fiúnak, de ugyanakkor az a sajgó szomorúság is emésztette a lel- kemet. „Most igazán gyerek vagyok - gondoltam -, de tegnap...” Eszembe jutott, hogy tegnap este hol ejtettem el a zsebkésemet, s megkerestem. A hadapród elkérte tőlem, letépte egy medvegyökér vastag szárát, sípot vágott belőle, s elkezdett sípolni. Othello is belefújt. De este ugyanez az Othello Zinaida kezére borulva sírt, mikor a lány a kert egyik szögletében megtalálta, s megkérdezte tőle: miért olyan szomorú? Olyan patakozva hullt a köny- nyem, hogy Zinaida megijedt.- Mi baja? Mi baja, Vologya? - ismételgette, s amikor látta, hogy tovább sírok, s kérdésére nem felelek, meg akarta csókolni ázott arcomat. De én elfordultam, s zokogás közben suttogtam.- Mindent tudok; miért játszott velem?... Miért kellett magának az én szerelmem?- Vétkeztem maga ellen, Vologya... - szólalt meg Zinaida.- Nagyot vétkeztem... - folytatta, és összeszorította a kezét. - Müyen sok rossz és sötét és bűnös hajlandóság van bennem... De most nem játszom magával, szeretem magát, nem is sejti, hogy miért és mennyire... De hát... mit tud maga? (folytatjuk)
