Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-24 / 25. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1998. junius24. • 31. évfolyam Riport Újlakon az emberek mais szeretettel emlékeznek Esterházy Jánosra. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. június 27-étől július 3-áig Sport Joao Havelange négymilliárd dolláros tartalékkal adta át a kasszát utódjának. Az iskolákat kulcsra zárathatják, de a tereket nem Kinek és miért jó a tanévkurtítás? P. Vonyik Erzsébet _________ Mú lt hétfőn kora este meglepő hír ütötte meg a fülemet. Négy nappal hamarabb lesz bizonyítványosztás - derült ki a rádióban beolvasott közleményből. Hurrá! - rikkantott örömében a lányom, és sebtiben számolgatni kezdte, mikor utazhat le a nagymamához. Érthető volt a lelkendezése, hiszen hamarabb vetheti bele magát a vakációzás örömeibe. S vele együtt talán még a szülő is háromszoros hurrát kiálthatna, elvégre a gyereke a polcra teheti a nehéz iskolatáskát, hogy ezentúl kedvére rohangálhasson a jó falusi levegőn, a tágas udvaron. Egy normális országban ez volna a teljesen normális reagálás. Ám itt és most aligha. Ehelyett az ember azon kezd gondolkodni: miért éppen alig két héttel a tanévzáró előtt jut a minisztérium eszébe, hogyjúnius utolsó napjaiban már felesleges az iskolákba cibálni a gyerekeket, s nem dől össze semmi, ha már 26-án bezárulnak az iskolák kapui. Ezt nyugodtan eldönthették volna tavaly szeptemberben, így a szülők ennek megfelelően tervezhették volna a nyarat. Ám úgy látszik, akkor a tanévkurtítás még nem volt indokolt. Most viszont Éva Slavkovskának hirtelen nagyon nyomós oka támadhatott, hogy gyorsan négy napot lecsípett a tanévből. Minisztériumának hivatalnokai múlt szerdán érdeklődésünkre szemérmesen elzárkóztak az okok kiteregetésétől, de azt ígérték, meglesz a válasz - e hét hétfőjére. Lapzártánk miatt nem várhattunk, de próbáljuk meg kitalálni a döntés igazi indítékát. Képzeljük csak el azt a maVajon mivel lep meg tanévkezdéskor a miniszter asszony? gyár iskolaigazgatót, aki hallotta a hírt. Valószínűleg rögvest felhívta kollégáit, hogy lehetőleg másnap reggelre újak meg a bizonyítványokat az éppen kéznél lévő nyomtatványokra. így arra sincs idő, hogy esetleg kétnyelvű nyomtatványokat hajtsanak fel, vagy egyeztessenek egymást közt, hány nyelven íródjon a szöveg. Vagy gondoljunk csak olyan iskolára, amely épp június 29-én vagy 30-án akart tiltakozni az igazgatóleváltások és az oktatási törvény tervezett módosítása ellen. Slavkovská döntésével egy csapásra mindent megoldott, hiszen már most pénteken kulcsra záratja az iskolák kapuit. így adminisztratív úton pontot tesz a magyarok körében a teljes körű anyanyelvi oktatás felszámolása ellen zajló tiltakozások után. Jómaga pedig öt nappal hamarabb megkezdheti választási kampányát, melynek homlokterében épp a magyar iskolahálózat ellehetetlenítése áll. S vajon mivel lep meg bennünket az őszi tanévkezdéskor a hőn nemzeti párti miniszter asszony? Talán csak nem hagyja még szeptemberben is vakációzni a nebulókat, hogy elejét vegye az iskolákat féltő magyar szülők tiltakozásának, hiszen ha minden Slotáék forgató- könyve szerint zajlana, akkor már az új tanévben földrajz-, történelem- és tornaórákon mukkanni sem lehetne magyarul. Bármit süssön is ki a nyári kánikulában, az iskolákat ugyan hatalmi szóval lakat alatt tarthatja, ám azzal számolnia kell, hogy az anyanyelvűk védelmére kelő magyar szülők, pedagógusok és politikusok mindig megtalálják azt a teret, ahol tömegesen hangot tudnak adni felháborodásuknak. Akárcsak június derekán mintegy ötezren Galántán, illetve háromezren Szepsiben... Hiába ömlött az eső Galántán, anya és lánya az ötezres tömegben végig kitartott. Somogyi Tibor felvétele Vezércikk Privatizélés... Miklósi Péter ____________ A Szlovák Demokratikus Koalíció egyik minap tartott sajtó- tájékoztatóján lényegében sejthető, ám a maga valóságában mégiscsak megdöbbentő bejelentéssel állt elő Ivan Miklós, a Demokrata Párt privatizációs kérdésekben illetékes frontembere: elmondta, a Nemzeti Vagyonalap 900 magánosítási határozatának elemzéséből kiderül, hogy a ’94 őszén hatalomra került kormánytagjai, illetve e hármas koalíció különböző rendű és rangú képviselői - a rokonságuk vagy más hozzájuk közel álló személyek révén - több tízmilliárd korona értékben jutottak magánvagyonhoz! Ivan Miklós azt már igazán csak a teljesség kedvéért fűzte hozzá, hogy Szlovákiában a magánosítási folyamat legfőbb jellemzője a korrupció; sőt, az adásvételi szerződések megszegésével és a potom áron megkaparintott vállalatok kizsebelésével vígan farsangol a posztprivatizációs korrupció is. Nos, minő pofát vágjon mindehhez az országjáró újságíró, akinek a privatizációs láz, milliók helyett, legeslegföljebb egy-egy reklámszatyrot vagy kincstári reklámtollat hoz a konyhájára?... Őszintén szólva, emlékeim újraidézésével s némi természetes képzettársítással, arra kellett rádöbbennem, hogy a Meciar-kormány privatizációs praktikáinak eredményeképpen Szlovákia gazdaságilag lényegében ugyanott tart, ahol a régen fe- ledhetőnek remélt KGST-idók- ben ez az ország már járt egyszer. Ama átkosban úgy lehetett ebek harmincadjára zül- leszteni például az ipart, hogy a kágéesté fómuftijai egy szép napon kisütötték: a szakosodás keretében elsősorban Bulgária fog majd rádiókészülékeket gyártani; az akkoriban még csehszlovák Tesla csak másodsorban, noha megbízható termékeit s emblémáját még a második világháború előttről ismerte a fél világ. De „szakosodott” a jó faanyagban bővelkedő honi bútoripar is: gyártóink ugyanazokkal a típusokkal jelentek meg a piacon, mint a lengyelek és a románok; a versengés pedig csak abból állt, hogy ki tud aláígémi a másiknak például a keletnémetek vagy a szovjetek kegyeit keresve. Méltán járta hát az a vicc, hogy a KGST címere: zöld mezőben hét sovány tehén feji egymást! Ki gondolta volna akkoriban, hogy a ’89-ben megbukott rendszer közgazdászainak sáfárkodása még űberolható lesz, méghozzá egy demokratikusan megválasztott kormányzat jóvoltából. A csúf emlékű KGST helyett mostanában ugyanis az a módi, hogy a HZDS-nek tejelő újgazdag nemzeti burzsoázia szemrebbenés nélkül meghámozza, kifosztja az ölébe hullajtott vagyont. Megteheti, hiszen Szlovákiában a privatizáció évek óta távolról sem a szó eredeti értelmében értendő magánosítást, hanem a kor- mányzatilag irányított szabad rablást jelenti, ahol nem a korábban is ott dolgozók tudása, kitartása, akarata a fontos. Pedig ez lenne az ország igazi aranytartaléka ebben a tőkeszegény világban. Ehelyett a pártállami dirigálás szemlélete ölt testet, s csak az lehet megbecsült szakember, aki HZDS párti. Szepsiben jártamban mondta nekem a napokban egy jó nevű szakember: „Nem is tudom, ér-e valamit mostanság a tehetség. Érdemes-e tervezni, szakmai álmokat szőni, a jövőre gondolni, ha egyszerűen kinőjük a szavakat!” Nyilván igaza van. Aggályai egyúttal azt is jelzik, hogy így válik mumus abból a privatizációból, amelynek az eljövetelét 1989 előtt oly sokan várták. Most viszont kinek-kinek látnia kell, hogy újra az állampárt s annak szekértolói tarolnak; miközben az egyszerű halandó valamiféle olthatatlan kíváncsiságtól és felelősségérzettől hajtva azt is tudni szeretné: mivel fog kenyeret keresni ma meg holnap. Hogy a meciari privatizélés láttán kinek-kinek ne a reménytelenségre kelljen „szakosodnia”, illetve a privatizációnak ne csak az árát fizesse ő, a kisember, hanem később a bére is az övé lehessen.
