Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-17 / 24. szám
Sport 1998. június 17. 1. FC Kosice: rendhagyó idénymérleg a focibajnok látható és észrevehető dolgairól Safarit Kati Amerikába készül... Másodszor a trónon Ifj. Gazdag József Közvetlenül az idény előtt már a szlovák szuperkupa eredménye (1. FC-Slovan 5:0) jelezte, a bajnok kirobbanó formában kezdi az őszi pontvadászatot, s valóban: a Bajnokok Ligája előselejtezőjének első fordulójában köny- nyed játékkal, különösebb megerőltetés nélkül búcsúztatta az izlandi Akranest. A szerény képességű szigetországiak után a következő akadályt az Oleg Ro- mancev vezette Szpartak Moszkva jelentette. A válogatottakkal teletűzdelt Szpartak, amely később a vigaszágon az UEFA Kupá_____A valódi sz tárcsapatokkal való megmérettetés kiábrándítóan hatott Zvaráékra. ban egészen az elődöntőig jutott, meglepetésre saját pályáján nem volt képes két vállra fektetni a tigriseket. A moszkvai gól nélküli döntedennel hazai viszonylatban sporttörténelmet írtak a kassaiak. Következhetett hát a desz- szert, ám a valódi sztárcsapatokkal való megmérettetés kiábrándítóan hatott Zvaráékra, hat mérkőzést követően pont nélkül a csoport utolsó helyén végeztek. A sikertelen BL-megmérettetés mellett azonban magabiztosan menetelt a bajnok a hazai pont- vadászatban. A sportközvélemény csupán október végén kapta föl a fejét (először): a harminc mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatnak furcsa módon az a DAC vetett véget, amely néhány hónap múlva megállíthatatlanul zuhant a másodosztályba! Seme- níkék márciusban az év mérkőzésének tartott találkozón 4:0-ra legázolták a Tmavát, és úgy látszott, minden eldőlt... De azért még a végére is maradt izgalom. A kassaiak mozgékony, kreatív képességekkel megáldott középpályás sorukra (Sovic, Zvara, Janocko) építve futballtudásban magasan a mezőny fölé nőttek, ez azonban - a többi csapatjátékerejének ismeretében - a közelgő európai kupamérkőzések előtt nem szolgálhat a derűlátás hivatkozási alapjául. A kassaiak idei szereplésének Németh Oobbról) kitörései állandó gólveszélyt jelentettek Berenhaut Róbert felvétele kétségtelenül legvitatottabb pontja a kétszeres edzőcsere. A Manchester United elleni BL- mérkőzés előtt egészségi okokra hivatkozva váratlanul lemondott Ján Kozák, s helyét a Nagyszombatból kiebrudalt Pecze Károly foglalta el. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van a vasgyáriak háza táján, a gépezet - látszólag - olajozottan működött, s a Tmava elleni ominózus mérkőzést követően a kassai szurkolók apraja-nagy- ja a Pecze-féle „offenzív pres- sing”-ről áradozott. Aztán... aztán megtörtént az, ami tájainkon már meglepőnek sem nevezhető: a játékosok nemes egyszerűséggel elszabotálták a soron következő két mérkőzést. Tehették, hiszen a csapat az első helyen állt. Peczének távoznia kellett, s a kassai kispadra újfent az a Ján Kozák került, aki a Trnava elleni mérkőzés után bőszen fogadkozott a riporterek kérdésére: „Edzősködés? Soha többé!” A régi-új vezető edző első dolga a csapat állítólagos siralmas fizikai felkészültségének lépten-nyomon való hangoztatása volt. Tény azonban, hogy a játékosok egyöntetűen a sportetikettnek fittyet hányó Kozák mellett foglalnak állást. A csapat házi gólkirálya, Kozlej szerint százalékban kifejezve a két edző érdeme a bajnoki cím megszerzésében 90:10 Kozák javára... „Pecze edző távoztával újjáéledt a gárda” - nyilatkozta az a Németh Szilárd, aki a prágai Spartából érkezve Pecze edzős- ködése alatt tizenegy bajnokin kilenc gólt szerzett, s akiről Ján Kozák rendre elmarasztaló véleménnyel volt. Márpedig ha így van, ez jelzésértékű lehet a Pecze-hívek számára. Más Telek András esete. Annak idején neve fogalmat jelentett a magyar labdarúgásban, mára viszont állandó cserejátékos, pontosabban kispados lett, hiszen még a tét Az átalakításra ítélt VSA-ban minden maradt a régiben. nélküli mérkőzéseken is alig-alig jut szóhoz. Kozáknak azt az elképzelését, hogy Semeníkből a söprögető posztján válogatott játékos lesz, Pecze is jóváhagyta - így lett kissé érthetetlen módon mellőzött a Fradi egykori hármasa. Egykori mint egykori. Ajelen- legi szerepével nem titkoltan elé- gededen Manci ugyanis minden jel szerint újra a budapesti zöldfehérekhez tart. Akár az egész világ összedőlhetne, a Rezes-társaság akkor sem lenne híján a derűlátásnak és a hangzatos kijelentéseknek. Ki ne emlékezne a nevezetes Matthaus-afférra, vagy a leendő szupermodem kassai stadion makettjére? A nagy csinnadrattával meghirdetett tervekből ez idáig semmi sem valósult meg, az átalakításra ítélt VSA- ban minden maradt a régiben, s mivel a bajnok a Lokomotíva csermelyvölgyi stadionjába költözött, a harmincezer férőhelyes sportlétesítmény a harmadik ligában szereplő fakónak ad otthont. Ennek ellenére a tiszteletbeli klubelnök, Alexander Rezes a BL-győzelmet ígéri a következő évtizedre. Remek hangulata érthető, hiszen ritkán adatik meg mifelénk olyasmi, hogy valaki két éven belül négy aranyat gyűjtsön be, amit az idén a Sparta és az 1. FC esetében még BL-szereplés is tetézett. Valahol azonban hiba van. A kassai néző nem és nem tudja megtalálni a stadionba vezető utat. Pedig már választania sem kell a két első ligás csapat közül: az aranybevonatú tigrisek zajos menetelésének árnyékában szép csendben kimúlt az egykoron még az AC Milánnál KEK- csatát vívó, manapság viszont egyre inkább múzeumi példányra hasonlító Lokomotíva. A Löki dicstelen végét sokan összefüggésbe hozzák a létesítmény új bérlőjével, az immár kétszeres bajnok 1. FC-vel. Az edzőkérdés mellett tehát a stadiongond is megoldódni látszik a bajnok háza táján... Dallasba szól a meghívó J. Mészáros Károly Először tavaly nyáron a natali junior-világbajnokságon környékezték meg a somotjai női kosárlabda legnagyobb reménységét. Safarit Kati akkor korainak tartotta az amerikai ajánlatot, így nem költözött Buffalóba, hanem maradt szülővárosa csapatában. Közben a csallóköziek - a húszesztendős bedobó lány közreműködésével - kiharcolták a hazai élvonal negyedik helyét. Ilyen sikerre még nem emlékeznek Somoiján. Kati utána együtt készült a szlovák női válogatottal a világ- bajnokságra, s alig szorult ki az utazó keretből. A kívülállónak úgy tűnt: idehaza minden adott további fejlődéséhez. Erre más történt: Safarit Kati Amerikába készül... Tavaly a buffalói egyetemi csapatba csalogattak. Akkor azt mondtad: talán majd egy év múlva. Idén újra jelentkeztek? Nem. Most Daliásból kaptam meghívást, s úgy döntöttem, ezt elfogadom. Még februárban-márciusban lett biztos, hogy mehetek. Nem tartottak vissza a somorjaiak? Megpróbáltak lebeszélni, de ők már csak akkor tudták meg, hogy megyek, mikor már döntöttem. És mit szólt hozzá az édesanyád? Egyetértett velem. Melyik anya nem fél, ha lánya ilyen messzire készül? Én is izgulok, de muszáj valahogy megbirkóznom vele. Milyen nyelveket beszélsz? Németből érettségiztem, most angolul tanulgatok. Hova mész pontosan? Milyen bajnokságban fogsz játszani? Netán tanulni is akarsz? Ki fizeti a kinnlétedet? Egy Dallas melletti diákvárosba megyek, de azt csak június húszadika körül tudom meg, hogy pontosan hova indulok, melyik bajnokságban szerepelek majd. Először is angolul kell jól megtanulnom, ezért már július nyolcadikán ott kellene lennem. A szállást és a kaját biztosítják, állást is teremtenek, így kereshetek majd. Egyelőre majdani csapatom nevét sem ismerem. Mennyi időre mész ki? Mit vársz amerikai szereplésedtől? Egy évre megyek, s az már biztos, hogy útra kelek. Abban bízom, hogy ott más környezetben, más játékstílussal gazdagodva sikerül tovább javulnom. Keményebb lehetek, felerősödhet a kosár alatti játékom, több önbizalmat szerezhetek. Egyszóval érettebb kosarassá válhatok. Örül az amerikai lehetőségnek Somogyi Tibor felvétele Nem félsz ettől a meglehetősen beláthatatlan dallasi próbálkozástól? Biztosan nehéz lesz a kezdet. De ki kell bírnom, muszáj, ha így döntöttem. Gratulálunk! Talán jelképes, talán véletlen egybeesés, hogy a labdarúgó- világbajnokság alatt nősül a honi futball égjük büszkesége. Németh Szilárd, 1996 legjobb szlovákiai magyar sportolója, tavalyi olvasói ankétünk harmadik helyezettje, aki ősztől az 1. FC Kosice játékosa, szombaton, június 20- án mondja ki szülővárosában, Komáromban a boldogító igent. Feleségül veszi barátnőjét, Vladimíra Svítko- vát. Házasságkötésükhöz szívből gratulálunk! Sportolóktól hallottuk Kárpáti győztes hasvágása A magyar sport élő legendája és minden idők egyik legeredményesebb kardvívója a hetvenhét éves Kárpáti Rudolf, aki hat olimpiai aranyéremmel és hét világbajnoki elsőséggel büszkélkedhet. Legemlékezetesebb versenye? „Sokat említhetnék, de talán a római olimpia egyéni döntője, ahol a lengyel Pawlowskival vívtam az aranyért. Négy négyre álltunk, de idegőrlő perceken át néztünk egymással farkasszemet, majd egy hasvágással szereztem meg második egyéni olimpiai aranyérmemet.” Gascoigne furcsa fickót látott Paul Gascoigne, aki végül is kiszorult az angol vb-csapatból, a The Timesnak adott interjújában egy szellemmel való találkozását mesélte el. A különcségeiről ismert labdarúgó még Rómában, a Lazio játékosaként élte át az esetet: „Arra ébredtem álmomból, hogy egy kéz erőteljesen nyom az ágyba. Úgy éreztem, mintha csapdába kerültem volna. Teljes erővel küzdöttem ellene, de csak annyira tellett erőmből, hogy kicsit megemeljem a fejemet. Észrevettem egy fényes, de tisztán látható fickót, aki két döglött rókát tartott a kezében. Biztos, hogy nem álom volt, hiszen nem aludtam elég mélyen ahhoz, hogy álmodjak.” Németh Ágnes folytatja... Németh Ágnes, a kiváló magyar center ugyan elbúcsúzott a BSE-től, de mégsem távozott a palánk alól. „Van mire emlékeznem, és erre büszke is vagyok. Háromszázhatvanhét- szer voltam magyar, kétszer pedig Európa-válogatott, sőt egyszer a földrész legjobbjának is megválasztottak. Nyertem négy Európa-bajnoki bronzérmet, kétszer pedig magyar bajnoki címet. És ne feledkezzünk meg a nyolcvanhármas Gascoigne hiányzik a vb-csapatból CTK-felvétel Ronchetti-kupa-győzelemről se! Harminchét évesen mégis folytatom, mert imádom a kosárlabdát. Imádok a pályán lenni, győzni, jobbnak lenni az ellenfélnél. Ma mára futógyorsaságommal vagy az emelkedésemmel nem tudok riválisaim fölé kerekedni, viszont rutinommal legtöbbször megoldom a feladatokat. Nagyon nehéz abbahagyni egy olyan szakmát, amihez ért az ember. És persze rengeteget számított, hogy az FTC harminchét éves koromban azt mondta, szüksége van rám. Ez nagyon jól esett, ennek a hívásnak nem tudtam ellenállni, és így kaptam egy újabb haladékot az élettől arra, hogy eldöntsem, mivel foglalkozom a pályafutásom befejezése után.”
