Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-17 / 24. szám
2 1998. június 17. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor T erroristák vagyunk? Szűcs Béla_______________ Jól látnak olvasóink, nem káprázik a szemük. Rastislav Septák nemzeti párti képviselő terroristáknak nevezte az elbocsátott magyar iskolaigazgatók visszahelyezéséért és a kétnyelvű bizonyítványokért tüntető magyar szülőket. Elképesztő a nemzetállam megrészegült bajnokának ez a vádja. Aki figyelemmel kíséri a világpolitikát, jól tudja, kik a terroristák, és miket művelnek világszerte. A szlovákiai magyarságot terroristáknak nevező képviselő új kifejezéssel gazdagította az uszítás szótárát. Ugyanakkor erőszaknak, terrorizmusnak, jól tudjuk, még csak halvány jelei sem tapasztalhatók sehol, főleg Dél-Szlovákiában. De ha már erőszakról beszélünk: éppen a Szlovák Nemzeti Párt kisebbségellenes terrorizmusa az, ami az országban feszültséget kelt. Ján Slota pártvezér az egyre sokasodó magyar követeléseket szajkózza, holott tudjuk, hogy csak az évtizedek alatt kiharcolt jogainkat próbáljuk védeni, amelyeket naponta igyekeznek megnyirbálni. A szülők komáromi tüntetésén a karhatalom által kiprovokált dulakodásban egy rendőrnek leesett a szemüvege, amit állítólag Duray Miklós dobott el. Miniszter- elnökünk a magyarságunkért következetesen küzdő képviselőnknek szeretné fel- függesztetni a mentelmi jogát. Bizonyíték? A tévében többször is megismételt videofelvételen a látnoki képességekkel megáldott Móric úr kétséget kizáróan felismerte Duray kezét. Micsoda csalhatatlan bizonyíték! A szülőket ugyanakkor Slav- kovská oktatási miniszter asszony azzal fenyegette meg, hogy felszámolja a magyar iskolákat, amelyekbe a szülők tiltakozásul nem engedték el a gyerekeiket. Ez az igazi megfélemlítés, lelki terrorizmus, nem pedig az, hogy a magyar szülők békés tüntetésen védelmezik a magyar iskolákat! Vasárnapi vers Batta György: Krónikásének 1998-ból Szeretettel az iskolavédőknek Eldöntötte az uraság, elveszi papod, iskolád, és elvárja a hatalom, gürcölj napestig, te barom, mert kell a búzád, a borod, pénzed úgyis az ő bankjában forog. Megeshet, törvény írja majd, ha a tulipánod kihajt, csak kék lehet a szirma selyme. Bizony, nem lenne csodálnivaló, ha csak államnyelven fújhatná nótáját diófádon a rigó! Olykor kegyes az uraság: be-berendel, tárgyalni vágy. Bár gépkocsiját nem gőz hajtja, s használ számítógépet, áramot, hogy belenéztél a szemébe: letűnt korok sötétjét láttad ott. Dologidőben a földed otthagyod, véded az iskolád, a holnapod. Maradt csak egyetlen fegyvered - magyarul zeng az éneked! Ne csüggedj, ha a rendőr elvezet, az idő jövőt emel neked hitből, tudásból, mosolyokból - győzelmed szól a harangokból. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A kirakatban látható melltartó tulajdonosát keresem Rajz: MS-Rencín Reméljük, a választópolgár okosabb lesz... A különbözőség méltósága Köztudott, hogy a szlovák ellenzéki pártok már rég a leendő és remélt kormányzati pozíciók stratégiáját fogalmazták, amikor a szlovákiai magyar pártok képviselői még mindig a kényszerű (az új választási törvény kierőszakolta) egyesülés módjain huzakodtak. Nehezen képzelhető, hogy a személyeskedésig fajuló viták erősítik a Magyar Koalíció Pártja iránti választói bizalmat. A vita, sajnos, „naprakész” sajtót kapott, ami nem biztos, hogy Q Nincs különösebb hatása. O Sokan elfordulnak tőlük. érdekelte a szlovákiai magyar választópolgárt. Pedig súlyos a tét: nem mindegy, hogy a legstabilabbnak tartott szlovákiai koalíció, immár egyesült párt hány képviselőt képes bejuttatni ősszel a parlamentbe, s tudja-e képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit. Az alábbiakban három közéleti személyiségnek tettük fel a kérdést: Ön szerint a magyar pártok elhúzódó egyesülési ceremóniája csökkentette-e a választók bizalmát? Bereck József író, a Csallóköz szerkesztője: ä Ä Mivel a kormányhata- V lom a választási törvény módosításával egyértelmű helyzetet teremtett a magyar pártok számára is, a nehézkes, elhúzódó egyezkedés bizonyos értelemben kiábrándítóan hathat az emberekre, hiszen az ő majdani parlamenti képviseletük forog kockán. Kár, hogy képviselőink ezt az egyezkedést nem tudják végigcsinálni „a különbözőség méltóságával”, amivel tekintélyt szereznének a választók előtt. Az embereknek nyilván nem tetszik a jelöltlisták összeállítása körüli kicsinyesség. Bár a politika mindig a hatalomért folyó harc, ahol természetesen helye van a személyi ambícióknak is. Talán jobb lett volna, ha csak a kész tényeket közölték volna a sajtóval. Másrészt van ennek egy pozitív lélektani hatása is, ha egy ilyen folyamat elhúzódik. Ha jól meg lett volna szervezve, s minden tárgyalás után valami pozitívumot közöltek volna a választókkal, akkor jó hatása is lehetne. Remélhetőleg lesz is. Liszka József néprajzkutató: gx a Őszintén szólva nem ^ tudom megítélni. Egyrészt tartok tőle, hogy negatív hatása lesz, másrészt nagyon remélem, hogy mégsem. Kétségtelenül fontos az erőviszonyok és a támogatottság tisztázása, a leendő parlamenti helyeknek az elosztása. Ami számomra problémát jelent: az egész huzavona szinte naprakész nyilvánosságot kap, s félő, hogy a választók kedvét szegi, hiszen még korántsem biztos parlamenti helyek körül folyik a vita. Annak ellenére, hogy gusztustalannak tartom az egész „diskurzust”, pontosabban annak a sajtóba való átvitelét, én el fogok menni szavazni, és a Magyar Koalíció Pártjára adom a voksomat. Abban is bízom, hogy a szlovákiai magyar választók bölcsebbek lesznek, mint politikusaink, s a kiábrándító vita ellenére saját érdekeiknek megfelelően elmennek választani. Fonod Zoltán, a Szabad Újság főszerkesztője: a a A választások idején ” ™ mindig az zavar, hogy „öntudatból” kell szavazni. Nincs persze olyan párt, melynek programjával minden vonatkozásban azonosulni lehet, a mi esetünkben azonban meghatározó a nemzeti hovatartozás, s ezzel a megmaradásért és fennmaradásért vívott küzdelem. Ezért tartom ízléstelennek már hónapok óta, hogy a pár- tok/mozgalmak egyes képviselői nem a reális helyzetből indulnak ki, hanem egyfajta „szépségverseny” szerint próbálják a leendő választások végeredményét, tehát a képviselői helyeket „lerendezni”. Mindenek ellenére és dacára azonban azt remélem, hogy a választópolgár most is fogja tudni, hogy hol a helye, és okosabb lesz azoknál, akik a „vályúharcot” folytatták az elmúlt hetekben. Okosabb kell, hogy legyen, mert neki nincs más választása! Olvasói levél A polgármester becsülete „Egy nagycétényi polgár” volt az aláírása anak a levélnek, amelyet a Vasárnap március 25-i számában közöltünk, s amelyben felismerhetően és senkivel össze nem téveszthető módon Nagycétény község polgármesteréről jelentek meg rágalommal felérő állítások. Ezek között szerepelt ugyan, hogy történt a választási időszakban „ez-az”, de inkább az érintett negatív oldalait boncolgatta. Hogy az „ez-az” mögött mi van, azt a cétényiek tudják a legjobban. Leveleikből kiderült, hogy a polgármester kilincselésének köszönhetően 10 milliót szerzett gáz bevezetésére - ami nagyjából 13 milliós beruházás volt. Ugyanúgy megemlítették, hogy a faluban járdák, vízelvezető árkok épültek, megnyílt a gyógyszertár, felépült a falu új élelmiszerboltja. A község polgárai kilenc levélben hozták tudomásunkra, hogy polgármesterükkel elégedettek, és a névtelen levélben írottak nem felelnek meg a valóságnak. A névtelen levél a szerkesztőség hibájából jelent meg, annak ellenére, hogy a kiadónkban alapszabály: névtelen levelet nem közlünk, sőt névvel és címmel ellátott levelet sem közlünk pl. rövidítéssel vagy szignóval. A levél közlésével egy polgártársunk érdekeit és becsületét sértettünk, ami nem lehet lapunkban elfogadható módszer. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a polgármester úrtól, Nagycétény választópolgáraitól, és természetesen tisztelt olvasóinktól ezért elnézést kérjünk. Lovász Attila főszerkesztő Hol szeretnénk élni...? Nagy visszhangot keltett bennem a Vasárnap május 27-i számában a „Ha nem itt - hol szeretne élni?” interjú. Szíves elnézésüket kérem, hogy kérdezésük nélkül én is megírtam, hol szeretnék élni. „Ez a föld ad mindennapi kenyeret, hideg ellen, meleg ellen fedelet. Ez a nap süt - ez a csillag sugára, porladozó őseinknek sírjára.” Óriási földgolyónk egyetlen pontján sincs „tejjel és mézzel folyó kánaán. Az emberiség nagy része különféle megpróbáltatásoknak van kitéve, a nyomor, az éhínség, a háborúk, társadalmi vagy családokon belüli tragédiák sora nehezedik ránk - ami a jelenlegi korszakunkra még inkább jellemző. A húszas-harmincas években is tömegével vándoroltak ki Amerikába, a szebb, a jobb jövő reményében. A legtöbbjük hontalanul, az országutak mentén halt meg, szegényen. Nekünk ez a Hazánk! Itt vannak a gyökereink, bármilyen a nemzetiségünk, egy Istenünk van! Rajtunk múlik, mennyire vagyunk toleránsak egymással szemben, gondolok itt a szlovák honfitársainkra. 1952-ben evakuáltak bennünket Tardoskeddre az árvíz elől. Soha nem felejtem el azt a szerető fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek, még ma is megköszönöm. Mégis mint iskolás kislányt már akkor is honvágy fogott el szeretett falum, Szimő után. Én innen nem tudnék elmenni, számomra ez a legszebb hely, az emlékeket sohasem lehet kitörölni az ember leikéből. Az aranyló búzatengerek, a Vág vadregényes tája, az ismerős utcák, a harangszó, mindez megszokott, csak akkor hiányzik, ha távol vagyunk, „idegenben”. Végül is: „...Áldjon vagy verjen a sors keze, / itt élned, halnod kell....!” Bajtek Erzsébet Szimő
