Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
10 1998. június 10. Kópé Tóth László versei Vásárban Tarkabarka forgatagban csodasátor álldogál, benne Bonná Aligéró, tálján donna kiabál:- Három szöcske eladó, meg egy szekér rúdja, addig húzza egerem, míg csak meg nem únja. Nyolc garas a rongybaba, hét a piros béka, a melleden viruljon papírból bokréta. Mézeskalács huszárok állnak emitt sorban, mellettük a palackokban vadvirágméz s bor van. Eladó egy kalap is, találj fejet hozzá, meg egy száraz halastó, találj vizet, S. Horváth Klára Illusztrációi Egek lakója Madárka, egek lakója, ki sziklaszálra szállsz, csillagokra lépdelsz, fél szárnyad a sötétség, másik szárnyad fényesség, lépdelsz csillagokra, szállsz ki sziklaszálra, egek lakója, madárka. A verseket a költő Minden olyan furcsa című kötetéből vettük, amelyet a Nap Kiadó adott ki. Szlovák népmese Pavol Dobsinsky gyűjtéséből A csodatevő vadász Lakott egy mély völgyben egy vadász, aki csupán vadpecsenyén élt. Nem messze a kunyhójától volt egy tó, azon tutato- jozott naphosszat, és bármit meglátott, zsákmányul ejtette. Egyszer rengeteg vadkacsa érkezett a tóra. Egyenként lelövöldözni őket nem lett volna nehéz, ezért valamennyit egyszerre szerette volna elejteni. Mit eszelt ki? Hiszen ha kacsa kígyót nyel - gondolta magában -, az keresztülmegy rajta egészen, és a túlsó végén bekapja egy másik kacsa, és ha azon is keresztülmegy, bekapja egy harmadik is, és a végén rajta fityegnek, vergődnek mind. Sodort egy hosszú-hosszú zsíros madzagot, behúzódott a nádasba, és vízre bocsátotta a madzagot. Odaszálltak a kacsák, egyikük rögtön bekapta a zsíros madzagot, és mikor azon keresztülment, lenyelte egy második, harmadik, negyedik, s felfűződött rá valamennyi, oda voltak kötve a vadász derékszíjára. Akkor a vadász kievezett a tó közepére, és összeverte a tenyerét. Riadoz- tak a kacsák, és a levegőbe emelkedtek. De mert sok volt a kacsa, elbírták a vadászt is, és vitték magukkal. Ki tudja, mi lett volna a sorsa, ha a kacsasereg nem éppen az ő háza fölött repült volna el. így aztán a vadász meg tudott kapaszkodni a ház kiálló kéményén, és azon át egyenest leereszkedett a konyhába. Ott aztán kitekerte a kacsák nyakát, megkopasztotta, megsütötte - és megette őket egytől-egyig. - Ejnye, végül még éheznék is itthon - gondolta, miután belakmározott. Akkor már inkább csak jóllakot- tan vágott neki a világnak. Megy, mendegél hegyen-völgyön át. Egyszer csak meglát egy embert, amint a holdat célozza. - Te meg miért célozgatod a holdat? - kérdi tőle.- Mi mást céloznék - feleli az. - Látod-e a holdon azt a sziklát? Ott fészkel egy bagoly, és ne adj’ isten, nem dugja ki a fejét, hogy lelőhessem.- Ugyan, hagyd a baglyot! Költse csak ki a fiókáit. Gyere inkább velem világot próbálni. Rábeszélte, ketten mentek tovább. Mennek, meglátnak egy embert, amint a szemét egy rétre mereszti, és a rét tíz mér- földnyire volt az erdő alján.- Mit nézel úgy? Hiszen kinézed a szemed! - mondják neki.- Mi mást néznék - feleli az -, pecsenyére fáj a fogam. Arra a rétre járnak a szarvasok legelni. Amint egy kilép az erdőből, egy ugrással ott is vagyok, és megvan a pecsenye.- Ne less te szarvast, gyere inkább velünk világot próbálni! Rávették; velük ment az is. Mennek, találkoznak egy majorossal, aki csupa lánccal volt teleaggatva. - Hová azzal a sok lánccal? - kédik tőle.- Hová mennék? Nincs a majorom konyákén egy fia erdő sem, hát körülkerítek ezzel a lánccal legalább egy ligetet, és közelebb viszem. Segítettek neki átvinni a ligetet. Aztán rávették őt is, hogy menjen velük. Mennek, s látnak egy öregembert egy sziklán üldögélni; egyik orrlyukát befogta az ujjával, a másikkal szüntelenül fújt. - Hát te mit fújsz olyan nagyon? - kérdik.- Hogy mit fújok? Nem látjátok azt a szélmalmot ott a dombon? Azt fújom, hogy őröljön. Ha kinyimám a másik orrlyukamat is, darabokra tömé.- Mit bíbelődsz szélmalmokkal, gyere oda, ahol csakugyan darabokra törsz valamit! Ráállt az öreg, velük tartott ő is. Mikor mind az öten együtt voltak, kihirdették, hogy ők a világ mutatványosai, és bejártak minden országot. Végezetül nagyon messzeire elmentek, a törökök országába, és ott a legnagyobb úr előtt mutatták be tudományukat. A pasa ezért meghívta őket ebédre. Ebéd közben a pasa feleségének kedve szottyant legalább a nyelve «WA Ludovít Fulla illusztrációja hegyét tokaji borba mártani, amelyen ők nagyra nőttek, és amely megokosította őket a világ valamennyi varázslótudományában. - Egy kis tokajit? - mondja a vadász. - Hoznak az én embereim, míg mi az asztalnál beszélgetünk.- Azt már én is szeretném látni! Elfutni csak úgy a tokaji hegyekig? Nem lehet az! - csóválta fejét a pasa, de a vadász csak állította, hogy bizony lehet.- Nohát, ha még a mai ebédhez egy üveg tokajit tesztek az asztalra, annyi aranyat kaptok, amennyit csak el bírtok vinni. A szarvasölőnek csak egy ugrásába került, máris ott járt valahol Tokajban. De valahogy sehogy se akart visszaérkezni, és a pasa felesége már fel is állt volna az asztaltól. - Nézz utána, hol késik ilyen sokáig! - szól oda a vadász a holdlövésznek. Az meg néz, néz, hát látja, hogy a szarvasölő elaludt a mezőn egy körtefa alatt. Nosza, kapja az íját, és lelő egy körtét az alvó feje fölött. Ráhullott a körte az alvó orrára, felébresztette, és a szarvasölő egy ugrással ott termett, az üveg tokajival. A pasa meg a pasáné jót ittak belőle, s küldték a komornyikjukat a raktárba, hogy hozzon a mutatványosoknak annyi aranyat, amennyit elbírnak. A komornyik sokáig nem jött vissza. A pasa egy katonát küldött utána. - Hej, dicső pasa - hozza a katona a hírt baj van! Hiszen azok rázárták a komornyikodra az ajtót, az a láncos fickó meg körülkerítette lánccal a raktárt mindenestül, és felrakta egy hajóra. Javában vitorláznak már a tengeren! Talpra ugrott a pasa, s vele a katonái. A legsebesebb hajóra ültek, s üldözőbe vették az öt varázslót, s nagy nehezen utolérték. - Hol vagy, öreg? - mondja szélfúvónak a vadász.- Most aztán mutasd meg te is, hogy nem fújtad a kását hiába! Felült az öreg a főárboc tetejére, egyik orrlyukával a maguk hajóját fújta, a másikkal a pasa hajóját. Rögtön tíz mérföldre távolodtak a hajók egymástól. Majd megfulladt a pasa mérgében! Az öt jó barát szerencsésen hazaért, s az aranyat elosztották egymás közt! A mesét és a rajzot A világhódító lovag című kötetből vettük, amely a Kalligram kiadó gondozásában jelent meg. T iicskök-bogarak Az elefántfogak Az elefánt a kemény táplálékot erős zápfogaival őrli meg, amelyekből mindössze két párt használ. Nem csoda, ha e fogak, bármilyen kemények is, idővel elkopnak. De sebaj, van pótalkatrész! Mégpedig nem is egy, hanem mindjárt öt pár. Amikor a meglévő fogak elvásnak és kihullanak, a helyükre - míg a hat párból álló készlet tart - újak nőnek. Az elefánt nem sokkal tovább él, mint amíg a fogai tartanak, mert utána - mivel nem jut megfelelő táplálékhoz - elpusztul. Másfél évszázadig, ha közben más baj nem éri, azért eltengődik. Kalóriák és a hideg Ha több kalóriát fogyasztunk, jobban bírjuk a hideget. Egy picinyke lény sokkal hamarabb áthűl, mint egy nagyobb. Ezért esznek a kicsiny melegvérű állatok különösen hidegben testsúlyukhoz képest jóval többet a nagyobbaknál. Például a 11 gramm súlyú kékcinke naponta testsúlya harminc százalékának megfelelő táplálékot fogyaszt, a 90 grammos énekesrigó csak a tíz százalékát, a 900 grammos ölyv pedig a 4 százalékával is megelégszik. Ennyi ennivaló megszerzése nem kevés fáradsággal jár, s igencsak időigényes dolog. Egyes, a trópusokon élő kicsiny madarak a mi égövünkön nemcsak a számukra végzetes rideg időjárás miatt nem lennének képesek megélni. Ha például egy szövőpintyet 15 Celsius-fo- kos külső hőmérsékleten tartanának, akkor egész egyszerűen azért is éhen halna, mert rövid téli napunk nem adna neki annyi időt, hogy a létfenntartáshoz szükséges ennivalót megkeresse és elfogyassza. Gondolkodom, tehát... Halássz az akváriumban! Képünkön a halak többsége két-két példányban látható. Három halnak viszont nincsen párja. Melyek ezek? A helyes megfejtést beküldők közül öten könyvjutalomban részesülnek. Megfejtés A május 29-i számunkban közölt feladat megfejtése: a 3- as számmal jelölt úton. Nyertesek: Lengyel Béla, Padány; Tóth Borbála és Lajos, Ipolypásztó; Horváth Balázs, Nagyszarva; Kovács Zoltán, Szepsi; ifj. Grós János, Nagykapos.
