Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
Politika 1998. június 10. Hét nap a belpolitikában: május 28. - június 3. Milyen is az erőszak íze? Madi Géza _________________ Sajnos, május utolsó és június első napjai sem voltak mentesek a hatalom fenyegetőzéseitől, sőt rendőri beavatkozásokról is be kellett számolnunk. Az állam ismét ahhoz az eszközhöz nyúlt, amelyet csak a legvégső esetben alkalmazhatna, és akkor sem békés tiltakozók ellen. Kezdjük a május 29-i komáromi karhatalmi fellépéssel. Az erődemonstráció ékes példájának lehettek szenvedő szemtanúi azok a szülők, pedagógusok és polgármesterek, akik a búcsi és bátorkeszi alapiskola igazgatójának a leváltása miatt szerettek volna találkozni Ernest Macho járási elöljáróval. Csak azt kívánták elérni, hogy végre előrelépés történjen a március 15-én menesztett Varga Lajos, illetve Novák Ferenc ügyében. A helyi hatalmasságok azonban megmutatták, hogy ki az úr a járási hivatalban. A tiltakozók közül ezt többen saját bőrükön is tapasztalhatták, amikor előállították őket. Szerencsére pofonok még nem csattantak el, de ahogy a klasszikus mondaná: Szlovákiában minden megtörténhet. Az utóbbi négy évben sokszor érezhettük, hogy müyen a politikai erőszak íze. Nem volt ez másképpen május végén sem. Sőt az újabb hónap elején sem, amikor újabb két magyar iskolaigazgatót váltottak le Dél-Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Párt kebelére akarja ölelni a környezet valódi védlemétől kilométerekre, viszont a nacionalista politikához annál közelebb álló Szlovák Zöld Alternatíva nevű minipártot. Az álzöldek vezetője, ZoraLazarová Ivan Hudec sem hazudtolta meg önmagát... újra a „magyar irredenta veszélyt” emlegette. A kormányzat még a gyermeknapot is gyűlöletkeltésre használta fel. Katarina Tóthová miniszterelnök-helyettes a kormányhivatalban rendezett ünnepségen arról beszélt, hogy a fiatalok csak a DSZM vezetésével érhetnek el valamit az életben. „A kormány mindent megtesz azért, hogy gyermekeink, a jövő generáció ne ismerje a háborút, az éhezést és az elveszettséget” - mondta Tóthová. Itt meg kell állni, mivel három napon belül két, magas beosztásban levő nő is a háborút emlegette. Vajon miért? Erre a kérdésre nem lehet válaszolni, ugyanis legjobb tudomásunk szerint nem írunk sem 1914-et, sem 1938-at, sőt 1968-at sem. És ha fegyveres támadás fenyegetné az országot, arról valószínűleg nem Lazarovától vagy T óthovától szerezne tudomást az állampolgár. De hát - ismét a klasszikust véve elő - fekete ember fekete ruhában feketét álmodik... A miniszterelnök-helyettes szavait illetően : inkább azt mondhatta volna a kormánypalotában összegyűjtött gyermekeknek: „Nagyra nőjetek!” Vagy: „Vigyázzatok a zebrán ! ” Nem kellett volna a háborút meg az éhezést emlegetni. Főleg gyermeknapon nem! Ivan Hudec sem hazudtolta meg önmagát - a gyermekek napján sem -, amikor a pozsonyi Bibiana játszóház falán felavatta „az el- magyarosítás céljából a XIX. század második felében, illetve a XX. század elején Magyarországra hurcolt szlovák gyermekek” sorsára figyelmeztető emléktáblát. A kulturális miniszter szintén a gyűlöletkeltést választotta gyermeknapi „tortaként”. Ha már az édesipari termékről van szó: Hudec valószínűleg nagyobb örömet szerzett volna, ha mondjuk, tíz tortát szétküld szlovákiai gyermekotthonokba. Ez kevesebbe került volna az adófizetőknek, mint az emléktábla, és az ország polgárai is azzal a jó érzéssel térhettek volna este nyugovóra, hogy ismét jutott édesség az árvák asztalára. Ehhez azonban nem Hudecoknak kellene ülniük a kormányban. A mohi atomerőmű körül is egyre csak éleződött a helyzet. Pro és kontra nyilatkozatok, Meciar elleni merényletről szóló hírek láttak napvilágot, telefonbeszélgetések zajlottak az osztrák kancellár és a szlovák kormányfő között, sőt a Greenpeace szlovákiai vezetője - közveszélyes cselekedetnek minősítve az erőmű tervezett üzembe helyezését - feljelentést tett az illetékesek ellen. A mohi létesítményről csak annyit: ezek az „illetékesek” váltig állítják, hogy Európa legbiztonságosabb atomerőműve. Igen, az ilyen létesítmény is lehet biztonságos. Főleg akkor, ha nem működik. Ibrahim Rugóvá, a koszovói albánok vezetője sürgette Kofi Annan ENSZ-főtitkárt, hogy a világszervezet tegyen többet a mészárlás beszüntetéséért, sőt, kifejezetten nemzetközi jelenlétet szorgalmazott. Primakov orosz külügyminiszter erre határozott nemet mondott, akárcsak Koszovó Szerbiából való kiválására, ám a jelenlegi helyzetet is tarthatatlannak minősítette. CTK/AP-felvétel Somogyi Tibor felvételei Szigeti László képviselő szerint összmagyar ügy a galántai és szepsi nagygyűlésen való részvétel Végveszélyben az anyanyelvi oktatás P.Vonyik Erzsébet _________ Sz eptembertől iskoláinkban megszűnhet a teljes anyanyelvi oktatás, ha a szlovák parlament júliusban elfogadja az SZNP képviselőinek törvénytervezetét. Annak ellenére, hogy a hatályos törvények értelmében a nemzetiségek teljes körű anyanyelvi oktatásra jogosultak. Szigeti Lászlót, az MKDM oktatási kérdésekben illetékes képviselőjét arról is kérdeztük, hogy a mostani SZNP-javaslat miben különbözik az „alternatív” oktatást bevezetni igyekvő korábbi kezdeményezéstől. Három éve önkéntes alapon igyekeztek bevezetni az „alternatív” oktatást. Az anyanyelvi oktatás megmaradt volna azok számára, akik nem kértek az alternatív oktatásból. A jelenlegi módosítás azért veszélyes, mert megszünteti a teljes anyanyelvi oktatást. A szóban forgó törvényjavaslat a nemzetiségi iskolák számára három választási lehetőséget jelöl meg: az első felsorolja, hogy a szlovák nyelv és irodalom, a történelem és a földrajz, illetve geográfia oktatása államnyelven történik, a második szerint e tárgyak köre tetszőlegesen bővíthető, a harmadik szerint pedig egészen addig tágítható a szlovákul tanítandó tantárgyak köre, mígnem csak a magyar nyelv oktatása történik anyanyelven. Csáky Pál és Duka Zólyomi Árpád levelet intézett Vladimír Meciarhoz. Emlékeztették arra, hogy a kerékasztalon alkotmányellenesnek nevezte az SZNP törvénytervezetét, ám a DSZM-képviselok mégis mellette szavaztak. Jött-e válasz a levélre? A második kerékasztalon a Magyar Koalíció pártelnökei felálltak az asztaltól, elsősorban azért, mert Meciar nem tartotta meg szavát, képviselői a javaslat mellett szavaztak. A kormányfő újra biztosította pártelnökeinket, hogy nem kerül sor a törvény elfogadására. Csak akkor térünk vissza a kerékasztalhoz, ha a törvényt a parlament leveszi a napirendről. Tudomásom van egy levélről, amelyben Katarina Tóthová megerősíti Meciar kijelentését: a kormány az SZNP javaslatát két alkalommal elutasította. Milyen támogatás remélhető a szlovák ellenzéktől ? Meggyőződésem: számíthatunk az ellenzék támogatására, mert az első olvasatban a szavazásnál is támogattak bennünket. Tárgyalni kívánunk az ellenzék és a kormánykoalíció oktatáspolitikai szakértőivel is, kivéve az SZNP-t. Búcs és Bátorkeszi polgárai immár több mint két hónapja tiltakoznak. Ön gyakran megfordul közöttük. Mi motiválja őket, hogy ne adják fel, szánjanak szembe a hatalmi önkénnyel? Tizedik hete az élteti ezt a tiltakozást, hogy igazságtalanság történt. Hiszen olyan hiteles igazgatókat váltottak le, akiket e közösség ismert és elismert, s amikor az államhatalom me- neszti őket, természetes, hogy tiltakoznak. A búcsiak nagyon összetartó közösség, amely nem tűri az igazságtalanságot. A búcsiakon és bátorkeszieken kívül számítunk a pedagógusokra is. Mert már nemcsak róluk van szó. Sokkal többről: a szlovákiai magyarságról, az ifjú nemzedékről. Nem helyénvaló, ha a polgárok azt mondják: elégszer tiltakoztak már pedagógusainkért. Most nemcsak értük tiltakozunk, hanem azért, hogy a jövőnk biztos legyen. Ezt mindenkinek tudatosítania kellene! Miközben a búcsi és a bátorkeszi közösség már tíz hete tiltakozik, sajnos, azt látom, hogy egyéb járásokban elég passzív a hozzáállás. Remélem, hogy e két közösség erőt ad a magyarságnak ahhoz, hogy a nagy létszámban jelenjen meg a galántai és a szepsi tiltakozó nagygyűlésen. Minden járásból több autóbusz is indul. De másképp is elérhető a két helyszín, amikor iskoláink megmaradásáról van szó. Fontos, hogy minél többen összejöjjünk! A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke levelében a tanrtók-tanárok saját belátására bízza a részvételt, ugyanakkor reméli, hogy a két komáromi járásbeli község bátor kiállása őket is erre sarkallja. Elgondolkodtató, mert burkolt formában próbálta megszólítani a pedagógusokat. Nem ártott volna az erélyesebb ajánlás, de az is igaz, hogy a SZMPSZ nem felettes szerve a pedagógusoknak. El tudtam volna képzelni, hogy a levél egyértelműbben megfogalmazza: igazán az ő tömeges részvételükkel lenne teljes értékű az összmagyar ügyért tartandó tiltakozás. Vajon a pedagógusok félrete- szik-e a bizonyítványügy idején tapasztalt óvatos magatartásukat, amely a hatalom megtorlásaitól való félelemből fakadt? Az utóbbi hetek eseményei azt vetítik előre, hogy részükről is nagyobb támogatottságra számíthatunk. Merem ezt állítani, mert a komáromi járási hivatal előtt tiltakozók majdnem fele pedagógus volt. A galántai és a szepsi tiltakozás este hatkor, munkaidő után van, így senkit sem lehet felelősségre vonni azért, hogy mit csinál szabadidejében. Bátorságra biztatom a pedagógusokat: ott a helyük! De mindenkiben ott a félelem. Nem alaptalanul mondta Vladimír Meciar, hogy be kell törniük azokat, akik ellenük vannak. Elsősorban az egyházra és a pedagógusokra gondolt, mert tudja, hogy a tanítóknak fenntartásaik vannak politikájával szemben. Die Presse Hangsúlyváltások Magyarországon a külpolitikában eltolódás várható - véli a konzervatív bécsi újság a majdani kormány külügyi tárcájának várományosa, Martonyi János nyilatkozata alapján. Az új kormány fő vonala nem az európai uniós tagság mindenáron való támogatása, hanem a kelet-közép-euró- pai regionális politika újjáélesztése lesz. Nagyobb hangsúlyt kap a regionális politika, és közép-európai identitásra van szükség, de ez ne vezessen konfliktushoz az európai integrációval. A leendő külügyminiszter a Csehországhoz, a Lengyelországhoz és a Romániához fűződő kapcsolatok elmélyítését szorgalmazza, de reménykedik, hogy Szlovákiával is javítható a viszony. Felhívás A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége felhívással fordul a magyar szülőkhöz, hogy 1998. június 12-én ne engedjék iskolába gyermekeiket, tiltakozásul az iskolaigazgatók leváltása, az oktatási törvény tervezett módosítása és a magyar nyelvű oktatás felszámolása ellen. Iskoláink védelmében Búcs és Bátorkeszi polgárai példamutatóan kiállnak ügyük igaza mellett. Ha egyetért velük és az oktatásügyi törvény módosítása ellen tiltakozókkal, ott a helye a tiltakozó nagygyűléseken, amelyek egyazon időpontban, 1998. június 12-én 18.00 órakor lesznek Galántán és Szepsiben. Védjük meg magyar iskoláinkat!
